Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Agresszív kamasz - SOS!!!
Létrehozva: 2004. október 12. 16:43
Sziasztok! Átnéztem a korábbi kamaszokról szóló topikokat, de nem találtam olyat, ami ezzel a problémával foglalkozna, és a szakértők között sincs nevelési tanácsadó (vajon miért?). Segítsetek, ha tudtok!
Anyukám egyedül nevelt fel engem is és az öcsémet is. Anyukám ötven fölött, öcsém 16, tehát jóval fiatalabb nálam. Kb 5 éve nem élek otthon, korábban sűrűn jártam haza, de most már saját életem van, és kevesebbet vagyok velük. Részben azért is, mert az öcsém ELVISELHETETLEN. Tudom, tudom, kamasz, és mindjárt kinövi, de higyjétek el, ami otthon megy az nem a szokásos lázadó kamasz - fegyelmezni próbáló szülő játék. Sajnos sokkal súlyosabb a helyzet. Az öcsém rettenetesen agresszív, tör-zúz, ocsmányul beszél az anyukámmal, torkaszakadtából ordít, és rendszeresen vannak rendőrségi ügyei. Rongálás, vandalizmus. Sajnos mindig megússza, kiskorú, és még egyik ügy sem került bíróság elé, sőt, semmilyen retorzió nem volt. Anyukám rendszerint érte megy hajnalban, kihozzák bilincsben, hazaviszi, és bár először be volt fosva a fiú, most már ez sem ijeszti meg. (Anyukámat megeskettem, hogy legközelebb nem megy érte, vagy ha muszáj akkor is csak másnap.) Én már eljutottam oda, hogy nem érdekel mi lesz a kis hülyével, már anyukámat féltem. Teljesen tönkrement, mindene beteg, egyedül van, és újabban már a testi épségét is féltem. Fogalmam sincs, mit lehetne csinálni, hiszen a kölyök kiskorú, nem teheti meg, hogy nem engedi be a lakásba. Egyszer elment a nevelési tanácsadóba is, ott azt mondták az illetékes szabin van, majd amikor másodszorra is visszament, azt mondták menjen oda a gyerekkel. Na most, nyilvánvaló, hogy a gyerek nem fog menni...
Na, egy szuszra ennyi, további részleteket majd ahogy eszembe jutnak. Olyanok írásait várom, akik voltak hasonló helyzetben vagy a környezetükben volt hasonló, vagy tudják, hogy milyen hivatalos úton-módon lehetne anyukámat megvédeni.
Előre is köszönöm.
Anyukám egyedül nevelt fel engem is és az öcsémet is. Anyukám ötven fölött, öcsém 16, tehát jóval fiatalabb nálam. Kb 5 éve nem élek otthon, korábban sűrűn jártam haza, de most már saját életem van, és kevesebbet vagyok velük. Részben azért is, mert az öcsém ELVISELHETETLEN. Tudom, tudom, kamasz, és mindjárt kinövi, de higyjétek el, ami otthon megy az nem a szokásos lázadó kamasz - fegyelmezni próbáló szülő játék. Sajnos sokkal súlyosabb a helyzet. Az öcsém rettenetesen agresszív, tör-zúz, ocsmányul beszél az anyukámmal, torkaszakadtából ordít, és rendszeresen vannak rendőrségi ügyei. Rongálás, vandalizmus. Sajnos mindig megússza, kiskorú, és még egyik ügy sem került bíróság elé, sőt, semmilyen retorzió nem volt. Anyukám rendszerint érte megy hajnalban, kihozzák bilincsben, hazaviszi, és bár először be volt fosva a fiú, most már ez sem ijeszti meg. (Anyukámat megeskettem, hogy legközelebb nem megy érte, vagy ha muszáj akkor is csak másnap.) Én már eljutottam oda, hogy nem érdekel mi lesz a kis hülyével, már anyukámat féltem. Teljesen tönkrement, mindene beteg, egyedül van, és újabban már a testi épségét is féltem. Fogalmam sincs, mit lehetne csinálni, hiszen a kölyök kiskorú, nem teheti meg, hogy nem engedi be a lakásba. Egyszer elment a nevelési tanácsadóba is, ott azt mondták az illetékes szabin van, majd amikor másodszorra is visszament, azt mondták menjen oda a gyerekkel. Na most, nyilvánvaló, hogy a gyerek nem fog menni...
Na, egy szuszra ennyi, további részleteket majd ahogy eszembe jutnak. Olyanok írásait várom, akik voltak hasonló helyzetben vagy a környezetükben volt hasonló, vagy tudják, hogy milyen hivatalos úton-módon lehetne anyukámat megvédeni.
Előre is köszönöm.
A férjezett nevedet használod még itt a fórumon is - mégis, szerinted nálad minden rendben van? Szerintem te nem dolgoztad fel a válásodat - nagyon nem! A gyerekednek semmi baja, csak teljes természetességgel lereagálja azt, ami a környezetében van. A probléma veled van, nem vele!
Egyébként a lányod hamarosan nagykorú lesz, és jelenleg jó úton vagy affelé, hogy soha többet ne lássad. Nem teszik gyermekotthonba, mert minek tennék a hátralévő egy évre? Vannak ott elegen nélküle is! Ha bűnöző lesz belőle, akkor fiatalkorúak börtönébe kerülhet. De gondolom, nem ezért nevelted fel, szóval jobb lesz, ha összekapod magadat!
Én először is bocsánatot kérnék tőle a helyedben, hogy megkörnyékeztem a telefonját - mivel ahhoz semmi közöd!
Azután elgondolkoznék, hogy miért "nem tisztel" a gyerek - szerintem ebben neked van inkább felelősséged, mert ha jól értem, apuka csak kéthetente van a képben, szóval amikor együtt vannak, nyilván nem rólad van szó, hanem egymással foglalkoznak, és ez rendben is van így.
Egy hónap van a sulikezdésig, eddig mire vártál? Most már persze, hogy szinte képtelenség kijavítani a 3-szoros bukást. Így tényleg felmerül a kérdés, hogy neveled-e a gyerekedet, vagy csak nő, mint a dudva... Napi 4 órában intenzíven tanulnia kéne, hogy behozza a lemaradást - ehhez minimum egy tanárra is szüksége lenne, mert egyedül nyilván nem fog nekiülni, ha eddig sem tette.
Pszichológus van az iskolában is, azzal konzultálj, de igazából az a valószínű, hogy az otthoni körülmények miatt jogosan ilyen a gyerek, és neked kéne pszichológushoz járnod a személyiségfejlődésed végett! Nem a gyerekedet kínozni ahelyett, hogy a saját dolgaiddal szembenéznél!
Ez ugy hangzik,. mintha valakit be ke'ne za'rni az o"ru"ltek ha'za'ba !!!!!!!!!!!!!
EGY SZO SEM IGAZ BELOLE!!!!!!!!!!!
DE, ha igaz e's
Ha van egy ilyen gyerek, akkor za'rassa'k be az o"ru"ltek ha'za'ba!!!!!!!!!!!
Én is ugyanebben a cipőben járok. A lányom 17 éves 10 éve egyedül nevelem szinte teljesen. Édesapja 10 éve nem tartotta be a kötelező kapcsolattartási időket. Csak amolyan tessék lássék módon. Igaz egy egy alkalomkor elvitte a tengerhez vagy wellness hétvégére. Tiszteletre velem szemben sosem nevelte. Egy éve a lányom megalázóan beszél velem, itthon tör, zúz, köpköd tükröt, ajtót, padlót. Szobája elképesztően rendetlen. Engem kétszer ütött meg. Megfenyegetett, hogy elvágja a torkom. Telefonjáról letiltott. Napi szinten azzal zsarol, hogy ötödikes kora óta nem nevelem. Az idegeim már kivannak. Borderline szindrómát feltételeznek a szakemberek. Apjához szeretne költözni ahol idős nagymamája is él. De apuka még a zárat is lecserélte, hogy esélye se legyen a gyereknek oda menni. A gyerek viszont azt hajtogatja, ha nálam kell tovább élnie inkább öngyilkos lesz. Jelenleg gyámügyi ellenőrzés alá vették. Mert Apuka noha nem engedi magához azt sem engedi a gyereknek, hogy pszichiáter kezelje, befeküdjön kezelésre, hanem ő kívánja saját elképzelése szerint kezeltetni. Az azonban jelen esetben nagyon kevés. Gyerek három tantárgyból bukott. Én úgy látom ilyen pszichés állapotban kevés az esélye, hogy megfelelően felkészüljön javító vizsgára. Az az anya aki szintén hasonló helyzetben van csak az tudja milyen pokol ez. Ha nem változik a helyzet gyerekotthon lesz a vége...?
Nem akarok faji kérdést csinálni, de azért csak érdekel, hogy nincsen egy pár vonóval benne?
Na és az elmúlt 2 évben rendeződtek az ügyek? Amúgy jó tudni, hogy ha egy 16 éves megver, stb abból nem eshet baja, csak nekem lesz károm belőle!
Sajnos vannak ilyen kamaszok is, nem is kevesen. Láttam szülőket, akik féltek tőle, a gyerek egész nap a legjobb gépen játszott, és csak a kaját hordták neki a szülei. Iszonyatos. Engem eléggé felbosszínt, amikor ilyet hallok, mert szörnyű, hogy egy gyerek, akinek tisztelni kellene a szüleit, így viselkedjen, és ilyen lelki és testi betegségekbe sodorja édesanyját. Tudom, hogy túl drasztikus volna, de én felvenném a harcot a kölökkel, és elfelejteném, hogy az anyja vagyok arra az időre... Persze családsegítő, pszichológus, orvosok segítségét is kérném. Vannak szélsőséges esetek, amikor valami betegség idézi elő az agresszivitást az embernél, szóval lehet, hogy nem ártana valahogy elcipelni kivizsgálásra. Sajnos nem sok konstruktívat tudtam írni, ne haragudj, de drukkolok!
Odahaza egyébként a balhé óta minden sokkal jobb - nem történt csoda, nem kezdték el egymást imádni, de tekintettel vannak egymásra. Vajon van remény arra, hogy rájöttek, mindenkinek jobb ha élnek és élni hagynak? (Azért írom, hogy "mindketten", mert anyukámnak is vissza kell fognia magát olyan téren, hogy ne szólogasson be az egyébként nyilvánvalóan bosszantó dolgokra mint ocsmány beszéd / förtelmes öltözködés / későn hazajárás stb. , és csak akkor balhézzon ha TÉNYLEG tolerálhatatlan a gyerek viselkedése)
Hidd el, ez egy nagyon használható koncepció, nekem négy gyerekem van és négyféleképpen kell hozzájuk viszonyuljak. Igaz, ez nagyon fárasztó is, mert állandó alkalmazkodást igényel részemről.
De még egyszer szeretném hagnsúlyozni: a ti esetetekben most semmiképp sem a MI VOLT ideje van, hanem az EBBEN A HELYZETBEN MIT TEGYÜNK kérdést kell feltenni. Semmi vádaskodás, semmi okkeresés nem használ. Csak az előre nézés, a jövő útjainak keresése.
Üdvözlettel: M.
*Bruno Bettelheim nevű szerző könyvére gondolok.
Egyébiránt, kezdek hinni azoknak, akik - itt is és másutt is - azt vallják, hogy vannak reménytelen esetek.
A verés, a testi erőszak mindig eszköztelenségünkből fakad, és semmit sem old meg. Te tehetetlen dühödben elnáspángoltad az öcsédet, ő szintén ezt tette többször is anyátokkal. Ezzel egerősítetted benne azt a hitet, hogy mindent csak erőszakkal lehet igazgatni. Mindnyájatoknak segítségre lenne szüksége. Nem írhatod, hogy egyformán kezelt benneteket az anyátok, mert földreszállt angyalnak kellett volna lennie, ha nem okolja magát és sorsát, hogy egy kis gyerekkel otthagyta a gyereke apja. És a gyerekre is valószínűleg így tekintett. Más körülmények között nevelkedtetek, de ha nem így lenne, akkor sem ugyanaz a hatás jönne ki 2 vagy több gyermek nevelése idején. Mi a jó nevelés? Aminek eredményeképpen jó és tisztességes, becsületes ember nő fel. És rossz az, ha nem. Nem válnak be ugyanazok az eszközök más személyiségű emberek, más körülmények között élők esetében.
Utána, mialatt én még mindig sokkban, remegve a sebeimet nyalogattam (annyira szétvertem a gyereket, hogy én is kék-zöld lettem), ők sírva leültek tárgyalni, amit hajnalig folytattak. Először a barátom közvetítésével, majd szembesítve egymással a két felet. Mindenki sírt, a sérelmeiket sorolták, aztán lefektették a szabályokat a jövőre nézve. Nem tudom, hogy lesz, mindketten megígérték, hogy nem lesz több ilyen és a tolerancia jegyében megpróbálnak együtt élni. Persze ezt már sokszor kimondták, de talán most mindenkit akkora sokk ért, hogy legalább egy darabig tényleg próbálkozni fognak.
A gyerek nem tud ma iskolába menni, állítólag felszakadt a homloka, anyukám is beteget jelentett, nekem muszáj volt jönnöm, de el lehet képzelni hogy hogy nézek ki. Alig tudok gépelni, minden ujjam fáj. Neki százszor jobban fájhat. . .
Nem tudom, mi lesz. Ma még nem szóltak egymáshoz. Szerintetek?
Nos, szerintem a sráccal tényleg gond van. Először is: tudjátok, milyen barátai vannak? Régebben én is kezdtem agresszív lenni, na nem ilyen durván, de szerencsére anyukámék időben észrevették, és leállították. . . Ma azt hiszem "normális" vagyok. Nekem speciel a baráti körömmel voltak ilyesfajta problémák. Főleg a drogokra és az alkoholra kellene odafigyelni. Mivel írtad, hogy anyukád ötven fölötti, gondolom, megvannak neki a saját problémái, esetleg testi fájdalmai, és nem tud állandóan odafigyelni az öcsédre. Szerintem ez lehet a baj. Általában akkor tesznek ilyet a fiatalok, ha nem kapják meg azt a figyelmet, amit elvárnának. Nem anyukádat okolom érte, ő valószínüleg mindent megtett, amit egy anya megtehet, de lehet hogy ez mégsem volt elég, mert az öcséd esetleg több figyelemre vágyik. . . Mert nem hinném, hogy olyan nagy öröm lenne neki állandóan a rendőrségen kikötni. Egyszerüen feltünö akar lenni, mert azt hiszi, ettől jobb lesz a helyzete. A pszichológus nem rossz ötlet, de gondolj bele: hogyan magyaráznátok el neki, hogy szüksége van a segítségre?? Egyértelmüen ellenkezne. Inkább a barátai között kellene szétnézni, és ha ott a gond, ki kell venni onnan. Én ezt tudom javasolni.
M.
Ui. Egyébként költőileg tettem fel a kérdést, lást kettővel előbbi passzus.
De az autószerelőhöz mégsem vihetik a kmaaszt, ha egyszer a viselkedésével van probléma. Tehát hova vigye?
M.