Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
„Nem úgy szeretett az anyám, ahogy kellett volna!”
Létrehozva: 2012. március 29. 10:48
Mindaddig, amíg haragszunk szüleinkre, amíg nem tudunk megbocsátani nekik, saját boldogulásunkat hátráltatjuk. Soma heti üzenete.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Bocs, de ezt honnan veszed?
"Általában azért normális családban érünk felnőtté."
Kétlem, hogy egy gyereknek tökéletes szülôkre, anyára, családra lenne szüksége.
Az egész élet nemtökéletes. Mindenki nemtökéletes.
Szülôk, gyerekek, mindenki.
De itt nem is errôl van szó.
Hanem arról, hogy nemtökéletes felnôtt ember saját maga vállalja a felelôsséget az életéért és megtanulja kezelni a nemtökéletes élettel együtt járó nehézségeket.
Ahelyett, hogy keresné, ki más tehet arról, hogy neki valami nem sikerült vagy folyton másra tolná a felelôsséget azért, mert nem boldog.
Érthető, hogy ezt a választ adtad, de félreértetted a kérdést.
Valojaban pontosan ertettem mire celzol.
A valaszom zsigerbol jott.
Azt en sem ertem (meg ekkora hulyeseget!), hogy egyaltalan barmilyen normalis kapcsolatban felmerulhet, hogy marpedig ot (gyereket/ szulot/ ferjet/ feleseget) szeretni marpedig KELL.
A szulok altal elkovetett nevelesi hibak, melyek generaciokon keresztul ugymond tovabb oroklodnek (nyilvan mindenki masfajta hibakat kovet el, de ahogyan Soma is irta, rengeteg rossz peldat tovabb is viszunk), nos, az ellen nem tehetunk tul sokat...
Ez igy volt es igy is marad. Es ha nagyon rosszul csinaltunk valamit, a gyerekeink tudomasunkra is hozzak majd! Vagy majd visszatekintve mi magunk jovunk ra, hogy mi az, amit rosszul csinaltunk. Szerintem akkor (ha ezt felismertuk), juthatunk el arra a szintre, hogy MEGERTJUK a szuleinket! Ugy istenigazabol.
Érthető, hogy ezt a választ adtad, de félreértetted a kérdést.
Mi az, hogy szeretni kell? Ha kell, akkor rég rossz. Szeretni az ember nem kényszer hatására szeret. Márpedig a kell, kényszerítő szó.
Az ember gyerekként ragyogóan feltérképezi, hogy mi az, amit ő majd másképp fog csinálni a saját gyerekével. Nagyjából így is történik, hogy aztán más hibákat vétsen. Amikre az ő gyereke teszi le a nagyesküt, hogy soha nem fogja a sajátjával megtenni. És a tendencia folytatódik generációkon keresztül.
Általában azért normális családban érünk felnőptté. Én sem tartom helyesnek felelősségre vonni a szülőket.
Egyetertve BBT-vel, mit ertesz azon, hogy:
- "tokeletes(???) ferj ? Ezek szerint te defektesnek erzed magad es a parodtol varod, hogy "jobba tegyen"?
- potolja/ellensulyozza azt, ami beloled hianyzik?
- hogyan segithetne a parod a hibaid kijavitasaban?
Az nem az o feladata. Ha teged meg nevelgetni kell, akkor az azt jelenti, hogy meg nem vagy felnott...
Ha a fentieket te komolyan gondolod, az mar nagy baj. Mert ha nem ket erzelmileg felnott ember vallal gyereket, akik mindketten onallo, szuveren szemelyisegek - ott mar sok szempontol el is dol a szuletendo gyerek sorsa. Es egyaltalan nem pozitiv iranyban.
A legritkabb, hogy ezt valaki ki meri mondani, fel meri vallalni, hogy alkalmatlannak erzi magat az anyasagra, netan egyszeruen NEM AKAR gyereket. Ez manapsag meg mindig a tabu kategoria. Mert ugye a kulonfele elvarasoknak a tobbseg szerint meg kell felelni - ez viszont egy oltari nagy baromsag.
Ertelmes, tanult nok is vallalnak csupan amiatt gyereket, mert a szuloi/tarsadalmi nyomas miatt azt erzik, hogy nekik is "MUSZAJ." Kulonben jon a megbelyegzes, hogy milyennoazilyen?!! (
)
Pinkpearl, kerdeznek toled valamit. Persze, ha tul indiszkret a kerdes, hagyd figyelmen kivul.
Szoval, melyek azok a tulajdonsagaid, korulmenyeid, stb., ami miatt felismerted, hogy alkalmatlan vagy az anyasagra? Tudod, szemelyesen meg senkivel nem talalkoztam, akitol alkamam lett volna megkerdezni (es ez persze abszolut maganugy, tudom
), de itt a forum nevtelensegeben/arctalansagaban hatha valaszt kaphatok ra...
Ha találsz egy tökéletes férjet, igyekszel teljesíteni az óhaját, hogy gyerekkel ajándékozd meg. A te vélt hibádat ő ellensúlyozhatja, ami belőled hiányzik, ő pótolja, segít a hibák javításában. -
1. Tökéletes férjet. Aha.. aki pótol minden hiányzót, meg kiegészít, meg ő a világ ura. Így a nő nem baj, ha defektes.
2. HA a nő azért szül, hogy teljesítse a férfi óhaját(??), az már réges réges rég rossz, pont ott már el is lehet szépen rontani mindent a gyerek körül.
3. Ki ellensúlyozza a másik vélt hibáit? És miért? Miért kellene a másikra ilyen terhet hárítani és a másiknak miért kellene azt cipelni vagy ellensúlyozni??
4. Mit pótolhat bárki a másikból hiányzót??
A segít a hibák javításában is csak úgy állja meg a helyét, hogy mindenki tükör a másiknak. De mindenki maga vegye észre, hogy a tükör mit mutat, miért mutatja és azt mindenki maga javítsa is ki.
Szerintem olyan nő nincs aki "tökéletesen alkalmatlan lenne az anyaságra". Ehhez családban kell gondolkodni, nem csak önmagadat elemezni. Ha találsz egy tökéletes férjet, igyekszel teljesíteni az óhaját, hogy gyerekkel ajándékozd meg. A te vélt hibádat ő ellensúlyozhatja, ami belőled hiányzik, ő pótolja, segít a hibák javításában. A gyereknek mindkét szülőre szüksége van, együtt minden könnyebb.
Szuverén jogod, hogy ne vállalj gyereket, de ezzel sok szép dologról mondassz le, önként.
Nekem is ez az első" Soma vélemény", amivel teljesen egyet értek.
Mostanában mindenhol a 12-es hsz-t sikerül elkapnod, mi van veled?
Amúgy igen, egy idilli mesében szerintem is így működnének a dolgok a tökéletes szereplőkkel. De az ember gyarló, esendő és közel sem tökéletes.
A hibákból viszont van lehetőség tanulni. Úgy még soha senki nem állt neki semminek, hogy mindent tudott volna előre nagy magabiztossággal és azt pont úgy hajtotta végre, hogy nem hibázott. Ha hibázott is, akkor arra mindig tudja a megoldást.
Persze a tanuláshoz és abból a fejlődéshez is kell némi iq. Szóval a kör tényleg bezárul.
Mert azért lássuk be, nagyon sokan vannak, akik még egy egyszerű tesztet sem tudnának kitölteni, nem hogy felmérni magukban azt, hogy alkalmasak-e vagy sem gyereknevelésre,
Nem is ott kezdődik a baj, hogy nagyon sokan vannak, hanem ott, hogy ennek ellenére (vagy éppen ezért?) vállalnak.
Persze. Emberek vagyunk, esendőek, hibázunk. Nincs tökéletes, konfliktusok nélküli élet.
A család viszont, egy olyan közösség (kellene, hogy legyen), ahol nagy, vagy jóvátehetetlen bakik nem történnek, ha pedig megtörténnek, lesz megoldás, feldolgozás.
A közös fészek, az egy alomból való lét, hozza mindazt a pozitívumot, ami átsegít a nehézségeken és megoldást ad.
Áááá, egy kicsit szetimentálisra sikeredett, biztos a front miatt.
Én nem szeretnék gyereket. Egyet sem. Többek között azért mert rendelkezem akkora önismerettel, hogy felmérjem, hogy tökéletesen alkalmatlan lennék az anyaságra. -
Na EZ viszont intelligencia kérdése szerintem. Mert azért lássuk be, nagyon sokan vannak, akik még egy egyszerű tesztet sem tudnának kitölteni, nem hogy felmérni magukban azt, hogy alkalmasak-e vagy sem gyereknevelésre, esetleg felelősségük tudatában NEM vállalnak gyereket.
Nagyon gyakran az ösztönök meg a társadalmi elvárás erősebb, mint a felelősségteljes átgondolás.
Lehet keresni a hibát a neveltetésben, az oktatásban, a környezetben, a személyiségben, a magabiztosságban, a társadalomban.. De ez változni nem fog szerintem.
Egyre inkább úgy látom pedig, hogy nagyon nem ártana ha lenne valami teszt, mert katasztrofális a helyzet.
Állandó vesszőparipám, hogy az egyik legnagyobb gond a világban szerintem, hogy gyereke meg állata minden hülyének lehet.
Én nem szeretnék gyereket. Egyet sem. Többek között azért mert rendelkezem akkora önismerettel, hogy felmérjem, hogy tökéletesen alkalmatlan lennék az anyaságra.
Nekem soha nem lenne képem odaállni anyám/apám elé, hogy ezt és ezt rontották el, nem jól csinálták, így kellett volna. Szerintem ők is potnosan tudják, hogy mit és hogyan kellett volna másképp csinálni, de akkor amikor csinálták, jónak vélték. Ki vagyok én, hogy pálcát törjek a fejük felett? Nem, nem voltak tökéletesek, de elég jók voltak ahhoz, hogy jó embert faragjanak belőlem meg a tesómból.
Amúgy sem lehet semmit visszacsinálni, de én magam tudok változtatni az elcseszett dolgokon, MOST. A jelenben.
A felelős felnőtt gondolkodás valahol ott kezdődNE, hogy felmérnék az emberek, hogy ők maguk mire képesek. - De a legtöbb szülő pont azért vállal gyereket, mert úgy érzi felmérte mire képes és helyt is tud állni. De ez persze csak menet közben derül ki, hogy valóban így van-e.
Egyetemes teszt pedig nincs erre, hogy ki az, aki előzőleg tényleg képes-e felnevelni úgy gyereke(ke)t, hogy az(ok) majd később ne akarjanak semmit a szemükre vetni.
Lehet, hogy a tieid is fognak, mert ők már megint másképp képzelik a törődést, ahogy te.
Értem én, mit akar ezzel mondani a Soma. Igaza is van, a harag megmérgezi a testet, lelket.
DE, a szülő-gyerek kapcsolat, olyan mély, szeretetteljes, odaadó, mindenek felett álló kell/kellene, hogy legyen, amivel el sem jutna senki odáig, amiről írt.
Pinkpearl! Egyetértek. Sok hitvány ember, jobb lenne, ha nem vállalna gyermeket, ha pedig megtette, ő maga jutna el arra a szintre, hogy nem rongálná a kis szerencsétlent. (de képtelen
, a kör bezárul)
Ők is hozták magukkal a saját csomagjukat a szüleiktől, nagyszüleiktől, az adott korból, rendszerből, társadalmi közegből, amiben felnőttek, ezt tudták adni, erre voltak képesek.
A felelős felnőtt gondolkodás valahol ott kezdődNE, hogy felmérnék az emberek, hogy ők maguk mire képesek. És ha csak annyira, mert igen, létezik a CSAK, hogy lelki nyomorult embereket lökjenek bele a világba akkor inkább ne vállajanak gyereket.
A lehető legnagyobb marhaságnak tartom ezt a mostanában igen divatossá vált felfogást, hogy azért születik meg a gyerek mert ő meg akar születni, meg kiválasztja a szüleit, meg a helyet, meg az időt, meg a kiskutyafülit. Tökéletes önámítási módszer ostoba embereknek.
És a gyereknek igenis joga van számonkérni a szülein dolgokat, akkor is, ha van akinek ez nem tetszik. Pont azért, mert mindannyiónk ezen a világon való léte legalább egy ember, jelen esetben az anyánk döntésének következménye. A többi csak rizsa, meg jól eleadható maszlag. Főleg ebben a világban amikor az emberek különösen szeretnek kibújni a felelősségvállalás alól, pláne, ha szülői mindenhatóságuk trónja látszik inogni.
Most ez igen nagy divat lett.
még a keresztvizet is leszedik a szülőkről, miközben saját maguk még gyatrább erkölcsű generációt - nem írom hogy nevelnek - tartanak el.
Az ok természetes és megbocsátható, nyalogatják sebeiket, semmire és senkire nem érnek rá.
Tudom, hogy sok szülő megéri a pénzért, de nagyon remélem hogy még többen vannak akiknek igenis a család az első és nem annak rombolása.