Egyedül maradtam

Alea
Létrehozva: 2019. szeptember 3. 16:30

33 év nagyon jó házasság után nemrég egyedül maradtam... férjem 2 hónapja halt meg.. gyerekünk sajnos nem lehetett...         A közelemben lakó rokonaim és a szomszédok sokat segítenek, beszélgetnek velem. De azok a napszakok, amikor a férjemmel közösen tevékenykedtünk, most- egyedül szörnyűek. Nem tudom lefoglalni magam, nem bírok olyasmiknek nekikezdeni, amiket együtt csináltunk..



n


Mások hogyan élték túl?   Nem pszichológust keresek... tudom, azt mondaná, keressek új hobbit, tevékenységet..  de nem megy...  Munkahely a közelben nincs amit el tudnék vállallni.. jelenleg fizikailag sem vagyok túl jól...   



n


Olyanoktól kérek tanácsot, akik megtapasztalták már ezt a fajta gyászt  ( mert a szülő iránti gyász egész más)  és képesek már valamiféle egyensúlyban létezni...

12 hozzászólás
  1. 2019. szeptember 11. 08:1411.

    ALEA   ???

  2. 2019. szeptember 11. 01:3410.

    ajanlom:  terry kay konyvet:dancing with a wite dog[tancolni a feher kutyaval]   filmet is csinaltak, nekem sokat segitettt!!!!!!


    25 ev utan fiatalon[47 evesen]  meghalt a ferjem,


    a konyv es a film is csodalatos!!!!!!!!


    oszinte reszvetem!!!!!!!!

  3. 2019. szeptember 11. 01:229.

    Arra azért kíváncsi lennék - kapcsolódva a TI felvetéséhez - hogy hogyan tudjuk a traumákat hosszabb távon megoldani? Mi, az idősebbek tapasztalatból tudjuk ugyan, hogy a gyász érzése előbb-utóbb elmúlik, de, hogy mik ennek az állomásai, az érdekelne /gondolom, a topikindítót is/


    Mert ez tulajdonképpen nem más, mint egy FELTÉTELES reflexlánc elbontása. Az együtt töltött évek alatt annyira beépül a személyiségünkbe párunk jelenléte, hogy minden rá emlékeztető tárgy, esemény stb. hiányérzetet kelt bennünk. Ezt a jelenségek kell valahogyan elbontani - vagy úgy, hogy más környezetbe kerülünk, vagy új ingerekkel "eltereljük" a figyelmünket. Az évtizedek alatt kialakult kapcsolatok teljes leépítése persze nagyon időigényes.


    /Én még emlékszem iskolai tanulmányaim során a Pavlovi feltételes reflexek kialakulásának menetére. Pavlov a kutyákon mutatta be a feltételes reflexek kialakulását. Az etetőtálat tartalmazó kalitkára csengőt szerelt, és etetéskor az megszólalt. A kutyák nyálelválasztása egy idő után már a csengő puszta megszólalására megindult - annak ellenére, hogy ennivaló esetenként nem volt a tálban. A vakságot szimulálót is ennek segítségével   leplezik le. Fényhatás fellépésekor gyenge áramot bocsátanak a delikvens lábába. Ilyenkor a kisérleti személy elrántja a lábát. Ezt néhányszor megismétlik, és egyszer csak a lámpa villan fel - áramhatás nélkül. A vak persze - mivel nem lát fényt - nem rántja el a lábát, a szimuláns viszont a kialakult reflex hatására a lábát akkor is elrántja, ha csak a fényt látja - és semmilyen erőfeszítéssel nem tudja ezt a reflexfolyamatot megállítani./

  4. 2019. szeptember 10. 17:338.

    Nem birom szo nelkul hagyni a temat, hadd mondjak en is 2 fillert ero megjegyzest. 45 evi hazassag utan halt meg a Ferjem, varatlanul. 2 evig tartott, amig tudtam gondolni ra anelkul, hogy sirtam volna. Mivel allandoan az eszemben volt - allandoan sirtam. Mentem az utcan es azt vettem eszre, hogy folynak a konnyeim. Ha te is igy vagy, ne torodj vele. Most meg nem hiszed el, de igy igaz: idovel konnyebb lesz. Sirjal, en egy Dunara valot osszesirtam. Nem birtam beszelni rola. Nem neztem a kedvenc TV musorat, nem foztem a kedvenc etelet. Ma mar tudom emlegetni, meg mindig allandoan az eszemben van, de az emlekek szelidek, nem kavarnak fel. Mindez idoben tellik, hosszu-hosszu honapokban, evekben. Varj turelmesen. Ne kenyszeritsd magad tarsasagba, he nem kivansz embereket latni. Majd eljon az ido, mikor beszelgetni akarsz valakivel es elfoglalod magad valamivel, ami szorakoztat. S olvasd el Remenyik Sandor: Kegyelem cimu verset.

  5. 2019. szeptember 10. 17:127.

    Condolence to you, I hope you'll overcome this.


    shattered pixel dungeon

  6. 2019. szeptember 10. 11:386.

    Megértem a gyászodat, de én azt gondolom, hogy nem kellene hagyni magad belesüllyedni a fájdalmadba...Beszélgess egy megértő pappal!   Paptól hallottam   - hogy úgy oldhatjuk a fájdalmunkat, ha  MOSOLYOGVA  gondolunk a szerettünkre, a szép- jó- kellemes emlékeket idézzük....Az is egy bölcs mondás, hogy " az élet megy tovább"  ! Nem kell  depresszióba taszítva leélnek az életedet!

  7. 2019. szeptember 7. 15:225.

    Köszönöm neked is.  Ahol most élek, csak 1 évet voltunk együtt, illetve hétvégéken, amíg a szüleim is éltek. Ahol az előző 32 évet töltöttük, 2-3 jó szomszédot hagytunk, itt viszont közelebb vannak a rokonok, akik sokat segítenek, nem csak a magány oldásában, de egyéb dolgokban is számíthatok rájuk ,  és  itt is vannak kedves szomszédok is.

    előzmény:
    castaneasativa46 (2)
    2019-09-05  02:06
  8. 2019. szeptember 7. 15:154.

    Köszönöm


     

    előzmény:
    Új élet (3)
    2019-09-06  10:06
  9. 2019. szeptember 6. 10:063.

    Szia!


    Őszinte részvétem. Sajnos nem tudok jó hírrel szolgálni: egy ilyen veszteség feldolgozása időbe telik és jó eséllyel nem lesz gyors. Ráadásul 33 év hosszú idő, gyanítom, hogy túl vagy már az ötvenen, ami olyan kor, amikor nehezebben megy az új dolgok, helyzetek befogadása, az azokhoz való alkalmazkodás.


    Én nem jönnék most olyan "jótanácsokkal", hogy keress új hobbit, barátokat, költözz el, a környezetváltozás jót tesz, stb, mert tudom, hogy ilyen állapotban ezek a dolgok nem mennek. Inkább azt mondom, hogy "éld meg" a bánatodat. Ne szégyeld magad előtt se, hogy mennyire fáj a férjed elvesztése, sírjál, amikor sírnod kell. Ugyanakkor próbálj meg örülni, ha olyan dolog történik veled, aminek a férjed is biztos örülne.  Nem az a lényeg, hogy túltedd magad az elvesztésén, hanem az, hogy megtanulj ezzel a veszteséggel együtt élni úgy, hogy már ne fájjon ennyire. Ez is egy folyamat, aminek most az elején vagy. Türelem és kitartás!

  10. 2019. szeptember 5. 02:062.

    Szerencsére ilyen kemény érzelmi traumát nekem nem kellett átélnem - Neked őszinte részvétem. A gyász feldolgozása sokkal nehezebb, ha ugyanabban a környezetben vagyunk, ahol minden a párunkra emlékeztet. Minden tárgy, körülmény,emlék kötődik az együtt töltött évekre, és ez folyamatosan frusztrál bennünket. Ez nagyon igénybe veszi a lelki teherbíró képességünket, ezért szoktak "levegőváltozást" javasolni a régi orvosok.


    Én igyekeznék más körülményeket teremteni még akkor is, ha bizony ezt kezdetben kissé erőszakolni kell.  A 33 év alatt kialakult kötődések ereje hamarosan lazul, és lehetőséged lesz szabadabban lélegezni.


     

Címlap

top