COVID tapasztalat?!

fathBT76fam
Létrehozva: 2020. december 10. 17:49

Tisztelt Fórumtársak!

Sajnos minden jel szerint a 16 éves - egyébként többszörösen krónikus beteg - fiam elkapta a vírust. Kinek volt már? Mi a saját tapasztalata a betegséggel kapcsolatban? (Akár a betegségen áteső családtagoknál tapasztaltak is jól jöhetnek)


A tapasztalatokat előre is köszönöm!

56 hozzászólás
  1. 2021. június 3. 14:4856.

    Abban a helyzetben amikor még csak néhány tünete van valakinek és nehéz eldönteni mitől lehet, érdemes elvégezni saját magán antigén gyorstesztet. Én pl. az IQB medical webáruházából rendeltem boríték tesztet, ami kb. 15 perc után megmutatta az eredményt. Szerintem ár-érték arányban az egyik legjobb. Nekem Bp-re másnapra megjött a rendelés, de ismerősnek Pest megyében 2 nap volt. 


    https://iqbmedical.hu/lepu/

  2. 2021. január 7. 09:1055.

    Sokat gondolkoztam, hogy megosszam-e a mi ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat vagy sem. De úgy gondoltam, hogy jó, hogyha megosztom ezeket a sorokat.

    Nekem 14 éves a fiam és 1 évvel fiatalabb a lányom (van még 2 idősebb, egyetemista gyermekem is). A fiam évek óta focizik. Először komolyabb izomfájdalomra október 10-én a meccse után kezdett el panaszkodni. Akkor még arra gondoltunk, hogy csak a meccsen kapott egy-két nagyobb rúgás miatt fáj. Másnap meg egy kisebb izomhúzódásra gondoltunk (ilyenje már volt), ami 2-3 nap kihagyás után valamint némi pihentetéssel helyre jön. Hétfőn a férjem szólt is az edzőnek, hogy aznap és másnap biztosan nem megy a gyerek edzésre, mert fájlalja a combját és a vádliját. Ekkor mondta el az edző, hogy már lényegében a csütörtöki és pénteki (10.08-09) edzéseken sem végzett teljes munkát, ahogy a meccset megelőző bemelegítésnél sem, hasonló panaszok miatt. Ezért nem is volt kezdő a meccsen. Nekünk viszont addig nem panaszkodott és nem volt észrevehető. De, amikor még 1 héttel később is panaszkodott, hogy nagyon fáj a jobb lába, de már úgy, hogy konkrétan egyetlen pontot sem tudott megnevezni, akkor már kezdtünk megijedni, hogy más állhat e mögött, így október 19-én felhívtuk a gyermekorvost, aki közölte, hogy néhány napig úgy pihentesse a lábát, hogy még suliba se menjen. Ha a hétvégéig, vagyis csütörtökig (10.22.) nem javul, akkor hívjuk fel és megbeszéljük a továbbiakat.

    Aztán október 21-én reggel először a lányom kezdett szédülésre, hányingerre, szaglás- és ízlésvesztésre, hidegrázásra panaszkodni, majd a fiam is. Mindkét gyereknél azonnali lázmérés. A lányomnál 38°C felett kicsivel, a fiamnál pedig éppen csak ez alatti hőmérsékletet mértem. Azonnal jeleztem a suli felé, hogy lányom sem megy suliba. Aznap éppen délelőtt rendelt a gyerekorvos, így értesítettem a fennálló változásokról. Ez az értesítés sem volt egyszerű, hisz 4-5. hívásom után tudtam vele értekezni. Többször foglalt volt a telefon, egyszer pedig éppen beteg volt nála. Amikor elértem és elmondtam neki a tüneteket, azonnal felhívta a figyelmet, hogy a gyerekek COVID-gyanúsak és így lehetőleg maradjanak itthon és ezt ajánlja nekünk is. Nálam ez megoldható volt, de a férjemnél nem, hisz ő még nem is tudhatott arról, hogy a gyerekeknél jelentkeztek tünetek, mivel már addigra elment dolgozni, de azonnal hívtam, hogy baj van a gyerekekkel és amint tud jöjjön haza még mielőtt nagyobb baj lesz. A férjem értesítette főnökét és onnan az irodából újra felhívott engem, hogy én mondjam el a kialakult helyzetet. Ez megtörtént. Közben én már a főnökömmel mindent lerendeztem persze.

    Aztán október 24-én hajnalban azzal ébresztett a férjem, hogy csurom víz és megy a hasa és nehezen kap levegőt. Nem vigasztaló szavak egy ilyen helyzetben. Sajnos kiderült, hogy majdnem 39°C a láza. Bíztam a csodában, ami sajnos nem következett be, így hétfőn ismét felhívtam délután a mi háziorvosunkat és közöltem vele, hogy mi a helyzet a férjemmel.

    Másnap (10.27) hívtak a mentőszolgálattól, hogy mikor és hol lehetne elvégezni a tesztet a gyerekeknek. Végül megadtak egy címet (persze a város másik végén) és egy időpontot, ahova természetesen elvittem a gyerekeket, levették a mintát, majd kb. 15 perc múlva közölték, hogy mindkét gyerek valójában COVID+ ... Ettől kezdve karantén, amellyel kapcsolatban a hatóság fog minket adategyeztetés miatt keresni. Ezt követően, pénteken (10.30) ismét hívtak a mentősöktől, hogy férjemet is jönnének tesztelni. Ez meg is történt. Sajnos nem következett be a pozitív meglepetés, szóval Ő is COVID-os.

    Egészen november 4-ig csönd volt. Ekkor hívtak a járványügytől (már miután a háziorvosunkkal is többször beszéltem és a munkáltatóm is már zaklatott formába hívogatott), hogy egyeztessük az adatokat. Közölték, hogy akkor november 13-án 24 óráig, mint kontakt személyek a férjemmel együtt karanténba vagyunk. A gyerekek pedig a betegség végéig. Ezt nem értettem, így visszakérdeztem, hogy "Ma már november 4-e van. A gyerekektől október 27-én, míg a férjemtől október 30-án vettek mintát gyors teszthez, ami sajnos pozitív lett. Ezek után nem értem, hogy a férjem most miért csak kontaktnak minősül, amikor pozitív COVID-tesztje van?" Erre közölték velem, hogy még csak most értek el odáig, hogy a gyerekeim kontaktjaival kapcsolatba döntéseket hozzanak. Ezért itt a férjem, mint kontakt személy kerül karanténba. Ezt ekkor - bár továbbra sem igazán értettem, de - elengedtem. Perceken belül is érkezett emailben, majd 2 munkanappal később postai úton (papír alapon) a 4 határozat. Aztán november 9-én újra csörgött a telefonom. Ekkor már a férjemmel kapcsolatban hívtak és közölték velem, hogy újra indul a 10 nap karanténom, aminek lejárta így november 18-a éjfél, vagyis 24 óra.

    A gyerekek és a férjem is igencsak hullámzó tüneteket produkáltak. Aztán a fiam november 20/21-én volt először úgy tünetmentes, hogy harmadnapra sem esett vissza. A lányomnál ez november 25/26-án jött el. Egyedüli tünet, ami fennmaradt - és máig nem tért vissza nekik - az a szaglásvesztés. November 24-én a fiam kapcsán, majd november 30-án a lányom kapcsán egyeztettem a gyerekorvossal.
    Aztán jött a feketeleves december 2-án kezdtem először rosszul érezni. Másnap már szinte mindenem fájt. Harmadnapra belázasodtam, s mivel a férjem még gyakorlatilag tüneteket is produkáló COVID+ volt, így a háziorvost végképp értesítettem az én helyzetemről. December 4-én le is teszteltek, ahogy sejteni lehetett - sajnos COVID+ vagyok én is.
    December 7-én kerestek a járványügytől ismételten, hogy akkor nekem december 2-től a betegség végéig, míg a gyerekeknek az naptól december 16-ig karantén. A férjemnél a tünetmentesség december 10-től, nálam pedig december 22-től áll fent. A férjemnek dec. 16-án, vagyis a gyerekekével egyidejűleg megszűnt a karanténja. Én pedig ma tudtam értesíteni a háziorvost. Akár még napok is lehetnek, mire a feloldó határozatom megérkezik.

    A gyerekeken nagyon is látható a hosszú - több mint 2 hónapos - bezártság miatt kialakuló pszichés megterhelés. Ráadásul a vírus előtti életritmusuk sem tér egykönnyen vissza, hisz jelenleg téli szünet van, az edzések is szünetelnek (ez utóbbi is inkább az ünnepek miatti rövid szünettel függ össze).

    idézet:
    FGneBNCs.familya70 (53)
    2020-12-28 15:58:15

    Hogy vagytok?
    Jól tudom-e, hogy a versenysporthoz való visszatérés előtt soron kívüli sportorvosi vizsgálat is kell? (ismerősöktől így hallottam)

    előzmény:
    FGneBNCs.familya70 (53)
    2020-12-28  15:58
  3. 2021. január 7. 09:0954.

    Sajnos a fiunk vegyes tüneteket produkál és férjem is beleesett a vírusba és tegnap reggelre ágynak dőlt. (Az ő kérésére és az adatok ismeretében tudom itt tájékoztatni az érdeklődőket)

    idézet:
    fathBT76fam (47)
    2020-12-21 20:41:27

    Szerencsére már a karácsony alatt lényegében a tünetek zöme - kivéve a szaglás (ami csak most kezd visszatérni) - elmúlt a fiamnál. A férjem is tünetmentes volt már tegnap. A férjemnek még az ízlelése sem jött vissza.

    Úgy tűnik, hogy - el ne kiabáljam magam - rajtam kívül mindenkin keresztül ment a vírus.

    előzmény:
    fathBT76fam (47)
    2020-12-21  20:41
  4. 2020. december 28. 15:5853.

    Sokat gondolkoztam, hogy megosszam-e a mi ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat vagy sem. De úgy gondoltam, hogy jó, hogyha megosztom ezeket a sorokat.

    Nekem 14 éves a fiam és 1 évvel fiatalabb a lányom (van még 2 idősebb, egyetemista gyermekem is). A fiam évek óta focizik. Először komolyabb izomfájdalomra október 10-én a meccse után kezdett el panaszkodni. Akkor még arra gondoltunk, hogy csak a meccsen kapott egy-két nagyobb rúgás miatt fáj. Másnap meg egy kisebb izomhúzódásra gondoltunk (ilyenje már volt), ami 2-3 nap kihagyás után valamint némi pihentetéssel helyre jön. Hétfőn a férjem szólt is az edzőnek, hogy aznap és másnap biztosan nem megy a gyerek edzésre, mert fájlalja a combját és a vádliját. Ekkor mondta el az edző, hogy már lényegében a csütörtöki és pénteki (10.08-09) edzéseken sem végzett teljes munkát, ahogy a meccset megelőző bemelegítésnél sem, hasonló panaszok miatt. Ezért nem is volt kezdő a meccsen. Nekünk viszont addig nem panaszkodott és nem volt észrevehető. De, amikor még 1 héttel később is panaszkodott, hogy nagyon fáj a jobb lába, de már úgy, hogy konkrétan egyetlen pontot sem tudott megnevezni, akkor már kezdtünk megijedni, hogy más állhat e mögött, így október 19-én felhívtuk a gyermekorvost, aki közölte, hogy néhány napig úgy pihentesse a lábát, hogy még suliba se menjen. Ha a hétvégéig, vagyis csütörtökig (10.22.) nem javul, akkor hívjuk fel és megbeszéljük a továbbiakat.

    Aztán október 21-én reggel először a lányom kezdett szédülésre, hányingerre, szaglás- és ízlésvesztésre, hidegrázásra panaszkodni, majd a fiam is. Mindkét gyereknél azonnali lázmérés. A lányomnál 38°C felett kicsivel, a fiamnál pedig éppen csak ez alatti hőmérsékletet mértem. Azonnal jeleztem a suli felé, hogy lányom sem megy suliba. Aznap éppen délelőtt rendelt a gyerekorvos, így értesítettem a fennálló változásokról. Ez az értesítés sem volt egyszerű, hisz 4-5. hívásom után tudtam vele értekezni. Többször foglalt volt a telefon, egyszer pedig éppen beteg volt nála. Amikor elértem és elmondtam neki a tüneteket, azonnal felhívta a figyelmet, hogy a gyerekek COVID-gyanúsak és így lehetőleg maradjanak itthon és ezt ajánlja nekünk is. Nálam ez megoldható volt, de a férjemnél nem, hisz ő még nem is tudhatott arról, hogy a gyerekeknél jelentkeztek tünetek, mivel már addigra elment dolgozni, de azonnal hívtam, hogy baj van a gyerekekkel és amint tud jöjjön haza még mielőtt nagyobb baj lesz. A férjem értesítette főnökét és onnan az irodából újra felhívott engem, hogy én mondjam el a kialakult helyzetet. Ez megtörtént. Közben én már a főnökömmel mindent lerendeztem persze.

    Aztán október 24-én hajnalban azzal ébresztett a férjem, hogy csurom víz és megy a hasa és nehezen kap levegőt. Nem vigasztaló szavak egy ilyen helyzetben. Sajnos kiderült, hogy majdnem 39°C a láza. Bíztam a csodában, ami sajnos nem következett be, így hétfőn ismét felhívtam délután a mi háziorvosunkat és közöltem vele, hogy mi a helyzet a férjemmel.

    Másnap (10.27) hívtak a mentőszolgálattól, hogy mikor és hol lehetne elvégezni a tesztet a gyerekeknek. Végül megadtak egy címet (persze a város másik végén) és egy időpontot, ahova természetesen elvittem a gyerekeket, levették a mintát, majd kb. 15 perc múlva közölték, hogy mindkét gyerek valójában COVID+ ... Ettől kezdve karantén, amellyel kapcsolatban a hatóság fog minket adategyeztetés miatt keresni. Ezt követően, pénteken (10.30) ismét hívtak a mentősöktől, hogy férjemet is jönnének tesztelni. Ez meg is történt. Sajnos nem következett be a pozitív meglepetés, szóval Ő is COVID-os.

    Egészen november 4-ig csönd volt. Ekkor hívtak a járványügytől (már miután a háziorvosunkkal is többször beszéltem és a munkáltatóm is már zaklatott formába hívogatott), hogy egyeztessük az adatokat. Közölték, hogy akkor november 13-án 24 óráig, mint kontakt személyek a férjemmel együtt karanténba vagyunk. A gyerekek pedig a betegség végéig. Ezt nem értettem, így visszakérdeztem, hogy "Ma már november 4-e van. A gyerekektől október 27-én, míg a férjemtől október 30-án vettek mintát gyors teszthez, ami sajnos pozitív lett. Ezek után nem értem, hogy a férjem most miért csak kontaktnak minősül, amikor pozitív COVID-tesztje van?" Erre közölték velem, hogy még csak most értek el odáig, hogy a gyerekeim kontaktjaival kapcsolatba döntéseket hozzanak. Ezért itt a férjem, mint kontakt személy kerül karanténba. Ezt ekkor - bár továbbra sem igazán értettem, de - elengedtem. Perceken belül is érkezett emailben, majd 2 munkanappal később postai úton (papír alapon) a 4 határozat. Aztán november 9-én újra csörgött a telefonom. Ekkor már a férjemmel kapcsolatban hívtak és közölték velem, hogy újra indul a 10 nap karanténom, aminek lejárta így november 18-a éjfél, vagyis 24 óra.

    A gyerekek és a férjem is igencsak hullámzó tüneteket produkáltak. Aztán a fiam november 20/21-én volt először úgy tünetmentes, hogy harmadnapra sem esett vissza. A lányomnál ez november 25/26-án jött el. Egyedüli tünet, ami fennmaradt - és máig nem tért vissza nekik - az a szaglásvesztés. November 24-én a fiam kapcsán, majd november 30-án a lányom kapcsán egyeztettem a gyerekorvossal.
    Aztán jött a feketeleves december 2-án kezdtem először rosszul érezni. Másnap már szinte mindenem fájt. Harmadnapra belázasodtam, s mivel a férjem még gyakorlatilag tüneteket is produkáló COVID+ volt, így a háziorvost végképp értesítettem az én helyzetemről. December 4-én le is teszteltek, ahogy sejteni lehetett - sajnos COVID+ vagyok én is.
    December 7-én kerestek a járványügytől ismételten, hogy akkor nekem december 2-től a betegség végéig, míg a gyerekeknek az naptól december 16-ig karantén. A férjemnél a tünetmentesség december 10-től, nálam pedig december 22-től áll fent. A férjemnek dec. 16-án, vagyis a gyerekekével egyidejűleg megszűnt a karanténja. Én pedig ma tudtam értesíteni a háziorvost. Akár még napok is lehetnek, mire a feloldó határozatom megérkezik.

    A gyerekeken nagyon is látható a hosszú - több mint 2 hónapos - bezártság miatt kialakuló pszichés megterhelés. Ráadásul a vírus előtti életritmusuk sem tér egykönnyen vissza, hisz jelenleg téli szünet van, az edzések is szünetelnek (ez utóbbi is inkább az ünnepek miatti rövid szünettel függ össze).

  5. 2020. december 25. 13:0852.

    Mielőtt rátérnék a mi dolgunkra: Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!

  6. 2020. december 25. 13:0751.

    Mielőbbi gyógyulást a gyereknek és a férjednek is. Bízzunk a majdnem lehetetlenben, vagyis abba, hogy a többieket elkerüli a fertőződés. De sajnos fel kell készüljetek a rosszabbik lehetőségre is.

    előzmény:
    fathBT76fam (46)
    2020-12-21  20:41
  7. 2020. december 25. 13:0550.

    Filemon - Teljesen igazad van!

    előzmény:
    Filemon (45)
    2020-12-21  05:37
  8. 2020. december 25. 13:0449.

    A Trollokat nem szabad etetni. Főleg, hogy ott a témától állandóan eltér és mindenkit támad. Úgy teszi meg mindezt, hogy szembesítik vele, hogy olyan oldalakat oszt meg más fórumoldalakról, amelyeket csak és kizárólag ott regisztrált tagok láthatnak. Most pedig az itteni hozzászólókat oktatja ki és támadja. Nem kell vele foglalkozni.

    előzmény:
    semya67kazoku (44)
    2020-12-20  21:13
  9. 2020. december 21. 20:4148.

    Kedves Filemon! (#45)

    Azzal egyetértek, hogy valakit csak úgy lehet lejáratni, hogyha a nevét, elérhetőségét közzéteszed. Ráadásul te is és mások is leginkább arról számoltatok be, hogy az asszisztensek nem voltak kellőképpen együtt működők. Arról nem is beszélve, hogy a telefon felvétele vagy nem felvétele is a legtöbbször (vagyis -majdnem- mindig) az asszisztensek hozzáállásán múlik.

    előzmény:
    Filemon (45)
    2020-12-21  05:37
  10. 2020. december 21. 20:4147.

    Sajnos a fiunk vegyes tüneteket produkál és férjem is beleesett a vírusba és tegnap reggelre ágynak dőlt. (Az ő kérésére és az adatok ismeretében tudom itt tájékoztatni az érdeklődőket)

    előzmény:
    semya67kazoku (38)
    2020-12-19  14:33
  11. 2020. december 21. 20:4146.

    Sajnos a fiunk állapota nagyon hullámzó. A stabilitást az izomfájdalmak valamint szaglás és ízlelés meg nem léte adja. Voltak olyan napok, amikor semmi másra nem panaszkodott és még hőemelkedése sem volt. Aztán tegnapelőtt megint belázasodott. A férjem: fathBT76fam által megadott regisztrációs adatokkal vagyok itt, hogy beszámoljak a fejleményekről. Sajnos ő is ágynak dőlt tegnap, miután reggelre 39°C fölé ugrott a láza és szó szerint mozdulni is nehezen tudott. Nekünk itt most annyi probléma van, hogy lényegében a gyereket pont ma 1 hete regisztrálták, a többiekre vonatkozó karantén-határozat pedig a legfurcsább módon 3 napja van érvényben és e hét vasárnap jár le.

    Azért léptem be a férjem által megadott adatokkal, hogy a folyamatról leírjam a tapasztaltakat. Nem akartam újabb regisztrációt, mert azt túlzásnak tartom.

    Nekünk -már csak a családban sajnos jelenlevő magas számú krónikus betegségeket- egyébként könnyebb utolérni a gyerekorvost és a háziorvost is, mert megvan a privát száma is. Tény, hogy ezzel csak legvégsőbb esetben élünk. A jelenlegi esetben sem kellett, mert ma tudtam elsőre beszélni a háziorvossal is.

    előzmény:
    Filemon (36)
    2020-12-19  06:30
  12. 2020. december 21. 05:3745.

    Nem etetjük a trollt, másik topikból meg pláne nem. Én akkor járatnám le a háziorvosomat, ha kiírnám ide a nevét, elérhetőségét. De eszemben sincs lejáratni, mert a világ legjobb háziorvosának tartom, amit már többször, több helyen ki is nyilatkoztattam. Ez esetben (szépen leírtam az elején), ő karanténban volt a betegségünk kezdetekor, tehát csak jóval később szembesült az asszisztense által okozott mulasztásokkal. Akkor pedig igyekezett mielőbb orvosolni azokat.


    Mindenkinek gyors és teljes felépülést kívánok, kellemes, szép ünnepet. Vigyázzatok magatokra és a családjaitokra!

  13. 2020. december 20. 21:1344.

    Tisztelt Topikindító! Tisztelt Válaszolótársak!

    A következő topik: Sérülés és tanulás?
    154-es hozzászólásában egy Mozdonj nevű kommentelő a követő szöveget írja:

    "Most éppen covid topikkal szerepel a bokas rem ...Szorgalmasan roja a sorokat , egyik multinicket krealja a masik utan s tanuskodnak , tanuskodnak. Mindegyikuk lejaratja a haziorvost.... .
    S mint mindig : zarojelbe biggyeszti az ezeregy jelentektelen kis "pontositast" : a datumokat , a gyerekek szamat, eletkorat , rokkantsagi kapcsolatot minden, a tortenetben resztvevo , szereplonek/uj hozzaszolonak .

    A "gyereknek" a serult bokaja atallt csontdaganat operacioba es ujra szorakozik az informed orvosaval is... de ott a csontdaganatrol kussol..."

    Szeretném megjegyezni, hogy a #153-as komment 2020. március 4. 21:45-kor lett írva az adott topikban, míg a #154-es pedig 2020. december 16. 13:24-kor, vagyis e topik megindulása után 6 nappal, amikor talán csak Filemon és vnesa volt az, aki a háziorvossal való negatív tapasztalatait úgy osztotta meg - ráadásul úgyhogy a leírásukban később jelzik, hogy valójában az asszisztensnő vont, aki nem volt túlságosan segítőkész.

    Aztán már rég megvolt íródva ott a komment, amikor itt az első közvetlen háziorvosi kritika megjelent.

  14. 2020. december 20. 11:4743.

    A teljes káosz ott folytatódott, hogy a nejem és a kisebbik fiam szinte egyszerre (okt. 22) kezdett tüneteket produkálni. A feleségem aznap reggelre belázasodott, ill. hajnalban hányt. A gyerek pedig szédülésre, hányingerre, hidegrázásra panaszkodott. (neki ekkor még "csak" hőemelkedése volt) Még aznap megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a háziorvossal és a gyerekorvossal. Előbbivel nem sikerült, de az utóbbival igen. Mivel tudta, hogy a lányom COVID+ valamint a tünetegyüttes miatt közölte, hogy valószínűleg a fiam is az. Lehetőleg maradjon otthon és megrendeli neki a tesztet. Eközben hívtak a járványügytől, hogy a karantén kötelezettségünk (kivétel a lányomat) október 24-én éjfélkor megszűnik. Elmondtam nekik a kialakult új helyzetet, mire közölték, hogyha meglesz a teszt, csak akkor tudnak foglalkozni az üggyel. Aztán október 26-án megint megpróbáltam elérni a mi (felnőtt)háziorvosunkat, akit persze megint nem értem el. Közben hívtak a mentőktől, hogy jönnének a gyereket tesztelni. Elmondtam nekik is azt, hogy lányom aktív fertőzött, míg a férjem a tünetes (viszont a háziorvost nem értem el). Erre közölték, hogy ők csak a gyereket jönnek tesztelni, de valószínűsíthető, hogy a feleségem is COVID-os. Aztán levették az antigén tesztet a gyerektől, majd közölték, hogy ő is COVID+, amiről a háziorvost és a járványügyet is értesíteni kell. Október 27-én egyeztettem a gyermekorvossal is valamint hívott a járványügy is.

    A háziorvos közölte, hogy mivel két gyerek is COVID-os, így biztos a nejem is az és így feleslegesnek tartja a tesztet. Amikor ezek után hívtak adategyeztetés gyanánt a járványügytől és elmondtam nekik, egy kicsit kibukott az ügyintéző, hogy ez azért "nem teljesen így működik, merthogy semmi garancia nincs rá, hogy a kontaktként 10 napra elrendelt karantén alatt meggyógyul a beteg". Én is így láttam a dolgot. Főleg a lányom esetét figyelembe véve, aki 25-26 nap után sem volt jól. Szóval a nagyobbik fiam és a két kisebbel valamint a feleségemmel együtt nekem is 10 napos karantén következett, aminek november 3-án lett vége. Aztán a legnagyobb meglepetésemre október 28-án hívott az asszisztensnő, hogy a doki beszélni akar velem. A doki közölte, hogy mivel ennyire akadékoskodtam, berendeli a tesztet. Ekkor én kiborultam és megkérdeztem tőle: "Kedves doktor úr! Azért mindennek van egy határa. Nem akadékoskodom. De Ön mennyire nézné jó szemmel, hogyha akármelyik asszisztenséről már azután derülne ki, hogy egyébként COVID+, hogy már Önt is megfertőzte vagy esetleg fordított esetben, hogy tudna Ön tükörbe nézni úgy, hogy Önről derül ki, hogy megfertőzött másokat a vírussal? Egyébként annak köszönhetően, hogy Önt e hónap elején, amikor a lányommal elkezdődtek a problémák még rendelési időben sem lehetett elérni, miközben abban az időszakban kötelezettsége lenne a betegei vagy potenciónális betegei számára rendelkezésre állni. Ráadásul a karanténos határozatunkat Ön is megkapta és akkor szóban is tájékoztattam a kialakult helyzetről. Bár erre is csak azután kerülhetett sor, hogy a lányomról kiderült, hogy megfertőződött és a feleségemet és engem érintő -kontakt- karanténról határozatot kapott ön is." Megszólalni sem tudott a doki.

    Aztán október 30-án jöttek a nejemet is tesztelni. Ahogy sejteni lehetett, sajnos COVID+ lett Ő is. A járványügy néhány órával később tájékoztatott minket, hogy a fiamnak és nekem október 30-tól újra indul a 10 nap és a feleségemnek pedig a tünetek megszűnéséig tart.

    Amikor november 5-én végre úgy tűnt, hogy minden kezd jóra fordulni, hisz a lányom már második napja jól volt tünetmentes és a kisebbik fiamnak is javult az állapota (bár még voltak tünetei, de a korábbiaknál enyhébbek), akkor a kisebbik lányom (9) kezdett fej- izomízületi fájdalomra, rosszullétre és hidegrázásra panaszkodni. Látni is lehetett rajta, hogy bágyadt, fáradékony. Aztán másnap egész nap hányt és ment a hasa. Ezek után hívtam a háziorvost, aki -lehet, hogy csak a korábbi kirohanásom miatt, de- a vártnál gyorsabban (talán második csörgésre) elérhető volt és együttműködött. Aztán november 8-tól a nagyobbik lányom (12) már gyógyultnak lett nyilvánítva, viszont úgy döntöttek, hogy neki ettől a naptól még 10 napig (az apjánál és a bátyjánál regisztrált betegség miatt) elrendelik a karantént. Aztán november 10-én hívtak, hogy jönnének a másik lányt tesztelni. Sajnos a teszt pozitív lett. A határozatot végül november 15-én kaptuk meg. A 9 éves lányom november 10-től a betegség végéig, vagyis "határozatlan időre", a 7 és 16 éves fiam, a 12 éves lányom valamint én pedig november 15-től 10 napra.

    Itt megint végre úgy tűnt, hogy mindennek vége lesz. A középső fiam (14) és a feleségem is már a helyzethez képest annyira jól voltak, hogy a gyereket november 22-től, a feleségemet pedig november 26-tól gyógyultnak tekintették. A fekete leves viszont december 5-én következett, amikor a legidősebb gyerek (16) reggel hányt, egész nap ment a hasa, folyamatosan hőemelkedése volt (sőt éjszakára belázasodott), másnap már mindenét fájlalta. Megpróbáltuk az ügyeletet, de közölték, hogy a gyerekorvossal vagy a háziorvossal beszéljünk, így erre december 7-én sor is került. Mindkettővel szinte első próbálkozásra sikerült beszélni. A gyerekorvos berendelte a tesztet, amit 11-én le is vettek. Sajnos COVID+ a gyerek (ami sajnos nem meglepő). A határozatot viszont csak 17-én kaptuk meg. A gyerek december 10-től, míg mi dec. 17-től vagyunk újra karanténba.

    A középső fiamnál (14) és a nagyobbik lányomnál (12) egyértelműnek látszik, hogy a bezártság okozza már az egyre nagyobb problémákat. A kisebbik lányomnál (9) még a betegség miatti izomfájdalmak nem teljesen múltak el, viszont jelentkeztek a bezártság miatti jelek is. És én attól tartok, hogy a téli szünet után mindegyik gyereknél elő fog jönni valamiféle tanulmányi visszaesés. Ezt ugyanis a tavaszi leállásnál is minimálisan tapasztalható volt. Az is kérdés, hogy a két nagy fiam (14, 16) miként fog tudni visszatérni a sporthoz és milyen kedvvel, eredményességgel. Az eredményességet itt az ő szemszögükből nézem és nem azt a fajta eredményt, amelyet az eredménytábla esetleg mutat.

    előzmény:
    semya67kazoku (40)
    2020-12-19  23:17
  15. 2020. december 20. 09:1842.

    Kedes Filemon!

    Nálunk itt nem csak a gyerekek életkorával van baj, hanem azzal is, ahogy írtam a legutóbbi hsz-ben, hogy a lányom cukros és daganatos megbetegedésben is szenved. Nagyobb mértékben igényli az odafigyelést, mint egy hasonló korú egészséges társa. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a többi gyerek nem igényel odafigyelést.

    Amikor március 13-án este a miniszterelnök bejelentette, hogy március 16-tól bezárják az iskolákat, akkor nagy volt a kapkodás mindenhol. A feleségemnek -miután akkor is rugalmas volt a főnöke szerencsére- március 16-tól időarányosan kiadták a szabadságát, ami 7 napot jelentett és 24-ig tartott. Eközben --bár csak 18-án, de-- tudtam én is intézkedni és 23-tól kivettem én is szabadságot. Ez akkor úgy nézett ki, hogy a feleségemnek 7 nap, nekem -a tavalyról véletlenül bennmaradó egyel együtt- 9 napot jelentett. Aztán a háziorvos április 6-tól a feleségemet, majd április 14-től engem is táppénzre vett. Nagyjából az indok nem is az, hogy a fennemlített lányom némivel nagyobb odafigyelést igényel, mint általában a gyerekek, hanem azzal az indokkal, hogy a kicsik, főleg az 1. osztályos gyereknek a tanulásba sokkal több segítség kell, mint a nagyobbaknak. A doki is elismerte, hogy egy 16 éves gyerekre sem lehet mindent rásózni azzal kapcsolatban, hogy még ő is tanuljon, figyeljen a testvéreire és ha kell, akkor nekik is segítsen és még esetleg a háztartásba is segítsen be.

    Én is próbáltam akkor elmagyarázni nagyon sok embernek -köztük sportolóknak, falusi képviselőknek, szülőknek- azt, hogy a bezártság a gyerekeknek -de még a felnőtteknek sem- tesz hosszútávon jót. Mi megpróbáltuk ezt úgy feltörni, hogy a srácok a velem (és egyszer-egyszer elvétve 1-2 haverjukkal) eljártunk a közeli parkba focizni, mozogni. A két lányom (9, 12) és a nejem pedig rendszeresen eljártak vagy futni, vagy biciklizni. Bár ebbe is volt, hogy mi is becsatlakoztunk. Biztos voltam benne, hogy ezzel nem ártok annyit, mintha a nap 0-24 órájában bezárva tartom a gyereket a házba/telken. Itt jegyezném meg, hogy hiába lakik valaki kertes házba, hisz előbb-utóbb ha csak ugyanazt a környezetet látja folyamatosan, ugyanúgy kialakulhat nála a bezártságérzet.

    Szerencsére így a tavaszt megúsztuk valahogy. A mostani helyzetet -a későbbiekben még részletezem- úgy tűnik, hogy ennyire könnyen nem ússzuk meg. Ennek éppen a kötelező karantén(ok) az okai, amelyek október óta szinte folyamatosak nálunk. Mire valaki felgyógyul a vírusból, beleesik a másik. (Eddig szerencsére én valahogy megúsztam ezt. De sajnos, ami késik nem múlik)

    Én is tapasztalom azt is, hogy a gyerekeim (főleg a 9 éves lányomnak és a 14 éves fiamnak) érdemjegyei egyre jobban esnek vissza. Mintha már nem is érdekelné őket (és főleg a fiún érzem most ezt) a tanulás, pedig nagyon nagy tervei voltak a továbbtanulással kapcsolatban (jogi, ill. egészségügyi egyetem között vacillált évek óta, pedig még viszonylag messze van az érettségi), most pedig ez eddig úgy tűnik, hogy a tavalyi 1. félévhez képest nagyon, míg az előző tanév végéhez minimálisan, de romlottak a jegyei. Pszichésen is látszik raja (is), hogy nagyon megviseli az, hogy nem lehet a társaival. Talán a 12 éves lányomon veszek még hasonlókat észre. A többieken én még nem tapasztaltam, viszont a két kisebbel kapcsolatban a feleségem számol be hasonlókról.

    előzmény:
    Filemon (41)
    2020-12-20  06:56
  16. 2020. december 20. 06:5641.

    Az indítóhoz képest kicsit más téma, de azért ide tartozik.


    Kedves semya67kazokusemya67kazoku!


    Nagyon örülök, hogy felvetetted azt is, hogy mennyire nem tesz jót a gyerekeknek az egyedüllét. Sajnos én ezzel a problémával hiába kilincseltem mindenfelé, az emberek egyszerűen nem akarják megérteni. Sem munkáltatók, sem tanárok, sem szülőtársak. Persze, hogy nem, akikkel én beszéltem, azoknál sehol sem állt fenn olyan helyzet, mint nálunk: Március 15 óta az akkor még csak 11 éves lányunk, kisebb szünetekkel (időnként, néhány napra tudtunk itthon maradni vele szabadságon) egyedül volt bezárva egy 50 nm-es panelbe, egészen szeptemberig. Majd most, a karanténja idején újra. (3 hetet voltunk itthon vele, de neki további 10 nappal meghosszabbították.) Nem tudom leírni azt a dühöt, igazságtalanság érzést, elkeseredettséget, amit érzek ezzel kapcsolatban. A gyerek lelkileg megrogyott (Nem részletezném. Időnként úgy tűnik, egészen komoly a baj, máskor azt remélem, hogy sok odafigyeléssel, törődéssel lassan, de helyrehozható), a tanulmányi eredménye meredeken zuhant (kitűnő tanulóból most abban sem vagyok biztos, hogy a közepes szintet eléri), és csak a jó isten tudja, hogy milyen káros utóhatások fognak még előtörni belőle. Mindezt ráadásul egy olyan szenzitív időszakban (a kamaszkor kezdetén), amikor kiemelten fontos lett volna a kortárscsoport hatása, visszajelzése, a viszonyítási alap.


    Amikor tavasszal futkostam, próbáltam segítséget kérni, magyaráztam fűnek-fának, hogy baj lesz, károsodik a gyerek lelkileg, mentálisan, mindenki azt mondta, nincs mit tenni, ez most egy ilyen helyzet, különben is egy ekkora gyerek már elvan egyedül. Persze, meg tudja melegíteni a kajáját, ki tudja törölni a fenekét, nem is erről van szó. Egyetlen ember, egyetlen felnőtt sem bír ki ennyi időt bezárva, pszichés károsodás nélkül.


    Most januárig már csak 2x1 napot kell kibírjon egyedül, januárban pedig visszük pszichológushoz, mert úgy látjuk, már kevesek vagyunk ahhoz, hogy a kialakult állapotot családilag orvosoljuk.


    Hát ez IS a COVID. :(


     

  17. 2020. december 19. 23:1740.

    Honnan is kezdjem a mi sztorinkat. A 12 éves lányom (ő ötből a harmadik gyerek) sajnos cukros, ill. daganatos megbetegedésben is szenved. Emiatt, amikor az egyik pedagógus rokontól (nem itt tanít a közelünkben) augusztus 18/19 táján megkaptuk azt a fülest, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiadott egy Intézkedési tervet adott ki, amelyben foglalkozik vele, hogy a krónikus beteg diákok esetében, amennyiben erről igazolással rendelkezik és az igazolást bemutatja, akkor mentesülhet az iskolába járás alól azzal a kiegészítéssel, hogy a digitális (otthoni) oktatásban való részvételét biztosítani kell - akkor ezen az opción először elgondolkodtunk a feleségemmel.

    Csak volt némi probléma:
    - Ki marad itthon a gyerekkel, hisz a szabadság kimerült, a gyermekek után járó táppénz kimerült (ráadásul mivel ő még februárban betöltötte a 12-t, így utána max. a méltányossági táppénz járna)
    - A Háziorvos sem a nejemnek, sem nekem adna csak úgy táppénzes papírt és egy 12 éves -egyébként is beteg- gyereket nem lenne szerencsés egyedül hagyni. (A testvéremék valamint a nejem testvérei az országban, ill. Európában szétszórva élnek és a szüleink sem a szomszédságban laknak - és őket sem lenne szerencsés kockázatnak kitenni)
    - A bizonytalan ideig tartó bezártság a gyereknek sem tesz jót

    Hozzáteszem, hogy tavasszal azzal az indokkal adott ki nekünk is az orvos igazolást, mert a digitális oktatás miatt a két kisebb (7 és 9 éves) gyereket tanulásba segíteni kell, és nem azért, mert ott van egy beteg gyerek is.

    Lényegi rész:

    Október 1-jén (csütörtök) a szokásos rend szerint 15 óra körül mentem a gyerekekért. Először a két nagyobban (14 és 16 éves) elvittem edzésre, majd a három kisebbet (9 és 12 éves lány; 7 éves fiú) hazavittem. A 12 éves lányomon, ahogy kilépett az iskola ajtón láttam azt, amit reggel még nem. Nagyon levert és bágyadt. Panaszkodni addig nem panaszkodott, míg haza nem értünk. Akkor is csak annyit mondott, hogy kicsit fáj a feje. Kajáltak és leckeírás, tanulás (a legkisebb mellet még nagyon szükséges ott lenni és segíteni neki), aztán, amikor már a nagyokat is hazahozta a férjem az edzésről és lefürödtek, akkor leültünk vacsorázni. A lányom szokatlanul csöndes volt és továbbra is bágyadt, levert. Ezt már nagyon furcsálltam. Másnap reggel, amikor reggeliztek, akkor szólt először a bátyjának (16), hogy baj van. Nem érzi túl jól magát, de nem szeretne itthon maradni. A fiam jött oda szólni nekem, mert a lánytól hiába kérdeztem, hogy jól van-e, mindig igennel válaszolt - bár éreztem és tudtam is, hogy nem őszinte az Igen válasz. Az csak a félelem miatt Igen és nem Nem. A fiam ebbe csak megerősített.

    Ekkor tudtam, hogy a lányomat semmilyen formában nem engedem el iskolába és lehetőleg a többieket sem. Fel is hívtam az iskolákat és elmondtam a kialakult helyzetet. Mindkét iskola együttműködő volt. Sőt! A két nagyobb gyerek osztályfőnöke annyit mondott, hogy hálás, hogy elővigyázatosságból őket sem engedem iskolába. A bonyodalom onnan indult, hogy vajon a feleségem és az én főnököm hogy reagál a helyzetre, merthogy szabadságunk már kifogyott, szóval még azzal sem tudunk játszani, viszont kockáztatni sem akartunk egyikünk sem. Végül meglepetésemre -pedig egyik sem erről ismert- mindkettő nagyon együttműködő volt.


    A neheze ezután jött. Felvenni a kapcsolatot a gyerekorvossal, majd a háziorvossal. Előbbi az éppen délelőtt rendelt aznap, de elérhetetlen volt. A háziorvossal -ugyanaznap délután, de- ugyanígy jártunk. Aztán hétfőn (okt. 5) újra próbálkoztunk. Ekkor már legalább a gyerekorvos asszisztensével délután tudtunk beszélni. Ő annyit mondott, hogy szinte biztos, hogy COVID, majd értesíti a doktornőt, de mi is hívjuk másnap délután. A mi háziorvosunkkal (felnőtt háziorvos) továbbra sem tudtunk értekezni. Aztán október 7-én (szerda, a gyanús tünetek után 5-6 nappal) végre gyerekorvossal végre beszéltünk, aki közölte, hogy berendeli a tesztet és a gyerek is és mi is lehetőleg maradjunk otthon. Október 9-én reggel hívtak a mentőszolgálattól bennünket, hogy jönnének tesztelni a gyereket és ez mikor lenne aktuális. Közöltem, hogy akár azonnal is. Nagyjából félórával később ott is voltak. PCR tesztet csináltak (akkor még nem alkalmaztak antigén tesztet), aminek az eredménye 12-én lett meg és sajnos pozitív lett. Aztán október 14-én már hívott is a járványügy adategyeztetés címszó alatt és közölték, hogy a gyerek október 7-től a betegség végéig, míg mi október 14-től 10 napra karanténba kerülünk. Elmondtam a tisztelt ügyintézőnek, hogy lényegében az orvos elérhetetlensége miatt október 2. óta fizetés nélkülin vagyunk, ami 5 (köztük egy krónikus beteg) gyerek mellett nem éppen szerencsés. Közölte velem, hogy sajnos erről nem ő tehet és ezzel ő nem tud mit kezdeni. Aztán október 15-én megtalált a háziorvos is bennünket, merthogy a karantén tényét ugyan igazolhatjuk a határozattal, de a karanténról ő is határozatot kap. Akkor megkérdeztem tőle, hogy vajon az október 2 és 13 közötti időszakkal mi lesz? Annyit mondott, hogy az október 11-13 közötti időszakot visszamenőleg leigazolja, mert leigazolhatja (majd valamiféle indokot erre kitalál), de sajnos az azt megelőző időszakkal ő nem tud mit kezdeni. És ez még csak az eleje volt a mizériánknak.

  18. 2020. december 19. 14:3939.

    Jól értem, akkor a kisebbik fiad már teljesen jól van? Jól értem, hogy a nagyobbik fiad és a férjed is a helyzethez képest viszonylag jól van és kifele jön a betegségből? Jól értem, hogy a lányod produkál tüneteket, de nem tudtátok a hivatalos utat bejárva, a háziorvossal értekezni a kialakult helyzetről, míg a járványügy pedig ilyen szempontból nem tud segíteni - ők csak utólag tudnak segítséget adni?

    Egyetértek Filemonnal. Amennyiben nem tudtok orvossal egyeztetni, akkor hagyjátok a frászba a dolgot. A lányod egyébként is -ahogy írod- nemigen tud semerre menni. A kisebbik fiadat pedig újra karanténba záratnád, ami egy 10 éves gyereknek így is sok már. Te önkéntesen vállalhatod a karantént. A kisebbik gyerek pedig gondolom egyedül úgy sem mászkál semerre sem, hisz még kicsi hozzá, de még így is sok.

    előzmény:
    vnesa (33)
    2020-12-18  21:02
  19. 2020. december 19. 14:3338.

    Remélem, hogy a fiad is javul egészségileg és te sem vagy beteg. Jobbulást nektek.
    Remélem, hogy a többiekkel sincs semmi probléma.

    előzmény:
    fathBT76fam (25)
    2020-12-16  12:53
  20. 2020. december 19. 14:2437.

    Szerintem nem a "válasz erre", hanem az "idézem" gombbal van itt probléma. Ha csak a válasz erre címszóra megy, akkor a saját hozzászólása végén megjelöli azt a választ, amelyikre reagált. Ezzel szemben az idézem gombra kattintva viszont beidézi az egész előzményt.

    A másik felével egyetértek.

    előzmény:
    Filemon (34)
    2020-12-19  06:02
  21. 2020. december 19. 06:3036.

    Egyébként, ki, hogy van? Topikindító, mi van a fiaddal? Mások? Remélem, mindenki egyre jobban.


    Nálunk a férjem (akinek pedig, mint írtam is, vannak alapbetegségei) jött ki belőle a leghamarabb. Hétfőn állt munkába, 3 hét után. Az első napját nehezebbnek érezte, mint általában, de most már azt mondja, teljesen jól van, semmi nyomát nem érzi a betegségnek.


    A lányom, aki kezdte nov. 20-án, még mindig nem érez szagokat, rengetegszer tüsszög, néha furcsán érzi magát, de nem igazán tudja, mit érez. Lehet, hogy a bezártság miatt van már néha rosszabbul.


    Én kedden kezdtem dolgozni. Az első napom könnyen ment, eszembe sem jutott, hogy beteg voltam. A következő napok viszont... Először is esténként olyan kimerült vagyok, úgy alszom, mint akit fejbe vágtak. Csütörtökön kifejezetten rosszul éreztem magam. Általános gyengeség (aznap fizikailag is megterheltem magam), ismét hát, mellkas, kar fájdalom.


    2 héttel a betegség előtt kaptam influenza oltást (tehát most már több, mint 1 hónapja), de még mindig fáj tőle az egész karom. Egyszerűen nem értem miért. Ez is lehet a vírus következménye? Valahogy úgy érzem, ez a nyamvadt covid ott támad, ahol megérzi az ember gyenge pontjait. Nagyon várom, hogy végre tényleg elfelejthessük az egészet.

  22. 2020. december 19. 06:1435.

    Vnesa: Ha jól értem, nálatok a fiad és a férjed lassan túl van a betegségen, míg a lányod mostanában kezdte, és te egyelőre (maradjon is így!) nem vagy érintett.


    Ha a lányod egyébként jól van, vagy nincs annyira rosszul, hogy orvosra legyen szüksége, nem biztos, hogy érdemes erőltetni a tesztet. Azért nem, mert valószínűleg szépen meg fog gyógyulni. Addig önkéntes karantén, ne menjen sehová, de ezt úgyis tudjátok.


    Ha tesztelik, akkor őt is, téged is karanténba tesznek 10 napig, téged a teszttől számított 10 napig. Még január elején sem biztos, hogy kimehetsz. :(


    Persze tudom, hogy mi az eljárásrend, de ahogy írod, meg is próbáltad a hivatalos utat betartani. Mi is nagyon nehezen értük el az orvost, volt, hogy 1,5 órán keresztül hívogattuk, mire az asszisztensnővel tudtunk beszélni, de azért végül mindig sikerült. (Az asszisztenssel. A dokival kevésszer.)


    Tudom, nehéz ilyenkor jól dönteni. Én is hívogattam mindenkit, amíg nem volt határozatunk, csak azért, mert tudtam, hogy kellene lennie. Aztán jól megbántam, mert mindenütt össze-vissza hibáztak az ügyünkkel.

  23. 2020. december 19. 06:0234.

    Bocsánat, én nem előzményezek, mert látom, itt a rendszer a kilométer hosszú hozzászólásokat is teljes egészében megismétli.


    A táppénzes dologra írom: Azzal sem voltam tisztában, hogy hétvégékre fizetnek-e táppénzt, vagy az 0 Ft így is, úgy is. Ez meg azért lett volna fontos, mert a főnököm ragaszkodott hozzá, hogy ne péntekkel zárassam le a táppénzemet, hanem vasárnappal. Nem értettem, hiszen szombat-vasárnap úgysem dolgoztam volna, simán kérhettem volna keresőképesnek magam szombatra, és akkor 2 nappal kevesebb a táppénzes időszak. De mindegy most már. Úgy érzem, annyi veszett így is, és nem csak anyagilag, hogy ez már csak csepp a tengerben.

  24. 2020. december 18. 21:0233.

    Nagyjából 15 perccel a beszélgetésünk után visszahív a fiatalember a járványügytől és közli velem, hogy csak regisztrált fertőzött estén kérhetik kontaktok a járványügytől a tesztet, de ha "csak" a lehetősége áll fent egy fertőződésnek, akkor forduljunk a háziorvoshoz. A járványügy értesítette a háziorvost, aki nekünk nem vette fel a telefont, hogy egy COVID-os betegének a hozzátartozójával lehetnek problémák. Ezután értem én el a háziorvost és közöltem, hogy a férjemmel mi a helyzet. Ő pedig azonnal jelezte, hogy rendeli a tesztet neki. Az november 6-án levették a mintát, ami sajnos pozitív lett. Ezt követően november 9-én hívott bennünket a járványügy is és újabb 10 nap karantén következett mindenki számára, így a víruson eddigre már szerencsére átesett 10 éves fiamnak is. Egyre rosszabb volt minden. A férjem egyre rosszabbul volt. Eközben a nagyobbik fiam is tünetekkel jelentkezett (ekkor már nov. 12-én jártunk) és ezáltal újra indult a folyamat és majdnem 1 hét kellett mire november 17-én jártunk. Aztán mire a gyereket letesztelték, már november 25-én már le is tesztelték az egyre rosszabb állapotba eső fiamat is. Nem is volt sajnos túl nagy meglepetés a teszt pozitív eredménye. November 30-án meg is kaptuk az újabb 10 napra szóló karanténunkat. E 10 nap alatt is vegyes képet mutatott mint a fiam, mint pedig a fiamnál is a vírus. Egy még biztos volt, amikor múlt hét csütörtökön (dec. 10.) 0:00 órakor lejárt a kisebbik fiam, a lányom és az én karanténjaink, akkor sem volt túl sok jó előjel a javulásra. A lányom dec. 15-én este kezdett egyértelműnek látszó tüneteket produkálni. Tegnap egész délután és ma délelőtt sem tudtam értekezni senkivel sem. Azaz még idézőjelben szerencse, hogy az elmúlt 5 napban sem mászkált a lányom semerre, ami azért egy 14 éves lánynál meglepő, hogy bár nagyon szeret erre-arra mászkálni, de még annak ellenére sem, hogy ő mehetett volna bármerre. Most meg már nem is nagyon tudna, mert olyan szinten vannak tünetei (főleg hasmenés és hányás valamint fej- és izom-ízületi fájdalom).

    idézet:
    vnesa (30)
    2020-12-17 23:23:35

    Sajnos hiába vannak már negyedik napja tünetei a lányomnak, a háziorvossal egyszerűen lehetetlen felvenni a kapcsolatot. Még az asszisztensek sem veszik fel a telefont. Ma már a Járványüggyel is beszéltem és elmondtam nekik, hogy mi a helyzet. Annyit mondtak, hogy "Sajnos nem tudnak mit tenni!" Beszéltem a mentőkkel is, de ők csak úgy vehetnek mintát, hogyha a háziorvos leadja a megrendelést vagy a mintavételt követően azonnal elszállítják a mintaadót. Most már tehetetlennek érzem magam, mert szerencsére olyan jellegű tünetek a lányomnál sincsenek, amelyek kórházi ellátást igényelnek. Már csak az alapján, hogy enyhébben a tünetei, mint a bátyjának és az apjának, akik szintén itthon lábadoznak. Mit lehetne még tenni? 

    Az már biztos, hogy az idei karácsonynak teljesen lőttek. Mi semerre sem tudunk menni és mihozzánk sem jöhet senki. Bár jelenleg hivatalosan a kisebbik fiam, a lányom és én nem vagyunk karanténba, még úgy sem, hogy a lányomnak erősödő tünetei vannak. Az is igaz, hogy a kisebbik fiam így nagyjából 1 hónappal a betegség után is sokszor panaszkodik még gyengeségre és hamarabb kifárad mint korábban.

    előzmény:
    vnesa (30)
    2020-12-17  23:23
1 2 3

Címlap

top