Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Van okom a válásra?!
Létrehozva: 2020. Április 27. 14:54
Sokat gondolkoztam,hogy ki írjam e magamból ezeket a dolgokat,de most úgy érzem pont itt az ideje...Eljött az az időszak amikor sok időnk van magunkra.Sok időnk van agyalni,gondolkodni.Sajnos az én életemben is elérkezett az a pont,hogy elég.Az utóbbi időben nagyon eltávolodtunk a férjemmel.Volt egy hosszú beszélgetésünk még Márciusban,amikor elmondtam neki úgy érzem már nem szeretem.Eleinte mindig én voltam az,aki ment,bújt,kedveskedett.Most ő próbálkozik,de iszonyű lelkiismeret furdalásom van mert nem érzek semmit.Rajta pedig látom,hogy fél,hogy elveszít,de meddig?! Meddig lesz ilyen?! 1-2 év? És ha akkor már késő lesz?A kapcsolatunk úgy indult,hogy nagyon fiatalon terhes lettem.Ő nagyon nem szerette volna megtartani de becsület mondotta vele,hogy maradnia kell.Pár évre rá jött a második gyerek.Részemről minden szép volt jó volt,alakítottuk a kis életünket.Voltak dolgok amiket elnéztem neki mert szerettem.Ezek a dolgok mostanában kezdenek egyre jobban idegesíteni.Mostanra eljutottunk oda,hogy szó szerint irritál néhány szokása.Mikor kajálás közben hangosan szuszog,vagy ahogy alsó gatyában mászkál a lakásban.Eljutottunk arra a pontra,hogy már nem örülök mikor haza jön,csomó lesz a gyomromban,ideges leszek,stresszelek.Pedig szegény nem csinál semmi rosszat.Sosem volt egy romantikus fajta.Ez mindig hiányzott belőle.Pedig nekem szükségem lett volna rá.Elfogadtam olyannak amilyen,mondván én se vagyok tökéletes.De egyre jobban hiányzik.Félek,hogy elrepülnek a fejem fölött az évek.Neha nem kapok levegőt,mikor belegondolok,hogy így kell élnem.Szex is olyan a részemről,hogy megadom azt neki amire szüksége van néha én is élvezem,de ennyi.Lassan 10 éve ismerjük egymást.Tudom,hogy egy idő után minden kapcsolatban eljön az a pont amikor már nincsenek tüzes vad szexek,és ez így normális de valahol már szinte csak kényszerből fekszem le vele :( Nagyon kétségbe vagyok esve.Albérletben lakunk.Nincs semmim.Félek lépni.De sok bejegyzést olvastam ahol azt írtatok egy életünk van,egyszer élünk.Ez mind szép es jó,de ugyanakkor ott van a hatalmas teher es felelősség a vállamon a két gyerek miatt.Apának könnyebb,fogja magát és ki sétál.Van egy jó fizető munkája,neki gondja nem lesz.Nem tudom mit tegyek.Levonva a konzekvenciát az lesz,hogy egyedül maradok valszeg még rosszabb lenne,mint most.Tudom,hogy részemről nem a legokosabb döntés a világjárvany közepén úgy dönteni külön utakon folytatjuk de úgy érzem megfulladok.
És igen elmondtam neki is, tud mindenről,hogyan érzek.Látja rajtam,hogy nem vagyok önmagam.Nem tudok egy joizut nevetni,nincs kedvem semmihez sem.Amit kell megcsinalom otthon de ennyi.Régen volt hobbim,már azt se csinálom.Kérlek mondjátok hogy nem vagyok így egyedül ezzel és nem vagyok rossz ember. :(
Van ok a válásra, igen. De tudd hogy mindketten elrontottátok.
Én első körben mennék egyedül. Gyerekek maradjanak apával. Te nem tudod őket ellátni.
Amúgy nekem ez teljesen érthetetlen, hogy nők képesek úgy élni a vakvilágba, hogy nincs egy lyukas gatyájuk sem. Mit csináltál az elmúlt évtizedek alatt?
Sokadik olyan történet olvasom, ahol anyucinak konkrétan kilóg a popója a nadrágból.
Már megbocsáss, de ha te az édesapáddal élsz nemi életet, és úgy gondodlod hogy más is ezt teszi mert ez a normális, akkor ti mindketten nagyon betegek vagytok. Ha pedig apukád megdönt, az szexuális kihasználás. Normális nők szeretkezni szoktak, nem pedig megdöntik őket.
Nem sejtettem hogy kitalált, mert ezek a mostani nők tényleg furcsák.
Na, úgy tűnik, megint nem döntöttek meg éjszaka, mert kissé frusztráltan ébredtél
Szegény apu, már nincs is kedve hozzád. Lehet, hogy téged hamarabb elhagy mint a topic indítót a férje?
EZ egy valoban K I T A L A L T mese, amelyet a Noklapja irt.
MIERT ?? mert mar alig-alig olvasja a Noklapja marhasagokat.
Igaz, kinyomnak nehanapjan egy uj temat.---------De a mai no"k mar nem ugyanolyanok, mint azok voltak, amikor a Noklapja me'g uj volt. !!! igy aztan nehez nap nap utan ERDEKES es UJ temakat talalni.
Ezt amit irtál, mutasd meg a férjednek. Nem lesz problémád azzal hogy mit tegyél, ha van esze azonnal kirug. Szuszog, röfög, böfög, fingik, alsógatyában mászkál, horkol ... te jó isten, ez tényleg a férjed, a gyerekeid apja? Tényleg ő az, akit itt megalázol? Most direkt soroltam fel ezeket, mert bármi kitelt volna tőled hogy leird. Nem akarta az első gyereket sem, minek szültél még egyet? A férjed vajon miket mondana rólad, te vagy az asszonyok gyöngye, mert nem kergeted serpenyővel? Nem szereted már? Hisz sosem szeretted. Egy felesleges nyűg az életedben. Most is csak az érdekel hogy mi lesz veled. Az hogy mi lesz vele, az ugye mit számit. Ennyire kislány vagy, hogy idegenektől kérsz tanácsot?
Attól függ, mire fókuszálsz. Ha a zavaró dolgokra, a rosszra, a hiányra, a szürkeségre, akkor a válás felé tendálsz.
Ha próbálsz szerethető dolgokra figyelni, megtalálni és megtartani az értéket a kapcsolatban, akkor megmenthető.
Ha elválsz és új kapcsolatba kerülsz, egy idő után ott is a fókuszon lesz a hangsúly, mert semmi sem teljesen rossz vagy jó.
Mondják, hogy egy kapcsolatba energiát kell fektetni, mert ami nem kap figyelmet, az eltűnik. Marad a szürkeség, a problémák, a mindennapok terhei. Ha még viszonylag tele a "szeretetputtony", akkor még könnyebben helyrehozható minden, de ha mindenki csak kivesz belőle és nem tölt vissza bele, akkor egy idő után kiürül és újratölteni sokkal nagyobb erőfeszítést igényel, mintha minden nap egy kicsit töltenénk.
Rajtad áll minden.
Van okod a válásra!
De - valóban gondolni kell a gyerekeidre, a "volt" férjed ott marad az életedben a gyerekek miatt....Neked a gyerekeid miatt nem sok időd- energiád- pénzed lesz semmire /és itt most a párkeresésre, kikapcsolódásra gondolok....A gyerekeknek - minél nagyobbak, attól több bajuk van/ lesz az új pasiddal....Új pasi - új gyerek....új kiábrándulás.....+ a régi életed....
Tehát van még 10-15 éved, hogy MINT NŐ - éld az életet....önállóan.....
Ha maradsz a férjed mellett -neveld a gyerekeidet - képezd magad,- keress magadnak valami hasznos elfoglaltságot .....teremts magadnak jobb életet!
Várd meg, amíg helyreáll a világ, használd ki az időt, jól gondold át az életedet, aztán tedd azt, amit tenned kell! Sajnos senki sem dönthet helyetted, és ne is hallgass másra!
Tehát: okod talán van a válásra, de LEHETŐSÉGED - a lakhatási gondok miatt - talán nincs.
Külön kellene választani azt, hogy mit érzel a párod iránt, és azt a körülményt, hogy albérletben két gyerekkel hogyan tovább. Nekem úgy tűnik, hogy az együttélésnek annyi, mert az, hogy a párom jelenléte is irritál, már nagyon aggasztó jel. Viszont az, hogy a lakhatásod - a gyerekekkel - csak vele együtt képzelhető el, más körülmény, ezt nagyon alaposan fontolóra kell venni. Nincs rosszabb, mit együtt élni valakivel kényszerből - de nem, van még rosszabb... az, hogy a két gyereket - mivel Neked nincsen önálló lakásod, a férjed neveli, vagy állami gondozásba kerülnek.
Még a párkapcsolati terápiát én felvetném, de ha nem kivitelezhető, akkor a lakhatást nagyon komolyan végig kell gondolni.
Gondolom vannak páran hasonló hleyzetben.
De, ha most egy meggondolatlan - átgondoltnak tűnő - lépéssel a boldogságot keresve irányt váltasz, tuti, hogy a gyerekek isszák meg a levét az egésznek.
Ekkora veszély mellett - mert ne feledjük nem csak az idősebbeket fenyegeti a kór - pucér fenékkel, üres pénztárcával, 2 gyerekkel albérletben (szóval földönfutóként) , nem sok jót lehet jósolni a jövőre vonatkozóan neked.
Honnan tudod, hogy ha lépsz, a jövő hónapban is tudsz enni adni a gyerekeidnek?
Honnan tudod, hogy a férjednek és persze neked is meddig lesz munkád, fizetésed, jövedelmed?
És egyáltalán: hogyan fog pl a te családod kikerülni ebből az átkozott csapdából amiben senved az egész világ?
Egyedül, segítség nélkül nem hiszem hogy megy. Ezért éppen most kellene összetartani és valahogy rendezni
a családi gondokat a jövő és a gyerekek érdekében.
Szerintem van olyan az életben, hogy az ember elsősorban nem magára gondol.................................