Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Örökbefogadnék...
Most februárban elveszitettem egy 13 hetes terhességet. Spontán vetélés volt. Már megszoktam, mert az elmúlt tizenX évem arról szólt, hogy gyereket akarok, csak éppen nem mindig sikerül. De csak félig sikertelen az életem e tekintetben, mert 1 gyereket azért sikerült azért a szülésig elküzdeni... Már iskolás a drága. Okos, értelmes, szép kislány. Semmi probléma vele. Csak jót mondhatok a terhességröl, szülésröl, anyaságról, mindenröl ami gyerekkel kapcsolatos. De nem akartam/nem akarok csak egy gyerekes anya lenni. Szivem szerint legalább 5-öt vállaltam volna, de most már igy 5 perccel a klimax elött (40 leszek lassan) azt hiszem megelégszem ha 2 gyerekem lesz...
Több vetélésem is volt. Nem megyek bele a részletekbe, de mindegyik megviselt. Mindegyik másképp... Ez az utóbbi is. Pedig azt hittem már túl vagyok rajta... Még büszke is voltam magamra, hogy milyen gyorsan vissztaláltam a hétköznapi ritmushoz. 2 hónapja volt a vetélés, én meg már megint full timeban dolgozom, tanulok, gyereket rendezek, háztartást vezetek, sportolok... szóval kivülröl minden ok... Vagyis majdnem minden...
De ma belebotlottam egy hirbe, hogy egy újszülöttet összeszurkált az anyja, és kályhába dobott... Azóta a sirás kerülget, és belül olyan iszonyatos fájdalom van, hogy nem tudom a gondolatomat elterelni... Olyan tehetelennek érzem magam...
Kb. 2 éve (akkos is egy vetélés után) felhivtam a Bölcsö alapitványt, hogy ez és ez vagyok, külföldön élö, többdiplomás, rendezett házaspár, 1 gyerekkel és szivesen örökbe fogadnánk egy kisbabát. Rövid úton lettem elhajtva. Mintahogy az összes nyilt örökbeadással foglalkozó szervezettöl... Miért? Mert külföldön élek, és igy az örökbeadás külföldi örökbeadásnak számitana. Hiába vagyok magyar állampolgár... Azon érvem, hogy bárki, ha örökbefogadott egy babát gyakorlatilag 1 nap múlva már mehet külföldre vele süket fülekre talált... Esetemben a nyilt örökbeadás csak úgy jöhet számitásba, ha maga az anya keres velem kapcsolatot, és mond le a javamra a gyerekéröl. Egy alapitvány nem nyújthat segitséget ebben, mert törvénytelen. Mert állitolag tiltja a Hágai Egyezmény... Mondjuk ebben a logikát nem értettem, mert jogászként úgy tudom a Hágai egyezmény nem a külföldi örökbefogadást, hanem a gyerekkereskedelmet tiltja... De mindegy. Már megszoktam a magyar jogértelmezés érdekességeit... Meg nem szeretek balhézni...
Aztán felhivtam az összes illetékest akik közölték titkos örökbefogadás esetében pedig csak olyan gyereket fogadhatok örökbe, aki Magyaroszágon élö magyar állampolgárnak nem kell. Ergo: fogyatékos, 3 év feletti gyerekek jönnek számitásba. 3 év alatti egészséges gyerekekre rengetegen várnak. Mondjuk ezt értem, és azt is, hogy az örökbefogadás nem az én boldogságomról szól, hanem a gyerek boldogságáról... de az rendkivül erös, hogy még esélyt se kapok egészséges 3 év alatti gyerekre... De ok. Mint már mondtam nem szeretek balhézni... A magyar örökbefogadás ugrott...
Hát elmentünk az itteni ország hatóságaihoz, hogy akkor itt inditsuk el az örökbefogadást. Itt meg az volt a baj, hogy nem vagyok itteni állampolgár... Nem ragozom tovább... Végül feladtuk az örökbefogadás iránti vágyunkat. Túléltünk egy házassági krizist emiatt... S akkor terhes lettem. De elvetéltem... ismét... Szomorú...
Közben arról álmodom, hogy egyszer mégis mégegyszer anya leszek. Talán megszán a sors, és egyszer valaki lemond a gyeremekéröl a javamra. Részemröl a nyilt örökbefogadás a legszimpatikusabb. Vagy arról álmodok, hogy mégis szülök mégegy gyereket...
Ne vessetek meg, de már azon is gondolkodtam, hogy feladok egy hirdetést, valahol a neten, hogy olyan anyát keresek, aki le akar mondani a gyerekéröl, mert nem tudja, vagy nem akarja felnevelni... Esetünkben a nyilt örökbefogadásnak csak ez a módja járható... Nem megvenni akarom a babát, és nem is arról szólna a dolog, hogy fizetni akarnék bárkinek is hogy szüljön nekem gyereket, de annyira vágyom egy gyerekre...
Más meg összeszurkálja és kályhába dobja a babáját...
Nem kioktatást, és nem birálatokat kérek. Ha valaki megértö módon hozzá tud szólni azt örömmel várom. Olyan jó lenne erröl beszélgetni... Várom olyan anyák hozzászolását is, vagy akár privijét, akik örökbe fogadtak,vagy több vetélés után sikerült egészséges babát szülniük...
Köszönöm mindenkinek aki támogat...
Kedves Kismama!
Ha úgy érzed, várandósságod megoldhatatlan teher, születendő gyermeked felnevelése lehetetlennek, jövőd kilátástalannak tűnik, de szeretnél Róla a lehető legjobban gondoskodni, élete végéig szerető családban tudni, ahol valódi kincsként tekintenek a létezésére, kérlek, keress meg az alábbi címen: varandossegitseg@gmail.com
Köszönjük a bizalmadat! ❤️
Nem igazán értem a problémádat.
Szerintem tökéletesen alkalmas vagy örökbefogadásra. Sőt. Őszintén tisztellek azért, hogy saját gyerek mellett örökbefogadsz egy gyereket akinek ki tudja milyenek a génjei...
De ha megvan a döntés (megvan?), hogy örökbefogadsz akkor mi a probléma? Ahogy én látom három lehetőséged van.
1. Külföldön élő magyar állampolgárként magyar gyereket fogadsz örökbe, beállsz abba a sorba ahol azok állnak akik nem Magyarországon élnek. Olyan gyereket fogadhatsz örökbe akit a Magyarországon élő magyar állampolgárok nem fogadnak örökbe - nagyon jót teszel egy circa 7-8-9 éves, nagyobb részt cigány származású és/vagy nem teljesen egészséges kiskölökkel (esetleg többel). Ilyen örökbefogadás gyorsan megy :)
2. Ha kisebb, netalán fehér bőrű és/vagy egészséges gyermeket szeretnél akkor hazaköltöztök és Magyarországon élő magyar állampolgárként vársz circa 3-4-5 évet egy örökbefogadott gyerekre mint bárki más.
3. Ha kisebb gyereket szeretnél DE nem szeretnél hazaköltözni akkor
a. megszerzed az állampolgárságot (ez egyébként egyáltalán nem biztos, hogy szükséges - hol élsz?),
b. megszerzed az alkalmasságit,
c. gyűjtesz néhány milliót (néhány tízezer eurót/dollárt) és örökbefogadsz a harmadik világból. attól függően, hogy honnan fogadsz örökbe, ez c. 1 év alatt menni fog.
remélem segítettem :)
Ahol élek ott lenne lehetöségem örökbe fogadni a harmadik világból. De elöször természetesen kellene az itteni állampolgárság, valamint egy alkalmassági határozat. S ha ez megvan akkor mehetek egy ún. Agency-hez, amelyik rendezi az ügyet... Pontom 3-6 millió forint az egész... S ha pl. Kenyából akarnék örökbe fogadni, akkor csak 8 hónapig tart az eljárás... Taiwan, Kina, Taiföld egyszerübb. Haiti-ról nem engedélyezik pl. az örökbefogadást, és pont a gyerekkereskedelem miatt...
De mint mondtam itt is az elsö lépés az állampolgárság, majd pedig az alkalmassági határozat...
Magyaroszágon pedig már eleve az összes illetékes azt mondja, hogy nem lehetséges külföldröl örökbe fogadni. Kérdez körbe. Čn már megtettem.
De ha van tipped, hogy lehet elindulni, akkor szivesen várom ezt...
Törőcsik Mari 1979-ben, karrierje csúcsán, minden nyilvánosságot mellőzve fogadott örökbe egy hatéves vietnami kisfiút férjével, Maár Gyulával. A kisfiú azóta felnőtt férfi, és Jolie kisfiától eltérően neki még a nevét sem lehet tudni. A művésznő ugyanis ezt a témát akkor sem reklámozta, és azóta is diszkréten kezeli: "A gyerekeim már felnőttek, és nem szeretik, ha róluk beszélek" - hárította a Velvet érdeklődését.
Nem egyszerű"Itthon nem jellemző, hogy a szülők egzotikus gyerekre vágynának. Évente 15-25 olyan esettel találkozunk, ahol magyar állampolgárok külföldről fogadnak örökbe gyerekeket. Ezek azonban általában vagy többéves külföldi munkavégzés alatt magukhoz vett gyerekek honosítását, vagy külföldi-magyar házasság miatt - a külföldi fél korábbi kapcsolatából született - gyerekek örökbefogadását jelentik" - mondta el dr. Radoszáv Miklós, Budapest Főváros Önkormányzatának Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatának (TEGYÉSZ) igazgatóhelyettese.
"A nemzetközi örökbefogadás feltételeit a Hágai Egyezmény szabályozza, épp azért, hogy a lehető leggondosabban kizárják az emberkereskedelem lehetőségét. Az Európai Unió országainak többsége ezt aláírta. Amennyiben pedig a külföldi országnak ettől eltérő elvárásai vannak, úgy ezeknek is meg kell felelni az eljárás során" - mondta el az igazgatóhelyettes. Az örökbefogadó szülőknek többek közt alkalmassági vizsgálaton kell részt venniük, és egy felkészítő tanfolyamot is el kell végezniük, mielőtt gyereket vehetnek magukhoz. (Sajat hozzaszolas: ez magyar gyerek orokbefogadasahoz is kell!)
Egyebkent az orokbefogados topikokon is targyalni szoktak a kulfoldon elo gyerekek orokbefogadasat, es tobbnyire anyagiak miatt nem gondolkodnak ezen a hozzaszolok.
En is kulfoldon elek. Itt sokszor hallani olyan emerekrol, akik kulfoldrol fogadtak orokbe.
De szerintem van ilyen Magyarorszagon is, rakeresek.
A külföldröl örökbefogadást hogy képzeled? A magyar állam erre semmilyen formában nem ad engedélyt...
En is orokbefogadasra nyitott vagyok, pedig van sajat gyerekem es lehetne meg tobb is.
En semmilyen szervezethez nem fordulnek, hanem arra keresnek ra a neten, hogy melyik katasztrofa sulytotta orszagbol lehet orokbefogadni. Sok esetben rengeteg gyerek lett teljesen arva es az allam sem tud megfelelo korulmenyeket biztositani ennyi gyereknek.
Te hogy reagálnál, ha idejönne valaki, és kioktatná arról, hogy a saját gyerek az mit is jelent?
Mikor mondtam én, hogy alkalmasnak tartom magam erre per pillanat?
Ha nem akarsz bántani, akkor miért bántasz?
Honnan veszed, hogy sajnálatot várok?
Nem azt várok. Hanem azt, hogy értelmesen beszélgessek erröl emberekkel, akik már átmentek rajta... De az ne haragudj nagyon sértö, ahogy te nekem ide leirtad, hogy nem vagyok alkalmas örökbefogadásra... Én azért nem mernék igy fogalmazni senkinek egy ilyen helyzetben...
A rendszer meg nem rossz egyébként, hanem egyszerüen csak komplikált, és diszkriminativ azokkal a magyar állampolgárokkal szemben, akik nem Mo-on élnek.
"Nézd én minden örökbefogadó fusztráltságát megértem, amelyiknek nem sikerült biologiai gyereket kapniuk a sorstól... de ezt nem rajtam kellene leverni."
Ha te ezt komolyan így érzed, akkor az a te bajod, én tudom, mi az igazság. Ha valóban kész lennél már lélekben is az örökbefogadásra, eszedbe sem jutna a frusztráció, pont ezt próbálom már a sokadik hsz. során leírni. Nem akarlak megbántani, pontosan azért, mert én is voltam ilyen állapotban, mint te és nekem sem esett le akkor, ha valaki segíteni akart.
Te most nem segítséget, tanácsot vársz, hanem pátoszt, sajnálatot és azt, hogy mindenki veled együtt fújjoljon a mostani gyakorlatra. Amikor a veled történtek feldolgozásában eljutsz odáig, hogy valódi segítséget akarsz, akkor rengeteg szakirodalom áll rendelkezésedre az örökbefogadásról, szinte bármilyen nyelven. Talán a szakembereknek majd hiszel.
Ez dicsértes, ha megtettétek. Én mint mondottam az elején állok ennek az egésznek... De nem rossz ötlet peticiót irni az ügyben...
Ugyanakkor azt gondolom ennél egyszerübb lenne még az is, ha itt lepapiroznám az állampolgárságot, és itt fogadnék örökbe...
Meg persze lehet párhuzamosan is csinálni a kettöt...
Hozzáteszem privátban kaptam néhány igen érdekes üzenetet.
Egy nö irt pl. aki úgy fogadott örökbe, hogy elkezdett levelezni az egyik portálon egy várandós anyával... Elmesélte, hogy kapott hideget-meleget mindenhonnan, amiért az alapitványokat kikerülve fogadott örökbe. Pedig az alapitványok csak egy része a segitö hálónak az örökbefogadásnál, és nem az egész rendszer. Ráadásul nem is kötelezö igénybe venni.
Egy másik hölgy is ir, aki meg leirta, hogy ismer egy házaspárt, aki csinált egy honlapot, amiben elmondták, hogy szeretnének örökbe fogadni és igy kerestek örökbeadó anyát, és találtak is...
Volt egy hölgy aki meg leirta, hogy öket azzal hajtották el, hogy elmúltak 40 évesek, pedig az örökbefogadásnál nem 40 év, hanem 45 év kell hogy a korkülönbség legyen az örökbefogadó szülök között és az örökbefogadott között.
Nekem kicsit úgy tünik, hogy az örökbefogadás is olyan, hogy vannak egyenlöek, és még egyenlöbbek... S az egész egy meglehetösen bürokratikus, és sokszor emiatt egyáltalán nem gyerek barát eljárás...
Nézd én minden örökbefogadó fusztráltságát megértem, amelyiknek nem sikerült biologiai gyereket kapniuk a sorstól... de ezt nem rajtam kellene leverni. Mint mondottam volt 2 éve alaposan, és gondosan körbejártuk a kérdést, és többek között emiatt döntöttünk úgy, hogy mégsem akarunk örökbe fogadni. Tehát ismerem a határaimat, és van önkritikám...
Természetesen ha örökbefogadok egy gyereket az is SAJÁT lesz. Persze lehet a szavakon lovagolni, meg belemagyarázni azt ami nincs benne... Irhattam volna abban a pár sorban, hogy biologiai gyerek az igaz... és akkor neked nem lett volna mibe belekötni... De szerintem ezt mindenki érti, hogy a saját gyerek abban a mondatban a biologiai gyereket jelenti... mert az örökbefogadott gyerek nem biologiai gyerek, ezt gondolom neked is világos...
De hogy megnyugtassalak, saját gyerek lesz az örökbefogadott is, merthogy örökbe fogadom. Ezért nem akarok pl. nevelöszülö lenni, mert ott más lenne a szerepem... Ott szülöhelyettes lennék, ha örökbefogadok akkor pedig szülö...
Olyan problémát képzelsz be ebbe, ami per pillanat nincs benne. Egyenlöre még nemhogy örökbe nem fogadtam, hanem még egy alkalmassági papirom sincs róla... Tehát az elején állok egy folyamatnak, aminek még nem tudom a végét, mert per pillanat a férjem se egészen biztos abban, hogy az örökbefogadás a mi utunk...
Azt meg, hogy ki alkalmas örökbe fogadni, és ki nem szerencsére nem egy másik örökbefogadó szülönek kell eldönteni...
Persze lehet magas lóról kioktatni egy nöt, aki mindössze 2 hónapja vetélt el, és évek után most elöször megint gondolkodik az örökbefogadáson... Nagyon büszke is lehetsz erre, hogy ilyen érzékenyen, és ematikus módon kifejtetted én miért is NEM vagyok alkalmas az örökbefogadásra... Gondolom mikor te elötte álltál akkor pont ilyen empatikus, segitökész emberekkel futottál össze...
Szerinted az ami most van, az majd ugye igy is marad? Gondolod, hogy nem vagyok értelmes gondolkodó ember? Gondolod, hogy nincsennek érzéseim? Gondolod, hogy nem fogom fel ésszel, hogy az örökbefogadás nem játék?
Öszintén szólva nem értelek...
A másik meg amit nem értek... Miért vagyunk ilyen képmutatók. Az örökbefogadó szülök nagy többsége azért fogad örökbe, mert nem lehetett valamilyen ok miatt biológiai gyereke. Szinte mindegyik örökbefogadó szülöpár keresztül ment vagy gyerekhalálon, vagy meddöségi kezelésen, vagy vetéléseken... Igenis a legtöbb embernek eszébe se jutna, hogy örökbe fogadjon, ha lett volna saját biologiai gyereke. De mivel nem lett, ezért sokan döntenek az örökbefogadás mellett. Valamiért szerintem ez mindenkinél igen is egy helyettes megoldás... Ami egyébként lehet nagyon sikeres, nagyon kiforrott, és nagyon boldog megoldás...
"Elég érzéketlen amit ide irtál..."
Nem voltam érzéketlen, csak éppen a tényeket írtam le, mindenféle sallang nélkül. Tudom, lejön az írásodból, hogy eléggé a padlón vagy, neked most egyszerűen vígaszra lenne szükséged, és öszintén sajnálom, ha támadónak érezted a hozzászólásomat, tényleg nem annak szántam!
"Jogászként állitom neked, hogy pontosan ezek a bürokratikus akadályok azok, amelyek elösegitik a gyerekkereskedelmet... ha nyitottabb lenne a rendszer, és egyenlö esélyeket adnának akkor szerintem kevesebb "szürke ügy" lenne... "
Ebben teljesen igazad van, viszont jogászként gondolom gyakran találkozol olyan jogi szabályozással, ami jogszerű, csak éppen egyesek számára igazságtalan és rossz. Ez is ilyen.
De akkor próbáld megváltoztatni.
2005-ben engem kirúgtak az állásomból, mert a meddőségi kezelések miatt sokat jártam orvoshoz. Ezután néhányan - hasonló helyzetben - összeálltunk, írtunk egy petíciót és elkezdtünk kilincselni a politikusoknál: ma már munkajogi védettsége van a meddőségi kezelés alatt álló nőnek.
"Szerintem nem jött neked át az amit akartam irni, mert nem ebben az egy mondatban volt a lényeg, mint amit te beidéztél."
A tőled idézet mondatnak pontosan az volt az értelme, amit magad is gondolsz, nem volt félreérthető: neked sokkal inkább egy vérszerinti gyerek kell, mert az SAJÁT, ő az elsődleges cél, nem pedig egy örökbefogadott gyerek.
Pedig az örökbefogadott gyerek is SAJÁT és amíg ezt nem érzed tiszta szívből, addig valóban nem leszel jó örökbefogadó szülő. Az alkalmasságot megkapod, mert ma M.o.-on gyakorlatilag mindenki megkapja az alkalmassági határozatot, aki kéri. De a két dolog (alkalmassági határozat és a valódi alkalmasság) nem függ össze. Pontosan azért kell például a várakozás idejét (mikor már megvan a határozat) utánaolvasással, tájékozódással eltölteni, hogy ne csak papiron és fizikailag legyél alkalmas.
szia
én anno írtam külföldről,jó pár évvel ezelőtt ilyen alapítványnak,örökbefogadásról kérdeztem..
nem írtam sem hogy több diplomás vagyok,sem mást.egyszerű kérdést tettem fel,mi hogy megy ,hol indulhatnék el ez ügyben.
teljesen korrekt átfogó választ kaptam tőlük..
és amiket írtak az is korrekt volt..
Ne haragudj, de te miböl szüröd le, hogy én nem vagyok alkalmas örökbe fogadni... Ezekböl a hozzászólásokból??? Kicsit megleptél...
Öszintén nem értelek. Nekem mindig gyanus, ha valaki ilyen marha biztosan állit valamit, amiröl csak félinformációi vannak...Én nem mernék ilyen magabiztos lenni egy névtelen forumon... Elég érzéketlen amit ide irtál...
A másik pedig, hogy mind szép és jó, amit az alapitványokról irtál, csak éppen a valóságban nekem nem elérhetö, mert az alapitványok nem segithetnek olyan magyar állampolgároknak, akik külföldön élnek. Törvény tiltja. Ezt már leirtam... Az összes alapitványt végig-kilincseltem 2 éve... Ha nem tiltaná a törvény, és a külföldön élö magyar állampolgárok is ugyanolyan eséllyel indulnának az örökbefogadásnál, mint az otthon élök, akkor lehet kevesebben éreznék azt, hogy ilyen módszerrel akarnak örökbeadó anyát keresni, mint pl. én...
Tudod boldogan alávetném magam minden eljárásnak, és beállnék a sorba bármilyen alapitványnál akkor, ha egyáltalán adnának lehetöséget... de nem adnak... Igy szerinted mi a helyes?
Jogászként állitom neked, hogy pontosan ezek a bürokratikus akadályok azok, amelyek elösegitik a gyerekkereskedelmet... ha nyitottabb lenne a rendszer, és egyenlö esélyeket adnának akkor szerintem kevesebb "szürke ügy" lenne...
Ebben tévedsz egyébként...
A pszichologus pont azt mondta, hogy mivel már van egy közös biologiai gyerek az örökbefogadásnál az ö érdekeire is tekintettel kell lenni. S felhivta a figyelmet arra, hogy általában nem jó, ha nincs ló, akkor jó a szamár elven akar valaki örökbe fogadni.
Szerintem nem jött neked át az amit akartam irni, mert nem ebben az egy mondatban volt a lényeg, mint amit te beidéztél.
Az alapkérdésedre pedig azt tudom mondani és remélem, nem veszed ezt sem és az előző hsz-t sem kioktatásnak vagy bántásnak, hogy a magán úton történő örökbefogadást azért nézik ferde szemmel az illetékesek, mert az ilyen esetek kb. 90%-ánál kőkemény összegek váltanak gazdát, szóval ez nem más, mint gyerekkereskedelem.
Elhiszem, hogy ti nem így akarjátok rendezni, de egyrészt nem biztos, hogy találtok olyan örökbeadót, aki valóban pénz nélkül gondolja véghezvinni ezt, másrészt pedig nem véletlenül van az örökbefogadás mögött egy állami szerv. Nem véletlenül van az alkalmassági vizsgálat, és minden más. Pl. honnan tudjátok azt kontrollálni, hogy a vérszerinti anya később ne zaklasson benneteket? A tegyesznél ilyen gond eleve nincs, hiszen titkosan működik, az alapítványoknál pedig fel vannak készülve az ilyen helyzetekre és védik az örökbefogadó családot. Arról nem beszélve, hogy az örökbeadás a vérszerinti anyák többségét egy életre megviseli és egy alapítványnál, egyesületnél szakszerű segítséget tudnak neki nyújtani, hogy fel tudja ezt az élményt dolgozni. Magánúton erre nincs lehetőség, a folyamat lezárta után ottmarad a vérszerinti anya egyedül és senki utána meg sem kérdezi tőle, hogy mit érez, hogy van?
Persze a ti életetek, ti fogtok ebben dönteni, de szerintem ti (még) nem vagytok alkalmasak egy örökefogadott gyerek ezer százalékos elfogadásához, inkább próbálkozzatok tovább a vérszerinti baba-féle vonalon, ehhez nagyon sok sikert kívánok, remélem, nemsokára olyan kétgyerekes anyuka lehetsz, amire vágysz!
"Igazából tényleg a saját gyerek lenne a legjobb... de kinek nem... Mindenki, aki gyereket akar sajátot akar..."
Szia!
Ebben óriásit tévedsz. Nem mindenki értékeli túl a genetikát, a vééééééér szavát. Én és a férjem sem éreztük úgy, hogy nekünk feltétlenül a saját génkészletünket kell továbbörökítenünk. Mi, örökbefogadó szülőként nem a génjeinket, hanem a gondolatvilágunkat, érzéseinket, szemléletmódunkat, gondoskodásunkat adjuk át a gyerekeinknek.
Azt is problémának látom, hogy érezhetően "ló helyett a szamár" funcióként működik a ti fejetekben az örökbefogadás. Így nagyon nem szabad belevágni a gyerek érdekében és csodálkozom, hogy a pszichológus, akihez fordultatok, ezt nem mondta meg nektek.
Nem szabad úgy örökbefogadni, hogyha akár csak egy picike is ellenérzés van bármelyik félben! Itt nem egy játékról van szó, ami ha mégsem tetszik, visszatesszük a polcra és majdcsak lesz valahogy.
és egy idézet, ami talán megvilágítja, miről beszélek:
"Természetes gyerek: minden gyerek, aki nem műanyag
Igazi szülők: minden szülő aki nem a képzelet szülötte.
Saját gyermek: minden gyermek, aki nem valaki másé, értsd szomszédé, testvéredé stb.
Örökbefogadott gyermek: a természetes gyermek, igazi szülőkkel, aki teljesen a sajátom."
(The unofficial guide to adopting a child)
A teherbeeséssel nálam nincs gond... Amivel gond van, az az elsö 3 hónap...
De köszönöm. Utánjárok a Kaálinak.
Szia!
Szerintem menj el a Káli Intézetbe, ma ez a legjobb , olyan kezeléseket kapnak ott a nők, amilyet sehol máshol. Láttam egy műsort a tv-ben erről és csak nagyon jókat hallottam, olvastam az Intézményről. Nézz utána a neten is.
Üdv..
Silva
Igazad van... Görcsösen akarni tényleg nem kell...
Egyébként nem is akarom görcsösen. Csak felkavart ez a hir, hogy megint egy nö megölte az újszülöttjét... Ilyenkor úgy elötódul minden amit ezzel kapcsolatban érzek...
Ez a kevert donoros inszeminacio nekem új. Vagyis nem új, mert hallottam róla, csak azt nem tudtam, hogy a férj is lehet az egyik "donor". Kösz az infot. Majd rákérdezek...
Szia bokmarke. Szerintem egy kis időt hagyj magadnak, ne "annyira" akarjad. Egészséges gyermek után volt három vetélésem. Aztán megszületett a második kislányunk. Szóval van remény. Szerintem az elhalt terhességek esetén mindig azonos nemű embrió volt. Szóval lehet, ha úgy rendezi a genetika, születhet másik gyereketek.
Más: Barátnőmnél vegyes donoros inszeminációt végeztek, így akár a férje is lehet a genetikai apa. Ezt csak genetikai vizsgálat tudná igazolni, de addig is úgy szeretik, mint egyébként szeretnék. És nem vizsgálódnak, mert minek- Ebbe se menne bele a férjed?
Hajrá, hajrá!
Drukkolok. Sok erőt, s kitartást!
És idővel biztos jönni fog a megoldás! Csak nyitottnak kell lenni rá!
Haho
Most éppen nem... Mert ugye terhes lettem, aztán reménykedtünk, aztán vetélés... szóval kell egy kis idö, ameddig magától lenyugszik a dolog... De lehet jót tenne, ha megint átbeszélnénk... Söt. Biztos jót tenne...
Ez tök jó jel!!!
Azóta jártok? Ha nem, akkor esetleg nem lehet érdemes újra elmenni, s az azóta felgyűlt dolgokat átbeszélni? Néha könnyebb, ha segítenek. S hátha kapnátok valami pozitív lökést, ami segítene tovább lépni? Ketten mindig könnyebb a terheket cipelni, mint egyedül... hm?
Haho
Ketten. De nem is olyan volt, mintha pszichologus lett volna... Inkább amolyan végre egyszer átbeszéljük a dolgokat... Mondjuk én kezdeményeztem, de nem mondott nemet a férjem...
Hát, a kapcsolatok már csak ilyenek :-)...nincs ezzel semmi baj. Sőt a közösen megélt hullámvölgyek még erősíthetik is a kapcsolatot, ha jól sikerül kijönni belőle.
Pszichológushoz közösen jártatok? Vagy egyedül mentél?
Igen, általában erös a kapcsolatunk, de néha gyenge... azért ebben a majdnem 15 évben voltak hullámvölgyek is. De ha baj van akkor valamiért mindig egymás mellé állunk... Ez jön úgy ösztönösen...
Régebben könnyebben beszélgettünk erröl. Neki is fáj valahol, meg ö is meggyászolja minden meg nem született gyerekünket... de beszélni fáj erröl. Csak magunkat ismételjük... Én is, és ö is...
Igazából tényleg a saját gyerek lenne a legjobb... de kinek nem... Mindenki, aki gyereket akar sajátot akar...
Jaj, szegény... tényleg nagyon-nagyon nehéz lehet.
De nagyon-nagyon erősnek is tűnsz. És a kapcsolatotok is azért ám!!
Csak egy kis ötlet: Esetleg valamit egy könnyebb pillanatodban kitalálhatnál, amit úgy érzel, hogy a nehéz pillanatokban lehet segítő. S ha gyakorlod, akkor a nehéz pillanatokban talán eszedbe is juthat ez a kapaszkodó. S ha a nehéz el nem is múlik, segíthet könnyebben megélni, meggyászolni a dolgokat... Férjeddel tudsz erről beszélgetni?
De egyébként meg igen, én is drukkolok, hogy összejöjjön a baba! S hogy alakuljanak a dolgok!
Haho
A probléma az én immunrendszerem. Meg az, hogy 9 hónapig kell magamban növesztenem a babát. Ha lenne ilyen eljárás akkor arról tudnánk, de nincs sajnos. Csak a probálkozás marad. Mert ez nem genetikai probléma, hanem immunulogiai. Vannak rá gyógyszeres kisérletek, de sajnos eddig semmi se bizonyitott. Csak marad a kisérletezés.
A kérdésedre a válasz: Valójában a férjemmel, és egy gyerekkel is boldog vagyok. Persze kettö gyerekkel még boldogabb lennék, és 2 gyerekkel férj nélkül meg boldogtalan.
Amikor ez a probléma ami van kibukott, akkor mondtam a férjemnek, hogy akár ö is kereshet más nöt. Nem élt ezzel a lehetöséggel. Valahol ezért érzi azt, hogy nekem is el kell fogadnom, hogy ö pedig nem akar donoros inszeminaciót. Valahol ez jogos is.
De tudod ez olyan hullámzó dolog. Mert ez nem úgy megy, hogy belenyugodtam és soha nem fáj, hogy eddig volt x vetélésem. Néha totál oké minden. Semmi gond, semmi probléma, minden kerek... aztán jön egy impulzus, és majd belehalok a fájdalomba... aztán kiharcolom magamból a fájdalmat és megyek tovább...
Most pl. az utolsó vetélésnél egy durva vérzéssel vasárnap hajnalban mentünk be a kórházba. Nem voltam életveszélyes állapotban, meg semmi baj nem volt, de az ügyeletes orvos jobbnak látta, ha bent tart. Másnapra jegyeztek elö mütétre. Addig megfigyelés. Úgy kiborultam akkor, hogy ott bögtem a férjem vállán, hogy nem akarok itt maradni. Megyek haza. A férjem meg átölelt, és annyit mondott, hogy: "Légy erös!" Nem tudom, de ennyi elég volt ahhoz, hogy megnyugodjak... Aztán persze még 1-2 hétig borzalmasan éreztem magam néha. Utána meg megint jobb lett minden...
De most ez a kályhábadobós eset megint felkavarta bennem az érzelmeket.
Igen, közben visszaolvastam és gondoltam, hogy jogászként első dolgod volt körbejárni a jogi oldalt.... Nagyon, nagyon buta törvény ez (is), ráadásul az állam csúnya öngólt lő vele, neki kell finanszíroznia a bulit
Node! Tudod, simán előfordulhat, hogy ha mégis valahogy, akárhogy sikerül megindítani az örökbefogadást, egyszerűen terhes leszel megint, mert megnyugszik a lelked. Ezt kívánom neked tiszta szívből!
Van bejelentett magyar lakcimunk. Nem ez a probléma a TEGYESZ szerint. Hanem az a probléma, hogy nem élünk életvitelszerüen Mo-on. Ha pl. hazaköltöznénk arra az idöre ameddig kapunk egy gyereket az megoldás lenne. De az évek. Ezt azért meg kell gondolni, ha az embernek fix állása van valahol, és Mo-ra a semmire menne haza. A férjem kategórikus nemet mondott erre.
Ha ellenben valaki lemond a gyermekéröl a javunkra, akkor még az se kell, hogy Mo-on éljünk. Paradox, de igy van.
OK, így érthetőbb....
Hát, sok kitartást, sikert!
S vigyázz a férjedre is. Abból, amit leírtál, jó embernek tűnik... s együtt lenne szép a baba, hiszen úgy az igazi. És mindkettőtök lelkének is el kell tudni fogadnia a dolgot, mert másképp a házasságotok mehet rá - ahogy már tapasztaltátok is. Vajon férj nélkül, két gyerekkel lennél esetleg boldogabb, vagy egy gyerekkel (+ még egy következő lehetőségével), s férjjel?
S lehet, hogy a férjed esetleg önző, de az is lehet, hogy tényleg úgy érzi, hogy nem erősítené a ti kapcsolatotokat az a mód, ami neked lehet, hogy kevésbé gond? Ezt is nehéz lehet eldönteni.... X év múlva lehet, hogy nem lenne gond a más donortól származó baba, de a tehesség idején nehéz, sok kérdést felvető lehetne neki...neked meg nyilván mások a szempontjaid. Nehéz ügy egyértelműen... s ezt közösen kell végigküzdenetek.
Tényleg, lehet, hogy butaság, de olyan eljárás nincs, ahol kiválasztják a férjed spermiumából a megfelelő immunkészletű spermiumot? S azzal termékenyítik meg mesterségesen a petesejtet? Annyi mindenre van már megoldás...
Haho
Szia Haho,
Tudom van ilyen, hogy valaki itt felvet egy problémát, és aztán csipöböl ad vissza minden labdát... Lehet én is ilyennek tünök. De ez csalóka.
Személyes utat, (mert természetesen ahova tudtam személyesen is elmentem) már bejártam. Persze mindenhol elöször telefonnal kezdtem. Hazaköltözés férj miatt ugrott... Mint mondtam ö nem egészen partner ebben. Nagyon jó állása van itt. Lehet ezt önzésnek mondani, mindennek... de ez is többtényezös...
Abban van valami hogy most egy kicsit felborult a megszokott lelki békém, és ezért akartam erröl forumozni. Mügét is megértem...
De mint mondottam volt én igenis akarok még gyereket... Még a sajátról se mondtam le. Esetünkben - hosszas mérlegelés, és hosszas utánjárás után, amibe személyes beszélgetések, pszichologussal való konzultáciok is belatartoztak - egy megoldás vázolodott: a nyilt örökbefogadás. Vagyis ha egy anya lemond a gyermekéröl a javunkra. (Nem feltétlenül újszülött lehet szó). Ez a lehetöség az, amit a férjem is 100%-ban el tudna fogadni. Ez lenne a legkedvezöbb, legkevésbé körülményes.
Volt aki emlitette még a donoros inszeminaciót. Ez se lenne kizárt a részemröl. Lehet, hogy futok még egy kört a férjemnél. Ha már az örökbefogadást nem egészen oke neki, akkor ebbe legalább menjen bele.
De valóban... A topik inkább arról szól, hogy könnyitsek a felbolydult érzéseimen... Ezt elismerem... De nem bántó szándékkal, és nem kihasználni akarom az itt hozzászólókat.
Mindenkinek köszönöm, aki rám szánta az idöt, és irt ide... Nagyon örülök, hogy sok értékes ember van itt, akiben van segiteni vágyás...
Tehát a praktikus tanácsok mellé - amelyeket ismét mondom nagyon köszönök - örülök annak is, ha valaki csak olvas, vagyha valaki csak annyit ir, hogy sikert kiván nekem/nekünk...
Hát igen... ezért hagytam el egy idöre... Mert szerintem is ez lenne a legegyszerübb megoldás...
Nehéz kérdes ez tudod. Mert egyrészt valahol bánt, hogy nem érzi át az én helyzetem. Másrészt meg ott van majd 15 évi házasság, 1 egészséges biologiai gyermek, és egy csomo pozitiv dolog amit töle kaptam...
Ritkán sajnáltatom magam emiatt. Meg ugy összességében szerencsésnek, és boldognak mondom magam, mert egyéb területen oké az életünk... csak néha felkavarodik bennem mégis...
Köszönöm, hogy irtál nekem...
Kedves bokmarke!
Végigolvastam a nagyon szimpatikus topikindítódat, majd érdeklődve olvasgattam a tanácsokat, meg a lassan kibomló történetedet. S amellett, hogy nagyon szimpatikusnak találom, a láthatóan jól végiggondolt gondolataid, nekem is valami olyasmi képem kezdett kialakulni, mint müge-nek. Hogy mintha elhatároztad volna, hogy te már minden utat kipróbáltál, s semmi nem működik, semmi nem tud segíteni.
Ismerős a hozzáállás, mert én is hajlamos vagyok rá :-). Úgyhogy végül ezért ragadtam billentyűzetet, hogy bár a baba gondra sajnos nem tudok megoldást, de hátha segíthet egy ilyen visszajelző-gondolat neked. Hogy néha a nagy akarásban nem halljuk meg a szelíd útjelző szavakat. Pedig pont, ha nagyon elakadtunk, akkor új dolgokra, új utakra kéne indulni. Új irányból megközelíteni, stb.
Müge felvetése még akár működhet is: lehet, hogy személyesen könnyebb valamit elérni, vagy legalább tanácsot kapni ezektől a szervezetektől. Ha megoldható, ha be tudod vállalni, hogy esetleg ez is zsákutca, egy próbát megérhet...
Ugyanígy az állampolgársági javaslat is lehet megfontolandó. Vagy az ideiglenes hazaköltözés... Vajon mi a fontosabb? A baba, vagy ... más?
Ezek csak a topikodat végigolvasva jött javaslatokból kiragadások...
De ... szóval tényleg szeretettel javaslom, hogy ne ragadj bele abba, hogy mi hogy nem megy.Nagy lépés, hogy megnyitottad ezt a topikot. S az is, hogy szelídséged hatására egész kedveseket írtak neked...
Szóval bocsánat, nem akarok okoskodni, csak mivel rám is jellemző ez a gondolkodás, picit emiatt úgy véltem, hátha segíthet egy ilyen gondolat is....
Sok sikert kívánok! Akármi, akárhogy is sikerül, biztos jó anyuka leszel! Még akkor is, ha csak egy gyereketek lesz a végén!
Haho
Én megértem ezt is, csak neki ugye így is- úgy is "idegen" férfitól lenne, neked meg nem lenne mindegy, hogy lehetne valóban saját.
Azért ha az egyik félnek lehetne, és ráadásul ez a nő, aki így a terhességet is megélhetné újra, hát nem mindegy, nagyon nem. Főleg, hogy az örökbefogadás ilyen nehézkes. Nem mindegy az sem, hogy legalább félig saját genetikailag is, betegség, vagy bármi kapcsán fontos lehet.
Sokféle megközelítésből is lehet ezt nézni a férjed részéről. Egyfelől önzés, hogy nem engedi ezt a lehetőséget, másfelől valahol érthető egyfajta féltékenység, hogy csak a tiéd lenne biológiailag, nem a kettőtöké.
De én igen... A férjem nem akarja. Emiatt elég feszült volt a helyzet köztünk, mert ezt önzésnek éreztem. Majdnem ráment a házasságunk... El is költöztem egy idöre...
Aztán a férjem meggyözött. A maga módján nagyon határozott, nyugodt és okos ember. Elmondta, hogy nem a hiuságáról van szó, de kicsit arról is, és ezt elismeri. De fél attól, hogy öntudatlanul, de nem szeretné azt a gyereket annyira, mint a sajátunkat. Erre mit mondhattam? Ezt megértem...
Mit lehet ilyenre mondani?
Nem irtam erröl részletesen, de most leirom. Az akadály bizonyos szempontból a saját férjem. Ö eleinte örökbefogadni se szeretett volna. Aztán már az örökbeadásba beleegyezett, de csak úgy ha csecsemö, vagy kisgyerek, 3 év alatt, és egészséges. Nevelöszülöség, és hasonlók nála szóba se jönnek.
Ezt a kérdés pszichologussal is körbejártuk már. Mindenki véleménye az, hogy ezt eröltetni nem lehet. Hiába fogadnék én örökbe akár kis testi hibás 4-5 éves gyereket is, ha a férjem nem akarja... Nem lehet ráeröltetni. S meg lehet érteni ezt.
Egyébként sok emberrel beszélgettem erröl az utóbbi idöben. Olyanokkal, akik örökbe fogadtak, és olyanokkal is akik lemondtak erröl. Volt egy házaspár, akiknek 6 terhességböl 1 gyerekük született. Nem akartak örökbe fogadni. S nem bánják. Mindketten belenyugodtak. Ök pl. csak az örökbefogadás negativ oldalait látták. Mások meg nagyon pozitivan nyilatkoztak, de azt azért elismerték, hogy nehezebb ügy az örökbefogadás. Föleg úgy, ha van már egy saját is.
Konkrétan bennünket személy szerint - hozzáteszem pusztán jóindulatból - mindenki csak lebeszélni akar az örökbefogadásról. Azzal, hogy mit akarok én. Már van egy egészséges szép gyerekem. Teherbe tudok esni. Elöbb-utóbb lesz saját is... Hát igen. Van rá esély valóban... De akkor is olyan szivesen befogadtam volna pl. annak a nönek a gyerekét, akit bedobtak a kályhába... Ha ott lehettem volna... Tudom ez hipotézis... Tudom csak álmodozom...