Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kemény Lili
Kavicsok
És csak ülnek.
Ezekkel nincs mit kezdeni.
Ülnek, mint vitorlások a tavon,
lepkék a lószaron,
kidobott hűtő a nádasban,
Ülnek, mint sírkövek a dombtetőn,
autók egy szakadék szélén,
mint a nyomott hangulat egy bulin,
mint zsoltároskönyvek egy üres templomban,
Ülnek, mint drágakövek fogszabályzón,
strasszok egy ruhán, ami nem áll jól senkinek,
Ülnek, mint a kövér, gazdag nők a képeken,
Ülnek, mint rossz döntés egy egész életen,
mint megszeghetetlen szabályok,
arcra száradt szépség,
kavicsok emléktáblák alatt,
Ülnek, mint lufik a plafonon-
felhőkön fönnakadt imák,
Ülnek, mint elkésettek a dugóban,
patakcsörgedezés az ablaktáblák között,
mint zsíros halak az iszapban,
Ülnek, mint a novemberi hószag,
és csak ülnek.
Ezekkel nincs mit kezdeni.
William Butler Yeats
(1865 - 1939)
Ha ősz leszel...
Ha ősz leszel s öregség álmosít
s tűznél bóbiskolsz, vedd le könyvemet,
és álmodd vissza régi szép szemed
szelíd nézését s mély árnyékait.
Hányan szerették játszi gráciád,
s csalfán vagy hűtlenül szépségedet;
csak egy, csak egy zarándok lelkedet
és változó arcod búbánatát;
s míg rád az izzó kályha-rács lehel,
mormold: a szerelem be messze ment,
hegyormokat hagyott el odafent
s arcát csillagrajban rejtette el.
Árily Lajos fordítása
Baranyi Ferenc:
Előled is hozzád
Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el - te balra át.
S most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik. Hahó,
hahó! Csak erre! Jőjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok,
s te tőlem énhozzám haladsz,
előlem is hozzám szaladsz -
ki érti ezt? Ki érti azt?
Megfoghatatlan. Képtelen.
Szerelem ez? Alighanem.
14 évesen írtam...ez lett először a költői hitvallásom,majd mint kiderült:AZ EGÉSZ ÉLETEM..........
Nem születtem költőnek,csak egyszerű kölyöknek!
Engem is Anya szűlt,mint Téged,
Fálydalmai is voltak,mint Néked!
De minden fálydalom elmúllik egyszer,csak:
LÉGY BOLDOG MÉGEGYSZER!!!!!!!!
NEM TUDOM MIT TEGYEK
Hiába ordítok,hiába toporzékolok!
Hiába kérdezlek,hiába siettetlek!
A válasz késik,a remény nem érik!
MÁR TUDOM MIT TEGYEK!
Nem ordítok,nem toporzékolok!
Nem kérdezlek,nem siettetlek!
A válasz megérkezett:
A remény beteljesedett!!!!!!!!!!
Az élet
Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...
Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!
A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.
Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...
Ady Endre
Kosztolányi Dezső - Akarsz-e játszani
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Keverd a szíved
Napsugár közé
Készíts belőle
Lángvirágot
S aki a földön
Mellén viseli
És hevét kibírja,
Ő a párod.
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.
Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyar földön csövek.
Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cő, egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jő, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.
Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.
Több szélhámost lefüleltek,
Erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették,
Mindnyájukat leültették.
Foglár fogán foglyuk van.
Nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?
Ingyen strandra lányok mentek,
Minden előítélettől mentek,
Estefelé arra mentek,
Én már fuldoklókat mentek.
Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,
Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.
Hiba mentes mentő vagyok,
Szőke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem.
Szövőgyárban kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörűs
lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.
Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hajma lapult kosarában, meg egy adag kőrözött.
Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?
Díjbirkózó győzött tussal,
Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal,
Prímás várja forró tussal.
Határidőt szabott Áron,
Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon,
Kitartásod meghat Áron.
Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...
Ne is folytasd barátom!
Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?
Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Nemileg vagy némileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egész seggedre!" köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.
A magyar nyelv azt hiszem, meggyőztelek barátom,
Külön leges-legszebb nyelv kerek e nagyvilágon.
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Antoine de Saint-Exupery: Fohász
http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/JUHASZ/juhasz00145a/ juhasz00146a_o/juhasz00146a_o.html
nagy bajszát fejébe gyűrte,
mákgubó-szemét lenyelte,
nem akar most látni.
A csigabiga-néni
két bajszán aranykesztyű,
két bajszán harmat-csengő.
A csöndnek csöngettyűzik.
A csigabiga-kislány
bajsza még nagyon gyönge.
De azért ő is alszik
horkolva a káposztán.
A lélek,
mikor búcsúzva bontja szárnyait,
visz magával a földről valamit.
Eszmét, melyet világra ő hozott,
virágot, melyet ő virágoztatott.
Én Istenem, én mit vigyek neked?
Nem vihetek én mást, csak verseket.
Kiválasztok pár útamra valót,
a többinél tisztábban dalolót.
S ahol ösvénnyel vár az égi rét,
zenét hallok majd, felséges zenét.
Barátom, aki már előre ment,
azt a zenét rég hallja odafent.
S ahogy azt a muzsikát hallgatom,
azt a keveset rendre hullatom.
Az a zene csak vallatja velem:
Süket sor... nem merem... ezt sem merem.
S amikor, Uram, hozzád érkezem,
könnyű kezem miatt szégyenkezem.
A választottakból csak egy maradt,
az, melyben elfogtam egy sugarad.
Az, amelyikben elmondtam neked,
hogyan szerettem drága földedet.
S szólok: Csak ennyit hoztam. Ó, Uram,
ne ítéld meg nagyon szigoruan
Útravaló Áprily
Az élet nekem lassan véget ér, most , hogy tudom ragaszkodnék hozzá .Maradnék! Előtte sokat szidtam , semmi sem volt elég jó most kiegyeznék azzal ami eddig volt nekem.Nem tudom elképzelni , ha én már nem leszek , a világ ugyan olyan marad , csak nélkülem...
Nélkülem is folytatódik minden , vajon hány ember lesz aki nem felejt el?Hányan gondolnak rám majd szeretettel?
Igyekeztem úgy élni , hogy meg ne bántsak senkit!De ez sajnos nem sikerült mindig!
Most , hogy végig gondoltam életem útját, sok mindent ma már másképpen csinálnék!
De az élet egyszeri és élesben megy , ráadásul megimételhetettlen!
A hibáink kijavítására nics mód , csak megbánni lehet!
Aztán bizni benne , hogy megbocsájt az, akit bántottunk életünkben!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram! A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel, szerencse, balsors, kudarc vagy siker. Hadd mosolyogjak gondon és bajon, nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell, sorsot cserélek, bárhol,
bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem, ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond, de kezdődő és folytatódó bolond kaland,
mi egyszer véget ér ugyan – ahhoz is csak jókedvet adj,
Uram
/Garai Gábor/
Egyszerű dal
Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.
Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.
Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt
A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.
Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
Ő alszik és hüvös, de viselős izzó kehellyel.
Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.
Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.
Köztük megállok, hajamban játszik a nap.
Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.
Ki holnapom hordja, én is azé leszek.
Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,
Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.
Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.
Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik csókom minden sugár nyomán.
Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket
Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.
Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.
Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,
Léptednek nyomán arannyal porzik az út.
Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod
Lesznai Anna
TÉLI-NYÁRI KERESMÉNYEM
Téli-nyári keresményem,
Tudja ménkű, hova tettem,
Kit megittam, kit megettem,
Kit a ringyókra költöttem.
(Tinódi Sebestyén)
Nem saját kútfőből való a vers, ezért elnézést kérek, ha pontatlanul idézek.
Ady Endre
Már vénülő kezemmel
Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán, mint ősi vad, kit rettenet űz,
Érkeztem meg hozzád, s várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel őrizem a szemedet.
Nem tudom miért, meddig maradok meg még neked,
De a kezedet fogom, s őrizem a szemedet.
14 évesen olvastam ezt a verset először, és már akkor is megfogott. Most már időszerű a tartalma, és most is gyönyörű szépnek találom. Remélem, mások is.
"Jaj, ez a válság az élet delén! Ma reggel voltam tizenhét,
Alig kezdtem a dalba, és itt a Jóéjt, hölgyem,
Máris.
Még csak fejem törtem, mi leszek,Ha felnövök egy szép nap,
Pattanásaim épp elmúltak, s itt a Térdemben a szaggatás
Máris.
Mikor kezdték a fiúk, akiket imádtam, Elhullatni a hajukat?
Miért nem járhatok a parkban mezítláb Anélkül, hogy felfázna a vesém?
Hiszen van még költészet bennem! Milyen méltánytalan!
Miközben ifjú lánynak hittem magam, Múlttá lett a jövőm.
Vad csókok ideje gyorsan múlik, s itt van A vénség ideje.
Máris? "
/in Viorst :Hogyan lettem negyvenéves és egyéb atrocitások/
Ha a világ rigó lenne
Ha a világ rigó lenne,
Kötényemben ő fütyülne,
Éjjel-nappal szépen szólna,
Ha a világ rigó volna.
De ha a világ rigó lenne,
Kötényembe nem is férne,
Kötényem is honnan volna,
Ha egész világ rigó volna.
/ Weöres Sandor/
"Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet."
Máray
Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.
Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.
Babits Mihaly
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha hartmat vagy : én virág leszek
Csak hogy lényeink egyesüljenek....
Harmat leszek, ha te napsugár vagy....
Ha, leányka,te vagy a mennyország,
Akkor én csillaggá változom.
Ha , leányka, te vagy a pokol: / hogy
Egyesüljünk/
én elkárhozom
Petőfi
REVICZKY GYULA
Virágok
Mindig szerettem a virágokat.
Oly szépek, oly szelídek, bájosak.
Kacér nincs köztük, sem divat-beteg;
Közönyt, álkedvet egy se szenveleg,
Láttatni titkosan nem vágyakoznak;
Elrejtve, bokrok közt is illatoznak.
Éltük rövid, de nyár van azalatt,
Míg ők a nap felé mosolyognak.
S ha jő az ősz, a rózsa-hullató:
Sóhaj, sírás tőlük nem hallható.
Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd,
Tán elhervadni is gyönyör nekik...