A Lajka Állatvédő Alapítvány budaörsi menhelyén az egyik alapító taggal, Pályi Melindával beszélgettünk örökbefogadásról, az ivartalanítás fontosságáról és arról, milyen szörnyű körülmények között kerülnek hozzájuk sokszor a cicák. Mi vesz rá valakit, hogy állatvédelemre adja a fejét, mikor teljesen kiszolgáltatottak a rendszernek.
Előtte gázoltak el egy kutyát, állatvédő lett
Korábban Melinda vámügyintézőként dolgozott, egy nap a vámhivatalba indult, amikor elgázoltak előtte egy kutyát. A kocsik pedig csak mentek el mellette. Nem tehetett mást: „megfogtam a kutyát, betettem a kocsiba, elvittem egy állatorvoshoz, ott fél vagyont kifizettem. Ott ültem a kocsimban, fogalmam se volt, hogy mit csináljak, haza nem hozhattam, itt voltak kutyák, macskák, anyám teljesen kiborult volna, ha még egy kutyát hazahozok” – mesélte.
Ezek után felkereste a Budaörsi Állatmenhelyen dr. Bártfay Zoltánnét, Gabi nénit, egy kedves idős hölgyet, aki szívét-lelkét beletette az állatvédelembe. Ő mindenre megtanította. A kóbor kutyust, akit a szeme láttára ütöttek el, örökbe adták, és a kalanddal egy 15 évig tartó közös munka vette kezdetét Gabi nénivel, aki sajnos azóta már elhunyt. Melinda ekkoriban szembesült azzal, milyen borzasztó állapotok uralkodnak itthon, főleg az elmaradottabb régiókban.
Eszkimót Érden ütötte el egy autó
Nem biztos, hogy a menhely a megoldás
„Szinte mindenki, aki nálunk van, régóta ment állatokat, évtizedek óta állatvédők, főleg macskákkal foglalkoznak” – kezdett bele Melinda. A budaörsi alapítványból váltak ki, és a legfontosabb tanulság, amit megtanult ott: macskákat nem lehet menhelyen tartani. Ez adta az ötletet a Lajka Állatvédő Alapítványhoz, mert egy alapítvány sokkal jobban tud támogatást szerezni, tud gyűjteni az orvosi költségekre.
A menhelyeken nagyobb a halálozás is a felnőtt macskák körében, a kölyökmacskák körében pedig akár 90 százalék körül is lehet. Vannak helyek, ahol konténerekben vannak a cicák, dobozokban, ketrecekben, lelkileg totál kivannak.
Akkor vált bennem világossá, hogy nem is adnék engedélyt macskamenhelyre, mert a macskák nem alkalmasak menhelyi tartásra
– mondta Melinda. De mégis miért? Elmondása szerint azért, mert nem lehet őket egy helyre bezárni, úgy csak a betegségeket kapják el egymástól, sokkal sérülékenyebbek, mint a kutyák, és ők nem emberek, sokkal több betegségük van, nehezebben is gyógyulnak.
A macskáknál érzelmi alapon működik sok minden, ha jó helyen vannak és szeretik őket, akkor az már fél egészség náluk. Ha érzelmileg rendben vannak, kivirulnak. „Nézd meg ezt a macskát, és hogy nézett ki – mutatott rá egy gyönyörű példányra. – Milyen kis nyomorult volt szegény, sovány, most pedig gyönyörű, fényes a szőre és boldog nálunk” – mesélte csillogó szemekkel.
Boribon már gazdit keres
A menedékház élete
„Mi nem szeretjük a cicákat rács mögött tartani, ezért nálunk szobákban vannak elhelyezve, illetve ideiglenes befogadóknál” – és már sorolta is, hányféle feladat vár egy önkéntesre.
Közel 50 tagja van az önkéntes gárdának, változó a számuk, ahogy az is, ki mit csinál. Van, aki a csapdázásban segít, mert ugye az elvadult macskákat be kell fogni, majd elvinni ivartalanítani. Vannak ideiglenes befogadók, néhányan takarítani és cicát etetni, gondozni járnak a menedékházba. Ezeket a feladatokat mindenki karitatív tevékenységként végzi, így tudják megoldani.
És feladatból bizony rengeteg van: kialmozni a cicákat, megetetni őket, fölsöpörni, fölmosni, kicsit foglalkozni velük, ha szükséges, beadni a gyógyszereket. A menedékházban 30-35 macska van folyamatosan. Körülbelül tíz ideiglenes befogadó Budaörsön és vonzáskörzetében él, többek között Tárnokon, Érden, Törökbálinton. Van, akinél csak egy-egy cica van, vagy egy-egy cicacsalád, de olyan is, akinél most is 50-nél több cica van lakik. Melindáék mindenben segítik az ideiglenes befogadókat, a többi között anyagilag és élelemmel.
Önkéntesség a Lajkánál mint terápiás foglalkozás
Mindegyik macskának megvan a saját története, ahogy minden ideiglenes vagy örökbefogadó gazdinak is. A hölgy, aki időközben érkezett, már meg is találta a közös hangot a cicával, akit kinézett magának. Miatta már nem kell aggódni. A Lajka egyik önkéntesét, Noémit az örökbefogadás gondolata juttatta el odáig, hogy mostanra már heti szinten jár az alapítványhoz segíteni. „A történetünk úgy kezdődött, hogy interneten láttam egy bejegyzést, amiben egy nagyon-nagyon szomorú sorsú cicáról posztoltak, akit iszonyat körülmények közül mentettek ki. Szegény cicát a falhoz vágták, a bajszát levágták. Annyira megérintett ez a poszt, hogy jelentkeztem, hogy szeretném ezt a cicát, szívesen örökbe fogadom.”
Mire fölhívta őket, addigra annak a cicusnak már lett egy gazdája, úgyhogy egy másik cicát fogadott végül örökbe, Bagirát. Azóta már több mint fél éve jár a menedékházba takarítani, etetni-itatni a cicákat, simogatni, beszélgetni velük. Meg is jegyeztem neki, hogy az önkénteskedés nekem kicsit terápiás jellegűnek tűnik, párosulva a felelősséggel.
Egyértelműen terápiás jellegű, Néha nehéz eldönteni, hogy ők adnak-e nekünk többet vagy mi nekik.
Közben egy másik önkéntes, Ildikó jelenik meg, kezében méretes dobozok, tele állateledellel. Egy jól megtermett, bolondos kis kandúr, Mátyás, rögtön célba is vette őket, hiszen nem macska a macska, ha nem próbál meg rögtön belemászni egy parlagon heverő dobozra.
Sintérbiznisz prevenció helyett
De most hagyjuk egy kicsit Mátyást a dobozok körül szaglászni, és kanyarodjunk be a sintérbiznisz sikátorába.
„Hiába várják azt, hogy az állatvédők megoldják ezt a helyzetet, nem fogják, mert forráshiánnyal küszködnek – panaszolta Melinda. – Ennyi macskát, kutyát nem lehet befogadni. 4,5-5 milliárd forintot költenek az adófizetők pénzéből évente arra, hogy a kóbor állatokat befogják, 14 napig bent tartsák, majd elaltassák végleg helyhiány miatt”.
Szerinte sokkal jobb lenne, ha ezt a pénzt ivartalanításra költenénk, és akkor a prevenció miatt meg sem születnének azok az állatok, akiket egyébként elaltatnának. „Ebből rengetegen élnek, sintérbiznisznek hívják – magyarázta Melinda, hozzátéve, hogy évtizedek óta ugyanazokkal a gyepmesterekkel szerződnek önkormányzatok. A Lajka pontokba szedte össze saját állatvédelmi reformját, és az egyik pontban benne is van, hogy az önkormányzatoknak kötelező legyen állatvédő szervezettel kötni szerződést a gyepmesteri tevékenységek ellátására.
Ennek ellenére lokálisan vannak jó kezdeményezések, pozitív példák, az első kerületben például évek óta ingyenes az ivartalanítás, igaz, ez nem a kóbor állatokra vonatkozik elsősorban.
Ahol a macska fogyóeszköz, és az ivartalanítás kihívás
A Lajka Állatvédő Alapítvány kapcsolatban áll a svájci Susy Utzinger Alapítványal, amely nemcsak magyar, hanem román, szlovák állatvédő alapítványoknak is segít. A TNR módszert alkalmazva (befog, ivartalanít, szabadon enged) csökkenthető a macskakolóniák mérete. Kapnak egy keretet, a kóbor állatot ivartalanítják, ők pedig kifizetik. Hatalmas összegekbe kerülnek az ivartalanítások. 2024 első félévére nyolcezer euró (körülbelül 3,1 millió forint) támogatást kaptak Melindáék, és már majdnem az egészet el is használták. Soknak tűnik? Sok is. Félve kérdezek rá, hogy tényleg csak az ivartalanításra megy-e el ekkora összeg, és természetesen igen a válasz.
„Az állatvédelmi szemléletformálás teljesen hiányzik ebből az országból, semmilyen felvilágosító tevékenység nincs. Nagyon sok állatvédő szervezet működik Magyarországon, és folyamatosan könyörgünk az államnak, hogy legyen kötelező az ivartalanítást, de az önkormányzatok is tehetnének érte” – kezdett bele Melinda. Szerinte ingyenessé kéne tenni az ivartalanítást, vagy legalább ársapkát húzni rá. Ha kötelező ivartalanítás lenne, lehetne szankcióval élni, bírsággal sújtani, ha valakinek megfial a macskája vagy a kutyája. „Az akarat hiányzik és az, hogy be legyen vezetve a kötelező ivartalanítás, az csak egy tollvonás – fogalmazott Melinda.
Gyártósoron a cicák Mari néninél
„Amíg az akarat nincs meg, addig Mari néni azt mondja, hogy minden tavasszal és minden ősszel márpedig elletni fogja a kutyáját. Leelleti a kutyát, belerakja a kicsiket egy dobozba, odaáll a menhely elé, és közli, hogy hozott kiskutyákat. Amikor már ötödszörre jön hat kiskutyával a menhelyre mint jó gazda, akkor már nem olyan türelmes az ember, mint első alkalommal. Nem tiltja a törvény, hiszen leadta a menhelyre a kiskutyákat, gondoskodott róluk” – mutatott rá a visszásságokra Melinda.
„Más kérdés, hogy morálisan elítéljük, minek engedi elleni a kutyáját, hogyha a menhelyre adja le a kicsiket – tette hozzá. – Nem érdekli, hogy ezzel a felnőtt kutyája egészségét is veszélyezteti, nem lehet felelősségre vonni. Ha elküldik, akkor csak azt érik el, hogy legközelebb nem hozza el a menhelyre a kiskutyákat, hanem kiteszi őket egy dobozban a buszmegállóba.”
Többen, köztük a Lajka munkatársai is, járnak iskolákba, óvodákba és próbálják a gyerekeket érzékenyíteni. A fiatalabb korcsoport felvilágosultabb is az ivartalanítás terén, és régiók szerint még tagolódik. Tudom, hogy sokan vitatkoznak ezzel, de a nagyobb városokban és Budapesten élőknél az a tapasztalat, hogy tájékozottabbak általánosságban az ivartalanítás terén, emellett sokkal többet költenek az állataikra. „Ezek a bevésődések. Ha már a nagymama is így csinálta, ha már gyerekkoromban is így volt, akkor nehéz levetkőzni a berögződött szokásokat. Amikor megszülettek a kiskutyák, beletette egy zsákba és falhoz csapta őket. És ez valaki számára természetes” – mondta Melinda.
A Lajka óvodákba, iskolákba is ellátogat
Ezeken a bevésődéseken nagyon nehéz változtatni már idősként. Sokszor odamennek, felajánlják nekik, hogy kifizetik az ivartalanítást, de mégis visszautasítják. Például van egy idős házaspár, akik nagyon rossz állapotban lévő, bolhás macskákat tartanak. Egy macska sincs ivartalanítva, ráadásul nagyon sokat el is gázolnak, mert forgalmas a környék. De visszautasították a segítséget.
Húsz éve megy így, a macskák fogyóeszköznek számítanak náluk. Megszületnek, elüti az autó, majd kis idő elteltével érkezik az újabb alom.
Béla, a vadmacska
A beszélgetésünket egy kedves hölgy szakította félbe, aki éppen örökbefogadás miatt érkezett a menedékházba. Rögtön barátkozni is kezdtek egy gyönyörű fekete kandúrral. Nekem pedig egy vadmacska felmenőkkel bíró, gyönyörű példány, Béla hunyorított a ketrecéből. Béla házimacska és vadmacska keveréke, a vadmacskákra jellemző mintázata is van. Leukózisa van, ezért van bezárva egy ketrecbe, de tünetmentes. Ha bedühödik, akkor baj van, de általában nagyon türelmes.
A nagy, mamlasz macska óriási szemével barátságosan néz rám, dörgölőzik a rácshoz, és egy pillanatra egy is felejtem, hogy félig vadmacskavér csörgedezik az ereiben. Ahogy barátságosan rám hunyorított, megtudtam, hogy Béla a nagytétényi családsegítőnél volt családsegítő cica, és ott valószínűleg megharaphatta egy kutya vagy egy róka. Amikor a Lajkához került, még a hátsó lába is el volt törve. Azóta felépült, leukózisa ellenére tünetmentes, ivartalanították, és már gazdit keres.
Lili 10 kilométert gyalogolt azért, hogy családja legyen
Egy macska nemcsak édes és ölelgetni való cukiság, hanem elsősorban hatalmas felelősség. Pláne akkor, ha egy erdőből kerülnek elő magas vemhes, mint ahogy Lili cica esetében is történt. Lili egy erdőbe szegődött (a legnagyobb hidegben) magas vemhes egy házaspár nyomába. Tíz kilométert gyalogolt utánuk. Telefonáltak Melindáéknak, hogy ugyan mit csináljanak vele? Az erdő közepén szedték össze, fogalmuk sincs, hogy került oda. Ott volt magas terhesen a cica, már nagyon nagy volt a hasa, azóta a kölykeit már örökbe adták, átesett az ivartalanításon, és így került fel ide, a menedékházba. De minden cicának megvan a saját története.
Az utolsó fillér is a kóbor cicáé
Kérdés, hogy hol a határ, a még nem a te macskád, és már a te macskád között, mert rengetegen mondják, hogy csak úgy odatévedt hozzájuk a cica, és onnantól kezdve kérdés, hogy kinek a felelőssége foglalkozni vele.
„Rendszerint a rosszabb anyagi körülmények között élő emberek hajlamosabbak általában arra, hogy szociálisan nyitottak legyenek kóbor állatoknak a befogadására” – derül ki Melinda tapasztalataiból.
Rengeteg olyan idős néni van, aki már csak gyalog jár, találkozik egy kóbor cicával, aki megérinti a szívét, és onnantól eteti őt. Telefonos segítséget kér a néni, elmegyünk, és akkor látjuk, hogy ő ugyanúgy nem eszik, mint a macskák. Vagy éppen az utolsó kuporgatott fillérjein is inkább az állatoknak vesz ennivalót, mintsem hogy ő jóllakjon. Egy hónapja nem evett rendesen, mert 25 ezer forintból kell gazdálkodnia.
Az állattartás luxusa és az örökbefogadás
Mit tehet egy hétköznapi ember, hogy tud ténylegesen segíteni? Eljutni magához az alapítványhoz nem nehéz. Van TikTok-, Instagram-, Facebook-oldaluk. A TikTokon még nincsen sok követőjük, kicsivel több, mint kétezer ember. Viszont ez egy speciálisan macskákra érzékeny közösség. Melinda elmondása alapján úgy is érkeztek már hozzájuk örökbe fogadni, hogy TikTokon találtak rájuk. Hirdetésre nem nagyon van pénzük.
Állatvédő alapítványok közül talán mi vagyunk az egyetlenek, akik felvesszük a telefont, de nehéz, mert mindenki csak bevinni akar állatot. Napi szinten 40-50 macskát menthetnénk meg, ha lenne rá kapacitásunk, de rengeteg embert kell elküldeni, egész egyszerűen nem tudunk mást tenni, mert egy idő után nem tudunk ennél több macskát ellátni. Mint ahogy láttunk néhány állatvédő szervezetet, akik belefulladtak ebbe az egészbe, nem volt elég önkéntes, és annyi macskát varrtak a nyakukba, hogy egyszerűen nem tudták őket ellátni. Nem szeretnénk ide jutni.
Mit tehetünk, ha szeretnénk felelősségteljesen, valódi segítséget nyújtani? Melinda tanácsa: ha valaki szociálisan érzékeny és van rá kapacitása, évente egyszer hazavisz egy állatot, a többi állattal nem engedi össze, hiszen nem tudjuk, milyen bajai vannak. Bezárja a fürdőszobába, meggyógyítja, ivartalanítja, utána interneten örökbe adja.
Ezekkel a költségekkel számolhatunk, ha az örökbefogadás mellett döntünk
Ha csökken az életszínvonal, akkor kevésbé is nyitottak az örökbefogadásra, ha drágább az élet, drágább minden, az állattartás is. Ha van egy jelentkező egy cicára, jól át kell gondolni a döntést, mert csak az, hogy elviszed állatorvoshoz, kapásból átlépi a 15 ezer forintot. És ekkor még nem történt se egy vérvétel, se semmi, csak megnézte az orvos.
Ha beteg az állat, akkor el kell vinni az állatorvoshoz, olyan nincs, hogy ott ülök otthon és nézem, hogy majd lesz valami. Ez további jelentős kiadás, egy vérvétel 20-30 ezer forint, egy komplettebb 40 ezer forint, röntgen 15-20 ezer forint, ultrahang ugyanennyi. Százezer forint csak egy rutin kivizsgálás. „Érthető, hogy valaki nem tudja elvinni az állatot, de én nem tudom megérteni mint állatvédő, mert az embernek ezzel ugyanúgy kalkulálnia kell” – tette hozzá Melinda a felelős állattartás kérdéséhez.
Mindenekelőtt, mielőtt sor kerülne az örökbefogadásra, valahogy fel kell mérni, mennyire alkalmas a lelkes jelentkező arra, hogy örökbe fogadjon egy cicát. Sokkal jobban kellene ellenőrizni az örökbefogadók alkalmasságát, csak nincs rá megfelelő kapacitás. Vannak furfangos kérdéseik, amiket már kifejlesztettek az évek alatt, hogy megtudják, potenciálisan jó helyre kerülne-e a cica. A legjobb Melinda szerint az lenne, ha ki tudnának menni helyszínre, megnézni, hova kerülne az állat. De erre jelen pillanatban még nincsen lehetőségük.
A Lajka Állatvédő Alapítványt megtalálod az Instagramon, a TikTokon és a Facebookon, és írhatsz nekik a lajka.allatmentes@gmail.com e-mail címre. Ha támogatnád őket, a 11742111-25341579-00000000 bankszámlaszámra utalhatsz. Adószámuk: 19155500-1-13.
