Látunk titeket, sztrájkoló pedagógusok! Látjuk a kitartást és küzdést, nem vagytok egyedül, még ha sokat nem is tudunk tenni azért, hogy a követeléseiteket meghallják a döntéshozók, a támogatásunk a tiétek.
Ha tehetnénk, mi már rég megdupláztuk volna a fizetéseteket és felújítottuk volna az iskolákat. Ha mi hoznánk a törvényeket, nem lenne elöregedő szakma a tanári pálya, mert örömmel készülnének az elhivatott fiatalok arra, hogy a gyerekeket oktassák, nem pedig eltemetnék mélyre a bennük izzó hivatástudatot, és nem eveznének át inkább egy egészen más, de jól fizető szakmára. Ha a mi kezünkben lenne a döntés, akkor az iskolákban olyan eszközöket és körülményeket biztosítanánk, hogy a gyerekek és tanárok élete is könnyebb, gördülékenyebb legyen és hatékonyabban menjen a munka mindenkinek. És nem túlóráztatnánk ingyen senkit, sőt, még a sztrájkjogot is visszaadnánk, mert ha valami, akkor az oktatás megérdemelné, hogy végre gatyába rázzák és megállítsák a lejtőn, amin már hosszú évek óta lefelé száguld.
Tisztán látjuk, hogy titeket, kedves sztrájkoló pedagógusok, egyáltalán nem önös érdekek és csupán a pénz vezérel, hanem ez a harc, ami már egy éve az orrunk előtt zajlik, a közös ügyünkért történik.
Egy ország jövője azon múlik, hogy a gyerekeket hogyan és mire neveljük, oktatjuk, tanítjuk. Ha ehhez nem adjuk meg a feltételeket, nem biztosítjuk a lehető legjobb körülményeket és nem tartjuk a pályán a remek pedagógusokat, szakembereket, akkor a most felnövekvő nemzedéktől hogyan várhatnánk el, hogy haladó szellemiségű, önállóan gondolkodó és felvilágosult emberekké váljanak, akik előrevihetnék az országot?
Budapest, 2022. november 18. – A tanárok, diákok és szülők részvételével zajló vonulásos demonstráció résztvevői a Clark Ádám téren 2022. november 18-án. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Észrevettük, amit sokan elmulasztottak felismerni, hogy tanárként a fizetésetek, munkakörülményeitek és egyáltalán: a szakmátok elismerése egyáltalán nemcsak rátok tartozik, hanem mindenkinek ki kellene állni mellettetek, hiszen az oktatáson múlik mindenkinek a jövője. Lehet még sok stadiont építeni, de ezek sajnos nem fogják megadni a fiataloknak azt a szellemi kezdőtőkét, amit az iskolában kellene, hogy megkapjanak.
Igen, ez ott kezdődik, hogy ne haljatok éhen a pedagógusi fizetésből, és ne omoljon a fejetekre óra közben a beázott plafon az iskolában. Ott kezdődik, hogy elismerést kaptok a munkátokért, nem pedig megalázást. És ott kezdődik, hogy nem rabszolgának néznek titeket, hanem a társadalom alappilléreinek, akiknek a feladata létfontosságú az életünkben.
Látjuk azokat a megszólalókat is, akik ellenetek beszélnek, azt szajkózzák, hogy telhetetlenek vagytok és igazából keveset dolgoztok, hiszen csak délelőtt van tanítás… Nem értik, hogy ez a sztrájk nem csak a bérekről szól, és hogy közben titeket, pedagógusokat ért támadások csak még tovább mérgesítik a helyzetet. A sztrájkot is elvették már félig tőletek, mi marad még ezek után? Kirúgnak, ha polgári engedetlenségbe menekülve nem tanítotok – milyen eszköz van a kezetekben ezeken kívül? A legszörnyűbb az egészben, hogy pont titeket szívatnak, amikor a legtöbben elhivatottságból, eddig is minimális juttatással és mostoha körülmények között dolgoztatok, de most már elég volt.
Az elhivatottság nem fizeti ki a számlákat, a politikusok cinikus válaszai pedig csak olajat öntenek a tűzre. Meg szeretnénk erősíteni titeket, hogy harcoljatok tovább! Nem lehet mindig csendben tűrni a megaláztatást, nem szabad mindig lehajtott fejjel várni az újabb és újabb csapást. Bár erre próbálnak terelni titeket a döntéshozók, ne hagyjátok, hogy megtörjenek titeket. Az igazság a ti oldalatokon áll, kérlek, ne adjátok fel a küzdelmet, nemcsak magatokért, hanem értünk, a gyerekekért és az ország jövőjéért is harcban álltok, mi veletek vagyunk!
