Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítani???
Létrehozva: 2010. november 17. 16:24
Sziasztok!
Megprógbálom röviden felvázolni a helyzetemet, amiben szeretnék segítséget kérni!
Van egy kapcsolatom 8 éve, 6 éve együtt is élünk.
Persze szépen kezdődött, de2-3 év után kezdtem úgy érezni, hogy ez nem olyan kapcsolat amit én megálmodtam. Ezért próbáltam mindent megtenni, hogy tényleg jó barátok jó szeretők stb legyünk. lassan rájöttem, hogy ez csak nekem fontos, neki elég ha vele vagyok.
Arra is gondoltam, hogy talán csak a baba hiányzik. persze nem jött össze, és már én is feladtam hogy próbáljam vele megbeszélni a dolgokat.
A hétköznapjaink nagyon nyugisak, anyagilag is biztonságban érzem magam, és tudom, hogy szeret és nagyon ragaszkodik hozzám.Semmi komoly téma, jól elvagyunk, lehet nem kellene többre vágynom?De én már nem találom a helyem, és félek, hogy csak húzzuk egymás idejét. (én 34, ő 41éves)
Közel állok, hogy szakítsak, de bizonytalan vagyok, félek a jövőtől, elveszteném az otthonom, és a biztosnságot. Ő látja rajtam ezt, és kínosan kerüli a témát, mert fél hogy elveszít. És féltem is, mert rajtam kívülnincs már senkije..
Tanácstalan vagyok, nem tudom hogy beszéljem meg vele ..
"Akarod-e egyáltalán, hogy megváltozzon a párod"
Szerintem egy férfi nem tud megváltozni, különösen 40 fölött nem. Minden férfi olyan, amilyen. Persze megígérik, megpróbálják, el is hiszik, hogy meg tudnak változni, de egyik sem tud. Kilátástalan. Ha élhető vele az élet, akkor jó, ha nem, akkor lépni kell, mert aztán egyre jobban fog fájni.
Félek tőle, hogy én is ebbe az irányba haladok..
Tudom, hogy éhány mondatban nehéz felvázolni az egész történetet,
Lehet, hogy tudom a választ, csak még nem vagyok kész rá..
Megbeszélni tényleg nehéz, mert ettől szó szerint menekül, vagy annyira elkomolytalankodja, hogy már megsajnálom..
Mindegy mit csinálsz, csak csinálj valamit, mert ha vársz, azzal nem érsz el semmit, és pár év múlva ugyanez a helyzet, sokkal rosszabb lenne számodra. Itt többen ajánlották, hogy beszéljetek, de a szavaidból én azt veszem ki, hogy ő nem akar, és úgy meg nehéz, mert a beszélgetés alatt is ugyanolyan passzív lenne, mint ahogyan a beszélgetést elkerülendően az.
Szóval szerintem lépj ki ebből a kapcsolatból, mert jobb soha nem lesz. Csak az a kérdés, hogy mikor, mert a gyerek kérdésben igaza van Regannak (4. hsz), azaz ha akarsz magadnak, akkor talán inkább most legyen, mert még eltelik pár év pasi kereséssel, és a babavállalásban kicsúszhatsz az időből. De a babától a kapcsolatotok nem lesz jobb, nem fog a párod ettől megtáltosodni, a babát (még ha csúnyán is hangzik) akkor magadnak fogod szülni.
Ja attól nekem a szőr feláll a hátamon, amikor egy pasi úgy alakítja az életét, hogy a nőt olyan helyzetbe hozza, hogy de nincs rajtad kívül senkim, jaj mi lenne velem nélküled...
Mielőtt bármilyen döntést is hoznál, nagyon gondolj át mindent. Légy teljesen őszinte magadhoz, ez a legfontosabb.
Akarod-e egyáltalán, hogy megváltozzon a párod, vagy már majdnem mindegy, hogy milyen. Ha úgy gondolod, hogy akkor sem az igazi már, ha minden megváltozik (ami egyébként átmeneti, az igazi énünkön nem igazán tudunk túllépni, legfeljebb ideig-óriáig), akkor lépj, mert később nagyon megbánod, ha bennemaradsz egy olyan kapcsolatban, ami nem elégséges számodra.
Én a maradást választottam és megbántam. Most épp ott tartok, hogy élünk egymás mellett, óriási erőfeszítésembe kerül a családi béke fenntartása és közben másnál keresem a vígaszt. Rengeteg mindent feláldoztam ezért a kapcsolatért, nem sajnálva időt, energiát, semmit. Voltak nagy beszélgetések, változások, volt minden ... tartott ameddig tartott. Már évekkel ezelőtt lépnem kellett volna .... máig pedig már odáig jutottunk, hogy nem merek lépni, nem merek őszinte lenni, totál színjáték az egész és utálom szinte minden percét, amit együtt kell tölteni.
Ha viszont úgy érzed, hogy van a kapcsolatotokban annyi, amiért megéri, akkor igen is tenni kell érte!
Mi az, amin te szeretnél változtatni, ő meg passzív ? Vagy mondjuk úgy, hogy te akarod őt változtatni, értelem szerűen ( és teljesen normálisan ! ) ő meg nem akar változni. Miért is kellene, hogy változzon ? Amikor megismerted, akkor is ilyen volt. Nem lehet a másikat megváltoztatni, ha ő maga nem akar változni belső késztetésből.
Azt írod, 2-3 év után kezdett laposodni, és épp akkor költöztetek össze.
Szereted ?
Akarsz gyereket ? Tőle akarsz gyereket ?
Ezt a rész én át is ugrottam valahogyan...
Már 2-3 év után érezte,hogy nem az igazi a dolog,akkor most 8 év után mitől lenne jobb?
Már akkor 29-30 évesen lépni kellett volna,de tudom kivűlről és utólag könnyű beszélni.
".......de2-3 év után kezdtem úgy érezni, hogy ez nem olyan kapcsolat amit én megálmodtam."
Talán ez a baj, hogy álmodtál valamit, a valóság helyett.
Ez a boldogság érdekes dolog. Ebből a pár szösszenetből az jön le, hogy tök normális életetek van. Legalábbis az én szememben tök normális.
Úgy gondolom, hogy jelenleg mindenetek megvan, és egy újabb, közös megvalósítandó cél hiányzik az életedből. A férfiakat nehéz megérteni, mert ha felhoznád neki a problémáidat, nem értené, hogy mi hiányzik, hisz mindened megvan...Gondolom nem véletlen a közös hitelre vett közös ház, szóval szerintem annyira nem lehet gáz.
11 éve vagyok együtt a férjemmel, 2 gyerekünk van. Tavasszal, sőt, még pár hónapja vertem a nyálam, hogy ilyen szemét és úgy otthagyom..bakker, azóta járok kineziológushoz, és elképesztően nagyot fordult velem a világ. Mi is havi 2-3x szexelünk, de mentségemre legyen mondva, ő minden második héten éjjel jön haza, amit a hajnali ötös keléssel már passzolok... de mivel MOST rendben van a kapcsolatunk lelki része (mondanom sem kell, hogy én akartam változtatni, mert szerinte nem volt min...:-))..), így már nem probléma, hogy annyi a szex, amennyi. És nincs belőle sértődés. Jók a közös programjaink, és élvezem, hogy együtt vagyunk. Sőt, hiányzik...és ez jó érzés, már régen éreztem.
Én biztos nem dobnám el, más alapokra kell fektetni, ha ez így már uncsi.
Nem pedig kenyértörésre vinni. Mert ha leülsz vele, biztos azt mondja, neki így jó. Ne legyél otthonülő, csak mert ő az - ez most csak egy példa volt.
Találjatok közös célt, ami motivál. Ha a gyerek, akkor azt.
Nyilván kell beszélgetni, de szerintem ne kenyértörősen.
sok sikert.
Akkor ezt elkell neki mondani,hogy úgy érzed,csak te teszel ezért a kapcsolatért és kezdesz belefáradni.Nem akarsz 8 év után 34 évesen egy olyan kapcsolatot mint egy 30 éves házasság.
Én úgy gondolom a 1-2havi szex 34 évesen nem normális,főleg akkor,ha te azt érzed,hogy neked többre van igényed.
Tisztázzátok a dolgot,mert 34 évesen még mindig több esélyed van új párt találni és gyermeket szülni 1-5 éven belül,mint 3-4 év múlva 38-40 évesen.
Csatlakozom az előttem szólókhoz, beszéljetek. Mondd el, mi a bajod (konkrétan, mert a pasik nem kombinatívak, nem fogják kitalálni, mire gondolsz, ha mismásolsz), hallgasd meg, ő mit válaszol, oszt menjetek egy kis időre külön. Mittudomén egy hétre mondjuk. Mindenki eméssze meg a hallottakat, érezze a másik hiányát (vagy ne, és akkor gond megoldva:-D), utána lehet újrakezdeni. És ha bevált, időnként megismételni, ha szükséges.
Én így gondolom.
nyugalom, jól megvagyunk, néha jól érzem magam, csinosítgatunk, stb..
Van aki előbb, van aki később (nyugdíjasan) éri el ezt a nyugalmi állapotot. aki később, annak még kell a kihívás, motiváció, közös cél, pezsgés, sikerélmény, stb.
az ideális, ha közösen működik, de lehet egyedül (nem a másik rovására, ellenére) is, akár hivatásban, akár hobbiban.
nem biztos, hogy mindig a másikban kell keresni saját, be nem teljesült álmunk okát, okozóját
szerintem
"tenni kell a kapcsolatért,kölcsönösen,folyamatosan"
Itt van a problémánk, évek óta úgy érzem, hogy csak én teszek, nem azért mert ő nem szeret, hanem, mert őneki mindegy, ő elvan.
Tudom, hogy önzőnek kell lenni, magamra gondolni, de most innen nézve nehéz. Pedig legbelül érzem, hogylépni kell.
A másik amiről nem is beszéltem,, hogy a szexuális életünk is olyan mint egy 30 éves házasságban. 1-2 havonta. vajon ez mormális?
Ezt sajna nem tudhatod előre.8 éve együtt vagytok,gyakori, hogy ennyi idő után sok kapcsolat befásul,viszont szomorú is(tenni kell a kapcsolatért,kölcsönösen,folyamatosan).Lehet az is,hogy nem illetek össze,nincs közös érdeklődési körötök,a nagy szerelem elmúltával nem tudtok mit kezdeni egymással.Ilyenkor sajnos lépni kell mert nem leszel boldog ebben a kapcsolatban.
Inkább gyerek elött kell lépni,mert utána már nehezebben megy minden.
Gondold jól át mit akarsz,beszélj a pároddal,hogy miken agyalsz és, hogy ő hogyan érez.Kommunikáljatok egymással,és ha nincs más megoldás,lépni kell!Szánalomból,sajnálatból nem szabad együtt maradni,igenis önzőnek kell lenni,a saját boldogságod a lényeg.
Lehet,hogy 3-4 év múlva sem lesz új társad,de egy rossz kapcsolatban maradni sem megoldás.
Ne magadban agyalj, beszéljétek meg! Saját példa: mi is majdnem szakítottuk vélt sérelmek, hibák miatt. Leültünk beszélni, kiderült, hogy mekkora ökörségeket hittünk a másik gondolatairól... mivel sosem beszéltünk meg, így csak a saját gondolatainkat gyűrűztük tovább. Jót nevettünk a saját bénaságunkon, és azon, hogy csak azért, mert nem beszéltünk, madjnem szétmentünk, holott szeretjük egymást. Ha Ti is szeretitek egymást, és közös a jövőképetek (nagyon fontos!!!), akkor üljetek le. Remélem, sikerül megbeszélnetek mindent!
miért egyszerűbb egyből sutba dobni x évnyi kapcsolatot ahelyett, hogy a felek erőt vennének magukon és mondjuk 30 percig őszintén beszélnének egymással?
ha tényleg ekkora gondot okoz, ha ezt másnak kell elmagyarázni, egyáltalán mi értelme beszélni olyanról mint párkapcsolat?
Igen, nagyon igazad van.
Egy barátnőm hasonló cipőben jár- 34 éves. Két éve keres társat. A biológiai órája meg ketyeg.
Szia!
Szerintem a legnagyobb hiba az lenne ha most elkezdenél agyalni, mérlegelni, mindent számításba venni! (szerinted mindent ki lehet számítani, előre látni?) Ne agyból akard megoldani, hisz ez érzelmi kérdés. Próbáld a legegyszerűbb kérdést megtalálni, pl vele akarsz-e megöregedni? Vagy neki szeretnél gyermeket szülni, mert csak ő lehet a te gyereked apja? Ha meg van a jó kérdés, tedd elé mit szeretnék? És nézd meg valójában mit érzel, mit szeretnél! Ha te akarod az ő jövőjét is biztonságban tudni (hisz teljesen egyedül van) lehet, h "megóvod" a valódi "jósorsától"!!!! Egy a kérdés, TE mit szeretnél?
Szia!
Nehéz kérdések ezek, van olyan időszak, amikor jól érzem magam a bőrömben és közösen rendezgetjük a házunkat amit közösen vettünk( közös hitelre...)de ha igazán őszinte akaok lenni, nem érzem magam boldognak.
nagyon gondold meg, h borítasz-e, amíg nincs gyereked!!!!!
mert 34 évesen párt keresni-találni* +a gyerekig eljutni nem kevés idő...
nehogy 4-5 év múlva, ha még mindig egyedül vagy, keservesen megbánd a döntésed
* persze, tudjuk, h az nlc fórumozók többsége szerint semmiség...
Szia!
Kérdeznék, ha lehet: ha elképzeled a jövőt, akkor ő szerepel-e benne? Tehát vágysz-e arra, hogy gyerked legyen, vágysz-e arra, hogy tőle legyen a baba, családot szeretnél, vele szeretnél családot, mi hiányzik, azt ő tudja megadni, vagy már úgy gondolod, hogy ő sem?
Szerintem amíg szerepel a jövőképedben, addig próbáljatok változtatni közösen, de ha nem... akkor inkább most lépj ki!