Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Alkoholista prognózisa
Létrehozva: 2014. július 7. 09:56
Sziasztok!
Édesapám 63 éves. Amióta az eszemet tudom, iszik. Gyerekkoromban nem az utcák nevét, hanem a kocsmák nevét ismertem, neki köszönhetően....
2 éve nyugíjas, azóta már a napi 8 óra alkoholmentesség sincs meg, mert amíg aktív volt, legalább a gyárban nem ihatott, bár otthon bepótolta mindig is.
Múlt szerdán hosszú veszekedés után anyu kihívta hozzá a háziorvost, aki azonnal kórházba utalta. Péntekig annyit vizsgálatot végeztek rajta, hogy tudjuk, hogy a mája meg van duzzadva (májzsugora valószínűleg), a szívritmuszavarok zavara van (az orvos annyit mondott, hogy rossz a szíve, katéterezni kellene), le van épülve a teste, mert egész nap a TV-t bámulja, és semmit nem mozog, cukorbeteg ( a gyógyszert nem szedi rendesen, rendszertelenül táplálkozik, és iszik rá).
Jelenleg alig tud járni, úgy be van vizesedve, és néha olyan, mint aki azt se érti, mit kérdeznek tőle. És köhög egyfolytában.
Pénteken a kórházban kiverte a balhét és saját felelősségére hazament. Ma a tesóm megy be a kórházba a zárójelentéséért, azt le fogja fotózni, mert apám évtizedek óta eldugdossa az orvosi papírjait előlünk...
Anyám is iszik, 60 éves, ő 2 éve majdnem meghalt hasvíz miatt, most úgy néz ki,mint egy pálcikaemerke, csontsovány végtagok, és óriásira duzzadt has. Vízhajtót kap az orvostól, tudom, hogy az elmúlt évben újra ivott, de most megijedt és abbahagyta 3-4 hónapja az ivást.
Kérlek, akinek van ismerete, vagy sajnos hasonló tapasztalata, megosztaná velem, hogy mi várható?? Ha őszinte akarok lenni, borzasztó dühös és mérges vagyok rájuk, de mégiscsak a szüleim. Tudnátok abban segíteni, hogy szerintetek mire számítsunk a tesómmal? Meddig élhetnek így? Mire lesz tőlűnk szükségük? 40-50 km-ér lakunk tőlük, nem véletlenül...:(
Nagyon köszi!
Édesapám 63 éves. Amióta az eszemet tudom, iszik. Gyerekkoromban nem az utcák nevét, hanem a kocsmák nevét ismertem, neki köszönhetően....
2 éve nyugíjas, azóta már a napi 8 óra alkoholmentesség sincs meg, mert amíg aktív volt, legalább a gyárban nem ihatott, bár otthon bepótolta mindig is.
Múlt szerdán hosszú veszekedés után anyu kihívta hozzá a háziorvost, aki azonnal kórházba utalta. Péntekig annyit vizsgálatot végeztek rajta, hogy tudjuk, hogy a mája meg van duzzadva (májzsugora valószínűleg), a szívritmuszavarok zavara van (az orvos annyit mondott, hogy rossz a szíve, katéterezni kellene), le van épülve a teste, mert egész nap a TV-t bámulja, és semmit nem mozog, cukorbeteg ( a gyógyszert nem szedi rendesen, rendszertelenül táplálkozik, és iszik rá).
Jelenleg alig tud járni, úgy be van vizesedve, és néha olyan, mint aki azt se érti, mit kérdeznek tőle. És köhög egyfolytában.
Pénteken a kórházban kiverte a balhét és saját felelősségére hazament. Ma a tesóm megy be a kórházba a zárójelentéséért, azt le fogja fotózni, mert apám évtizedek óta eldugdossa az orvosi papírjait előlünk...
Anyám is iszik, 60 éves, ő 2 éve majdnem meghalt hasvíz miatt, most úgy néz ki,mint egy pálcikaemerke, csontsovány végtagok, és óriásira duzzadt has. Vízhajtót kap az orvostól, tudom, hogy az elmúlt évben újra ivott, de most megijedt és abbahagyta 3-4 hónapja az ivást.
Kérlek, akinek van ismerete, vagy sajnos hasonló tapasztalata, megosztaná velem, hogy mi várható?? Ha őszinte akarok lenni, borzasztó dühös és mérges vagyok rájuk, de mégiscsak a szüleim. Tudnátok abban segíteni, hogy szerintetek mire számítsunk a tesómmal? Meddig élhetnek így? Mire lesz tőlűnk szükségük? 40-50 km-ér lakunk tőlük, nem véletlenül...:(
Nagyon köszi!
Mert apámnak semmit se mondtak, ő meg van arról győződve, hogy jól van...
Várom tesóm email-jét a lefotózott zárójelentésről, utána legalább azt tudjuk majd, mi a helyzet.
Hát, el nem tudom képzelni, mi lesz, ha tényleg ilyen állapotba kerül, mint írod:
"az alkoholista aki mar annyira leromlik hogy agyban fekvo lesz
egyszeruen elviselhetetlenne valik az alkohol hianya miatt. legtobbszor
se nem normalisak se nem szobatisztak gyakran agresszivek es
kiszamithatatlanok."
Mondjuk anyu se semmi (gondolom bosszú az elszenvedett sérelmekért) simán elnézte, ahogy a kórházban apu nem tudja felvágni az ebédet, nem tudta kinyitni a csokipapírt, lecsúszott a nadrágja stb., de nem segített neki...
Ha jobban belegondolok, a kórházban apám 3 vagy 4 napig maradt, utána kezdett bent balhézni és ment haza saját felelősségre, akkor ez már valószínűleg az alkoholhiány miatt volt..:-((
Jó kis éveknek nézünk elébe.
most a ferje mar nagyon a vegen van az eletenek ( o nem iszik mas a baja ), ha anyam egyedul marad elkepzelheto hogy elissza amije van, lakast , butort mindent es kikerul az utcara.
akkor ott lesz es annyi. en utoljara 14 eve talalkoztam vele es nem is fogok tobbet. ugy 3 havonta egyszer felhivom 10 percre de soha semmit nem kap tolem se penzt se tamogatast. egyenlore amig a ferje el nincs is ra szuksege de akkor se fog kapni ha a kukak mellett lesz a haloszobaja.
az alkoholista nem ember csak egy gyenge roncs. nem felelos erte senki csak o onmagaert.
harangnak mindenbe igaza van, csak a sajat problemadat szaporitod es hidd el ertelmetlenul.
ha nincs szerencsetek akkor honapokig huzodo halaltusara lehet szamitani ezesetben az elfekvo az egyeduli megoldas, ui. az az alkoholista aki mar annyira leromlik hogy agyban fekvo lesz egyszeruen elviselhetetlenne valik az alkohol hianya miatt. legtobbszor se nem normalisak se nem szobatisztakm gyakran agresszivek es kiszamithatatlanok.
Mivel irtad hogy amiota emlekszel ittak , nem te vagy ti vagytok az okai az allapotnak ahova jutottak. ne legyen kulonosebb lelkifurdalasotok miattuk.
Viszont teljesen nem lennék képes megszakítani velük a kapcsolatot. Biztos jól belénk nevelték a kötelesség tudatot. :(
Ha nem adunk mi, apám képes lenne a teljes kosztpénzt is odaadni, mert ezzel nagyzol. Anyám meg éhen halna.
Évek óta járnak termékbemutatókra, mindig elmondjuk hogy ne menjenek, de ha el is mennek, nehogy vegyenek bármit, de apám nem bírja megállni. Ezzel mutatja mindenkinek, hogy ő milyen gazdag ember. Ettől nagyobb embernek képzeli magát. Ezzel nagyzol, közben meg a seggük kilóg a gatyájukból. Anyám nem tud rá hatni, kuporgat, közben apám meg veszi a termékbemutatós szarokat.
Tisztában vagyunk vele tesómmal, hogy ez az egész egy agyrém, de nem tudunk kiszállni belőle, a hülyeségeik sokszor minket is kicsinálnak, hiába fogadtuk meg ezerszer, hogy már nem érdekel. :(
Csak tapasztalatból kérdezem, férjem mindig gyomorgörccsel ment a szüleihez és mióta megszakított minden kapcsolatot, sokkal jobban. van.
Egyszer csak megáll a szíve? Vagy szenvedni fog egy kórházi ágyon?
Szerintem kb. 30 éve mondjuk tesómmal, hogy álljanak le. Mindig mi voltunk a rosszak, úgy védik a piát, mint a kincset. Mert ők megérdemlik. A munkáért, háztartásért, bármiért. Ez a jutalom számukra.
Anyám most abbahagyta a piát, orvoshoz is elment, volt vérvételen, tüdő röntgenen, stb, de biztos vagyok benne, ha apuval történne valami, azonnal visszaesne. Ő egyszerűen csak életképtelen egyedül.
Szóval aki átélt már ilyet, mire számítsunk tesómmal?
Köszi bármi
Ezek az emberek nem kérik a ti segítségeteket. Én nem mennék. Ha meg mégis kérnének, majd meglátják milyen ha nem vagytok ott.
Szenvedjenek csak kicsit. Gondolom ezek uztán nem voltak valami jó szülők..
Hogy érzelmileg már az vagyok, de mégsem tudom magam elvágni tőlük. És rohanunk tesómmal, amikor kórházba kerülnek, adunk pénzt nekik a hálapénzre, tesóm a nővéreknek visz ajándékcsomagot stb., mert anyám erre sem képes. Anyám életképtelen magában, olyan, mint egy ijedt nyuszi, valaki csináljon és intézzen el helyette mindent. :(
Szóval mintha még két gyerekem lenne, akiket kötelességtudatból (?) ugrálunk körül a tesómmal.
A gyerekeidnek -szerintem- nem az a rossz példa, ha nem törődsz a szüleiddel, hanem az, hogy találkoznak velük bizonyos időszakonként.
Meg tudom, hogy szeret, én voltam a kedvence. Anyámnak meg a tesóm volt a szíve csücske.
Kb. 2 havonta megyünk el hozzájuk, akkor nagy csinnadrattával várnak, majd 2 óra múlva már látszik apámon, hogy egyre többet tűnik el a spájzban, majd beleköt valamibe/valakibe, mire gyorsan elbúcsúzik tőlük és eljövünk. Kb. Ennyi a kapcsolatunk.
De én se szeretnék rossz példát mutatni a gyerekeimnek, hogy a szülőket magukra hagyjuk. :(
Ha cukorbeteg is, aminek eleve szövődményei szoktak lenni ( végtagok, vese, szív) és mellé még iszik is...
Én a végén már teljesen közönyössé váltam. Amikor megtudtam, hogy meghalt nem is sírtam. Így három év elteltével igyekszem csak azokra a pillanatokra elmlékezni, amikor józan volt, és olyankor boldogok voltunk.
Igazából ha egy felnőtt ember eldönti, hogy meg akar halni( mert tulajdonképpen ezt teszik) akkor ez ellen túl sok mindent nem tehetünk.
Hogy mi lesz a jövő? Van, aki korán belehal, van, aki nem.
Az sem egészen mindegy, hogy mennyit isznak és mit, milyen életvitelt élnek mellette, a táplálkozás viszonylag rendben van-e.
Nehéz ügy, nem lesz könnyű dolgotok, az biztos.
Apám évek óta azért veszekszik velem, mert az unokáit nem engedem el hozzájuk nyaralni. Minek? Hogy ezt lássák? Gyerekeimmel is beszéltem erről, a mértéktelen alkoholizálásról, legalább ennyi tanulsága legyen a nagyszülők sorsának. :(((
Orvos? Az számukra maga az ellenség...
Elvonó vagy pszichiáter? Egymást támogatva alkoholizálnak, anyu majdnem a fejemet vette, amikor szóba mertem hozni tavaly, hogy apunak nagyon kéne segítség.
Titkolóznak, dugdossák előlünk a piájukat, homokba dugják a fejüket, eldugják az orvosi leleteket...
Tesóm két éve pénzt adott anyám kezelőorvosának a kórházban, hogy mondja el nekik, mekkora slamasztikában vannak és lesznek, ha tovább piálnak. Jól rájuk is ijeszett, ennek hatása tartott kb. 1 hétig.
Én a család orvosuknál próbálkoztam, de azt mondta, amíg ők nem akarnak leszokni, nem tehetünk semmit.
Egyszerűen úgy viselkednek, mint a gyerekek, olyan, mintha lenne még két gyerekem. :(((
Szóval már nincsenek reményeim, csak azt szeretném tudni, ilyen esetben mi várható, kb. milyen lesz a jövő.
A mi családunkban senki sem ivott, így csak közvetett tapasztalataim vannak, de azt figyeltem meg, hogy aki végig alkoholizálta az élete jelentős részét, az nem nyugdíjasan hagyja abba. Sőt, sokan akkor kezdik, mert megtehetik, van sok szabad idejük, először egy pohárral, aztán még egy, és ki tudja, hol lesz a határ, ha lesz egyáltalán?!
Gondolom, amíg a szív bírja, addig tudják folytatni.
Te is tudod, csak annak lehet segíteni, aki maga is akarja, és elfogadja.
Egyet tudsz tenni, soha el nem felejteni, akármekkora kihívás elé is állít majd az élet, ez mindig legyen tabu, mint nem megoldás!
Amíg ők maguk nem hajlandóak felhagyni ezzel az életmóddal, neked nem fog sikerülni rajtuk segíteni.
Anyukádnál szerintem még van esélyed, de a leírtak alapján apukád már nem lesz jobban.
Próbálj meg anyukáddal beszélgetni sokat, most, hogy éppen nem iszik. Keress pszichológust/pszichiátert!