Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Ezen az alapon beszélgetni sem lehet.
Mindig nem lehet az irodalomról, a múvészetek különböző ágairól, a politikáról sem.
Általában a fiatalok szépítgetik rendezgetik az otthonaikat. Miért baj az ha valamit álságos módon nem dícsérek ha nem tetszik????????
CSak amenyeknek van joguk kritizálni az anyós lakását, tisztaságát, viselkedését, küllemét?
Sőt szoptatni sem láttam őket soha, mert ha szoptatni kellett akkor onnan kimentem ahol szoptatott.
Semmi keresni valóm nem volt ott, az mindneki magánügye.
Már ne haragudj, de mi a fenének kellene az anyósnak foglalkozni a menye mellével.
Azt írtam, hogy lehet hgoy nem rosszindulatból mondta azt amit mondott.
Kész! Ennyi és nem több! nem kell minden mögött rosszat látni.
Igaz a menyeim nem szoptattak két évig, csak kb. hat-nyolc hónapig, de soha eszembe nem jutott volna hogy a mellüket nézzem, téma sem volt soha Igaz nem szoktak kivágott polóban, ruhában járni, így azt sem tudom hogy milyen.
Én azt nem értem miért kell beszólogatni másnak (legyen az a lányom, menyem, barátnőm, szomszédom, vagy egy idegen az utcán). Mi közöm van nekem ahhoz, hogy milyen a függönye, frizurája, ruhája, sminkje satöbbi. Neki így tetszik és kész.
Ha a barátnőm lilára festené a haját és két méter magasra tupírozni, akkor sem mondanám rá, hogy ronda, esetleg, ha nagyon jóban vagyunk, azt mondanám neki, hogy így és így NEKEM jobban tetszett. Van egy kis különbség, nem?
No, micsoda gyors témaváltás. :) Már nincs szó a menyek melleiről?
A legtöbb anyós vérig sértődik, ha a menye ellentmond neki. Ez van...
Azt fel sem tételezitek róla hogy esetleg szeretetből mond néha azt amit mond?
Miért van az, ha a lányomnak mondom ugyanazt, pedig neki mégcsak nem is burkolom szép köntösbe, nem sértődik meg, elfogadja, vagy azt mondja, hogy én így akarom és nem tűrök ellentmondást, addig egy meny miért nem így viselkedik?
Nekem annyira tetszett, amikro valamire azt mondtam a menyemnél, hogy vedd már azt le, mert olyan ronda és erre azt mondta, hogy nem veszem le mert nekem meg így tetszik!
Akkorát nevettem, mert ez karakán válasz volt, mindattól eltekintve, hogy valóban pocsék volt az a vacak és nem illett ahhoz a szép valamihez. De ha neki tetszik? Elvégre az ő otthona, ő lakik benne, én meg félévente kibirom a látványt ha oda nézek.
Biztos vannak olyanok is akik kis mellel szoptatnak 2 vagy akár több évig is, de gondolom azok a mellek soha nem válnak nagy lógó tőgyekké.
De az se egy elterjedt gyakorlat hogy a szoptatás befejeztével első út a plasztikai sebészetre vezesse a nőket, mert azt a minimum fél milliós költséget amivel egy implantátum beültetés jár, nem sok család tudja a költségvetéséből kiszorítani.
Olvasd el újra, amit írtam: "a szoptatás csökkenti az allergiák kialakulásának kockázatát". Nagyon cinikus vagy egyébként.
Több mondatod viszont igaz. Tényleg nem jók a mű dolgok. Én már odáig jutottam, hogy nem használhatok normális tusfürdőt sem, mert azonnal jönnek a kiütések rajtam. Sőt, a kenyeret is magunk sütjük, öblítő helyett ecetet használunk, nem ehetek meg egy bolti kekszet, túró rudit, májkrémet sem. Ez van. Ettől függetlenül még egyszer mondom: ha egy fél százalék esélye van annak, hogy elkerülöm az allergiát, akkor kihasználom ezt a lehetőséget is.
Ja és ahogy az allergológusom is mondja: az, hogy most nem vagy allergiás, nem jelenti azt, hogy holnap nem épp téged visznek gégemetszésre ... csak úgy... egyik pillanatról a másikra.
Ez így igaz!
De azrét azt megnézem, ha eredetileg sem volt nagy melle valakinek és két évig szoptatott, akkor az mit varrat fel csak úgy implantátum nélkül?
Na hülye azért még én sem vagyok, ha öreg is, meg sok mindent ellenző, de ugyanakkor nagyon is elfogadó minden újat egészen addig amíg nem visznek semmit túlzásba.
Igeeeenn????????
Szóval csökkenti az allergiás megbetegedést?
Akkor nézd már meg, hogy melyik korosztály allergiás?
Mert kb. az ötvenes években találták ki azt, hogy talán nem is kell szoptatni, mert akkor valakiknek az volt az érdeke, hogy a tápszer fogyjon! Abban a korosztályban akik ma a szüleitek alig van allergiás.
A fiaim a hatvanas évek végén születtek hat hónapig szoptak, igaz a hatodik hónapban már kaptak pótlást is, nem tehén tejet, azaz higítva, meg nekik való babaételt főztem, anyukám segítségével.
Egyik fiam sem allergiás, pedig erdő mellett sok gaz közelében nőttek fel.
A lányaim jó tíz évvel később születtek aszfalton, nem gazos, köves, poros úton jártak már ők is addig szoptak, mindegyik allergiás.
Vajon mitől???????????
A nem természetes utaktól, a sok vegyszertől amivel agyon tisztítjuk a lakásunkat, magunkat, a sok tartósítótól.
Tudod, hiába szoptat az, aki előtte megeszi a tartósítós felvágottat, az agyon permetezett zöldséget, a táppal etetett húsfélét. Annak a tejében épp úgy benne van!
Nem veszitek észre, hogy minden amit kitalálnak valakik gazdasági érdeke. Épp úgy a sok homeopátiás szerek is, mint bármi amit eszünk.
A bűzös autókkal teli levegő, az összes utca aszfaltos ma már, hisz másképpen elsüllyednének az autók, ha meg köves eltörik a tengely.
Csupa műdolgok között élünk és csodálkoznak az emberek hogy allergiások.
Sajnos ettől az anyatej sem véd meg.
Engem már nem hat meg mit ír a WHO, sem senki.
A választékos és lehetőleg egészséges körülmények között tartott állat húsa, zöldségfele vagy akár édesség is, minden ami jól esik amit megkíván a szervezetünk az a jó attól leszünk boldogok és ha boldogok vagyunk nem vagyunk allergiások sem. Mert mint minden betegség valahol lelki tényezők miatt van.
Mond! Miért ekcémás annak a gyereke, aki még egyéves korában is szopik? Az ekcéma is egyfajta allergia avagy a lelki eredetű, jelzés a környezet felé, hogy valami nem jó neki.
Para 1. ugyanez.
Para 2., hogy ha para 1 érvényesül, akkor a kedves apuka képes lesz-e felmérni a helyzetet, és közbelépni, mielőtt anyukát idegösszeomlással és végkimerüléssel elviszi a mentő, és képes lesz-e leállítani a kedves szüleit, vagy hagyja, hogy majd a gyereke anyja kinyitja a száját, ha zavarja a dolog, és egyébként is, csak jót akarnak, és megint ott leszek a gyerekemmel olyan egyedül, mint a kisujjam, és mindenki jobban tud mindent, és akinek támaszomnak kellene lennie, az is ellenem fordul... Ez nagyobb para szerintem, mint para 1.
Kedves Nóra!
A mellimplantátum beültetését először valóban a rákbeteg nők számára fejlesztették ki, de idővel a szépítészet is átvette, és gyakran alkalmzazák olyan esetekben is mikor a páciens elégedetlen a melle métetével, illetve természet akkora mellméret különbséggel áldotta meg, ami számára nem tolerálható illetve egészségkárosító. Ez azonban csak egy része a mellplasztikai eljárásoknak.
A szoptatástól vagy bármi egyéb okból megnyúlt melleket azonban csak felvarrják, illetve túl nagy méret esetén kisebbíteni szokták.
Természetesen az implantátum beültetése-mint idegen anyag- valóban magában hordoz némi kockáztot, de egy egyszerű felvarrás a plasztikai sebészeknek már rutinfeladatnak számít, és helyi érzéstelenítésben is kivitelezhető, kivédve így az altatással járó esetleges kockázti tényezőket. Ezen műtéti eljárás során nem kerül testbe idegen anyag, így 10 évente nincs szükség újbóli műtétre sem.
Sziasztok,
Bocs, hogy ennyi ideig nem tudtam jönni, de kicsit elfoglaltak voltunk. Először elmentünk kirándulni a Bükkbe pár napra, majd anyum volt nálunk, utána pedig a barátnőm.
Szoptatásról én is írnék pár szót. Ugye tény az, hogy a szoptatás csökkenti az allergiák kialakulásának kockázatát. Nos, engem is és a férjem is szinte születésünktől fogva tömtek tehéntejjel és nem csecsemőknek való ételekkel. Jelenleg a férjem olyan allergiás, hogy júniustól októberig csak a száján kap levegőt, hiába szedi a felírt gyógyszereket. Nagyon rosszul van, már az orvosok is azt mondták kaphat közgyógyigazolványt. Én allergiás vagyok gyógyszerekre, illatanyagokra, vaníliára, fahéjra, perubalzsamra, de olyan szinten, hogy sokszor a sürgősségre járok szteroid injekcióért, mert bedagad mindenem. Ergo, én azért szoptatok két évig, mert ha csak fél százalékkal több esélyük van az allergia elkerülésére így, akkor már bőven megérte.
Amúgy kb kétszer találkoztunk anyósékkal a balhé óta. Látványosan nyájasak, csakhogy már nem tudnak meghatni. Eldöntöttem, maradunk a formális viszonynál, én őket nem keresem, csak akkor beszélek, ha kérdeznek, akkor is szűkszavúan és úgy az egész velük való kapcsolatom baromira nem érdekel.
"Miért nem lehet a menyeknek mondani ma semmit, sőt még beszélgetni sem mert azonnal mindent személyes sértésnek vesznek."
Ugyanez igaz fordítva is.
"Ezt most azrét mondtam én, mert ha az anyósa mondta volna véríg sértődött volna és szemét undorító vén hülye lett volna! "
Ne is haragudj, de ez is jellemző! Az anyósok mindig "jobban" tudják, vagy legalábbis azt hiszik, hogy tudják, hogy mi menyek mit gondolunk.
"Kérdezi, hogy ugye örülök, hogy lesz babájuk a lányoméknak?...Engem is így féltett?"
Én biztos nem kérdeztem volna ilyet. Ettől függetlenül irigylem a menyedet, hogy jó a viszonya az anyósával.
Az én anyósom várandósságom alatt egyáltalán nem érdeklődött a baba felől. Sőőt! Csupán az utolsó hónapban, amikor a babkelengyét raktuk össze. Persze mindent ő akart megvenni és mindenből újat. Hiába kaptunk volna 3 helyről kiságyat, nem, azok nem jók, mert nem újak. Akkor éppen nem álltunk anyagilag a legjobban, szóval jobb lett volna, ha esetleg megkérdezi, hogy mire lenne szükségünk, vagy a pénzt ideadja, amit a gyerekre szánt.
Amikor megmondtuk, vagyis a párom mondta meg telefonon, hogy babánk lesz, egyáltalán nem örült. Mondta is neki a párom, hogy végülis erre a reakcióra számítottunk, nem csalódtunk.
2x is felhívott engem telefonon, és számonkérte rajtam:
"Itt ültél a hintán és Te mondtad, hogy előbb a házasság, utána a gyerek."
Persze, így gondoltam, ez lenne a normális, de nem mindig úgy alakul ahogy azt előre eltervezi az ember. Hozzá kell tennem, a párom nem igazán igyekezett megkérni a kezem, én meg nem erőltettem. A gyerek meg nem csak úgy véletlenül becsúszott, tudtuk, hogy akkor abból baba lehet és egyáltalán nem bántuk.
Szóval anyós 8 hónapig meg sem kérdezte soha, hogy hogy vagyok, ha esetleg átjött egy szomszédjuk és az rákérdezett, én meg válaszoltam, akkor bezzeg fülelt. Soha nem érdeklődött, hogy érzem magam, csak kirakta a kovászos uborkát: "Elég lesz?", ahelyett megkérdezte volna, hogy egyáltalán kívánós vagyok-e.
Ha mutattuk az UH képet, csak rápillantott, hogy ő ebből nem lát semmit. A videót meg minek csináltattuk drága pénzért.
Azt viszont többször szóvá tette, hogy még most gyorsan össze kellene házasodnunk, mielőtt a baba megszületik.
Az volt az érzésem, hogy szégyelli, hogy úgy lesz gyerekünk, hogy nem vagyunk házasok, mit szólnak majd az emberek.
Azóta persze megtörtént a lánykérés, de mivel lakást vettünk a hitel miatt hamarabb kellett összeházasodtunk, mint ahogy terveztük, gyorsan, 2 tanuval, de jöhettek a szülők is. Ez az egész sem tetszett neki, az egész esküvő alatt, majd felforrt a dühtől, hogy ő ezt nem így képzelte.
"Valahol nem értem miért várják el a menyek hogy a gyerekükként szeressék őket, amikor ők sem tudják feltétel nélkül elfogadni a párjuk szüleit."
Én nem várok tőle semmit, egyszer mondta is, hogy ő csak a férjét meg a gyerekeit, unokáit szereti, a vejéhez, meg a menyéhez neki nincs semmi köze.
Princessita!
Köszi, látom Te megértesz engem.
i.nora!
Köszönöm a hozzászólásodat.
Az írásodból azt feltételezem, hogy hasonló anyós lehetsz, mint az enyém, Te sem olvasod el figyelmesen amit írtam.
A probléma nem az volt, hogy szerzett dokit hozzájuk közel, hanem a tálalása az egésznek (meg persze, hogy az ortopédiára volt időpontunk ugyanakkor). Nem azt mondta, hogy itt van ez a doki, akihez jár K-ke is (pattanásos bőr problémájával) és lehet, hogy tudna nektek is segíteni, hanem minden előzmény nélkül már csak az időpontot közli velem.
És mint ahogy írtam, az a doki akihez BP-en elvittük, megoldotta a problémánkat és még korábban, mert már azon a héten mehettünk hozzá, amikor felhívtam, így januárra szinte tünetmentes lett a kisfiunk.
Idézem ide is, amit anyósnak:
Kevesen tudják, hogy az anyatej mind összetételében, mind mennyiségében folyamatosan alkalmazkodik a csecsemő igényeihez.
Az anyatej is pontosan olyan, amilyenre ott és akkor, éppen annak a gyermeknek szüksége van.
Az WHO és valamennyi mértékadó gyermekgyógyászati szakmai fórum a csecsemő hat hónapos koráig kizárólag anyatejes táplálást javasol. A WHO és az UNICEF (ENSZ Gyermekalap) ezen túlmenően azt ajánlja az anyáknak, hogy legalább a gyermek két éves koráig folytassák a szoptatást.
Bár hathónapos kor után a szoptatásnak sokan nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, hiszen ekkor a baba jelentősebb kockázat nélkül már szinte mindent ehet, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) mégis azt ajánlja, hogy a gyermek egyéves koráig az anyatej legyen a fő táplálék, és a szoptatás lehetőleg kétéves korig tartson. Ennek az az oka, hogy a gyermek immunrendszere a második életév során teljesedik ki. Kétéves kor előtt csak az anyatejben levő védőanyagok és gyulladáscsökkentő faktorok segítségével tud hatékonyan dolgozni. A második életévben termelődő tej, noha rendszerint már kisebb mennyiségű, mégis nagy jelentőséggel bír az egészség megőrzése szempontjából. A szoptatott gyermekeket kevésbé fenyegeti például az inzulinfüggő cukorbetegség és egyes daganatos megbetegedések.
Az elmúlt évtizedek elavult, nemegyszer egészségkárosodást okozó táplálási tanácsai még mindig éreztetik hatásukat, s egyes egészségügyi szakemberek ajánlásai nem mindig felelnek meg a korszerű, valójában teljesen természetesnek mondható szemléletmódnak.
Hangsúlyozom, hogy kisfiam nem cicifüggő, tudja mikor lehet és mikor nem. Eszébe sem jut az utcán odajönni, hogy cicizni akar, tudja, hogy a reggeli ébredés után és az esti lefekvés előtt van.
Hiába foglalkozott csecsemőkkel, sokszor mond olyan dolgokat, amire én csak csodálkozom: "nincs már ott semmi, nem jó az már sem a gyereknek, sem az anyjának", "szopik még? nem kéne már! elszívja az anyját!". Lehet, hogy 30 évvel ezelőtt még úgy kellett csinálni, de azóta változott a világ és fejlődött az orvostudomány is.
"Talán a kapcsolatotokat is félti ezzel, mert nem biztos hogy egy tejcsárdával akar évekig szeretkezni a férjed."
Köszönöm, hogy így látatlanul mondasz véleményt rólam.
Nem vagyok tejcsárda, 158cm és 50kg vagyok, ilyen paraméterekkel én még nem láttam hatalmas, lógó melleket.
Egy másik hsz-odra reagálva:
Kap a gyerek "normális ételt, amit persze főzni kell!"
Ez is olyan tipikus anyós megjegyzés. Nem kérdezek, csak mondok meggondolatlanul dolgokat. Nem tudom, de azért mondom, hogy...
Persze vannak fafejű anyósok is.
Az enyémet sajnos elég durván megkellett sérteni hogy megértse azt, hogy ne vásároljon a gyerekeknek ruhát cipőt leárazáskor, mert tuti hogy a csizma nyáron volt jó, a szandál meg télen, a ruha ronda volt nekem legalább is és nem adtam a lányokra.
Ugye mindig kérdezte, hogy miért nem az van rajtuk, eleinte hárítottam aztán miután rájöttem hogy felesleges dob ki egy csomó pénzt, mert nekem is megkell venni, akkor mondtam neki, hogy ezt ne csinálja, ha venni akar, akkor vagy adjon pénzt és én blokk ellenében elszámolok vele, vagy menjünk el együtt a gyerekekkel és vegyen úgy, hogy nekem is tetszen.
Többet nem vett semmit, nem adott nekik semmit.
Nekem nem volt gond, a gyerekek néha megkérdezték, hogy ők miért nem kapnak soha a nagyitól semmit, amikor a barátaik igen, na akkor megint kitaláltam egy szép mesét, hogy mamáék nagyon spórolnak (ami igaz is volt!) és biztos azért ha majd nagyok lesznek akkor majd kapnak tőlük egy nagyobb összeget és az majd jól jön ha elindulnak az életben. Ettől ők megnyugodtak és továbbra is nagyon szerették a mamáékat, hogy milyen aranyosak.
Nem kellett volna mesélnem hülyeséget.
Tudod, ez meg az öregek tapasztalata már hogyan tudják jól beosztani az idejüket.
Na azért valld be, hogy az elsővel huszonévesen neked sem ment könnyen.
Mintha azért tudna mindenbe beleszólni anyós, mert minden piszlicsáré ügyet tudattok vele. Minek bejelenteni a 2 napos utazást, a fűnyírást vagy bármit? Semmi köze hozzá.
A gondokat- meg a mit visszahallassz, el kéne mondani. Férj és anyuka kell, hogy megoldják a gondot. Nem lehet neki mindegy, hogy kikészülsz gyerekestől!
És mintha nem lennél magadban elég biztos. Pozitív visszajelzést senki nem ad? Férj, barátok, testvér? Nem lehet az egész világ ellenség! Hívj ellenlábasokat, ha egyedül nem tudsz megbirkózni az anyóssal. Barátokat, tesót, valakiket, akik nem tojnak be egy erőszakos ,öregedő nőtől.
Szia! (integetős szmájli)
Szerintem a gyerek nem hülye, csak kicsi. Mint ahogy az unokád sem. Különbséget tud tenni, hogy a mamával ezt lehet csinálni, az anyával meg nem. És zseniálisan tudja is. Csak próbálgatja a határait. Hogy ha a mamánál ezt vagy azt lehet, akkor bepróbálkozunk anyánál is, hátha működik nála is. Vagy nálatok éppenpont fordítva. Viszont vannak olyan alapvető szabályok, amiket vagy tiszteletben tartunk, vagy nem mamázik egyedül a gyerek. Mint pl. nem alkoholizálnak, nem ordibálnak, nem káromkodnak, amíg a gyerek ott van, megütni meg sem fordul a fejükben, mert eltöröm az összes kezüket, nem eszünk csokit ebéd előtt, nem vásároljuk fel a fél boltot, mert a gyerek hisztizik, nem tömik olyan dolgokkal, amikre esetleg allergiás, vagy a szülei nem kóstoltatták meg vele, stb.
Ja!
Az apósod meg bunkó volt!
Sajnos ezt már rég kitaláltam, hogy az igazi szarkeverő ő ott a kettőjük közül.
Sajnos megsértődött, én még próbáltam is magyarázni, tényekkel alátámasztani már a fiam rám is szólt, hogy inkább hagyjam mert csak rosszabb lesz.
Bár azóta azt hiszem a helyére rakta, én megtudtam érteni az ő pillanatnyi reagálását is, mert valóban tudja hogy szeretem, hogy klassz csajnak tartom és az ember hajlamos arra, hogy ennek nagyobb jelentőséget tulajdonítson, mint ami valójában. a gyerekeim helyébe a legjobb meny, vő sem tud lépni és ez így van jól.
Nekem ott a gondom, hogy ezeknek eleve nem kellene problémának lenni.
Azt kellene mondani, hogy pillnatnyilag várom a gyógyszer eredményét, ha nem lesz jó, akkor ha megyünk kérjen időpontot attól az orvostól és őt is megnézzük.
Ennyi! Nincs túlragozás, az anyós sem sértődik meg, mert nincs egyértelműen elutasítva a segítő szándék és érthető is az amit a meny mond.
Eszembe sem jutott volna ilyen kérdést feltenni az anyósomnak!
Minden egészséges érzelmű nő tisztában van azzal, hogy bámennyire jó anyósa van, az soha nem lesz az anyukája. El sem vártam volna tőle.
Ez olyan dolog, hogy bármennyire is szeretem a menyemet és tudom hogy alapvetően jó, rendes, szép, okos és nagyon haragudnék a fiamra pl. ha nem úgy viselkedne vele ahogy elvárnám, de nem élek velük és csak a külsőségeket látom, tehát a miérteket nem ismerhetem.
Épp ezért soha nem tagadnám meg a fiamat miatta. És ez így természetes.
De ha a lányomról lenne szó akkor is hasonlóan tennék, mert másképpen viszonyul az ember a gyerekéhez és másképpen a menyéhez és a vőjéhez.
Én úgy érzem, hogy ha ennyire távol élnek egymástól és/vagy ennyire külön élik az életüket, akkor teljesen felesleges anyósnak rendezkedni, intézkedni, hiszen nagy, okos, felelősségteljes, felnőtt emberek, akik meghozzák a saját döntéseiket. Egyetértek asszem talán Maszival, hogy oké, mondja el, hogy náluk is van egy ilyen orvos, aki jó a témában, de hagyja meg a döntés lehetőségét a szülőknek, és ne bírálja a döntésüket.
Nálunk a történtek következménye a csípőből elutasítás. Leszerepeltek már, úgyhogy nem érdekel, hogy mi a véleményük, mit gondolnak, ők mit tennének hasonló helyzetben. De ez más tészta.
Először is a mellplasztikát nem szépészeti műtétként találták ki, hanem a rákos nők mellkorrigálása érdekében. Tehát, életfunkció javítása érdekében, hogy utolsó éveit ne csonkolva kelljen leélni.
Mint ismeretes orvosi berkekben, már azért sem veszélytelen, mert nem maradhat örökké benn, hanem időnként cserélni kell.
Tudod, nem kis fanatizmus kell ahhoz, hogy az ember önként öt-tíz évenként felvagdaltatja magát ezért.
Én most egy olyan szitúról beszéltem ahol nem találkoznak naponta, több száz km választja el őket egymástól.
Beleszólni mindenbe valóban nem kell, sőt azt csírájában el is kell fojtani!
Tanácsot attól még adhat, megfogadni persze nem kell, de azrét néha jó lenne elgondolkodni, nem csipőből mindent elutasítani amit az anyós mond.
De amíg a lányomnak megmondhatom ezt sértődés nélkül, hgoy elég fél évig szoptatni, ezért meg ezért addig a menyemnek nem, mert le is harapná a fejemet ha ilyent mondanék neki.
Épp azrét írtam most itt, hogy térjenek már észhez a fiatalok, mert az enyhén szólva nevetséges amikor a gyerek már szalad, beszél és kéri a cicit az anyjától. Normális étel kell neki, amit persze főzni kell, és nem anyatej.
Szia Maszi!
Sokmindenben igazat adok Neked. A párom három éves koráig szopott. Akkor oda kellett adni a nagymamának, hogy el tudják választani az anyatejtől. Ezzel szerintem akkor lelki sérülést okozva a gyereknek, ami ugyan a késöbbiekben hasznára vált, mármint hogy a nagymamához került bizonyos időre, de ez nagyon hosszú történet, és nem is idevaló.
Az egyetlen probléma szerintem az, hogy az anyaságban való kompetenciáját kérdőjelezi meg a kedves anyós. Ami a legalapvetőbb kompetenciája az ember lányának, ha gyereket vállal. Senkinek sincs joga megítélni, felülbírálni, lehurrogni sem a nevelési elveit, sem azt, hogy mit mikor etet, hova viszi, vagy hova nem a saját gyerekét az ember lánya. Gondolj bele, csinálsz valamit, és azt sulykolják a fejedbe, hogy nem csinálod jól, mert anyós mindig mindent jobban tud. Egy idő után vagy belekattan az ember lánya, vagy "beveszi a lesz.rombogyót" és meg se hallja. Hiszen hadd tudja már a gyerek anyja a legjobban, hogy mi a legjobb a gyerekének, és ő hogyan akarja nevelni. Anyósnak is volt egy gyereke, lett, amilyen lett, de ezzel az ő gyereknevelési köre lejárt. Innentől unokakényeztetés van, és nem ítélkezés, bírálás, lehurrogás, én jobban tudomozás. Ezen kívül vannak, akik igénylik a segítséget, vannak, akik nem. Ezt fel kellene tudni ismerni, és eszerint cselekedni. És nem kérés nélkül belepof., intézked., stb. A magánéletüket (szexuális életüket) pedig bízza a párra. Mert abból szoktak leginkább botrányok kerekedni, ha anyós beleszól, és előadja, hogy az ő kisfia, mit hogyan... Amikor ezt a részét a kisfia életének talán mégsem ő ismeri a legjobban.
Igen Maszi!
Szándékosam volt durva, mert gondolod hogy teljesen hülye az az anyós akiek az volt a hivatása, hogy kisgyrekkel foglalkozott?
Miért nem lehet a menyeknek mondani ma semmit, sőt még beszélgetni sem mert azonnal mindent személyes sértésnek vesznek.
Igen! Ezt most azrét mondtam én, mert ha az anyósa mondta volna véríg sértődött volna és szemét undorító vén hülye lett volna! Pedig ha valamit mondanak nem mindig a rosszat kell látni mögötte, lehet hogy pont a jószándékot.
A legkomolyabban mondom, hogy szeretem a menyemet, nagyon klassz értelmes és szép csaj, jó anya is, meg szereti a fiamat ami azt hiszem minden anyós álma.
Nemrég náluk voltunk ott volt a kismama lányom is, aki az első gyerekét várja.
A következő bezsélgetés hangzott el, amiből hatalams sértődés lett a menyem részéről, amit a mai napig nem értek.
Kérdezi, hogy ugye örülök, hogy lesz babájuk a lányoméknak?
Én meg azt mondtam, hogy egyenlőre tele vagyok vegyes érzésekkel, mert tudom hogy nagyon várták, hogy nagyon örülnek neki, hogy itt is az ideje, hisz nem gyerekek már, meg ez az élet rendje, de nagyon féltem a lányomat, mert soha az életben nem lesz olyan jó és gondtalan élete amilyen eddig volt. Meg féltem a szüléstől, meg mindentől ami az élete hátralevő részében várja mint anyát.
Erre néz csak először és gondolkodik, majd megszólal. Engem is így féltett?
Én meg azt mondtam, hogy tudod hogy szeretlek, féltettelek is, de nem így mert Téged az anyukád féltett ezektől, egy anya másképpen félti a lányát a fiát és a menyét.
Húúúú, nagyon rosszat mondtam, mert azonnal láttam, hogy nem érti, nem is értheti.
Mondtam, hogy most még ezt nem érted, van fiad is, lányod is, majd jusson eszedbe akkor ha itt lesz az ideje, hogy miről beszéltem.
Valahol nem értem miért várják el a menyek hogy a gyerekükként szeressék őket, amikor ők sem tudják feltétel nélkül elfogadni a párjuk szüleit.
Kifejtenéd bővebben hogy miféle roppant veszélyeket rejt a mellplasztika az egyébként szokásos műtéti kockázton kívül???
Érdekelne nagyon.
Nóri, ez most durva volt.
Nem hiszem, hogy egy anyós arra gondol, hogy a fia tudjon szeretkezni a menyével, és ezért próbálná meg lebeszélni a menyet a szoptatásról.
Szerintem is túlzás két éves korig a szoptatás - ez az én maszek véleményem -, de nem szólok be miatta senkinek. Ha valaki ezt szeretné, és így gondolja, akkor az az ő szíve joga, hgoy ezt úgy tegye, ahogy ő jónak látja. Mindenki maga dönti el, illetve a teste-szervezete, hogy a szoptatás meddig tart nála, és ehhez senkinek semmi köze.
Egy nagymama segíthet abban, hogy elmondja az unokája szüleinek, ha hall valami jó orvosról, vagy jó dologról, amivel segíthet nekik. De az már a szülők dolga, hogy eldöntsék élnek-e ezzel a lehetőséggel, vagy sem. És ha nem, akkor sem szabad megsértődni, hisz a felnőtt önálló emberek döntenek a gyermekük, illetve a maguk dolgában.
Hmmmm!
Nem értem a problémát!
Én spec. nagyon örültem amikor az anyósom szerzett egy bőrgyógyászt az ország felén a lányomnak mert már vagy öt orvosnál voltunk a szintén ekcémájával és semmitől nem múlt el, ami ugye azon kívül, hogy nem szép kellemetlen is a gyereknek szülőnek egyaránt.
És láss csodát az a doki találta meg rá a gyógymódot.
Azt hiszem azzal sem akar rosszat, hogyha azt szeretné hogy válaszd el a fiadat már az anyatejtől, hisz már egy éves és szerintem is elég fél évig egy babának szopizni, mert most meg átestünk a ló túlsó oldalára ezzel a minél tovább anyatejet egyen a baba módszerrel. Elvégre nem Afrikában törzsi körülmények között élünk.
Talán a kapcsolatotokat is félti ezzel, mert nem biztos hogy egy tejcsárdával akar évekig szeretkezni a férjed.
Persze ez is csak üzlet többek között, mert a plasztikai sebészek is jól keresnek egyúttal az évekig szopott megnyúlt mellek plasztikázásával a mi roppant veszélyes is egyébként.
De nem kell ám megfogadni amit mond, mert ez a hozzászólás is csak egy rosszindulatú öregasszony beszólása volt most!
Sziasztok!
Most fogok csak visszaolvasni.
De addig is mesélek valamit. Anyósék megint alakítottak. Teljesen felhúztak, de tudom, ha szólok a páromnak, akkor abból megint vita lesz, és ő megint elsőre, kapásból a szüleit fogja védeni.
Apósom megbántott, mindig beszólnak, és kezd elegem lenni.
Tegnap anyós felhívott minket, szerintem azt akarta csak tudni, hogy mikor megyünk. Beszéltünk két-három udvarias mondatot, majd át akartam őt passzolni a férjemnek, de anyós nem akart beszélni a fiával.
Szó szót követett, majd anyós mondta, hogy kiszámolták a papával, hogy a lányunk már idén 6-os lesz, zseniális, hogy ennyire tudják követni az unokájuk fejlődését.
Erre mondom, hogy hát igen, nagyon megnőtt, igazi nagylány, és már három centivel magasabb mint én (kb. 153-154 cm). Erre anyós mondja, hogy jaj, mire odaérünk hozzájuk még őt is le fogja hagyni - ez kb 10-12 cm -, erre após a háttérben dumál, de jó hangosan, hogy halljam. A papa szövege: reméljük nem lesz a lány 101 kg.
Én meg meghallottam és hülye fejemmel elkezdtem nekik magyarázni, hogy milyen szép lett a gyerek, meg milyen csinos, erre após újra: reméljük, hogy majd szép lesz.
Nem vagyok nagyon elfogult, de tényleg szép a lányunk, és tényleg nagyon formás, csinos kiscsaj, 4 éves kora óta táncol.
Nem tudom, hogy após most a gyereket akarta-e bántani, vagy engem a 101 kg-val. Tényleg nem vagyok vékony, duckó vagyok, de nálunk a családban senki sem volt 100 kg-os. Mindenki átlagos alkat volt, vagy egy picit telt. De senki sem volt, kövér. Viszont a lányom - sőt a nagyfiam is - mindig vékony volt.
Mikor letettem a telefont mondtam a páromnak, hogy na már megint sikerült megbántaniuk.
Pedig az utóbbi időben újra elkezdtem velük kommunikálni, mégpedig a férjem és a családi béke kedvéért, de úgy látszik nem szabad, és nincs semmi értelme. Mégpedig a saját érdekemben.
Ezentúl azt fogom csinálni, ha az ő számuk megjelenik a telefoncsöngéskor, akkor azonnal átpasszolom a páromnak a telefont.