Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Házinyúlra nem lövünk?
Torolt_felhasznalo_861503
Létrehozva: 2020. július 14. 13:29
Sziasztok!
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, aki elolvassa...
Magamról röviden: negyvenes, csinosnak, sőt szépnek mondott, de önbizalomhiányban szenvedő nő vagyok, három tizenéves gyermek anyukája. Férjemmel lassan 25 éve együtt, ő volt az első férfi az életemben, nagy szerelem volt. Teljesen különbözőek vagyunk egyébként, de hát ugye az ellentétek vonzzák egymást...egy ideig biztosan. Az utóbbi években már eléggé kihűlt a kapcsolatunk, eltávolodtunk egymástól érzelmileg, fizikailag is. Szex havi egy-két alkalommal van, de nagyon rutinszerű, unalmas, olyan "essünk túl rajta". Ő világéletében magának való volt, nem is a szavak embere, túl sok bókot nem hallottam tőle az elmúlt röpke negyed évszázad során. A gyerekeket nagyon szereti, jó apa, igyekszik sok mindent megtenni értünk. Tehát az a tipikus jó ember, jó családapa, de végtelenül unalmas a házasságunk.
Ugye ilyenkor szokott képbe kerülni a Harmadik... nálam ez kb négy éve történt, amikor új munkahelyre kerültem. A cég központjában, az igazgatóságon dolgozom, a Kolléga (nevezzük a továbbiakban S.-nek) pedig az egyik vidéki telephelyen vezető, havi néhány alkalommal jön hozzánk az igazgatóságra megbeszélésre vagy néha tréninget tartani. Egyébként nős, többgyerekes, nagyon fegyelmezett, szabálykövető, távolságtartó, de barátságos pasi, nem az a tipikus jópasi, de rendkívül udvarias, kedves. A "több ez, mint sima szimpátia" kb. két éve fogalmazódott meg bennem, amikor egyre többször észrevettem magamon, hogy sokat gondolok Rá, alig várom, hogy jöjjön, hívjon, írjon stb. Ő is egyre többször kereste a társaságom, amikor találkoztunk, egyre inkább “úgy” nézett rám, sőt privátban (nem a hivatali emailen) is néha váltottunk üzenetet. Két éve egy futóversenyre kísértem el az egyik kolléganőm -barátnőmet, S. is ott volt néhány kollégával, így szinte végig együtt bandáztunk, fotóztam őket, szurkoltam nekik. Azóta, ha van valami futóverseny, igyekszek Vele/velük tartani, mint szurkoló, S. nagyon számít rám. A versenyek előtt-után forró dróton vagyunk, megy a privát kommunikáció, olyankor teljesen be van sózva.
Több kötetes regényt írhatnék, mi minden volt az elmúlt két évben, egyre több “úgy” nézünk egymásra, enyhe célzások privát üzenetben, de semmi konkrét, egyre több beszélgetés kettesben, közös apró titkok, de tényleg semmi konkrét. A közvetlen kolléganőm (akivel egy irodában vagyok,tehát látja, amikor S. bejön hozzám “beköszönni”) egyébként kb fél éve kiszúrta, hogy van valami a levegőben, szerinte egyértelműen látszik, hogy odáig vagyunk egymásért.
Folyt.köv.
KAMU KAMU KAAAAAAAAAAAMU!!!!
ELKÉPESZTŐEN sok minden történik véled!
ITT van ez a helyzet most, melyik súlyos dilemma elé állít!
DE!
AZ imént meg abba botlottam, hogy konyhabútort kerestél!
NO, mondok, segítek neked, hátha nem tudod, hogy létezik egy oldal, melyiken szinte mindent elintézhetsz konyhabútoügyileg!
www.konyhakereso.hu
HA tudok segíteni a házinyulak szőrét illetően is, azt is megírom majd neked a főrumon!
Ha valaki nem érzi jól magát a kapcsolatában, akkor lépjen. Tiszteld már annyira azt, akinek gyereket szültél, hogy nem fantáziálsz arról, hogy hogyan verd át. Az izgalom kell, de a felelősségvállalási készség a béka segge alatt. Komolyan mint a tinik...
Upsz, úgy tűnik, kicsit direkt és őszinte voltam, mert a kedves hősszerelmes topic indítónk törölte is magát....
Felesleges volt ekkora litániát írnod, mert nincs a dologban semmi izgalmas, a pasi számára meg pláne nincs. Legyezgeti a hiúságát, hogy egy nő epekedik érte (mert azért ezt levette - legalábbis ez derül ki az irományodból). Ő meg fenntartja ezt az állapotot, érdeklődést színlelve, hiszen melyik középkorú pasi nem örül egy lelkes rajongónak? Lehet, hogy a te bugyid nedves lesz tőle, de neki biztos nem áll fel még a haja se tőled, ha másképpen lenne, már régen lépett volna.
Mit meséljek? :)
Ennyire azért nem izgalmas a sztori...
:)
Nem célom másokat szórakoztatni az irományommal, bár így visszaolvasva tényleg olyan kicsit, mint valami olcsó lányregény. Vagy a Romana egyik száma... :)
Tudom, naív és reménytelenül romantikus vagyok, ez van.
Várom a folytatást.
Ne kímélj, mesélj...
off : irod hogy regenyeket tudnal irni a storidbol. Biztosan talasz celcsoportot az olvasok kozott is
proba szerencse .
en nem olvastam vegig , mert ilyen es hasonlo omlengeseket lattam hallottam mar , de azt tudom hogy mindenki maga dont a sorsarol.
Puding probaja az eves .
Folytatom:
A kolléganőm-barátnőm (a futós) közben a S. “telephelyére” került, S. lett a főnöke, így elég sokat beszél róla nekem, bár eddig nem tudta, hogy mi zajlik közöttünk, annyit tudott, hogy “jóban vagyunk”. Pár hete viszont el kellett mennem hozzájuk a telephelyre munkaügyben (korábban is voltam párszor), és a barátnőm látta, hogyan nézünk egymásra S.-el, hogyan beszélünk egymáshoz, és kiszúrta: “ Huhh itt aztán van kémia” na meg: “ Érdekes, S. velem nem így viselkedik, nem így néz rám” Persze, én tagadom ,hogy bármi lenne közöttünk, hiszen valójában nincs is, de azt persze beismertem, hogy kémia, na az van.
És hogy miért akartam ezt leírni? Nem tudom, mit tegyek. Nagyon vágyok utána, úgy érzem, szerelmes vagyok, de ezt én már nem bírom így tovább. Tudom, hogy vonzódik hozzám, de azt nem, hogy mégis mit jelentek a számára. Ha ez a dolog megmarad ezen a szinten, azt én nem bírom ki. Vagy legyen igen, vagy nem, de mozduljon el valamerre. Tiszteletben tartom a házasságát, úgy gondolom, ő is az enyémet, nem hiszem, hogy futó kalandban gondolkodna, és persze én sem, mert ennél többet érzek iránta.
Már lassan azon gondolkodom, hogy felmondok, mert nem bírom így tovább. Gondoltam arra is, hogy neki szegezem a kérdést, hogy akkor most mi is van, de nem akarok hülyét csinálni magamból.