Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Én még nem tudom.
Csak eszembe jutott,hogy engem,barátaim bőven 10 alatt is simán magunkra hagytak.
Egyikőnk sem ugrott ki az ablakon és ne lőtte le a szomszéd nénit.
Most meg azt látom,hogy a gyerek már rosszul van,hogy az anyja tukmálja rá magát.
5 évesen fennhagytam, igaz, a dvd előtt, míg a kutyát levittem, 10 percre.
Ablakok bezárva, szájába rágva, tűzhöz - vízhez nem nyúlhat. Így indult.
6 évesen is csak 10-15 percnél tartunk, de mindig a dvd előtt hagyom...
És mikor engedidek le először? (pl. emeletes házból az ablakból látható játszótérre?)
És mikor kezdett először egyedül iskolába járni?
És mikor ment először boltba?
Aztán ahogy növöget az értelme, felfogja, hogy ez is őérte van,
Nade mikorra nő ki az értelme?Vana,ki még 16 évesen is lüke.
+Régebben egy gyerek mindenki gyereke volt.
Ha hülyeséget csinált és a szomszéd látta,simán rászólt,hogy ne,ez veszélyes.
Ma,az ember hozzá sem mer szólni más gyerekéhez,mert egyből feljelentik zaklatásért.
Meg valahogy akkor volt a szülőnek respektje,ha azt mondta anyám,hogy nem Zsanka,nem csinálod,akkor nem csináltam.
Nem kellett hatszor mondani.
Régen nem riogatták ennyire az anyákat,hogy ez és az a veszély,nem voltak tudományosan kiokítva.
Engem is magamra hagytak a tesókkal egész kiskorunkban.
Engem már elsőben otthon hagytak kis időre, 7 - 8 évesen meg hosszabbra.Barátaimat is.Barátaimat is.Egész pic időre ovis koromban is.
Akkoriban a szüleink nem lógtak állandóan a s...ünkben.
Ne általánosíts, kérlek. Vannak olyan családok, ahol... ha így fogalmazol akkor el tudom fogadni, ellenkező esetben az ottttütyögnek szót bántónak érzem.
Amikor a nagyobbik lányom 8 éves volt a kisebbik öt, akkor rutinszerűen hagytuk rövidebb időre egyedül őket.
Aztán fokozatosan két éven át havi rendszerességgel két-három estét, másfél - két órát töltöttünk kettesben a férjemmel, tőlük távol, de többnyire az esti lefekvés idejére haza értünk hozzájuk.
Most már (13 és 10 évesek) bátran el merek indulni este kettesben, mert telefonon kapcsolatban vagyunk velük, ha bármi gond lenne.
Mostanra a kisebbik lányunk is biztonsággal használ kést, ha kell kenyeret is szel magának, és az elektromos készülékeket is biztonsággal kezeli.
Az már persze más kérdés, hogy szeretek akkor otthon lenni, amikor a gyerekek ágyba indulnak, hogy az esti kis szertartásunk ne maradjon el.
A tavaszi, nyári nagy viharoktól nagyon féltem őket, és ők is félnek viharban, ezért akkor semmi nem lehet olyan sürgős, hogy egyedül maradjanak otthon.
Gondolom ezt az én topikom alapján nyitottad.
Az most elsőt végző gyerekemet nem szoktam egyedül itthon hagyni.
Volt már úgy itthon,hogy az apja éjszakás volt és aludt, a gyrek pedig elvolt.Ez max. 1 óra volt, míg a kicsivel lementem.
Tudom, tudom, szted a régi rendszer nagyon jó volt, akkor majd te aszerint neveled a tiédet és nyugodtan hagyd otthon akár már 6 évesen is.