Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Igen, náluk is hasonlóan zajlik, együtt fekszenek le, aztán valaki mindig megunja, hogy a másik, horkol, olvas, tévézik, és átkullog a másik hálóba. Aztán éjjel mászkálnak mint a bolygóhollandi egyik ágyból a másikba, reggel vagy az egyik szobában, vagy a másikban de együtt ébrednek:-) De előfordul az is, hogy nem ébrednek együtt:-)
Szerintem nincs benne semmi "gáz".
Néha én is szívesen elvonulok a másik szobába, pl ha a pasim tévézik, én meg inkább olvasnék. Aztán vagy elalszom külön, vagy visszacammogok éjjel:-)
Volt olyan is, hogy expasi lelökött az ágyról folyamatosan, ha nem akkor meg rúgkapált, akkor én sem aludtam vele. Vagy horkolt! Na attól falnak mentem, reggel mint egy rakás fos, úgy ébredtem.
Nem tragédia,de én sem tudom elképzelni,hogy ha együtt vagyunk külön aludjunk főleg hogy ő is éptelen aludni nélkülem mikor tudja hogy a közelében vagyok...
ráadásul én rettentő bujós vagyok így kizárt hogy egyedül aludjak,mert ha kedvem támad vagy dörög,villámlik nem tudok elmaradni a párom nélkül...
Nem tragédia, de eléggé fura. Miért nem csináltattok egy 200cm széles ágyat. Ott azért csak nem túrnád ki az ágyból?
Én nem szeretek ölelkezve aludni (olyankor mindig nagyon melegem van, és azt útálom. ja meg rengeteget forgolódok), de azért az borzasztó lenne ha külön szobában aludnánk. Kit rúgdosnék vissza az ágy másik felére?
szerinted normális dolog?
nekünk lehet akármilyen szar az ágyunk együtt alszunk. ha más nincs akár a földön is.
Szerintem nem tragédia egyáltalán. Mi férjemmel sokáig különszobába aludtunk, mikor megszületett a lányom akkor majdnem 4 évig. Eleinte azért mert a lányom volt, hogy fél éjszakákat végigorditotta, férjem meg ment dolgozni, és ő sem tudott pihenni. Igy aztán én beköltöztem a lányom szobájába, és 4 évig ki sem költöztem onnan:) Mondjuk külön ágyban aludtunk a lányommal. Perze mikor már nagyobb lett a lányom aludhattam volna a férjemmel egy szobában, de én csak sötétben, és teljes csöndben tudok rendesen, jót aludni. Férjem viszont csak úgy tud aludni, ha hajnalig megy a tévé. Engem zavar a tévé zaja, meg a villódzása, fölébredek rá, és egy kb hetek múlva kialakul nálam egyfajta krónikus fáradtság a kialvatlanságtól. Ekkor mindenért sirva fakadok, munkahelyen nemtudok odafigyelni, állandóan ideges vagyok stb stb. És ez nem jó sem a lányomnak, sem a férjemnek.
Ja és a poén, hogy férjem annyira horkol, hogy nem lehet megmaradni mellette. Bár remélem nem sokáig fog már horkolni, mert január végén megműtik az orrsovényferdülését, és az orrát is átszabják, mert már komoly eü. problémákat okoz neki az orrsövényferdülése, és az eldeformálódott orrporca(éjszaka pl van, hogy kimarad neki két horkolás között a levegővétel, és megfulladhat)
Szóval jó volt különaludni. Most mondjuk együtt alszunk, de más okból. Lányom is velünk alszik a mi szobánkban, mert a nagybeteg apukám foglalta el a lányom szobáját határozatlan ideig.. És ismét érzem, hogy kezdődik a kialvatlanságom, mertegyszerűen nemtudok úgyaludni, ha szól a tévé.
Bár már kmpromisszumra jutottunk a férjemmel ezügyben. Beállitottuk, hogy minden nap éjfélkor kapcsoljon ki a tévé, igy legalább hajnali 5-ig(mikor is kelek mindnen hétköznap) tudok nyugodtan aludni. Ez is haladás már, de nem az igazi még...
Akkor ez nem a kapcsolat elejétől van így. Azért így más a leányzó fekvése.
Mi sokáig egy 90cm-es ágyon aludtunk. Na, az horror volt. Most van egy nagyobb ágyunk és pont ma mondta a férjem, hogy nagyon jól aludt az éjjel, mert egész éjszaka átöleltem.
Pedig nem szokásom, mert szeretek elterülve és nem ölelkezve aludni.
Egyáltalán nem tragédia, csak azért fontos, hogy az esti- reggeli összebújások ne maradjanak el.
Furcsa nekem, foleg az elejen, az elso evekben mikor meg ejjel is puszit kapok , ez nagyon hianyozna.
Nővéremék is külön alszanak (fiatalok!)
Kényelmesebb:-) A férj rémesen horkol, később alszik el, tévét néz az ágyból, nővérem inkább olvas, korán elalszik, valószínűleg ő is horkol.
Egyszerűen 'zavarják' egymást:-)
Nem tragédia, csak fura... öreg horkolós házaspárnál OK, de fiataloknál?
Én a 140-es ágyunkat is élveztem, nem lehetett benne nem kibékülni
most meg ha nem hallom a szuszogását, nem tudok elaludni 
A külön alvás nem gond, főleg, ha más a pár bioritmusa, és egyikük horkol.... :)
De az esti és reggeli összebújás-szeretgetés-beszélgetés hiányozna.. :(
Szerintem furcsa, de ha ez válik be hosszútávon, akkor miért ne?
Nem vagyunk egyformák. Kinek kinek mi jön be?
Én nem tudnám elképzelni a párom nélkül, ha valami oknál fogva el kell utazni, nincs otthon éjszaka, akkor már rosszul alszom. De szerintem ez egyénfüggő!