Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megtartott gyermekek
Torolt_felhasznalo_137140
Létrehozva: 2008. június 21. 15:13
Sziasztok!
Olyanok történetét várom, akik bár nem akarták megtartani a gyermeküket -mert például túl fiatalnak érezték magukat, nem éltek stabil kapcsolatban, nem érezték biztosnak az anyagi hátteret, a családjuk túl nagy negatív nyomást gyakorolt rájuk (tehát nem betegség miatt)- de végül megtartották.
Valóban rosszabb lett-e az életük ezáltal, mint ahogy a terhesség alatt hitték? A változást rossznak fogják-e fel? Megbánták-e a döntésüket? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?
S ha hosszú távon gondolkodtak annak idején, mi jutott eszükbe a gyermekükkel kapcsolatban? Tényleg annyira rossz lenne megszületnie, ha csak a gyermekre gondoltak? Később beigazolódott, amit ekkor gondoltak?
Annyi abortusszal foglalkozó topic van, most nézzük meg a másik oldalt is, azokat, akik vállalták a nemkívánt gyermeküket!
sziasztok!
én 22éves vagyok a párommal kicsit több mint egy éve vagyunk együtt és 6hetes a lányunk.nem terveztük de jött én mindenképpen megakartam tartani gyűlölném magam ha elvetettem volna pedig a párom anyuja nagyon ellenzte olyan dolgokat mondott h azóta se tudom kiheverni(persze most ő akrna egész nap a picivel lenni) és a párom egy szót se szólt ami nagyon rosszul esett.majd egy hét múlva azt mondta vetessük el.sírógörcsöt kaptam és megmondtam h akkor menjen el mert én akkor is megtartom.egy hónapig ez ment de aztán mikor uh-on látta teljesen megváltozott.főleg mikor a hasam nőtt már nagyon várta.sajnos 5. hónaptól nagyon keveset voltunkegyütt mert vidéken dolgozik és heti 1-2 napot van itthon.az utolsó héten együtt voltunk is itt volt mikor beidult a szülés.bent volt és nagyon örült.imádja a picit de sajnos köztünk egyre nagyobb a szakadék a távollét miatt.akárhogy is lesz a lányom a mindenem és megfogom oldani!
igaz, hogy védekezni kell, de egy sem nyújt 100%-ot!!!! ezt ne feledd, ismerek jó pár nőt aki védekezés mellett lett terhes!!! persze ha védekezik kisebb az esélye a terhességnek.
én védekezem, de ha mégis teherbe esnék elvetetném, mert nincs még itt az ideje, ja és már nem tini vagyok.
szia!
elolvastam a blogod, nem vagy semmi! inkább beteg!
Sziasztok!
Nekem van egy 5 hónapos gyönyörűségem, akin gondolkoztam, hogy megtartsam-e.. Nagyon sokáig nem estem teherbe, aztán jött egy férfi,akivel úgy éreztem tökéletes minden és rögtön meg is fogant a lányom. Beszélgettünk gyerekről,aztán mikor kiderült azt akarta, hogy vetessem el. Kb 2 napig úgy gondoltam oké, aztán megláttam, hogy dobog a szíve... Sírva mentem anyuhoz, aki azt mondta, hogy ha csak az anyagiak miatt vetetném el,akkor ne tegyem.
Megtartottam.. Imádom, ő az életem! Mióta megszületett egy pillanatra sem bántam meg. Persze nehéz egyedül, de így legalább csak rá kell koncentrálnom, csak vele foglalkozom.
Ja a családom teljesen mellettem állt, még a 89 éves nagymamám is,pedig azért ő még úgy gondolkozik, hogy ha gyerek, akkor házasság...
Én így jártam. Még nem voltam 20 éves. Egy óriási szerelmi csalódás után megismertem valakit, akkor azt hittem, hogy ő a vigasz számomra. Megmondtam neki, hogy bár nem akarok gyereket, nem szedek fogamzásgátlót, és ha teherbe esnék, megtartom. 3 hónap után terhes lettem, de addigra szakított velem. Kétségbe estem, nem akartam egyedül gyereket, de elvetetni sem. A szüleimmel éltem. Mikor kiderült, az apám hónapokig nem szólt hozzám. De ragaszkodtam hozzá, hogy megtartom. Aztán megszületett a gyönyörú fiam. Életem legboldogabb napja volt, amikor először a karomban tarthattam. Aztán férjhez mentem, született még 2 gyerekem. Az már más kérdés, hogy szenvedek ebben a házasságban, de ez nem a férjem hibája.
Nem bántam meg, hogy megszültem az első gyerekem. Anyagilag sose volt könnyű, de ez nem számít, míg van mit enni és van fedél az ember feje felett.
Jó a Topic! Itt gondolkodom,h én is ismerek olyan Nőket akik az utolsó pillanatban nem mentek el az abortuszra!
Aztán döbbentem rá/Cornation írását olvasva/,h én is mentett gyerek vagyok!
Az Anyukám mentett meg! Az apukám féltékenységből /azt hitte mástól vagyok/ nem akart engem! De aztán nagyon örültek mikor két fiú után megszületett a lány!
Szia!
Nekem az első gyerekem kényszerből született,mert 17 évesen az anyám nem írta alá az abortusz engedélyt.Én akkor ott úgy éreztem összedölt a világ 3 évig súlyos depresszióm volt szülés után.
Néha bizony gondolok arra,hogy de jó lenne újra kezdeni mindent.
Azt hozzátenném,hogy ezt valószinűleg a baba is megérezte mert a világ legtökéletesebb gyereke lett,nagyon de nagyon jó baba volt,se éjszakai sírás,se fogzási hiszti semmi!Most már 5 éves és nagyon szeretem semmi pénzért nem adnám senkinek,de ha lenne rá lehetőségem visszamenni az időben bizony késöbb szültem volna!!
Azóta megszületett a második lányom ég és föld a különbség köztük mivel a kicsit akartuk és terveztük!!!
Egyébként sem jó ötlet bárkit (pláne egy ilyen nehéz helyzetben) ilyen vagy olyan irányba befolyásolni.Az ő döntése,az ő élete,a következményeket neki kell vállalnia majd,nem a jótanácsot adóknak...
Ha már a példáknál tartunk,apai nagynéném tartotta meg így anno nem kis vívódás után a "becsúszott" babát,aki Down-kóros lett,súlyos szívfejlődési rendellenességgel...kétévesen vesztették el egy szívműtét utáni szövődmény következtében.
Ennek ellenére nem bánta meg,hogy megtartotta,pedig mérhetetelen fájdalommal teli volt az a két év,és a kicsi elvesztése is.Az alatt a rövidke idő alatt rengeteg szeretetet és örömet is kaptak a picitől.
Mindenki csak a maga belső hangjára hallgasson ...szerintem.
Úgy legyen... Minden jót kivánok neked a kislányodhoz, a másik gyermekhez és az élethez is. És azt is, hogy soha ne bánd meg még utólag sem...
Nekem a két húgom ilyen megtartott gyermek. Anyám már nem él, így nem tud nyilatkozni, de azt hiszem neki nem volt könnyű élete így. De önző módon azt mondom nekem nagyon jó, hogy van a két húgom... Meg is köveztek már emiatt néhány abortuszos fórumon...
A nagyobbik húgom ápolta anyámat a halála napjáig. Ha ő nem lett volna akkor én vagy a bátyám kellett volna, hogy gondját viseljük. Én 2000 km-re élek a szüleimtől, a bátyám pedig elég nehéz eset...
A kisebbik húgom is egy nagyon jófej talpraesett csaj lett.
Ami a lényeg... Én nagyon hálás vagyok az anyunak ezért...
Nem hülye a topik... igaz Liandra néha különösen viselkedik, de a témaválasztás jó... Bár azt én se hiszem, hogyha valaki eldönti, hogy elveteti a babáját, akkor majd épp az nlc és épp ez a topik lesz ami döntő módon befolyásolja ez ellen...
"Igaz az a mondás, hogy ahová a Jó Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá."
"A Mindenható nem zsírokkenyér szinten gondoskodik a gyermekeiről és elfogadom ami adatik"
ez is igaz-mindig annyi van, ami elég
Szia, Kedves! Milyen kellemes meglepetés!!
Hazajöttetek?
Puszi,Laura
Üdv!
Látom, van akiknek nem vagy a szíve csücske, de sajnos, vagy hál Istennek nincs annyi időm, hogy utánanézzek.
Nálam tiszta lappal indulsz, hisz nem ismerjük egymást, de térjünk rá a lényegre.
Első gyermekem nem várt gyerek volt, hisz albérletben kezdtünk, szülői háttér nélkül és amint összeköltöztünk, várandós is lettem. Átsuhant a fejünkön, hogy nem épp jókór kopogtat, de úgy éreztem, olyan plussz energiákat kaptam, hogy akár egyedül is képes lennék felnevelni. Egy pillanat töredéke volt a vacilálás és voltak nehéz éveink, de sosem bántam meg. Igaz az a mondás, hogy ahová a Jó Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá. A következő gyerek fogadására 8 évet kellett várnunk, amíg fedél lett a fejünk fölé. Azóta született összesen 4 és nem vagyunk szegényebbek, mint 1 gyerekkel voltunk, sőt. Valahogy mindig kialakult, hogy a számlákat be tudtuk fizetni, volt mit ennünk, amit nagyon akartunk azt megkaptuk, elértük. Még van egy mondásom és ezzel be is fejezem a "példabszédet". A Mindenható nem zsírokkenyér szinten gondoskodik a gyermekeiről és elfogadom ami adatik.
Üdv.L.
minden jót kívánok neked.
Nekem megtartott gyerekem van. A második terhességem.
Nem akarom részletezni vagy mentegetőzni, a lényeg, hogy már a fogantatása úgy alakult, hogy én nem akartam, az erőszakos apját éppen akkor készültem volna elhagyni amikor kiderült az az egyetlen alkalom terhesség lett.
Elinditottam az abortuszt nagy titokban, ha a férjem megtudta volna, megöl, 2 hónapig tartott a hercehurca, és nagyon megalázó volt. Aztán eljött a műtét napja, beavatkozás előtt UH, és bekapcsolták a monitorom. És ott volt Ő, pici kis lábakkal és kezekkel...teljesen bekattantam. Eleve bizonytalan voltam a dolgoban, de a józan eszem tudta, meg kell tennem. Mielőtt sorra kerültem volna, leszálltam az ágyról és visszamondtam az egészet. Nem ment ki a fejemből a felvétel. Amikor alá kellett írni, hogy a beleegyezésemmel történt, nem tudtam mi a nevem. Iszonyat nehéz döntés volt számomra, túl szentimentális vagyok ilyen döntéshez, ezért is figyelek nagyon a védekezésre. Azzal, hogy megtartottam vállalnom kellett még pár évet a pokoli házasságomban, de amint nagyobbacska lett, kiléptem.
Most 6 éves, és nagyon ennivaló lányka. Elképesztő kedvesség lakozik benne, olyan kis naív és ártatlan. Persze, hogy nem tudom azt mondani megbántam., amikor itt van és rámmosolyog, és bújik.
De nehéz volt két gyerekkel. Most már rendeződtek a dolgok. Azt hiszem nála jobban senki sem szeret engem. Egyszer a nagymamám azt mondta, meglátom, benne lelem majd a legtöbb örömet. Neki is van egy megtartott fia
"Segíthet a döntésben a most vacilláló nemkívánt gyermekkel frissterhes anyáknak."
Nem hinném,hogy egy nő /lány,aki teszemazt mostanában tudta meg,hogy terhes,és nem tudja /akarja megtartani a babát,majd pont itt az nlc-n fog meggyőződni arról,hogy milyen jó is lenne,ha mégis másképp döntene...
Minden sors más és más....az,hogy ikszipszilon nem bánta meg,sőt,örül,hogy nem vetette el a gyerekét nem jelenti azt,hogy ha más így dönt,ilyen vagy olyan okok miatt majd nem bánja meg... Persze a fordítottja is igaz lehet.
Köszi
Csak valahogy én inkább 1000x meggondolom a döntést, azért tart ilyen sokáig... egyszer csak eljutok arra a pontra, hogy IGEN, akkor most. De mivel én tényleg mindent meg szeretnék adni a leendő gyerekemnek, amíg egy kicsi bizonytalanság is van a dologban, addig inkább nem...
Egyébként szertintem több a megtartott gyerek, mint aki ezt tudja vagy fel is vállalja - és ez szerintem szomorú. Szörnyű, ha valaki csak azért szüli meg a gyereket, hogy ne szólja meg a szomszéd vagy a szülei...
A vér igenis tud vizzé válni,de még mennyire.Az én családomban is van egy olyan ember,akit le sem szart az anyja és a saját gyerekét annyi szeretettel,türelemmel neveli,hogy az csodálatos.Ami neki nem jutott azt megkettőzve a kisfiának adja.Hidd el az a baba irigylésre méltó.
Hát, szerintem ez egy tök normális téma, azért mert Liandra inditotta még lehet jó, lehet olyan, amiről lehet beszélgetni.
Nekem a szomszédasszonyomnál van ilyen történet, és tényleg nála, nem nálam. Ő nem akarta a 6. gyermekét, mert idős volt már hozzá. Aztán a férje és a nagyobb gyerekek úgy döntöttek, hogy rábeszélik anyukát, hogy mégis legyen. Most van egy tök édes 3 éves kislánya, akiért az egész család rajong.
Szia!
Ne haragudj, nem akarlak bántani, tényleg.Megnéztem az adatlapodat, és szerintem beteg vagy!!!megnéztem a blogodat, amelyben a macskád elhullását írod le...háááát.Egészen addig nem értettem miért bántanak sokan, de azóta próbálom kerülni a neveddel fémjelzett topikokat...
Abszolút igazad van, jó a mentalitásod.
Sajnálom ami történt veled , nincs szörnyűbb úgy felnőni ahogyan azt leirtad.
Az egész életre rányomja a bélyegét.
Amúgy én is ilyen megtartott gyermek vagyok,a szüleim házassága már romokban hevert amikor "becsúsztam"!