A nagy lózung, hogy megvédik a gyerekeket, úgy tűnik, csak arra terjed ki, hogy betiltják a szivárványt, és mondvacsinált szavazásokra vernek el milliárdokat, hogy a nemlétező nemváltó óvodásokat védelmezzék. Az igazi védelem azonban sehol sincs, amikor ráuszítják könnygázastul a rendőröket a diákokra, akik azért tüntetnek, mert aggódnak, hogy nem marad tanár, aki tanítsa őket és a következő generációt a bosszútörvény néven elhíresült státusztörvény miatt, ami nagyjából rabszolgasorba taszítja a tanárokat.
Ennyire félnek odafent a gyerekektől? Tényleg könnygázzal kell lefújni egy diáktüntetésen a gimnazistákat és egyetemistákat, akik féltik a jövőjüket és egy élhetőbb országot szeretnének, ahol nem kell aggódniuk a saját oktatásukért? Mi lesz a következő? Előkerül a hírhedt vízágyú is, amivel elrettentő példaként annyira szerettek kampányolni a választások idején? Miben különbözik az, hogy akkoriban vízágyúzták a tüntetőket attól, hogy most gyerekeket, diákokat fújnak le könnygázzal?
Az április 24-i tüntetésen is könnygázzal oszlatták a diákokat (Forrás: Egységes Diákfront – Budapest)
Anyaként, magyarként nem fér a fejembe egyszerűen, hogy mi visz rá valakit arra, hogy kiadja ezt a parancsot a könnygázazásra gyerekek ellen. Nem értem, hogy félhet egy hatalom annyira a tizen- huszonévesektől, hogy pár ezer diákkal nem tud értelmesen beszélni, hanem a verés, gumibotozás és a könnygáz az egyetlen eszköze, amivel azt hiszi, majd megijeszti őket.
Milyen hatalom az, ahol a megfélemlítés a válasz arra, hogy a diákok aggódnak a jövőjükért és tanáraikért? Milyen válasz ez? Borzalmas.
Azt sem tudom felfogni, milyen lélek kell ahhoz rendőrként, hogy ezt a parancsot teljesítse valaki. Nemcsak hogy lefújja könnygázzal, de megrángassa, bottal ütlegelje, dühből erővel lenyomja a tizenéveseket. Nézem a felvételeket és nem hiszek a szememnek, hogy milyen agresszív reakciók vannak a rendőrök részéről, akiknek a gyerekei ugyanazt a nulla oktatást fogják kapni, ugyanúgy nem lesz a gyerekeiknek normális tanár az iskolákban, mint azoknak a diákoknak, akik tüntetnek, akiket nagy hévvel lenyomnak, megvernek, könnygázaznak.
Május 3-i diáktüntetés: a kamaszfiú ellenállt, de nem könnygázt és verést érdemelt volna (Forrás: Egységes Diákfront – Budapest)
Nincs senki, aki felemelje a szavát, hogy ne már, ezek csak gyerekek, nem vadállat kigyúrt kopaszok, akik feltépik az utcán a macskakövet és azzal dobálóznak. Inkább szépen próbáljuk megoldani a helyzetet.
Nem értem, de meg szeretném érteni, mert vannak iskolás gyerekeim, az egyik gimnazistám kint volt a tüntetésen, szemben állt a rendőrökkel, a saját szemével látta a gyerekeket, akiket arcon fújtak könnygázzal. És a tehetetlenségtől sírva jött haza, hogy gyűlöli a rendőröket, akik ezt megtették. A hatalmat is, aki elrendelte, hogy ez legyen a megoldás a tüntetésre, de még inkább azokat, akik végrehajtották.
Úgy tűnik, egy újabb generáció nő fel úgy, akik a rendőrökben az ellenséget fogják látni, nem pedig azt, ami igazából a munkájuk lenne, hogy segítsék és védelmezzék az egyszeri állampolgárokat. Mint a szüleim idejében, amikor a hosszú haj és farmernadrág miatt megverték a kamasz fiúkat a rendőrök, csak most már könnygázzal támadják meg a diáktüntetőket.
Ezért fogunk mi, anyák, lányok is az utcára vonulni, ezért kell az utcára vonulni anyák napján. Mi ott leszünk a Dísz téren 17 órakor május 7-én vasárnap, kiállunk fehér ruhában egy békés tüntetésen a gyerekeinkért, akikkel szemben undorító eljárással lépett fel a hatalom csak azért, mert a diákok kinyilvánították a véleményüket a státusztörvényről. Ti jöttök?
A Női kiállás a gyerekekért, az anyákért, a nőkért elnevezésű, május 7-i békés tüntetés Facebook-eseményét ide kattintva éred el.
Kiemelt kép: MTI
