Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyjuk mellett fulladtak meg
Létrehozva: 2012. február 6. 10:37
Véletlen fulladás okozta a kisbabák végzetét, akik anyjuk ágyában aludtak. Érthetetlen és tragikus, hogy az ikerpár mindkét tagja meghalt.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Igen, egyetértek. Mindkét részével. Hányszor jönnek fogadó órán vagy szülőin, hogy tanárnő, mondja már meg mit csináljak ezzel a gyerekkel??!! És erre hánszor nem tudunk mit mondani, egyrészt mert sokszor már leginkább nevelési tanácsadós szakemberek segítsége kellene vagy pszichológus, másrészt meg nem mondhatod egy szülő arcába, hogy ezt ő rontotta el, nem kicsit, hanem nagyon. Engem amúgy az idegesít a legjobban, ha egy szülő akkor is a gyereke igazát bizonygatja, ha már egyértelműen kiderült, hogy a gyerek hazudott. Nem fogja fel, hogy ezzel mennyit árt a gyereknek.
Azzal is egyetértek, hogy ezek a kamaszkori problémák nem feltétlenül azon múlnak, hogy 2 hetes korában hogy szoktatod.
De: pl az Ericson-féle fejlődéselmélet szerint -ami engem nagyon megfogott, mert úgy érzem, hogy tényleg erről szól az életünk, ahogy múlik az idő felettünk - minden életkornak/életszakasznak megvan a maga feladata, a csecsemőkornak is. És ha valakinek ezt nem sikerül "megoldani", akkor az később problémákhoz vezet. De ebből a szempontból szerintem nagyon baj a tényleges ridegtartás (mármint ha a gyerek nem érzi, hogy szeretik- semmi köze az együttalváshoz), mint a kényeztetés. Egy újszülöttet szeretettel, babusgatással szerintem se lehet elkényeztetni.
Ja és mivel optimista felfogású vagyok, abban hiszek, hogy a gyerekkorban keletkezett problémákat később is korrigálni lehet, de lényegesen nehezebb és több fájdalommal, kudarccal jár.
Ha valaki hosszú ideig kamaszokkal foglalkozik, sok mindent megtud róluk, az biztos.
De más kamaszával könnyebb :DD, mert nem te ruházod, eteted, nem te várod haza.
Egy szülőnek olykor kényelmetlenebb, szigorúbb döntéseket is föl kell(ene) vállalnia, pont a gyereke érdekében.
Sok anya, aki kicsiként abszolút profi napirend meg rendszer szerint nevelte a gyerekét, sokszor belebukik a kamaszkorba, pont a rugalmatlansága miatt.
Sok ilyen anyuka megy a tanárhoz, hogy hasson valahogy a gyerekére, hogy írjon házifeladatot és méltóztasson egy kicsit tanulni is.
Persze, ez nem törvényszerű, de előfordul.
A kamaszkori problémák kezelésének a sikeressége nem azon múlik, hogy annak idején meg tudtuk-e "nevelni" a két hetes babánkat. :P
Nyilván vannak persze olyanok is, amelyek nem, a gyereknevelésben is.
De olyan is, ami igen. És ezt nem is annyira az anya, hanem a tanár mondja belőlem, aki 15 évet töltött kamaszokkal.
De vannak dolgok, amelyek rajtunk múlnak és nem csak megtörténnek.
No ezt a mondatodat nyomtasd ki, dátummal együtt és tedd el valahová biztonságos helyre, olyan 10 évre. Majd utána vedd elő, és meglátod, hogy igazat írtál-e vagy sem. :))
Tudod mit? Legyen igazad! Nekem nem ér ennyit ez a ridegtartás kérdés, hogy napokon keresztül ezzel cseszegessetek. Arra gondolta, amire akarta!
És neked megnézni, hogy ki mikor reagált? Nyilván, ha olvasom, amit Felicitétől idéztél, nem írom, amit. Én úgy emlékeztem, hogy a sírni hagyással kapcsolatban merült fel a ridegtartás kifejezés. Sorry. És mivel már nem emlékeztem ki írta kinek, nem nyalok végig újra 300 hszt, mert annyira azért nem érdekel. Legfeljebb tévedtem. Van ilyen. Ahogy azonban én sem beszóltam neked, hanem annyit mondtam, hogy a sírni hagyással kapcsolatban írta valaki, úgy neked sem kellett volna okvetlenül beszólnod (olyan bonyolult....stb.).
Lehet ellenszenves, ahogy az alváshoz viszonyulunk, de attól még lehet normálisan is kommunikálni, nem flegmázni. És mielőtt el kezdesz példálózni; én senkivel nem voltam flegma és nem minősítettem senki nevelési vagy szoktatási elveit, elfogadom, ha valaki nem úgy csinálja, ahogy én. Azt viszont nem vagyok hajlandó eltűrni senkitől, hogy az enyémet degradálja, már-már defektesnek titulálja a gyerekemet ( ahogy felkent papja az elmegyógyászatnak itt), egyáltalán; véleméynt mondjon róla. Akkor sem, ha más, aki szintén együtt alszik a gyerekével ezt megtette. Én nem tettem, tehát elvárom ugyanezt.
Nem az a ridegtartás,ha nem alszik együtt a gyerekével.
Hanem ha hagyja sírni, és a büdös kölke tanulja meg hol a helye.Akkor se veszem ki,ha sír,mert másképp nem tanulja meg.
Ráadásul 6 hónapos kör előtt ezt nem is szokták javasolni.
Hidd el, hogy sztem az itt lévő anyukák mindegyki megpróbálkozott azzal, hogy letette a gyereket egyedül a kiságyba,de vmiért nem az elképzelés szerint alakult,és így láttuk jobbnak mind a gyerek mind a saját szempontunkból nézve.
Egyébként meg akinek 1 van, és az áldott jó volt, az ne akarja osztani az észt, meg az se ,akinek még csak 15 hónapsoak a gyerekei.Azok még iszonyú picik.
Nem is vettem magamra, mert gondoltam, hogy nem rám írtad.
Egyébként előző hozzászólásodra: ezzel egyetértek, hogy az anya és apa együtt dönti ezt el általában.
De szerintem nem én vagyok a téma, úgyhogy ne offoljuk a topikot. Egyébként is mennem kell aludni és megnézni a ridegtartásban lévő gyerekemet, hogy be van-e takarva....
Jóval próbálkozol nálam a cinizmusoddal. Majd akkor írd ezt, ha neked írta valaki ezt szó szerint, de ahogy elnézem ez már nálad klón nick, nemhiába vetted annyira zokon. Rajtam nem kell idegeskedned-))DD A jelek szerint egyébként rajtad kívül ez mindenki másnak ugyanazt jelentette, mint nekem. Olyan vagy mint a nő az autópályán szemben a forgalommal, aki azt hiszi, hogy ő van jó sávban, mindenki más szemben azzal.És a minősítgetéseket nem szeretem (és akkor finoman fogalmaztam), mert én sem teszem.
Ezt hozzád fűztem, de természetesen nem neked címeztem (még mielőtt félreérthető lennék :D )
Nem estem neked, csak nem értem, miért írtad, amit. Ladybird vagdalkozása volt, gondolom fölhúzta magát az addigi hsz-eken, aztán erre odavágta.
Miért baj a magyarázkodás, a kiigazítás? Főleg, ha tényleg úgy volt?
Elnézést, nem állt szándékodban, hogy megbántsalak, csak eléggé érdekes hangnem alakult ki tegnap, aztán automatikusan rááll az ember. :-))
Olvastam, te mit írtál, úgy tettél, ami mindkettőtöknek jó, és ez a lényeg.
Még valami eszembe jutott a hagyjuk sírni-ne hagyjuk sírni nevelő célzattal, meg együtt vagy külön aludni témával kapcsolatban.
Az ember általában nem egyedül vállal gyereket, tehát a nevelési dolgokban egyeznie kell(ene) az anyának és az apának.
Tehát mondjuk én hiába találtam volna ki, hogy hagyjuk sírni, hadd szokja, vagy kelek mellé százszor, de másnap összeesem a fáradtságtól, a párom ebbe nem ment volna bele. Ő is úgy gondolta, ahogy én, és ezt tartotta jónak, hogy lehetőleg a legminimálisabb sírással teljenek az első hónapok, bármikor ott legyünk a piciknek, aztán ráérünk később is szoktatni őket a külön életre.
És ez nálunk bevált. Háromszor is.
És a minősítgetéseket nem szeretem (és akkor finoman fogalmaztam), mert én sem teszem.
Azután, hogy beírtam az idézetet, egyedül te nem értesz vele egyet...... Mert hogy az elég fekete-fehér volt, csak te próbálod hsz-okon keresztül magyarázni, hogy szürke.
Annyit még Kerima is elismert, hogy szerencsétlen mondat volt, odavágta Ladybird szerencsétlenül. Ezt egyébként el is tudom fogadni.
És félreértés ne essék, nem azon idegesítettem magam, hogy nem ért egyet velem valaki - abban, hogy együtt aludjon-e a gyerekkel vagy sem (mert ugye ez volt a topik eredeti témája és nem az, hogy engem mi idegesít) hanem azon, hogy ennyit értetlenkedsz.
De szerintem nem én vagyok a téma, úgyhogy ne offoljuk a topikot. Egyébként is mennem kell aludni és megnézni a ridegtartásban lévő gyerekemet, hogy be van-e takarva....
Na jó, feladom......
Én reagáltam egy hsz-ra. Egyszer, nem lobogtatva...
Erre többen nekem estek, hogy ez nem is úgy volt, idézzem, olvassak figyelmesebben, stb, stb. Idéztem. Erre jön a magyarázkodás, hogy azt nem is úgy értette, nem is arra írta, nem is azt gondolta..... Ezek után meg azt írod, hogy lobogtatom azt a nyűves mondatot... Szerintem hagyjuk.
Ja és még valami: ha visszaolvasod én egy rossz szót nem írtam azokra, akik együtt alszanak a gyerekükkel, leírtam Babyface-nek, hogy nálunk hogyan volt. Ez azért gondolom egy fórumon nem akkora bűn.
Ja és Felicite-vel sok mindenben nem értek egyet én sem, tehát nem értem, hogy miért vesztek vele egy kalap alá.....
Még annyit: ha egy anya úgy tud pihenni, ha maga mellé veszi a picit, így nem kell sétálnia, nincs hangos sírás stb. akkor ne legyen nyilvános megkövezés tárgya és ne mondja rá senki, hogy lusta.
Elhangzott, hogy "csak" egy-két hétig kell kibírni, írta valaki, hogy csak addig "szívtam", nos ezt sok anya nem is akarja megtenni, hogy egy-két hétig hagyja üvölteni a babát, amíg meg nem tanulja, mi a rend, meg ha nagy a család, nem is teheti ki a suliba/munkába menőket annak, hogy ne pihenjék ki magukat.
Amúgy mindegy, én vagyok a hülye, minek idegesítem magam ilyenekkel.
Azzal nem ért veled egyet SENKI, hogy a ridegtartás konkrétan arra vonatkozott volna, amit Felicite írt, hanem az előzményekre, amit Felicite sem volt hajlando (mint te) normálisan elolvasni. Mivel (és most kb ezredszer kifejtem) azon ment a vita, és nem a gyerekkel együtt, avagy sem témakörön. Azon, hogy hagyják-e sírni, vagy sem.
Tehát kedves te magad írtad, hogy felidegesíted rajta magad, és min? hogy már sokunk mondja, hogy nem, nem érted mire írta.
A trendi kifejezést valóban nem te írtad, de te emlegeted más sokadszorra azt a bizonyos hozzászólását, amibe ezt beleírta. Te beszélsz erről a bizonyos hozzászólásról, voltál oly szíves az előzményekben pontosan a számát is megadni, én csak emlékeztetőül tettem oda, hogy ugyanarról beszélünk. Az ne is zavarjon kedves, hogy amit te írtál, miszerint kifejtette, hogy nem hagyja sírni a gyerekét, ebben a bizonyos hozzászólásban nem is szerepelt, pedig elég vérmesen hoztad fel mint cáfolatot.
Nem is értem, miért lovagolsz ezen a megjegyzésen,
Ladybird odavágta Felicitének erre a beírására:
Beleolvasva a topikba úgy látom, az a trendi, ha a babával együtt alszik anyuka vagy akár apuka is. Hát nekem nem lehet semmilyen ideológiával, példával, tapasztalattal megmagyarázni, hogy miért aludjon a baba a mamával. Nekem az a normális, ha mindenkinek megvan a saját ágya.
A gyerekem születése után négy hétig egy szobában aludtam vele, ő az ágyában, én egy heverőn. Négy hét után pedig visszamentem a másik szobába. Nagyon sokáig és sokszor szoptattam éjjel is, de amikor a sokadik hónapja negyedszer/éjjel mentem át hozzá, még akkor sem jutott eszembe az a lehetőség, hogy magam mellé fektessem. Ha lesz még babám, nála sem fog.
Lehet, hogy nem volt szerencsés megjegyzés, de Felicite hsz-e nem tartalmaz empátiát egyáltalán. Amiket pedig utána írt, az még durvább:
Nem akartam ezt leírni, mert megsértődtök, de most már muszáj: sosem voltam annyira ellustulva, elkényelmesedve, hogy ezt ne tudtam volna megtenni. Nos, igen, akár úgy is nézhetjük, hogy önzés anyuka részéről, ha a saját kényelmét nézve maga mellé fekteti a kicsit, amit úgy magyaráz, hogy a babának van erre szüksége...
Hát, tudjátok, ha az lustaság, hogy nem akarja egy anya, hogy a férje másnap fáradtan menjen munkába, a nagyobb gyerekek pedig fáradtan menjenek iskolába, őneki meg kelni kell reggel, hiszen indul a nap, nagyobbaknak készíteni reggelit, tízórait, vinni/indítani oviba, iskolába, főzés, takarítás...több gyereknél nem jön ám össze, hogy simán lefekszem a babával, hanem addig csinálom, amiíg ő alszik, tehát ha ez lustaság, akkor aki mondja nincs tisztában azzal, amit beszél, hanem csak vagdalkozik, nulla empátiával.
Igen, azt elmondtuk, hogy szerintünk kegyetlenség sírni hagyni egy újszülöttet, "nevelési célzattal", de senki nem akart senkit rábeszélni az együttalvásra. Tegye, aki jónak látja, aki ezt a módszert részesíti előnyben.
Inkább a másik oldal kardoskodott, hogy hogy ez nem normális, hogy ez elfogadhatatlan, hogy ezt neki nem lehetne megmagyarázni (de miért is kéne), meg hogy így lesznek a neveletlen, hiperaktív gyerekek (ja, mert attól lesz valaki neveletlen és hiperaktív, mert nem hagyják sírni mondjuk 1-2 hónaposan).
Te kiragadtál egy mondatot és lobogtatod, mintha más egyéb el sem hangzott volna.
1. nem tudom honnan veszed, hogy nekem idegesítő -pláne alapból
- ha nem értenek egyet a véleménnyemmel. Eddig még olyan nagy véleményt nem írtam le, amivel bárki is egyetértett volna vagy nem. Két dolgot nem tudtam szó nélkül hagyni -ez lenne az, hogy engem alapból idegesít ha nem értenek egyet velem?(sőt más topikban sem)
2. a "trendi" kifejezést nem én használtam, hanem Felicite. És Ladybird hsz-nak azzal a részével, hogy azt mondta, hogy az együttalvás nem trend kérdése még egyet is értek. Csak azon képedtem el, hogy ridegtartásnak nevezi azt, hogy más nem alszik a gyerekével.
Igen, várható volt. Nem lep meg, hiszen számodra idegesítés, amikor nem értenek veled egyet valamiben.
Felicite első hozzászólásában 115 (amire a választ kapta) nem fejtette ki, hogy hagyta-e, vagy sem sírni a gyerekét, mindössze annyit, hogy azt a következtetést vonta le a hozzászólásokat olvasva, hogy az a trendi, ha a gyerek az anyjával alszik, holott éppen nem az volt ami miatt ellentétek voltak, hanem a sírás miatt.
De azért, hogy senki se érezze jól magát, azt azért gyorsan belefűzte a mondandójába, hogy "Hát nekem nem lehet semmilyen ideológiával, példával, tapasztalattal megmagyarázni, hogy miért aludjon a baba a mamával. Nekem az a normális, ha mindenkinek megvan a saját ágya." azaz mindenki vegye észre, hogy semmi más módszer nem jó, csak ahogyan azt Felicite teszi, és nem is hajlandó abba belegondolni, hogy más élete, más családja, más hitvesi ágya nem abba tartozik, amibe ő Felicite belepofázhat.
Nekem már alapból az szöget üt a fejemben, hogy egyáltalán hogyan jön a "trendi" kifejezés a gyerekneveléshez. Épeszű ember nem trendi akar lenni, amikor a gyerekével való kapcsolatára, vagy a hozzá való viszonyára gondol.
Hát nekem ez csak belemagyarázás.... Nem a Brünhilde hsz-ra válaszolt ridegtartással, hanem a Felicitejere, aki kifejtette, hogy SOSE hagyta sírni a gyerekét. Úgyhogy nekem ez elég egyértelmű.Minden más csak belemagyarazás.
Amúgy mindegy, én vagyok a hülye, minek idegesítem magam ilyenekkel. Mindenki azzal alszik, akivel akar. Meg azt tart ridegtartásnak, amit akar, attól én nem fogom kevésbé szeretni a gyerekemet.
Idézet tőled:
270:"Mellesleg igen, én sem tartom elfogadhatónak hogy a gyerek a szülői ágyban aludjon, más családban sem. " -
Akkor most olvasd el a saját hozzászólásod utolsó bekezdését! Ha elolvastad, akkor meg gondolkodj el azon, hogy ezt éppen te nem veszed figyelembe! De inkább idézem megint, hogy végre megértsd:
"Mellesleg el kéne már fogadni, és ezt nem csak erre a topikra értem, hogy másnak is LEHET igaza, és attól hogy valaki máshogy csinál valamit, mint ti, még egyáltalán nem biztos hogy rosszul csinálja. Nem jobb, nem rosszabb. Más! "
77:Amúgy az első két hét nálunk is necces volt, sőt még hasfájás is volt, de mindenre van megoldás, csak akarni kell, és nem azzal megoldani, hogy felveszem a gyereket és egész éjjel ölben tartom.
Kedves vicces szülők!
További szép éjszakákat kívánok!
Én innen elpályázom:-)
ui.: aki nem visszapofázott, hanem esetleg hallagott rám (vagy más anyukára, aki így csinálja, mint én), azoknak az anyukáknak a nagy százalékának sikerült leszoktatni az éjszakai sírásról a babákat.
csak könnyebb irigykedni meg utálkozni...
56: Ja, kérem szépen, ha a szülő minden szir-szarra már az elejétől fogva felkapkodja a gyereket, nem kell csodálkozni, hogy zombik lesznek.
Meg kell győződni, hogy rendben vannak-e, tehát nem éhesek, nem szomjasak, nincsenek bekakilva, átázva a pisitől, nem fáj-e semmilyük.
Ha minden rendben, akkor egyszerűen csak anm óhajt egyedül maradni a kiságyában. Ilyenkor sír, hisztizik. PErsze, anyuka rohan felvenni, amit picuri nagyon gyorsan megjegyez (az első alkalom után), és onnantól kezdve jön a zombi korszak.
15 hónapos ikreim vannak. A két kezem meg tudom számolni, hogy a 15 hónap alatt hányszor voltak fent éjjel.
Attól még az enyémek is sírnak, játszani kell velük, elég sokszor rosszak is, de már az elején megtanulták a napirendet és azt be is tartják!
Ha alvás van, akkor alvás van, ha eszünk, akkor eszünk, ha játék van, akkor játék van...
Mindenkinek csak ezekkel a hozzászólásokkal volt baja, meg azzal, hogy még ki is fejtették, hogy "Mellesleg igen, én sem tartom elfogadhatónak hogy a gyerek a szülői ágyban aludjon, más családban sem. " - ez más életébe való beleugatás, azaz nem mi szóltunk be, hogy hülyeség ahogy csinálja, mert külön alszik, hanem éppen fordítva.
Akkor neked meg nem ártana, ha a topic elején történt dolgokon háborodsz fel, akkor legalább tisztában lennél a topic elejével! Senkinek sem volt ellenvetése az ellen, ha valaki nem alszik a gyerekével. Azzal volt baja, hogyha hagyják a kicsit sírni. Erre jött felicite, hogy úgy látszik az a "trendi", ha a gyerek az anyával alszik (mindezt az után, hogy nem erről szólt a vita, hanem arról, hogy hagyja-e sírni vagy sem), majd gyorsan kifejtette, hogy " Hát nekem nem lehet semmilyen ideológiával, példával, tapasztalattal megmagyarázni, hogy miért aludjon a baba a mamával."
Nos miután senki sem mondott olyat, amiről írt, egyértelmű volt, hogy Brünnhilde, és Rol@ álláspontját védi, hiszen egyedül velük vitáztak, mégpedig a sírni hagyás kapcsán.
De hogy tisztán lásd, kifejtem:
108: Igen, kialvatlan 1x, 2x, 3x.. aztán többet nem, mert a gyerek szépen megszokja hogy az éjszaka alvásra való. Mégis honnan tanulná ezt meg, ha a szülő nem tanítja meg?
99: Mondjuk ha hagyjuk kicsit sírni a gyereket attól nem lesz semmi baja, és igenis meg lehet szoktatni előbb utóbb hogyéjszaka alvás van, nem anya ugráltatása.
77:hát igen, nem minden fehér és fekete...ebben igazad van
de ha tudsz tenni azért, hogy jobb legyen, akkor miért ne próbálnád ki?
Az a baj, hogy sokan meg sem próbálják, csak panasznapot tartanak minden fórumon, hogy már megint nem aludtak, már megint végigbőgte a gyerek az éjszakát stb...
65: Hát te aztán nem vagy semmi:-)
Szerinted a gyereknek az az igénye, hogy éjjel legyen az anyjával?
Ezen jó nagyot röhögtem.
Én, a gyerekeimmel nap közben vagyok, simizem őket, ölelgetem őket, játszunk, mókázunk, szórakozunk.
Mikor alvás van, meg alszanak.
Ilyen egyszerű.
folyt.köv
"Ez nem trendiség kérdése.Kinek mi a jó!
Ha neked a ridegtartás, ám legyen! "
Ezt Felicite-nek válaszolta, aki azt írta, hogy trendi együtt aludni a gyerekkel (ezzel nem értek amúgy egyet, de ez most totál nem idevág) és kifejtette, hogy sose hagyta sírni a gyereket, hanem felkelt hozzá.
Hát én ezt csak egyféleképp tudom értelmezni
És mi van akkor, ha hét évesen a szülei között alszik? Az apjától félted? Vagy a mi házaséletünket? Nos, ahogy lentebb már többen mondtuk, nem csak abban az ágyban és ott lehet, ahol alszunk. És még csak szervezést sem igényel. Szerencsére több ágyunk is van és a gyerek sem tölti ébren a nap 24 óráját.
Egyébként VELEM aludt, mert az édesapja csak hétvégén van velünk. Olyankor köztünk. És azért köztünk, mert nem díjaztam volna, hogyha leesik.
Nagyon jól szórakozok ezen a topikon!
Akik nem altatják maguk mellett a gyereket, elmondták és kész, akik meg maguk mellett alatatják, több száz hozzászóláson keresztül bizonygatják igazukat.Hát nem tudom.. ha én úgy érzem, hogy igazam van, akkor azt elmondom és kész, akinek tetszik tetszik, akinek nem, hát nem. Nem bizonygatom, mert az csak önigazolás.
Mellesleg el kéne már fogadni, és ezt nem csak erre a topikra értem, hogy másnak is LEHET igaza, és attól hogy valaki máshogy csinál valamit, mint ti, még egyáltalán nem biztos hogy rosszul csinálja. Nem jobb, nem rosszabb. Más!
Ez az a sírás, ami azt jelenti, hogy egyedül vagyok és félek és anya sincs.Igen keserves és szívhez szóló, ami nagyon gyorsan elcsendesül, ha az ember a szíére teszi a csöppöt. Na erre mondják egyesek, hogy elkényezteted a gyereket és "hülyét csinál belőled a baba".
Így van, és mi erre mondtuk, hogy ridegen tartás, ha valaki ezt azért hagyja figyelmen kívül, azért nem foglakozik ezzel a sírással, nehogy "elkapassa" a babát - anyám borogass
De az ujszolotteknek van egy tipikus sirasa, ami szerintem a tobbsegbol ezt az "ovo, olelo" reakciot valtja ki.
Ez az a sírás, ami azt jelenti, hogy egyedül vagyok és félek és anya sincs.Igen keserves és szívhez szóló, ami nagyon gyorsan elcsendesül, ha az ember a szíére teszi a csöppöt. Na erre mondják egyesek, hogy elkényezteted a gyereket és "hülyét csinál belőled a baba".
Ne haragudj, de tőlem ilyet nem olvastál, ahogy fikázni se fikázott senki senkit, a poroszos elvű anyuka kivételével, aki szerint aki máshogy gondolja, az "visszapofázik". Nézd, Kysslinával volt már nézeteltérésem, igen kemény. De most neki kell igazat adnom abban, amiről neked írt. Nem emlékszem, hogy "leokostojásozott" volna. Természetesen arról van véleményed, amiről akarod, hogy legyen. Hogy rólam mi, pont letojom.
Senki nem lett fikázva azért, mert úgy szoktatja a gyerekét, hogy sírni hagyja, csupán elmondták, hogy ők nem teszik, valamint fogalmazásbeli véleménykülönbség adódott. Három kölönböző gyerekem van, egy aludt velem. Semmivel nem rosszabb engedetlenebb, rendetlenebb, mint a bátyjai voltak ebben a korban és teljesen tudja, mit lehet, milt illik és mit nem. Ennek semmi köze ahhoz, hogy velem alszik vagy külön. Én meg azt gondolom, hogy egy gyereket nem arra kell tanítani, "hol a helye", hanem arra, hogy a család csak akkor működik normálisan, ha abban mindenki teszi a dolgát és emellett odafigyel a család többi tagjának szükségleteire is. Semelyik családtag nem alá vagy fölérendelt, azonban a gyereknek meg kell tanulnia, hogy a felnőtt a tapasztaltabb jogán tilt vagy enged. De ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha nem az "azért ezt csináld, mert ezt mondtam" elv működik. Ugyanez vonatkozik a tágabb társadalmi életére is, a későbbiekben főleg. Én így látom, eszerint cselekszem.
Jó lenne, ha idéznéd, mert nem emlékszem ilyesmire.
Tudom, hogy szóba jött ez a kifejezés, de közel sem amiatt, hogy együttalszik-e valaki a babával vagy sem.