Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
ez ok, de KINEK, MI az igazság?
tudod, honna nézzük...
nem tudom, alkat kérdése, mentalitás, neveltetés, körülmények
az elkényeztett kis emberkék ilyenek, akik még nem kaptak pofont
de akkora szájjal osztják az észt, csak ezt bírom
De nem lehet, hogy a másik meg fordítva gondolja? És talán középúton van az a fene nagy igazság?
De pont ez az, miért nem keressük meg a középutat?
Hát én is sokszor esek bele abba a hibába, hogy azt hiszem, én mondom a legjobb megoldást, és akkor nem tetszik, ha a másik nem fogadja meg. :D
A randit csak úgy kitaláltam nagy hirtelen :D
De hogy van az, hogy az egyik ember szinte azonnal túl tudja tenni magát egy-egy érzésen, egy másik ember pedig alig látszik ki a gödörből, amibe beleássa magát?
igen, és a ffiak ssokkal érzékenyebbek, most komoly
olyan hattyútáncát tudnak előadni!!!
ezt is szeretjük bennük
igenm ezt kéne, de nem tudja ezt ilyen könnyedén kezelni
van, és a többje ilyen, mindjárt mindent hisz
azt hiszi, egy randival minden ok lesz
hogy egy randi eléeg
a fenét!
az csak szerencse, és kevés embernek adatik meg, szerintem
csinálni kell tovább, keresni, nem nyavajogni
najó, kicsit lehet, de azátn lépni kell
Hát pl ha valaki szomorú, mert éppen nem úgy sikerül neki a randija, ahogy eltervezte, akkor miért akar azonnal mégszomorúbb lenni?
Ha tudatában lenne az érzelmeinek, akkor inkább arra kellene törekednie, hogy a vidám dolgok felé vegye az útját.
Vagy nem ezt kellene tenni?
ez nem jó, hülyeség
akkor csak megfelel, de nem ő, maga
előbb - utóbb kibukik, szeirntem
ezt most nem értem
hogy érted?
Igen, én magam is gyakorlom rendesen az önhumort.
Milyen tudás az, amikor valaki nem ismeri fel azt, hogy neki milyen szükséletei vannak, mármint érzelmi szinten? Mert ha felismerné, akkor már nem is lenne értelme.
mert felegyenesedésünkkel jött a fene nagy önbizalom, meg állítólag tudás...
megkérdőjelezném
...
van eg yolyan mondás, hogy, aki a kritikát el tudja viselni és még tanul is belőle, jó úton jár...nem pont így van, valahogy így
sőt, ha magunkat képesek vagyunk kritizálni és kihumorizálni, akkor már igazán jók vaguynk....
Azt hogy lehet eltalálni, hogy kinek mi a sértő?
A barátnőm szerint aki őt szereti, annak ismernie kell, azaz mindig úgy kell működnie, hogy az neki is tetszen.
De hát még őt sem ismerem annyira, hogy ne találjon valamit meg egy-egy szó. Akkor ennyi ismeretlen ember között hogyne fordulna elő.
Szerintem nem minden szó sértő, amit annak vélnek.
De ha van empátia, akkor miért kell megsértődni? Az empátia nem azonos érzelmi hullámhosszra van kitalálva?
A sztori megkönnyezése rendben van. De miért kell agyon sajnálni, aki amúgy is tele van önsajnálattal?