Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ingerült, sértődős férj
Létrehozva: 2011. december 30. 14:01
Férjemmel lassan 10 éve vagyunk együtt, majd' 5 éve házasok. Ezalatt természetesen jól megismertük egymást, összeségében véve jól kijövünk, szeretjük egymást. Van egy 2 és fél éves gyermekünk, tavaszra várjuk a másodikat, akit terveztünk, várunk.
A problémám, hogy a férjem alaptermészetének, meg az idővel egyre jobban előjövő rigolyáinak köszönhetően időről időre nagyon sértődős, ingerült tud lenni, a legapróbb dolgok miatt is. Ezt már más családtagok is észrevették. Nyilvánvalóan én sem vagyok hibátlan, de gyakran már szinte szégyellnem kell magam, hogy a szüleim, vagy az ő szülei előtt kis dolgokon felhúzza magát, megsértődik, és elvonul, nem szól senkihez, legfőképpen hozzám nem. A legapróbb dolgok alatt olyasmit értek, mint pl. valaki nem készül el az induláshoz megbeszélt időre, csak 5 perccel később; vagy nem tud végigolvasni egy cikket, mert mellette beszélgetnek; vagy félreértés miatt nem a megbeszélt helyen találkozunk, hanem máshol; vagy a gyerek maszatos kézzel hozzányúl bármihez stb.
Az anyósom szerint a férje is ilyen volt, ő valamelyest ezt normális dolognak véli, az én szüleim már kevésbé... ennek ellenére ha náluk vagyunk, mindig igyekeznek a kedvében járni. (A saját szülei nagyon elkényeztették, mai napig is, mintha hotelbe menne haza, olyan kiszolgálást kap.)
Vannak időszakok, amikor minden jó, de azt veszem észre, minél több körülményhez és személyhez kell alkalmazkodnia, annál több a konfliktusforrás.
Tudom, nem kevés stressz nehezedik rá, devizahitel stb., de ezt azért nem érzem így jónak. Én szeretem őt, vele szeretnék élni, de nem tudom, ezen a problémán tudok-e változtatni valamilyen módon, mert így engem is felőröl, sosem tudom, mikor "robban" a semmiből.
csak azt akarja, hogy valaki sajna'lkozzon rajta (vele?)...
vagy pedig a Noklapja valamelyik munkasa az aki nyitotta,-------NEHE'Z A'M
uj forumokat nyitni!!!
Felejtsu"k el ez a marhasa'got!!!!!!!!
Torolt felhasznalo 70. hszedre !
" .....Anyja elcseszte gyerekkorat ...nagyapja is ilyen volt ...."
Nem egy tanulmany irt mar arrol h egy hazassagkotes egy parkapcsolatban mindket fel hozza magaval csaladja szokasrendszeret, sociokulturajat ....ez ha tetszik nekunk, ha nem igy van
=vagy elismered es ennek tudataban orulsz a minimalis valtoztatasoknak ,vagy elszoksz , ha ezt toleralni keptelen lennel.
ha vlaki az en kocsimmal ezt csinalta volna en is uvoltenek ,meg akkor is ha tudom, megtanultam h az nyer aki turelmes
Azert Neked irom mert a TI torolte magat es ott nem lehet ,mar megszolalni az en keszulekemen
off : nem vagyok egy konyhatunder , de milyen lehet ez nem nyers hanem sult allapotban
Szerintem kar ennyit idot belefecolni
" hasonlo karakteru embereknel mi segitett ...."
talan megtanultak h celzott kerdeseket ott tegyek fel ahol valaszra varnak !
Jelen esetben a ferjnek
Jesszus ugyanazt olvastad amit én írtam? Nem várok semmit, leírtam egy szituációt, ugyanúgy mint a topik indító. És már bocsánat de az autó ugyanúgy az övé mint az enyém, nem értem milyen jogon bíráskodik felettem ő is hibázott már vezetés közben én sem bíráskodtam. Nem szapulom, csak elmondtam mi bosszant és segítséget kértem, hogy hasonló karakterű embereknél mi segített abban, hogy ne akadjon ki a másik minden lószaron és nyugodtabb életvitelt folytasson. De nem is értem miért állok ebbe bele
Ajanadek : ilyen szepet nagyon regota nem lattam
Tehat rossz autovezeto vagy , felfutsz a padkara es letolas kozben olajat ontesz a jogos tuzre : visszaszolsz , amikor a kocsitulaj jogosan radformed... meg szerencse , hogy nem utottel el valakit .. Ennyi
Betelt a bili , tehat leulsz forumozni ?
Es szipulod a gyerekeid apjat ..apja/anyja/nagyanyja es az elcseszett gyerekkora ?
Mit varsz egy forumtol pontosan ? Huzzuk deresre ? Programozzunk vizet , hogy belefulladjon ? Kuldjunk megveroembert ?
Ha tenyleg a gyerekeid nevelese a gond , akkor huzz el , allj a labadra es csinald jobban...A valas lett kitalalva az ilyen problemak ellen .
De : most olvastam ujra egy 2004-es beirasat a hajdani nagy kedvencemnek annak a kilatastalansagarol , amikor neveletlen ember neveli a gyerekét ... es tudja mirol beszel : sok sok evvel a beiras elott Tökölön "gyakorlo" pasztoralpszichologuskodott , a fiubortonben ...
Szia, elég régi a topik, de érdekelné mire jutottál a történetben? Pont ma kerültem egy 25milliodik szituációba a férjemmel, és kiborult a bili. Úgy érzem nem tudok jót csinálni, mindenen morog velem, semmi nem jó ő mindent jobban tud és csinál. Ma azon akadt ki mert véletlen felmentem a padkára az autóval, elismertem, hogy oke hibáztam ( mert mindig ezt vágja a fejemhez, hogy nem tudom elismerni ha hibázok) de neki ez nem volt elég elkezdett trágárkodni és amikor vissza mertem neki szólni akkor tovább hergelte magát. Ugyanaz a szitu nálunk is 2 gyerek másfél év különbséggel. Érdekelné hogy akik ilyen szituba vannak azok tálalták erre megoldást. 29eves vagyok és jelenleg ott tartok hogy nem akarom így leélni az életem és azt sem akarom hogy a gyerekeim ezt hallgassák akármennyire szeret minket ha nem tudja a frusztrációját kezelni csak azért mert az anyja elcseszte a gyerekkorát vagy mert hát a "nagyapja " is pont ugyanilyen volt...
Érzelmileg biztonságban tudja magát melletted és teljesen elengedi magát, nem gyakorol semmiféle önkontrollt. Otthon lazít, mert nagy a teher rajta.
Maximalista, türelmetlen, több törődésre van szüksége.
Nem is gondolnám, mennyi ember érintett vagy rendelkezik személyes tapasztalatokkal a témát illetően.
Aki orvost javasolt, konkrétan milyen jellegűre gondolt? Mert elhangzott a pszichiáter, a vérnyomás ellenőrzése - mit gondoltok, mi lehetne még hasznos?
Szia!
Valóban sok múlik a neveltetésen az én párom is ugyanilyen VOLT. Felhúzta magát ostobaságokon és napokig nem szólt hozzám.
Ma már azt mondhatom tudja ezeket a dolgokat kontrolálni. Évekkel ezelőtt volt egy nagy beszélgetésünk és én elmondtam neki őszintén hogy ez így nem jó se neki se nekem. Egy idő után megértette és belátta orvosi segítséggel leküzdötte de nehéz volt önkontrolt tartani neki sokáig
Én úgy gondolom ha neked van elég türelmed és kitartásod akkor tudsz neki segíteni és együtt le tudjátok győzni a hisztijét, feltéve ha ő is akarja.
Erőt és kitartást hozzá
úgy látom elég sok ilyen vadbarom rohangál europa szerte
és nem csak én botlom ilyenekbe,hanem más is
ezt pedig a szülei szúrták el,vagy az apa anya együtt,vagy külön
egy ilyen mellől minden nő le fog lécelni,vagy meg fog betegedni mellette a nő..vagy tűr de szeretőt fog tartani
a vége mindíg negatív lesz
Detto.
20 év. 4 gyerek.
A válás óta majdnem 6 év eltelt.
Tudomásom szerint a jelenlegi feleségével pont ott tart, mint ahol én kiszálltam. Szegény, nem irigylem. Mert ha jó passzban van az ilyen ember, nagyon elbűvölő tud ám lenni.
Sajnos azt tapasztaltam, hogy az évek múlásával az ilyen emberek állapota rohamosan romlik.
Nem tudom, mit lehetne konstruktív módon tenni, sok mindent megpróbáltam, nekem nem ment.
Szemirámiszra meg ne várj, mert ha ő tényleg szakember (miszerint itt fennhangon állandóan hirdeti magáról) esküszöm jövőre visszaadom a diplomámat.
Inkább hallgass a saját megérzésedre, az sosem téved.
naná, hogy "visszakacsint", hiszen ebben szocializálódott. Bármennyire is továbblépett ő már, az alapok ezek voltak. ("Nézdmeg az anyját, vedd el a lányát" - tartja a bölcs mondás, nem véletlenül.)
Azért ha megtilt ezt -azt, gondolkozz el és keress fel szakembert, ne várd meg, míg elhatalmasodik a gond.
Szerintem ez a viselkedés igenis hisztéria - bár nem vagyok szakember, úgy gondolom, a hiszti nem minden esetben maga az őrjöngés.
Példának okáért, anyám hisztérikus - bár csak ritkán üvölt (akkor nagyon). Inkább a lelki terror eszközeivel él, és eredményes! De ettől még hiszti, hiszen ha velemi nem az ő szája íze szerint történik, akkor lelki terrorizál.
Sok jó tanácsot, hozzászólást olvastam itt, kívánom, hogy szerencsésen, jól dönts, és kívánom, hogy legyen elegendő egy pár alkalmas alapos elbeszélgetés és odamondogatás. Írtad, hogy alapvetően jó fej - akkor biztosan sikerülni fog ez is!
Z.
Látom, ismét csak jókat írtatok!
Sajnálom, akinél az egészen súlyos kategóriáig fajult az egész...nagyon-nagyon remélem, mi nem jutunk el odáig!!!
Többen írtátok a hisztis kifejezést. Az én férjem nem az, inkább sértődős, abból is a nagyon haragtartó, csendben maradó, és ha kell hosszú ideig meg sem szólaló típus. Nagyon nehezen jut el oda, hogy bármiért is bocsánatot kérjen.
Szerintem a családon, a neveltetésen nagyon sok múlik. Az anyja, akivel egyébként jóban vagyok, komoly konfliktusunk sose volt, csak épp ég és föld vagyunk, épp nemrég mondta el, hogy ő annó, mikor a 2 gyereke kicsi volt (másfél év köztük a korkülönbség), minden nap déli 12-re prezentálta a kétfogásos ebédet az asztalra, úgy, hogy a férje nem egy este a haverokkal lógott. A férje egyébként mára egy kedves, joviális nagypapa, aki max. apróságok miatt türelmetlen, de tény, a felesége, a régi hülyeségeit nagyon szépen tűrte neki, sőt a "keze alá is dolgozott". A férjem ilYen közegben nőtt fel, ezt látta természetesnek.
Az anyósnak egy megjegyzése évekkel később esett csak le, és máig a fülemben cseng: egyszer megkérdezte tőlem, hogy nekem engedi-e a párom, hogy az XY sorozatot nézzem esténként, mert neki ezt nem engedi a férje. Mikor ezt kérdezte, nem is esett le, mi van, aztán most, évek távlatából látom, hogy ezek szerint neki a mai napig is normális ez a patriarchális felállás. Szó szerint a gyerekei segge alá is betolja a széket, olyasmiket tesz meg a harmincas gyerekeivel, amit én már a 2 évestől sem tűrök el, mert az anyja vagyok, és nem a csicskája.
Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy a neveltetésen mennyi múlik. Én egy teljesen más világban nőttem fel ehhez képest (más településtípus, más a szülők végzettsége, anyagi helyzete, más értékrend). A férjem már nem kívánja a szülei életformáját követni, mert máshol él, más iskolákat végzett, mégis egyik-másik dolog akarva akaratlanul visszakacsint.
uppsz.
Mesélj, taníts!
Sziasztok!
Én mintha vonzanám az ilyen típusú férfiakat. Épp most jöttem ki egy ilyen kapcsolatból, szűk 6 hónapos kapcsolat volt, erősen retardált, beteg lelkületű emberrel(?). Nem, inkább egy hisztis kisgyerek volt, eszméletlen dolgokon kapta fel a vizet, mindenért szakított, sosem lehetett tudni, hányadán áll vele az ember. Olyan volt, mintha egy aknamezőn lépkedtem volna vele. Elképedve figyeltem, milyen dolgok akasztják ki, kiszámíthatatlan volt. Mintha 2 személyisége lett volna.
És ami a legrosszabb, előtte 13 évig éltem a férjemmel, akinek a hisztijei a kora előrehaladtával súlyosbodtak (most 53 éves), jelenleg már kezelhetetlen stádiumban van. Végül még ő hagyott el engem és minden hibáját rám vetítette. Hogy ÉN nem tudok bocsánatot kérni, hogy ÉN vagyok gonosz, hogy az is az ÉN hibám, hogy ő becsajozott a nála 25 évvel fiatalabb barátnőmmel
Szóval minden az én hibám. Pedig én esküszöm, ezalatt a 13 év alatt minden előttem már elhangzott taktikával próbálkoztam: eleinte kiparodizáltuk a rendmániáját a gyerekeivel: nem jött be, nem nevetett rajta, pedig egy egész múzeumlakást berendeztünk neki, ahol megmondtuk, hogy itt aztán nem lehet kenyeret szelni avagy leülni bárhová, mert ez egy MÚZEUMLAKÁS. (Belépőt is kértünk :))
Majd én is visszakiabáltam, amikor ő minden ok nélkül elkezdett ordítozni, később k..anyázni. Még később nem válaszoltam, behúzódtam a szobába. Akkor utánam jött üvöltözni. Majd következett a szelíd megbeszélősdi-próba. Nem lehetett vele, mert folyton homokba dugta a fejét, nem volt hajlandó semmilyen problémát megbeszélni, sőt közölte, hogy "miért verem az orrát a pisibe". Ekkor már jelentkeztek nála a fizikai agresszió jelei is, amit már nem csak az előző házasságából való lányán élt ki, hanem rajtam is, igaz, még csak lájtosan (előző feleségét brutálisabban bántalmazta, engem eleinte "csak" pofon-majd fejen vágott). Majd mikor már becsajozott, még ő vert meg engem, amikor arra mertem vetemedni, hogy talán beszéljük már meg, hogyan tovább. A csúcs-hisztik amúgy a becsajozása idejére tevődtek, amikor én még nem tudtam, de ő már szerelmes volt a bnőmbe (úgyhogy topikindítót nem akarom megijeszteni, de ezen a fronton is körül kellene nézni!)
Ez kérem szépen, lelki terror, manipuláció, önzés, agresszió, hatalmi játszma, közelítve a szociopátia jelenségéhez.
Én sem magamtól vagyok ám ilyen okos: az elmúlt 1 és negyed évben ezen jelenségek után kutatva jutottam el ehhez a fogalomhoz. És teszem hozzá, az én férjem is egy nagyon szorgalmas, ügyes ember, kifelé játssaz az elbűvölőt, csak otthon ilyen... bár azért az én családom látta, hogy bunkó.
Valamint az elmúlt féléves kapcsolatom okán jutottam ennek a könyvnek a birtokába, most olvasom, nagyon hasznos:
David B. Wexler: Mi ütött beléd?
"...amikor a párunk, akit rendes és jóérzésű embernek ismerünk, hirtelen megmagyarázhatatlan módon viselkedik: durván sérteget, lekezelő, a legapróbb dolgokra is ingerülten reagál. David B. Wexler számtalan életszerű példával mutatja be, milyen problémákat okozhat a párkapcsolatban a férfiak önközpontúsága, szégyen- és bizonytalanságérzete, az érzelmileg nehéz helyzetekből való ösztönös menekülése, továbbá az a hatalom, amelyhez az életükben fontos szerepet játszó nőket juttatják. Könyve elsősorban férfiaknak szól, segít abban, hogy megértsék pszichés működésük mozgatórugóit; de újszerű felismerései a nők számára is elgondolkodtatóak. A szerző ugyanakkor figyelmeztet: vannak bizonyos veszélyes személyiségjegyek, melyek megléte esetén a nőknek – saját érdekükben – ajánlatos széles ívben elkerülniük a kiszemelt férfit."
Ugyan már, szerintem érthető voltál és jó példát hoztál.
Reméljük, hogy a topicindító is megtalálja a legmegfelelőbb eszközt a megoldáshoz, és a legmegfelelőbb megoldást.
De leginkább, hoyg a férje rájön, hogy mennyire gáz a viselkedése és rózsacsokrot visz, és valóban elhagyja ezt a hisztit.
Z
Ezért írtam azt, hogy remélem neki sikerülni fog. :) Isten őrizz,hogy tanácsot adjak, mindenkinek a saját megoldása a legjobb, de tapasztalatot lehet megosztani. És mivel senkit nem lehet akarata ellenére megváltoztatni.. Nem láttam mostanában jó példát arra, hogy valaki önszántából visszavegyen az ilyen mértékű egoizmusából. Az emberek csak fájdalom útján tanulnak, akkor amikor már jól pofán vágta őket az élet, maguknak is hazudnak, hogy minden rendben, amíg csak lehet...Legyen neki szerencséje, sikerüljön beszélnie a férjjel és az legyen partner a megoldásban.
Nem azért írtam, ide, hogy sajnáltassam magam, nekem arra nincs szükségem, köszönöm a tanításokat amit az élettől kaptam, azonban az időmet soha senki nem adhatja visza, ezt már Wass is megmondta abban a bizonyos meséjében. Saját szerencsém, hogy hiszek a reinkarnációban, így ez sem okoz akkora problémát.:)
Elégedett vagyok az életemmel, tele vagyok tervekkel, célokkal, nálam pozitívabb ember kevés van, elnézést, ha félre érthető voltam.Mintha az én férjemről írnál :))
Ő ugyan nem az elvonulós sértődős fajta, hanem "csak" felcsattan, felemeli a hangját - NEM kiabál és NEM káromkodik, csak felkapja a vizet, _szerintem_ sokszor hülyeségeken. Ráadásul ő szereti ezt közönség előtt játszani, legtöbbször a szülők előtt.
Mamahotel nála is megvan, ezen sajnos már nem lehet változtatni, csak egy egész kicsit tudtam alakítani (10 éve vagyunk együtt).
A férjed nagyon fáradt? Az enyémnél a fő kiváltó ok a kialvatlanság, fáradtság, elég nagy az alvásigénye, és ha ez hosszabb távon nincs kielégítve, akkor előjön a szúrós-morgós hangulata, amikor minden baj. Ha kipihent, akkor ő a legédesebb és legszerelmesebb férj a világon :D
A hangulatomtól függ hogy kezelem, ha a szituációban leállok vele veszekedni, az - ahogy mondod - csak olaj a tűzre, de ha lazán tudom venni, az sokszor bejön. Igazából kellő lélektani távolságról szemlélve meglehetősen vicces tud lenni ez a drámázás.
Én úgy vagyok vele, hogy mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, emiatt egyesek részéről válást emlegetni elég WTF kategória, persze mindenkinek más elképzelései vannak a házasságról, kapcsolatról. A másik meg, hogy ez csak az egyik oldal. A saját anyukám is sokszor a férjemnek ad igazat, mondván "fiam téged elviselni ép ésszel nem egyszerű". Én ugyan felcsattanni éppen nem szoktam, de tudom magamról hogy kiakasztó tudok lenni, a csendes őrült kategória.
Igazad van, de tanácshoz nem meríthetünk a saját életünkből (illetve csak részben), mert minden helyzet más. Lehet, hogy neki nem az a legjobb megoldás, ami úgy tűnik nálad az volt.
Ne gondolj arra, hogy 3 évet elpazaroltál, koncentrálj arra, hogy mennyit tölthetsz boldogan:)
Igazad van, hogy neki kell belátnia és felismernie (vag fordítva, mindegy), hogy ez gyerekes viselkedés, és változtatnia kell rajta. De a szemét fel kell nyitni, vagy így vagy úgy- hogy melyik a jó megoldás, csak a topicindító tudhatja.
Személy szerint egyébként nem vagyok a "megnevelés" híve, inkább tovább keresgéltem, míg megtaláltam azt az elfogadhatót, akit az összes hülyeségével el tudok fogadni, vagy legalábbis akivel ezeket meg tudjuk beszélni, és együtt tudunk élni egymás baromságaival.
Én is utálnám, ha valaki elkezdene "nevelni" csak azért, mert van pár dolog, ami nem tetszik, vagy ami nem olyan, mint ahogy azt elképzeli vagy szeretné. Nos, az ilyeneknek mindig azt mondtam, hogy tessék parancsolni megkeresni az ideálist, nem engem nevelgetni, mert köszönöm, azt megtették a szüleim, és nem kérek belőle többet. Rajtan csak ne akarjon senki sem uralkodni, mert nem a középkorban élünk, hanem a 21 században, ahol mindenki azonos értékkel bír.
Ez különben sem nevelés, hanem a másik megalázása, mert nem fogadom el, meg akarom(erőszakosan) változtatni a személyiségét vagy a szokásait. Ez gáz, és a "nevelő" fél oldaláról is gyerekes viselkedés, kishitűséget, éretlen személyiséget takar!
Ha valaki megtudja, hogy mi benne az irritáló, és ezen valóban változtatni akar, akkor fog tudni változtatni. De ha nem látja be, hogy ez másokat zavar, uram bocsá' a többieknek talán nincs igazuk, akkor nem fog.
De valahogy a tudtára kell mindenkinek adni! Erre való a beszélgetés, a normális, mindenki számára elfogadható kommunikáció - van bőven eszköz.
Elkényeztett pintyőke, aki megrekedt a felnőtté válás útján. Ahogy öregszik, egyre rosszabb lesz.
Esélyt nem látok egy ilyen figurát "megszerelni".
Talán, ha önmaga felismerné, mennyire gáz egy a kisded játék és technikákkal felhozná magát érett felnőtt szintre. Talán.
Tudom nem egyszerű egy ilyen emberrel élni. Nekem még tinikoromban volt egy ilyen pasim. Sokat szenvedtem emiatt, mert ő is azt csinálta, hogy napokig nem szólt hozzám, ha megsértődött, persze mindig pitiáner dolgokon. Pl.: egyszer 5 perccel később értem oda a megbeszélt találkozóra, mert út közben bementem egy boltba NEKI Valentin-napi ajándékot nézni. Vagy teát csinált, és véletlenül túl sok citromlét töltött bele, és ezen én nevetni mertem.
Szerencsére már rég szakítottunk... Nem hiszem hogy sokat változott azóta.
De nálatok már ennél komolyabb a dolog, nem akarod elveszíteni, ezért megoldást kell rá találni.
Mi lenne, ha leülnél vele nyugodtan beszélgetni, és elmondanád, hogy amit csinál az rossz, és megkérnéd, hogy próbáljon rajta változtatni?
Mondd el neki, hogy szereted, és ezért kéred a változásra. Ezen már csak nem sértődik meg...
Sok sikert!
Nekem 3 évem ment rá arra, hogy segítséget adjak a férjnek. 3 év az életemből. Értelmetlenül. Most kezdem magam jól érezni, végre ismét magam vagyok.
Azt kívánom a topik indítónak, hogy neki sikerüljön. Csak időben észre kell venni, minden két emberen múlik. Egyedül nem lehet megmenteni 1 kapcsolatot, ha a másik szarik bele.
B.U.É.K.!