True crime – egy fogalom, amivel mindenki találkozott már, aki aktív a közösségi oldalakon, vagy előfizet egy-egy nagyobb streaming platformra. A megtörtént bűntényekkel foglalkozó filmek/könyvek/podcastok a reneszánszukat élik: az elmúlt években egyre többet gyártanak belőlük, egyre nagyobb sikerrel. A szórakoztatóipar mellett a közösségi médiában hódít a műfaj, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a kifejezés 8 milliárdos nézettséget generált a TikTokon, a legnagyobb ilyen témájú profilokat pedig több százezren követik.
Könnyű lenne azt gondolni, hogy a bűnesetek iránti érdeklődés egy viszonylag ártatlan hobbi, ám ahogy egyre nagyobb teret kap, úgy derül fény a kevésbé vonzó oldalára is. Ahogy arról mi is beszámoltunk, gombamód szaporodnak az olyan online profilok, amik egyszerűen szexualizálják a sorozatgyilkosokat, a közelmúltban pedig egy újabb eset világított rá arra, hogy mi a baj azzal, ha néhány dokumentumfilm megnézése után rögtön bűnügyi szakértőnek képzeljük magunkat.
Nicola Bulley, egy negyvenes éveiben járó családanya eltűnése tragikus balesetből néhány nap leforgása alatt tömeghisztériává vált – köszönhetően a lájkvadász true crime tiktokerek hordáinak, akik elárasztották az angol kisvárost, ahol a nő élt.
Egy PR-katasztrófa receptje
Persze felmerül a kérdés, hogy az Egyesült Királyságban, ahol naponta számtalan bűncselekmény történik, miért éppen egy középkorú, kisvárosi nő eltűnése akadt be az összeesküvés-hívő amatőr detektíveknek? Erre a választ a helyi rendőrség bénaságában kell keresni.
Nicola Bulley minden ízében átlagos nő volt, olyan, akivel a legtöbben azonosulni tudunk: egy St Michael’s on Wyre nevű kisvárosban élt, hitelszakértőként dolgozott, házas volt és két gyereket nevelt a férjével. Egészen január 27-ig, amikor nyomtalanul eltűnt séta közben, hátrahagyva a kutyáját és a telefonját is.
Az események utólagos rekonstrukciója szerint Nicola napja egy átlagos péntek reggelként kezdődött: a nő 8:40 körül lerakta a gyerekeit az iskola előtt, majd a folyóparthoz vezetett, ahol sétálni indult a kiskutyájával. Néhány perccel érkezés után, 8:53-kor még írt egy e-mailt a főnökének, majd egy ismerősével chatelt, akivel megbeszélték, hogy a gyerekekkel együtt összefutnak a hétvégén. Kilenckor a kameráját és mikrofonját kikapcsolva csatalakozott egy munkahelyi Zoom-értekezlethez, tíz perccel később pedig összefutott egy másik járókelővel a folyó menti ösvényen. Azt, hogy azután mi történt, nem tudni – ami biztos, hogy a nő telefonját és kutyáját 9:20-kor fedezték fel egy part menti pad mellett. Nicolának ekkor már nyoma sem volt.
A helyi rendőrség azt valószínűsítette, hogy Nicola a vízbe esett valahogyan, és nem igazán foglalkozott a hipotézis ellen szóló körülményekkel. Az eltűnés helyszínét nem zárták le, a padot, amin a telefont találták, nem vizsgálták meg. A szemtanúk szerint a nő kutyájának száraz volt a bundája, és a közelben lévők sem hallottak ugatást, kiabálást vagy csobbanást, ami várható lenne, ha valaki vízbe esik. Emellett pedig a keresőcsapatok sem találtak a holttestre.
Az eredménytelen nyomozás kritikát váltott ki, amire válaszul a rendőrség közleményben osztotta meg, hogy Nicola „magas kockázati csoportba” tartozott.
Ez utóbbi persze azonnal izgatni kezdte a netezők fantáziáját, amin az sem segített, hogy a hatóság később a menopauzát és az állítólagos alkoholproblémákat nevezte meg konkrétumként. Bár kétségtelen, hogy a változókor megviseli a szervezetet, jogos kételyeket váltott ki, hogy a rendőrség azzal próbált védekezni, hogy az áldozatot feketítette be egy bolond, alkoholista nő képét festve. Ez ráadásul olyan érzékeny információkkal történt, amihez erősen vitatható, hogy a nyilvánosságnak bármi köze lenne.
Mindez nagy médiafigyelmet váltott ki, hamarosan pedig eljutott a true crime rajongókhoz is, ahol sokan úgy érezték, hogy valami nem kerek a történettel. Néhányan pedig úgy döntöttek, itt az idő, hogy a dokumentumfilmekből és podcastokból tanultakat átültessék a gyakorlatba, nem utolsó sorban pedig netes hírnévre – és párezer lájkra – tegyenek szert. Az alapból felkészületlen rendőrség nyakába önjelölt nyomozók tömege szakadt, pokoli helyzetet teremtve.
Az internet népe nem ismeri a jó ízlés határát
A rendőrség kétségtelen felelőssége mellett azonban muszáj beszélni a netezőkről is, akik a helybéliek és a család lelki békéjére, de még magának az áldozatnak a személyi jogaira is fittyet hánytak.
A bűnügyek iránti érdeklődés rendben van; sőt az is, ha valaki megkérdőjelezi a hatóságok munkáját. Ez azonban senkit nem jogosít fel arra, hogy a jelenlétével és a viselkedésével cirkuszt csináljon egy bűntett helyszínéből. St Michael’s on Wyre városában márpedig ez történt: a TikTok-nyomozók kutyákkal járták a folyópartot bizonyíték után kutatva, feltúrták a közeli földeket, és magukat újságírónak álcázva próbáltak információkat kihúzni a rendőrökből. Egy férfi konkrétan azt is levideózta és közzétette, ahogy Nicola holttestét kiemelik a folyóból – miután lebukott, bevallotta, hogy közel 1000 fontot (400 ezer forintot) keresett a felvételért kapott jogdíjakból.
A mezei tiktokerek önmagában káros jelenléte mellett megjelentek az összeesküvés-elmélet hívők is: a BBC riportere által talált – azóta eltávolított – másfél milliós megtekintéssel bíró videók szerint a nő családtagjai „fizetett szereplők”, akik mind Nicola eltűntetésében segédkeztek. A nő férje elleni brutális vádak egyébként a mai napig megtalálhatók a Twitteren, sőt odáig fajult a helyzet, hogy valaki feltörte a férfi Pinterest-fiókját annak reményében, hogy terhelő bizonyítékokra lel. Bár Nicola holtteste a közelmúltban előkerült, a közösségimédia-őrület nem állt meg, és valószínűleg a nő halálát érintő nyomozás végéig nem is fog.
Egyenlőre nem sokat tudni arról, hogy mi történt az édesanyával, annyi biztos, hogy az ő holttestét emelték ki a folyóból február 20-án. A rendőrség még vizsgálja, hogy idegenkezűség történt-e az ügyben. Eközben pedig egy független szakértői csapat a lancashire-i hatóság eljárásának hibáit fogja felülbírálni. Jelenleg azt sem tudni, hogy Nicola teste mikor került a folyóba; elképzelhető, hogy az eltűnése napján, de azt sem lehet kizárni, hogy később.
Az amatőr detektívek és az online „szakértők” egy dologban azonban hasonlítanak: mindannyian úgy kezelték a hús-vér családanya nagyon is valós tragédiáját, mintha egy izgalmas, interaktív Netflix-film lenne. Ez a jelenség persze nem újkeletű, a hagyományos médiában a bulvárlapok évtizedek óta művelik ugyanezt. A cél minden esetben azonos: lájkok, kattintások gyűjtése egyes emberek legintimebb titkainak, legnehezebb pillanatainak kiszolgáltatásával.
A különbség annyi, hogy még a bulvárlapok esetében általában nyilvánvaló, hogy egy cikk nem etikus, a közösségi médiában sokkal nehezebb kiszűrni az ilyen tartalmakat. Könnyű ráfüggeni egy-egy izgalmas bűnesetre, de nem árt észben tartani, hogy a kattintásainkkal, főleg egy éppen zajló nyomozás esetén, sokat árthatunk.