Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Málnás csalitos
Torolt_felhasznalo_936688
Létrehozva: 2003. június 28. 07:51
Jó reggelt és sziasztok! :-)
Megint furcsa álmom volt,
megint idegen helyen jártam,
arra, mit még sosem láttam.
A legérdekesebb az volt, hogy ott láttam Diót. :-)
Nyilvános WC előterében éppen
zöld nadrágja gombját igazgatta éppen,
fejét lehajtva ügyködött,
de én megismertem a Nőt,
fürtjei, arca ismerős volt,
rögtön felismertelek benne, Dió. :-)*
Nem néztünk egymásra, nem köszöntünk,
de valahogy az volt bennünk:
a mindkettőnk tudja, ki a másik. . . .
Az ember mi hülyeségeket összeálmodik! :-DDDDDD
Szép hétvégét!!!
Megint furcsa álmom volt,
megint idegen helyen jártam,
arra, mit még sosem láttam.
A legérdekesebb az volt, hogy ott láttam Diót. :-)
Nyilvános WC előterében éppen
zöld nadrágja gombját igazgatta éppen,
fejét lehajtva ügyködött,
de én megismertem a Nőt,
fürtjei, arca ismerős volt,
rögtön felismertelek benne, Dió. :-)*
Nem néztünk egymásra, nem köszöntünk,
de valahogy az volt bennünk:
a mindkettőnk tudja, ki a másik. . . .
Az ember mi hülyeségeket összeálmodik! :-DDDDDD
Szép hétvégét!!!
Édes álmom éppen alszom,
Fáradt vagyok én már nagyon.
Bőröd érzem félálomban,
Testem viszont már nem moccan...
Napfény süt be az ablakon,
Madarak trillázását hallom,
Biztonságban a karodban,
Én olyan boldogan aludtam!
Itt a reggel, hát felkelek,
Hiszen pihentem eleget.
Oly boldognak érzem magam,
Kipihenten, mosolyogva
Kilépek hát az ágyból,
Álmaimra ajtót zárok.
Körülnézek a kisházban,
Élelmet vajon találhat
Az eltévedt utazó,
Titkos kalyibalakó?
Itt a kamra, nyílik ajtaja,
S polcai finomsággal rakva.
Gyorsan keresem az asztalt,
reggelire ím mit rakjak?
Van itt minden, mi szem-száj inger
Gyönyörű így megterítve.
Kimegyek a kalyibából,
Szedek az asztalra virágot....
Virággal a kézben visszatérek,
Látom, még alszik vitézem...
Odalépek az ágyhoz,
(Közel vagyok a vágyhoz),
arcát karjaimba veszem,
Szólitgatom én kedvesem.
Csókjaimmal keltegetlek...
Becézgetlek egy keveset,
Végigsimítom a tested,
Vággyal telve szeretgetlek.
"Édes eljött hát a reggel,
Ím az asztal megterítve!
Vár Rád a finom reggeli,
Gyere velem, üljünk neki!"
Jaj, a vágytól remeg testem,
Gyomrom korgását is felejtem,
Ahogy simogatlak, érzem,
Tüzel minden testrészem,
lélegzetem szapora,
Nem is figyelek oda,
Bármi másra, csak testedre,
Szorosabban,csak melletted!
Először a kezed ébred,
Simogatásod már érzem...
Majd a szád is viszonozza
A csókjaimat nyomban...
Szemed nyitod, körülpillant,
Villan benne vágyad, egy szikra.
Már hevesebben ver a szíved,
Felébredtél én kedvesem!
Sánta versed perdít táncra,
Itt vagy végre Puma drága!
Mesélj, regélj, epedve várjuk,
Nevetgélünk, lihegve járjuk.
Egymásra tekeredve,
Jókedvvel nevetve,
Ahogy annak idején,
Mikor mindenki itt volt még!
De jó, hogy ismét látlak,
nem csukom le a szempillámat
Hamarosan indulhat ismét a zene,
annyi mesélni valóm van, kész rege.
Végigtáncoljuk az éjszakát lihegve,
csábosan tekeregve.
Tudom kis versikém sánta,
de így is örülsz nekem hátha
Hogy a vad puma csendben remeg!
Ahelyett, hogy táncra hívna,
Finom étkeknek tüzet rakna.
Vörösboros pohár talpa
csendülne a vidám dallal,
Mosolyogva kurjongatva
megtelne a lelkünk hamar! :o))))))
Szólalni már megse merek,
Csak a bokorból figyelek.
mikor a Nap lemenőben
volt már és a fák között
levelekbe ütközött
a fény, az est közelgett,
a bagoly is azon merengett,
indulni kéne már vadászni,
én meg léptemet gyorsítva,
kis házikómba indulva
messziről benne fényt láttam,
beleborsózott a hátam,
rablók törték fel kalyibám,
fegyverrel jöttek talán?
közelebbre merészkedtem,
az ablakon be is lestem,
szemem mit lát,
nem banditák
akik kalyibámba mentek,
Maya alszik, Salget éppen
mellé fekszik szépen csendben,
Ó, Istenem, mit tehetek,
házamba be nem mehetek,
elfoglalták azt gondolva,
lakatlan a kis kalyiba,
elmentem hát szépen, csendben,
bokor alá lefeküdtem,
ott maradtam éjszakára,
remélem, ezért a hála
nem marad el kedves Maya
megköszöni majd Salget is,
hogy nem voltam olyan bugris,
hogy őket megzavarjam,
inkább aludtam bokorban.
mosom karcsú testedet,
bőröd bársonya igéz,
meg-megremeg a kéz.
Nagyon szép vagy, ez tény,
kőbe vésett, kőkemény.
(a tény az is, s más is,
Bbemásznék a kádba máris,
de a jómodor tiltja,
nem vagyok én olyan durva).
felállsz, a szemem gúvad,
tényleg lennék most egy dúvad,
ki a prédát elkapja,
levegőbe feldobja,
szétszedi, s összerakja,
és a kedvét tölti rajta.
Én is ezt tenném veled,
de még titkolom tervemet,
mert úriember vagyok, vagy mi,
s ágyúval nem lehet verebet fogni.
Az ágyban fekszel már,
most engem nyel el a kád,
út porától szabadulok,
minden testrészt jól megmosok,
de mire melléd érek
és az ágyhoz odalépek,
csak ütemes lélegzeted hallom,
innen tudom, hogy már alszol.
Melléd, fekszem óvatosan,
le is ragad szemem nyomban.
Hosszú volt az út, fáradt a ló,
Rajta pilledt Maya-lányzó...
Ez a ház biza lakatlan,
leporoljuk az asztalt,
Vizet forralsz a dézsába,
Megmoshatod majd a hátam....
Alig várom,hogy testemmel
Forró testedet érezzem....
Gyorsan vessük meg az ágyat,
Keressük meg a dunnákat
Jobb helyet most nem találhatsz,
Hol éghet szerelmünk lángja....
Nézzd csak, találtam egy gyertyát,
Nosza gyújtsuk meg a lángját,
Gyertyafény lengi be a szobát,
Milyen meghitt ez a "lakás",
Nem tudni kié a kalyiba,
Reméljük, nem lesz galiba...
Itt töltjük most ezt az estét,
Enyém leszel? kérdezed még...
Megsimogatod arcomat,
Feléd nyújtom karomat,
Belépek a fürdődézsába,
Most megmosod a hátam...
Ahogy mosod csak a hátam,
Egyre inkábbb ég a vágyam...
Csókolgatod a nyakam
S milyen forró ajakkal...
Lehelleted bőrömön érzem,
Jaj.... a testem remeg Érted!
Mindenestől enyém legyél,
Csakis ezt kívánom én...
Vár Rád leszakítatlan bibém,
Nem porozta senki azt még...
Ígéretből vannak hegyek,
De én már csak Veled leszek!
Mindenestől Tiéd legyek?
Ennyi kell, hogy velem gyere?
Rajtam nem múlik, szép hölgy,
ezen férfi nem tököl,
karjába kap, s visz,
ha kell, hát reggelig,
de ily kincset el nem enged,
többé bizony le nem tesz:
örül, hogy birtokolja,
boldog, hogy karjába fogja,
kecses testét féltőn óvja,
hogy ha kell, hát ápolgatja,
szóval védi és óvja őt:
az imádott, gyönyörű nőt! :-)
Gyere, velem jó lesz, meglásd.
Ígérettel tele a padlás,
tudom, hogy sok másik lovag
mondott szépet, jó sokat,
de mind csak a virágot akarta,
leszakítani csak azt bírta,
a szirmok kellettek, s a bibe,
aztán elinaltak izibe,
amikor megporozták a virágot,
csak úgy porzott az út utánok.
Szégyen reájuk, aszondom.
Velem más lesz majd, Galambom!
(Bár a bibédet én is akarom,
s szívesen elidőzöm a szirmokon,
de nem "kizárólag" és nem "csak".
Ez biztos, és meglátod majd.)
Szóval most elindulunk.
Az erdőben lassan ballagunk,
lovam nem kínzom: dupla teher
mi most szegény pára vállain hever.
Esteledik, hűl a levegő,
továbbmenni nincs is már erő,
de a fák közt valami kalyiba
látszik, s abban sincs hiba,
hogy tömve lenne emberekkel:
nem találkozunk ott fia lélekkel.
Bent ágy, szék, asztal.
Fürdődézsa is marasztal,
mert a por rajtunk vastag,
így javaslom kis társamnak:
"Maradjunk itt, kedvesem,
az ágyat mindjárt megvetem,
s ha fürödni akarsz: vizet forralok.
ha kéred, szívesen hátat mosok."
kihalt minden,
azt hiszitek,
hogy ez rendben
van így kedves
jó medvék?
ugye, nem feledted Mayádat?
A folytatást én is várom,
megvalósul-e az álom?
Folytassátok a mesét,
de legyen a vége szép!
Szavam kissé elakadt,
idejutnom nehéz feladat,
nem igen férek a nethez,
s ily kedves emberekhez,
mint Ti, nem igen írhatok.
Pedig Ti jókat írtatok,
s én is igyekeztem, biza,
de elfogyott salget szava,
mert elbújt előle a net:
elnézést, kedves emberek.
Dehogy bántott versed Lesshegy,
Se Salgetet, sem engem,
biztos vagyok ebben!
Várjuk majd a válaszát,
Lehet, felvet újabb problémát,
Vagy egyszerűen odébbáll...
De ahogy Salgetet ismerem,
Nem iramlik messze el,
Elmondja majd versben
Ha itt lesz az ideje,
Biztos most nem jár erre...
Dolga biztos sereg...
én is várom,
nagyon érdekel,
hogy az álom
valóra válik-e,
vagy mgrettent a hős,
esetleg talán már nős?
No, vádolni nem akarom,
s remélem,
előző hosszú versem
nem bántotta őt,
sem a bájos ifjú nőt,
a kedves Mayát,
hisz nem vagyok más,
csak régi jóbarát.
Salget szava elakadt,
Verse későbbre marad...
De majd, ha ideér,
Remélem, versel még...
Addig meg kivárjuk,
Mi lesz, majd meglátjuk...
Ő szövi most tovább
A történet fonalát...
e két szerető szív románca,
salget kitartó szerelme,
Maya ragaszkodása,
dacolva szülői paranccsal,
hallgatva szíve szavára,
menne kedvese után,
akkor is, ha fényes bálba
nem járhatna később,
sárban taposna lába,
vándorolna éjeken át,
követve szívszerelmét,
kinek kardja megvédi őt,
de nem adhatná kenyerét
se kalácsát néki,
hisz oly szegény az árva,
nincsen egy petákja,
de szíve lángol,
melynek tüzénél,
megsüthetné pecsenyéjét,
ha az erdőben vándorolva,
elébe pottyanna egy ronda
vadmalac vagy hasonló állat,
melyet kardjával lenyiszálhat,
mert puskája sincs néki,
s Maya hiába kéri,
lőjön már egy rőt vadat,
salget csak szerelmet adhat.
Döntsd el kedves halandó
pecsenye vagy a szerelem jó,
ha csak egyiket választhatod,
mindkettőt egyszerre nem kapod,
a két szerelmes mit válasszon,
nekik melyikből jusson.
Hogy itt voltál egy kicsit!
Gyere többször és verselj,
Ne felejtsd el a medvéket
Az a rózsa, vérvörösen,
Mutatja, hogy én görcsösen
Nem akarhatom a múltat...
Hogy a jövőt birtokoljam,
Fel kell adnom ami rossz,
Így lehetek csak boldog...
Nem érdekel az álruha,
Akármilyen a hacuka,
Csak a szíved a lényeg,
Azt ajánlottad nékem.
Leszek én szeretett feleség,
Ha majd ezt akarod még,
Akkor is, ha évek múlva
Fakul arcom bűvmosolya,
s megjelenik pár szarkaláb,
melyet rajtad látok már!
Ha akkor is szeretsz majd,
Mikor már nem leszek fiatal,
Az lesz majd a boldogság,
Remélem ez majd ránk vár...
Most csak azt kérem én,
Mindenestül légy enyém!
Veled megyek, követlek,
Neked adom lelkemet,
Kis törékeny testemet,
Rendelkezz hát már velem!
@-}---
Itt egy rózsa, mutatja:
Te vagy szívem szép napja,
életemnek értelme,
létezésem igenje.
Bizonyítékot csak úgy adhatok,
pontosan, ahogy Te is gondolod:
tettekkel, azaz jöjj velem,
s bemutatom új életed.
egy szép nemeshacukát,
abban beengedtek oda,
hol az arcod bűvmosolya
rabol ejtett örökre,
beégett a szívembe
mosolyod, az a szép,
mint egy örök emlék.
BOLDOG életet ajánlok,
melyben nincsenek gyémántok,
enned-innod lesz elég,
egy szeretett feleség
leszel, ha akarod:
ez, mit Neked ajánlhatok.
Hogy végzetünk-e ez, nem tudom,
hogy Neked ez elég-e: várom válaszod.
Mondd, majd hozol-e virágot,
Vagy csak a testem kívánod?
Életünk úgy lesz-e szép,
Ahogyan azt ígérnéd?
A döntés nehéz,
Mi a bizonyíték?
Nekem ígéret nem kell,
Szóljanak a tettek!
Szegény vitézlegényem,
Én ezt már nem értem...
Hogy kerülhettél a bálba,
Ha nem vagy nemes-árja?
De nem számít kedvesem,
Én is tudom, kellesz nekem....
Ha Veled maradok,
családomat elhagyom,
Milyen életem lesz nekem?
Veled vajon megszökhetek?
Kardod megvéd, Szíved enyém,
De vajon ennyi elég?
Ettől boldog én lehetek?
Veled együtt így élhetek?
Boldogok lehetünk?
Vagy ez csak a végzetünk?
Szép hercegnő, nehéz dolog,
amin most az agyad forog,
atya-parancs, vagyon, hűség,
megőrzendő lágy szüzesség,
vagy szerelem, s test parancsa,
eldöntendő feladatnak!
Pénzt és vagyont nem kínálok,
nincs olyanom, nincs családom,
de erős karom megvéd,
szívem örökre tiéd,
kardom acél, s ha lehet,
bebizonyítom ezt neked,
mesterien bánok vele,
eltátod a szád majd tőle,
szóval jó lesz velem, meglátod,
nyújtok neked boldogságot.
A múltkori bálon, igen:
ott maradt a szívem nekem,
amikor a lépcsőn, oldalt, a formás kis pop...... izzéé: törékeny kis kezed fogtam,
szájad íze oly finom,
elfeledni nem tudom,
ezért is akarlak téged,
akár majd mint feleséget,
kellesz nekem, szép vagy nagyon.
Maradj velem!! - ajánlhatom.
