Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyóóóóóóóós :-)
Létrehozva: 2006. október 31. 13:05
Sziasztok!
Íme a nyolcvanezredik anyósos topic. 
Nézzétek el nekem de meg kell osztanom veletek anyóspajti mai beszólását,én még nem hevertem ki
Drága kicsi nyolchónapos kislányomnak kötőhártyagyulladása volt pár napja,levittem a dokihoz,kapott szemcseppet,és gyakorlatilag kétszer cseppentettünk neki és nyoma sem volt a betegségnek(láza sem volt).
Nos anyósom ma megkérdezte hogy nem lehet hogy a sok vakuzástól volt neki?
Mi van? Ez nem a Man in black Arra gondolt hogy biztosan sokat fényképeztük a gyereket,és attól lett kötőhártyagyulladása 
jujjjjjjjj................
Hozzáteszem nem szoktunk vakut használna csak nagyon ritkán és már vagy 2hete nem készítettünk fotót a kölyökröl.
Eddig is volt már pár hasonló nagyon jó meglátása,de ez lesokkolt.
Valakinek hasonló? 
Mivel mindenki óbégatva csodálkozik, hogy mi teljesen normálisan kijövünk az anyósommal, és még együtt is lakunk, lejött nekem is , hogy nem ez az általános.Mivel nincs "Segítség menyem van" topick, úgy gondolom a két fél közül csak az egyikhez tudok szólni. Amiért egyáltalán írtamaz az, hogy mérsékletre ösztönözzem az egyik felet.
Írtam már korábban és tartom is, hogy nem lehet ezt a dolgot békésen elrendezni, ha csak az egyik fél akarja, ezzel teljesen tisztában vagyok én is. AZ elhangzott hozzászólások miatt gondoltam kell valaki, aki nem hergeli a többieket, hanem biztatja a sértettet gondoljon bele a másik helyzetébe is. Vad idegenek vagyunk egymásnak( meny-anyós) , honnan tudhatnánk mi hogy esik a másiknak, ha nem beszéljük meg stb.
Egyébként részemről is ennyi volt a hozzászólásokból! Sziasztok, és békességben eltelt hosszú hétvégét mindenkinek!!!
becsülettel mondom, hogy én is igy inditottam, két évig ennek szellemében mosolyogva tűrtem. utána egyre kevésbé mosolyogva.
Azt meg szeretném kérni, hogy akkro ha lehet, konkretizáljuk mindig, hogy kinek a hozzászólásával, hozzáállásával van a baj. Mert csak azt olvasom rendre, hogy "a menyek". Vagy "a huszas-harmincasok". Igy tényleg nem lehet tudni, hogy az én ingem vagy másé? Hiába is tudom, hogy nem lenne az,de honnan tudjam, hogy ti kinek szánjátok?
Én inkább most átmegyek olvasóba, nem sértettségből, inkább belefáradtam!
Puszi! Béke mindenkinek!
Lynette
nem bántottál meg senkit ! :-)
Nem n eked szólt, egyáltalán!!
A szabályozás helyett az is lehetne, hogy nem veszed magadra, ha nem rólad szól, és nem kapod fel rajta a vizet, hogy milyen igazságtalan hozzászólás született, amikor pont nem te vagy előzményként megjelölve.
Mellesleg ha bárkit is érdekelt a bemoldalam , láthatja nem vagyok abban a korban, hogy anyós lehessek. Tehát a menyek táborát szaporítom, de fel áll a hátamon a szőr, ha valaki csak kizárólag a saját szemüvegén át látja a világát. Meg lehetne próbálni a másik szemszögéből is nézni a dolgokat, mielőtt kikéri magának a menyecske , hogy van egyáltalán anyósa.
A történet úgy kerek, hogy 16 éve élek az anyósomékkal, közös konyhán stb. Az viszont biztos, hogy Ő is úgy indított, hogy " kijön velem " a fia kedvéért, és szerencsénkre nekem is ez volt a célom kezdettől fogva! Ezt a hozzáállást keresem itt, beismerem ( sajna nem lelem)
Sziasztok!
van termés bőven,igyekszem elolvasni.
irigyellek! az enyém 350-re.
de sajna van autójuk....
Én becsületesen végigolvastam, jó pár estém rá ment
És elnézést kérek mindenkitől, akit megbántottam, de pár napja olyan rossz itt a hangulat, segíteni szerettem volna, és csak a saját életemből tudtam meríteni.
És mégegyszer bocs a belekotyogásért.
ingyen bébiszitter!
Nincs egy hete hogy inkább fizettem minthogy megkérjem őket -- itt is leírtam szép részletesen!
Szerintem az, hogy a fiatalok a szülői házban élnek (és most teljesen mindegy, hogy a feleség vagy a férj szüleinél), a szülőket nem jogosítja fel arra, hogy beleszóljanak mindenbe. Vannak dolgok, amiket egyeztetni kell a mindennapi együttéléshez, de hogy mit dobok ki a szemetesbe (bocs Lynett, hirtelen a te példád jutott eszembe) már messze nem az a kategória.
A gyereknevelés szintén ugyanilyen. Adjon mást a nagyszülő, tanítson, mutasson meg olyat a gyereknek, amire a szülőnek nincs ideje, kényeztesse, de azért a mindennapi rutint ne rúgja fel (pl. ha délben alszik a gyerek, fektesse le, vmi ilyen problémát is olvastam valahol).
És az, hogy a szülő nyújt valamit vagy a gyerek nyújt valamit, ne úgy működjön, hogy a másik kezemmel meg elveszem.
És mint már írtam, ezek a történetek, amiket nap mint nap olvasunk, nem az első esetek a lányok életében, nekik fáj, rosszul esik. Itt kiírják magukból, elszáll vele a füst nagy része, megkönnyebbülnek, és már nincs is olyan rossz kedvük.
Az itt lévő anyósok és menyek között pedig kialakulhatna egy tanács-cserekereskedelem, amivel talán megoldhatnák az éppen aktuális problémájukat. Szerintem.
Így viszont a menyeknek van egy valós anyósuk, akikkel problémájuk van, az anyósoknak fordítva, és még a topikon is áll a háború.
de nem ti találtátok fel a spanyolviaszt:-(
mi, régiek pont olyan helyzetbe kerültünk, ahol az anyósaink átléptek minden határt, messze a tűréshatáron kívül már.
És nem tudom, ki az aki nem ad az anyósnak, viszont elvár. Én a leghatározottabban u tasítom ezt vissza. Mindent magam csinálok jóóóó ideje a három kisgyerekem mellett. Nem kérek segítséget, megoldok min dent magam. Néha keserves, de ezt választottam az egyensúly érdekében.
Az elvárás a minimális szinten van: biztonság a gyerekeimnek. Ennyi. Ezt is nyomós okkal, előzmények után.
Dehát ha ez eddig nem derült ki a hozzászólásokból, akor most már tök mindegy.
Én kötezővé tenném, hogy aki nem olvassa el előlről a topicot, az ne is írhasson. TEchnikailag persze nem megoldható,de eljátszani a gondolattal nem rossz.
Eddig bírtam , de a kíváncsiság visszahozott! Egyet értek egy jó pár előttem szólóhoz! Ezek a hozászólások részemről arról szólnak, amit zsukat írt, hogy el kellene dönteni mit engedsz meg magadnak és az anyósnak azért, hogy a viszonylagos harmónia megmaradjon, ne legyen örökké háború. Szerintem ezt olyan tragédia nélkül is össze lehetne hozni, mint ami Őt érte.
Itt a legtöbben olyanokat írnak ami arra enged következtetni, hogy a fiatalok a szülői házban élnek ( kényszerűségből, ez nyilvánvaló
.Arra jó az anyós, hogy a házába beengedje a menyét, de kéretlenül aztán nehogy tanácsot merjen adni, mert akkor az ifjúság önérzete súlyosan sérül, és az bizony tűrhetetlen! Ha kérsz tőle, engedned kell, ez sajnos így működik.
És akkor már az ingyen babysitterről nem is beszéltem, aki nehogy a saját véleménye szerint nevelje a gyereket , mert aztán áll a bál.( csak vigyázhat rá, és örüljön a kegynek!!)
Ha a fiam egyedül van itthon még akkor sem rontok a szobájába hanem kopogok és beszólok neki............nemhogy akkor zavarjam őket amikor kettesben vannak az meg még álmomban sem jutna eszembe, hogy az intim dolgaik felől érdeklődjek.
Milyen embernek gondoltok engem, azt hiszem igen nagyot tévedtetek.
Sziasztok!
Azt gondolom, azért alakult ki ez az "állóháború" a napokban, mert az EGYEDI esetek átalakulnak ÁLTALÁNOS-sá, és most már az anyósok is védik az állásaikat, és a menyek is.
Én azt gondolom, mindenkinek más a fájdalom/megbántódás küszöbe, és amin az egyik ember csak megrántja a vállát, a másik napokig rágódik, esetleg sír.
És azok a dolgok, amiket leírnak itt a menyek (direkt nem nevesítek), tűnhetnek egy kívülálló szemében apróságnak, nevetséges dolognak, de nekik ez már a századik, kétszázadik vagy éppen ezredik dolog. És a sok kicsi megbántottság, sérelem, ha nincs lekezelve, megbeszélve, óriásivá tud duzzadni.
Emlékszem, a volt kedvesem anyukájával mi a tejtartón harcoltunk kb. három hétig.
Valaki elkezdte ezeket a játszmákat (most már nem is lehet kibogozni szerintem, hogy ki), és görgetik napról-napra, hétről-hétre. És persze a férfi ott áll a két nő között, mindkettőt szereti, és van eset, amikor az anyjának ad igazat, és az a feleségnek esik rosszul, van mikor a feleségének, és az az anyjának nem jó, és van mikor kivonul a "tyúkpör"-ből, és akkor az meg egyiknek sem tetszik. És persze itt már bejön/bejöhet az is, hogy ki tudja véglegesen maga mellé állítani a férfit.
Én is csak az én esetemet tudom leírni, én sem voltam/vagyok egy "álommeny", ő sem egy "álomanyós", de a nagy veszteség (meghalt a kedvesem) után rájöttünk (ÉN IS) hogy mennyi időt pazaroltunk el az egymással való harcolásra. És én megtanultam bizonyos dolgai felett legyinteni, elmondja, megnyugszik, én meghallgatom, elfelejtem. Ő pedig megtanulta, hogy meddig szólhat bele az életembe, mennyi tartozik rá, és hol a határ, amit már nem léphet át. Azonban ha (ma már) akaratlanul valami olyanba szól bele, amibe már úgy érzem, nem kellene, szólok, bocsánatot kér, és megy tovább az élet. És ez persze visszafelé is működik.
Jelenleg új kapcsolatban élek, és mikor elmondtam nekik, hogy már nem vagyok egyedül, mindketten (anyós+após) a nyakamba ugrottak (szó szerint), és együtt sírtunk a boldogságtól. Ma is tartjuk a kapcsolatot, meglátogatjuk őket, felhívom, vagy ha nincs időm, és nem telefonálok egy hétig, ő csörög.
Az én tanulságom pedig az, hogy el kell dönteni, mi az a határ, ahová már nem akarom beengedni (természetesen valamilyen kompromisszummal), és ha azt átlépi (akarva vagy akaratlan), akkor szólni, NEKI szólni, nem harciasan, nem magas C-n kezdve. És nekem is figyelnem kell, hogy neki hol vannak a határai, és azokat tiszteletben tartom. Nekem bejött, de ez sem egy általános recept.
(bocs a belekotyogásért)
Sziasztok
Nekem kellett tipp a mosógéphez, kaptam is, de nem parancsként.
És üdv itt arwen
Brr mennyit írtatok, és mennyi indulat.
Katicabogár!
Igazad van, szerintem is minden korosztály vegyes! Az általam legokosabbnak tartott ember 95 éves. Már senki nem viseli el, olyan lassú, de ha van egy kis időm leülök vele beszélgetni. Több diplomája van, de nem csak a "szakmájához" ért. A múltkor kb. 3 fizikai törvényt tanított meg miközben elmesélte, hogy megzsírozta az ajtót, hogy ne nyikorogjon.
Április 11.-én hamvazó szerda volt. Vagy van valami, amiről nem tudok? Anyósommal pl. minden évben összeveszünk a halottak napján, mert ő állítja, hogy az mindíg november első szombatja.
És igen, lehet kivétel. Sajnos.
Ez az utolsó hsz-m Hozzátok.
Részemről nem beszéltem sem intim dolgokról sem kioktatásról.......ha lenne időm egymás alá raknám a hsz-imet és akkor egyben olvasható lenne.
Nagyon sajnálom ha így Veletek nem lehet beszélni én nem bántottam senkit és azt meg éppen nem értem miért kellene nekem elolvasnom a Kékszakállú herceg várát amit már nem egyszer olvastam az igaz, hogy nem mostanában volt.
Azt azért megmagyarázhatnád, hogy miért ajánlod nekem. Az öreg " meszes" agyam nem érti.
tartalom
Katicabogár!Szeretném neked is javasolni Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára .Nagyszerű mű, noha alig pár oldal.És nem csak neked ajánlanám , hanem mindenkinek , aki nem érti meg hogy az egyik ember nem a másik ember tulajdona.Mindegy hogy feleség, szülő vagy csak barát.
Na én el is mentem babfelszerkot vasalni, ha már így lesajnálták az egész családom, meg engem
, ez sokkal érdekesebb lesz
Mindekinek további szép napot kívánok!!!
Nem én kedzetem a korod alapján itélkezni és sértegetni téged!