Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ezt miért kell?
Létrehozva: 2013. december 3. 11:14
Miért kell családsegítővel beszélni, ha valaki abortusz előtt áll???
Teljes mértékben felháborítónak tartrom, rábeszélni vagy lelkifurdalást okozni olyan embernek, akinek így is van elég gondja.
Mit gondolnak, saját szórakoztatására jár valaki abortuszra?
Jól belerúgunk a földönfekvőbe?
Bocsánat az indulatért, de egyszerűen nem értem...én még nem voltam ilyen helyzetben, de ha valaki megpróbálna "segíteni", nem tenné zsebre, amit kapna tőlem.
És sajnos a többség ilyen.
Kicsit off, de családsegítő téma; munkanélküliként vállalni kellett a családsegítővwel valló együttműködést is. Sejtheted, mit éreztem húsz év munkával a hátam mögött, ikor egy fiam-korú kishölgy berendelt és az íróasztala mögül nyávogva előadta, hogy mitől vagyok akkora lúzer és hogy tudnám jól csinálni...
Iszonyú kevés közöttük az empatikus és szakmailag is rátermett. Persze ne tapsoljon senki egy abortusz miatt. De ez a már-már boszorkányüldözés, ami itt folyik az utóbbi években... Hát az botrányos. Ezért írtam az első kommentedre, hogy naív vagy.
Nem, nem az. Erről tudok egysmást. Lévén sajátom is.
Mármint a szakma egy bizonyos ága.
Az a réteg azonban, akikről szó van, amint családsegítők, sajnos abból a kategóriából kerül ki.
Az egyik, aki már túl van minden frászfaktoron.
A másik aki nem, de vele nem eshet meg, a többi meg mekkora lúzer, mert a főiskolán megmondták, hogy hogy kell jól csinálni.
Egy dologoban közösek; olyan messze vannak a való élettől, az emberektől, mint Bukarest Fokvárostól.
Egyetértek!
Ilyenkor nyílik ki a bicska a zsebemben, hogy ilyen létezik. Hogy van ilyen ember, akinek ez a munkája, és ezáltal felsőbbrendűnek érzi magát. Jesszusom. Rúgnám ki mint a pinty, ha a főnöke lennék és csak a szikráját meglátnám, vagy megérezném ennek a magatartásnak.
Én voltam. Két gyerekes anyaként. És úgy beszélt velem az akkori fővédőnő (akkoriban az hagyta jóvá két megjelenés után), ahogy egy útszéli nő sem érdemli meg. Utána rátért a fogamzásgátlás kérdésére, mintha debil lettem volna, kezdte azzal, hogy hogyan lesz a gyerek. Mikor mondtam neki, hogy védekezés mellett lettem terhes, ugyanúgy reagált, mint itt szokás; na persze, mind ezt mondja. Amikor kicsaptam az asztalra az eszközt,( legalábbis egy olyant) akkor visszavett egy kicsit. Kurvára nem érdekelte, mi vitt rá, hogy ne tartsam meg azt, amelyik a hasamban volt. Azt ellenben de, hogy hhordjam már ki, aztán adjam be a bölcső alapítványhoz. És mikor megérdeklődtem, hogy ezt most komolyan gondolja-e, hogy végigcsinálok egy terhességet az összes nyűgével együtt, vállalom, hogy esetleg a döntésem következtében már három gyerekkel maradok egyedül, akkor még oda is adom valakinek? Erre ájtatos vigyor; na lááátjaaa... És ne se mondjam; bőven ötven fölött járt már, fennsőbbséges, majdhogynem kenetteljes volt. Iszonyúan idegesített. az, hogy lenéz, hogy ítél, pedig sosem látott és főleg az, hogy koktat. Bőgve jöttem ki tőle. A második alkalommal a férjem kísért, akkor nem mert szívózni, elég volt neki, ahogy a férjem megszólalt. Öt perc múlva a kezünkben volt az engedély. Na meg a borsos csekk. Mert úgy ítélte meg, hogy a szoc helyzetünk tulajdonképpen állati jó, elvégre mindketten keresünk...
És igen; senkinek nincs a homlokára írva, hogy milyen szinten van. Éppen ezért illene megkérdezni azt az asszonyt, hogy mi vitte oda . Nem eleve ítélkezni felette. És ha nem akarja indokolni, azt is el kellene fogadni. Mert egy vadidegennek nem mondja el az ember azt, amit a közvetlen családtagjainak sem tud. Egy dologra semmi szükség, bármilyen szinten van a nő; prédikációra.
Te én nem tudom, honnan ollózod ezeket, de legalább a számokon akadj már fenn, légyszíves, amit az utolsó bekezdésben hozol...
Amivel meg indítasz... Hát szólok; manapság már nem kötőtűvel és nem kaparókanállal végzik a műtétet, következésképpen nincs sem átfúrt méhfal, sem bentmaradt gyerekdarabok. Legalábbis Mo.-on. Fertőzés meg... Nos, steril műtéti terület, steril eszközök... Csak hogy tudd; Semmelweis óta a gyermekágyi láz is majdnem nem létezik.
Nem. Csak válaszoltam arra, hogy az sem leányálom senkinek sem. Mivel valaki azt írta, hogy inkább örökbefogadás, mint abortusz.
Erről beszéltem. Próbáljuk már meg elfogadni, hogy kinek ez, kinek az a megoldás, és ne akarjuk lenyomni a másik torkán a saját tutinkat, mert nem biztos, hogy a másiknak is az.
Nem vagyok naív, ne gondold. Rosszul fogalmaztam, nem azt akartam írni, hogy beszélje rá a nőt arra, hogy tartsa meg a babát. Hanem segítsen, hogy a nő (igen, kétségtelenül férfi nélkül!) dönteni tudjon. Vagy így vagy úgy, de utána el tudja fogadni a döntését.
Amúgy pont ez a lényeg! Ne mondja meg a tutit! Ezt már írtam is vmelyik hsz-emben, mert nincs tuti. Nem mondhatja meg senki senkinek, hogy mi a tuti.
Szerinted a segítő szakma az klimaxos nők, vagy húszas éveik elején járó nők prédikálása?
Szerintem meg ne vadidegen, klimaxon túli -a velem már nem eshet meg és hála istennek megúsztam- asszonyok prédikáljanak az amúgy is piszok helyzetben lévő másik asszonynak. Pláne ne huszon éveik elején lévő, hatalmas élettapasztalattal rendelkezők mondják meg a tutit. Kívülről minden olyan rohadt egyszerű. csak azt kellene megnézni, hogy az abortusz előtt álló asszonyok (ha úgy jobban tetszik nők) közül hánnyal van ott a férfi, aki szintén részes volt a dologban. Házaspároknál sem több, mint a függetleneknél. És ha egy nő tökegyedül odamegy, akkor azt tessék mondani, mi a füttyért kell rábeszélni?! Az teljesen azt jelenti, hogy a másik fél tökéletesen elutasítja a gyereknek még a gondolatát is. Mert az a legritkább eset, ha a kapcsolatban a férfi akarja és a nő nem és mégis beüt a ménkő. Arról nem is beszélve, ha mondjuk ittvagyok én, 46 évesen még aktívan szexelünk, ám korom és egyéb ügyek miatt már tablettát, ami a legbiztonságosabb, nem szedhetek. Mondjuk óvszerrel védekezünk, az véletlen kiszakad. Adódik ilyen. Ott vagyok felnőtt gyerekek anyjaként, nagymamaként, egészen valószínű, hogy nem gondolkodnék három pillanatig sem, mennék és elvetetném. El kellene mennem a családi okosságokat mondókhoz, meghallgatni, amit kenetteljesen rádumálnának, hogy tartsam meg, mert elfér az, meg mekkora öröm, ha meg nem, csak hordjam ki és adjam örökbe. Hogy a testvérei előtt hogyan számolok el, azt oldjam meg. Majd kioktatás a megfelelő védekezésről. Hát köszönöm szépen.
Az utolsó két bekezdésed meg annyira naív, hogy irigyellek.
"Egy gyereknek megfelelő körülményekre, jó, egészséges táplálékra van szüksége sok egyéb mellett. Ha ezt nem tudod neki biztosítani, ne szüld meg."
Aki jelenleg tudja biztosítani, az sem lehet benne biztos, hogy meddig fogja tudni biztosítani. Akkor ezzel az erővel inkább ne is szüljön senki?
"Egy nélkülöző gyerekből soha nem lesz testileg és lelkileg egészséges felnőtt."
Kérdés, hogy mit értesz nélkülözés meg testileg és lelkileg egészséges fenőtt alatt... Van, aki szerint már az is nélkülöz, akire nem költenek havi 200 ezret...
Én inkább hajlok rá, hogy azt higgyem el, nagyon sok ember nélkülözött gyerekkorában hosszabb-rövidebb ideig kisebb-nagyobb mértékben, és nagyon sokan közülük mégiscsak (sőt, talán részben pont ezért) testileg és lelkileg egészséges felnőttek lettek.
Az örökbeadás-fogadás szerinted hány ember tragédiája?
Elárulom: minimum 3.
1. A az életet adó anyáé. Mert lemondani egy gyerekről, akit kihordott egy nő és megszült, minden anyának nagyon nehéz, kivétel nélkül.
2. a gyereké, aki nem kívánt gyerek, aki nem kellett a szüleinek.
3. az örökbefogadóké. Mert senki nem úgy kezdi az életét a párjával, hogy akkor én örökbe szeretnék fogadni, nem szeretnék saját gyereket. Szinte kivétel nélkül van a párnak egy keresztje, hogy miért nem született saját babájuk.
4. És még lehet több szereplős is egy ilyen történet. A nevelőszülő is belekerülhet. Aki szereti, gondozza mondjuk az újszülöttet (aki hozzá elkezd kötődni) majd örökbeadható lesz a baba, és akkor elkerül egy másik családhoz. A nevelőszülőnek is fel kell tudni dolgozni a történteket.
"adnak havi 200e forintot, hogy tisztességesen tudja nevelni anyuka a gyermekét ???"
Vagyis szerinted akinek nincs havi 200e forintja, az mind tisztességtelenül neveli?
Miért nem teljesen mindegy, hogy ausztrál-e a példa vagy milyen? És miért ne lehetne véleménye valakinek olyasmiről, amin sose ment át?
Igen, én erre gondoltam.
Nem tudom a protokollt, hogy milyen beszélgetés zajlik le ilyenkor. De egy képzett szakember, aki ilyen munkát végez, a törvényességi keretek betartása mellett, kell(ene) hogy rendelkezzen annyi készséggel és képességel, hogy mit kell tennie.
Szerintem nem lebeszélni kellene egy nőt az abortuszról, nem lehet és nem szabad más helyett dönteni, hanem elmondani, hogyan tovább. Hogy bárhogy dönt, utána el tudja fogadni a saját döntését, fel tudja dolgozni a történteket.
Adott esetben megfelelő segítséget kell(ene)nnyújtani, például pszichológusi ellátást is akár.
Na én ezt így képzelem.
Abban, hogy a kétféle reakció megdöbbentő, egyetértek. De nem tudom van-e gyereked, mert mintha elbagatelizálnád (="A kihordás nem mondom, hogy nem jár lemondásokkal, hiszen nyilvánvalóan jár") a terhesség kihordását. Elég jól leírtam, pedig ki sem tértem arra, hogy fizikailag is gyakran megterhelő és legyünk őszinték, néha még ma sem életbiztosítás. Most képzelj el egy anyát, akinek már van, vagy vannak gyerekei, tőlük is vesz el, ha csupa együttérzésből kihord egy gyereket, akiről lemond. Aztán esetleg ott áll a sajátjaival---munka nélkül..((( Ezeket is figyelembe kell venni. Én akár nem is javítanék a megfogalmazásodon, hiszen a lényeg ott van a szavaidban: Lesz. Lesz ember...de az abortusz idején még nem az.
Nehéz téma ez és akkor lesz benne változás, ha változnak a körülmények, meg mi is. De nem mostanában ahogy nézem...
Arra gondolsz, hogy a bajban lévő nő, kiönthesse valakinek a szivét.. kb úgy mintha gyónna... vagy valami.
és nem lebeszélni akarnák, hanem tanácsot kapna a hogyan- továbbra- bármit választ?
Olyan nincs, hogy valaki "önzetlen módon" szeretne gyermeket.
A saját génjeit akarja továbbadni (mindenáron).
Ha olyan önzetlen lenne, magához venne egyet azok sokak közül, akiket az önzetlen anyukájuk kihordott, majd sorsára hagyott. (Igazából az örökbe fogadásban is bőven akad önzés, ha belegondolunk, de nagyvonalú leszek.)
Sokkal több gyerek születik önzésből (decuki, megfogom a pasit, alibi kell, mert nem akarok dolgozni, kell a segély, megéri nagycsaládosnak lenni, értelmet kell adni az elbaltázott életemnek és a millió többi) mint ahányat elvetetnek önzésből.
Erre írtam, hogy megdöbbentő ha az elvetetés nagyobb elfogadással találkozik, mert az ismerősök és rokonok az általad példaként hozott örökbeadósra reagálnak olyan felháborodással és lenézéssel, hogy annál jobb az abortuszra adott reakciójuk. Szerintem ez (ha így van ahogy írtad) megdöbbentő. A "nem vesz el semmit" - félreértetted szerintem, én azt arra írtam, hogy az átgondolás nem vesz el semmit. A kihordás nem mondom, hogy nem jár lemondásokkal, hiszen nyilvánvalóan jár - de erre írtam, hogy ezért önző az abortusz, mert az anya a saját érdekét mindenekelőtt (az élet fölött) helyezi a magzat elé. És nyilván bárki dönthet így (az állam annyit kér, hogy előtte egyszer mindenképp gondolja át alaposan, ha más nem akkor a családsegítőnél), de azt ne mondja senki hogy azért dönt így mert mindenkinek így a legjobb, hanem lássuk be, hogy azért mert úgy gondolja, hogy neki így a legjobb. Biztos akad aki azt mondja, hogy bár meg se születettem volna és minden erejével a halálát várja, de nem hiszem, hogy a többség - akár a biológiai szüleikkel nevelkedtek akár nem így gondolná, és inkább meghalna mint azt az életet élje amit él. Az elnevezésen nem hiszem, hogy érdemes vitatkozni (8. hétig embrió és utána magzat stb) mint ahogy arról sem mikortól tekinthető élőnek (és mondjuk más típusúnak mint egy vese amit kivesznek ha kell de nem okoz lelki traumát bár az is élő szövet) - de akárhogyan is nézzük, embiró/sejtcsomó/magzat/baba mégiscsak más mint pl egy vese, mivel ha nem pusztítják el akkor belőle ember lesz. A megfogalmazást finomíthatjuk, a valóság ugyanaz marad.