Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szerintem jobb egy színvonalas iskolában a középmezőnyben lenni, mert így nem érhet titeket kellemetlen meglepetés a tovább tanulásnál - mármint hogy a gyöngébb suliban megszerzett kitűnő bizony kevés.
Egy "húzó", tanulós osztályban van motiváció, na meg a tanári gárda is feltehetően nívósabb. Amúgy miért gondolod, hogy ott közepes lenne? Abból indulj ki, hogy okos, jó képességű, és igenis meg fogja állni az erősebb suliban is a helyét - max nem lesz osztályelső.
Az ő véleményét viszont mindenképpen vedd figyelembe - akarja-e ő is az iskolaváltást? Mert ha a jelenlegi osztályában nagyon jól érzi magát, jó a közösség, sok a barát, nehezebb lesz a váltás. Ezt is gondoljátok meg, főleg ha a gyerkőc érzékenyebb az átlagnál, és feltehetően megviselné a régi barátok elvesztése.
jó fizetésű balerina se lettél
Édes középszerűség - nincs is annál jobb.
Én ezt sosem tagadtam.
Én csak egy átlagos senki vagyok
fizetős diplomával, ami sz*rt se ér.
S ha elotte azt latta mindenben o a legjobb? Pl: Iskolavaltas eseten, altalanosbol kozepbe, vagy, amit felenk sokan csinalnak, hogy alsoban a falusi iskola, aztan felsoben a versenyistalo.
Azert nem lehet olyan konnyu feldolgozni, hogy most hirtelen nem en vagyok az.
Hát nem tudom, én anno egy községi (később kisváros lett) iskolában kezdtem, majd nagyvárosi gimnáziumban kitűnővel folytattam és egyetemen summa cum laude végeztem. Szerintem elég "sokra vitte", eszem is van, de sosem mások képessége vagy eredménye motivált, hanem a saját igényességem és maximalizmusom. Ha egy gyerek jó képességű és látja, hogy másik helyen többet kell tanulni, akkor többet fog, ha nem akkor lusta és nem pedig ellustult, s így annyira más nem is mondható jó képességűnek. Szerintem.
Ha amúgy jó képességű, akkor a hasonlók között nem hiszem, hogy nagy baj lenne. Azt meg tudomásul kell vennie neki is, hogy vannak még nála is jobbak - feltéve ha nem zsenipalánta.
Én azt is figyelembe venném, hogy a gyerek - az észbeli képességeitől függetlenül - mennyire bírja azt a bizonyos taposómalom stílust. Nagyon nem elhanyagolható szempont.
Aki okos, érdeklődő stb. az nem fog "elkallódni" normális családi háttér mellett, viszont egyáltalán nem biztos, hogy egészségesen tud kezelni egy versenyhelyzetet.
piás ezzel elismerted, ő az okosabb
attól függ a gyerek mennyire hidegfejű, mennyire szarja le mások véleményét
aki az átlagból kiemelkedik azt az átlag irigyli és mindenáron mocskolja
a zsebibbekből is sok lenézi azokat akik a szintjük alatt vannak
tehát mi a jobb? ha olyan nézi le, akinek van mire? vagy az átlag suttyó nézi le, akinek inkább elsüllyedni kellene önmagától
Igen, kapaszkodik, hogy ismet a legjobbak kozt legyen. S ha ez nem megy, akkor vajon nem erinti rosszul, hogy nem tud bizonyitani?
Így jár az ember, ha megzavarják írás közben... kicsit zavaros lett a mondanivalóm. Tehát ha a gyerek évekig jár a gyengébb suliba, de jó képességű, megszokja a semmittevést, ezért olyankor inkább minél hamarabb el kell vinni az erősebbe - ez az én véleményem.
Ha egy gyerek az osztályában a legjobbak közé tartozik, akkor nagy valószínűséggel az erősebb iskolában is meg fogja állni a helyét - viszont ott javulnak az esélyei mindenképpen.
Vegyük példának a következőt: adott egy falusi iskola, ahova átlagos gyerekek járnak, a felhozatal mindenféle. Itt a tanítás színvonala közepes, na nem feltétlenül a tanárok, hanem inkább a gyerekek vegyes összetétele miatt. Egy jó képességű gyerek ellustul, mert nincs annyira magasra téve a mérce az ötöshöz, ami neki esetleg már kihívást jelentene. Következmény: az erős iskolában pislog, mert nem szokott hozzá ahhoz, hogy energiát fektessen a tanulásba. Ilyen esetben nagyon jó, ha az ember elviszi a gyerekét egy erős iskolába, ahol ugyanolyan jó képességű gyerekek vannak, és itt már van motiváció.
Na igen a kepesseg a masik kerdes. ( persze minden szulonek az ove a legokosabb) de igazabol en sem lattam oket sokszor hogy a sajat korosztalyukban, hol helyezkednek el. Kellett nekem is a pedagogus visszajelzese, akinek van osszehasonlitasi alapja. Persze nem volt nagyon mas a pedagogus velemenye, mint amit sejtettem, de azert igy az elfogultsag kisebb :)
Azt mondod tudas beli kulonbseg van, amit a jegy nem mutat, hiszen van, hogy a nagyobb rudasunak van esetleg rosszabb atlaga ( ezt teljesen igy gondolom en is, le is irtam) a kerdes ugye a felveteli esely.
javitod a dolgozatot. Latod ez a gyerek sokkal jobb, mint a masik, akinek jobb osztalyzatai vannak. Akkor melyik kerul be az iskolaba?
De pl egyetemre melyik jut be konnyebben? Aztan egyertelmu, hogy az egyetem annak konnyebb, akinek jobb az alapozasa, de be is kell jutni, ugye.
Magyarorszagon a jegyek diktalnak inkabb, nem? Kulfoldon sok helyen talan tobbet szamit a szemelyes beszelgetes, mint a hozott osztalyzat. Vagy tevedek?
De neked még egész pici a gyereked, nem? Honnan tudod már most, hogy milyen iskolás lenne? A legjobb suliban is létezik legjobb tanuló. :)
Én abban a furcsa helyzetben vagyok - vagy nem tudom, hogy ez furcsa-e vagy más is van ezzel hasonlóan - hogy nem bízom abban, hogy én magam reálisan tudom kívülállóként értékelni a gyerekemet. Én mindig csodálkozva hallgatom azokat a szülőket, akik pl. a négyéves gyerekükről magabiztosan kijelentik, hogy pl. "átlagon felettien okos" a gyerek, és a legjobb suliba fog járni, ahol is valszeg kitűnő lesz. Vagy épp az ellentétét: kis butus, a gyengék között talán még sikerélménye is lehet (ez ritkább egyébként). Azt láttam/látom ugyan a gyerekemen, hogy itthon milyen, de egyszerűen soha nem mertem kijelenteni, hogy ő a suliban is hűdeokos lenne, amíg erről visszajelzést nem kaptam. Én ez alapján írattam jó suliba, de a változtatás jogát mindvégig fenntartom, hiszen nekem se célom a tanulás megutáltatása. Mondjuk szerencsére épp az ellenkezője történt eddig, ő nagyon bírja, sőt igényli ezt a fajta terhelést, imád suliba járni. Amíg ez így van, eszembe se jutna gyengébb suliba vinni. Ha viszont nem így lenne, nem derogálna ezt beismerni, lépni.
Az átlagok általánosban azért még nem a legfontosabbak. Igen, elit suliban a négyes sok más helyen ötös lenne. De van központi felvételi, ahol látványosan jobban teljesítenek a jobb iskolából jött gyerekek. Nem a levegőbe beszélek, minden évben vagy ötven felvételi feladatlapot javítok. Néha olyan különbségek vannak köztük, mintha nemhogy nem egy iskolarendszerből, de nem is ugyanarról a bolygóról jöttek volna a diákok. Van, aki készségszinten elemez nyelvtanilag is szöveget, tisztában van azzal, mi a különbség elbeszélő, leíró vagy érvelő szöveg között, és bármelyiket kérik tőle, meg tud felelni a típus kívánalmainak, van, aki pedig kizárólag az elbeszélést ismeri, mert a többit valamiért nem tanították meg neki... Egyszer volt olyan, hogy JELLEMEZNI kellett a kedvenc hőst. Csupán egyetlen iskola diákjainak sikerült maradéktalanul ez a feladat, a többiek elmesélték a történetét. Holott jellemzés és filmmesélés nem ugyanaz... (az sem mindegy, hogy irodalmi hőst is képes-e választani, vagy leírja a filmen látott Pókembert, mert az olvasást sem várták el tőle általánosban).
Gimi bizony keményebb dió a pontok szempontjából, főleg úgy, hogy a hozott pontok számítanak manapság... Na, ott már jobban el fogok filózni egy nem túl erős változaton... egy tini már önállóan is hozzá tud tanulni az őt érdeklő témákhoz, de a jegyek bizony sokat számítanak továbbtanulásnál.
Altalanosban is nezik mar a felvetelinel, nem?
S ha nem jo, akkor eleve nem biztos, hogy bekerul egy jo nevu gimibe.
Kozepiskolaban pedig ez fokozodik.
S igen talan egy gyengebb suliban is meg lehet sok mindent tanulni, mert a kovetelmeny, a tananyag elvileg ugyanaz, csak talan nincs huzoero a plusz teljesitesre.
Mig egy erosebb iskolaban a gyerek erezheti magat vacakul, ha nem emelkedik ki a tomegbol, s nem kituno.
S igen biztosan habitustol fugghet kinek melyik valik be. Also tagozatban egyettelmuen azt tartom jobbnak, ahol a tanarneni szimpatikusabb a gyereknek :) mert ahogy mondod az alapokat mindenhol el lehet sajatitani, max otthon raerosit az ember. A kerdes a felso tagozat, gimnazium.
Ugye mar egyetem is mas. Egy jo nevu egyetem meg gyengebb atlag eseten is tobbet jelent, mint egy gyengebb egyetem jobb eredmennyel.
Látod nem vagyunk egyformák. Én sosem állítanék a gyerekem elé olyan akadály, ami esetleg nem tud "átlépni". Mert abból kudarc lesz, amit mindenki másképp él meg. És ha ezzel egy végleges törést adok neki, akkor semmit sem ért. Vagyis miért utáltassam meg vele a tanulást, úgy, hogy ő legyen az utolsó? Ahelyett, hogy a gyengébbek között ki tudjon picit tűnni??
Pontok, pontok, pontok...ezen 10. vagy 11. osztályban már érdemes gondolkodni, de szerintem általános iskolában még felesleges.
Amúgy -én azt gondolom- hogy az alapokat egy gyenge suliban is el lehet sajátítani. És egy erős suliban is el baromira hanyagolni. (csak egy példa: én anno már oviban tanultam angolt, aztán angoltagozatos voltam ált.iskolában, gimibe is heti 5x volt angolóra. aztán az érettségi előtt kb fél évvel rájöttem, hogy semmit sem tudok. Szóval abban a kis időben kellett megtanulnom az 12 igeidőt, mert még a sima jelennel sem voltam tisztában...hát ennyit az oktatásról)
"Persze gyerek függő, mert amennyiben nem rendelkezik jó képességekkel (bár szerintem a tanulás, a képesség fejleszthető, csak foglalkozni kell vele) akkor egy erős suliban akár kisebbségi komplexusa is lehet, hogy sokan jobban teljesítenek nála, míg ha a gyenge suliban kitűnik akkor az önbizalom növelő is lehet..."
igen hasonlo ervek hangzottak el, mint amiket irtok. ( nemcsak te).
Latom inkabb az erosebb iskola mellett szavaztok.
De ugye ott van meg a tovabbtanulas, s a hozott pomtok kerdese is.
Egy kituno sok pontot visz egy 4-es kevesebbet, meg akkor is, ha az adott 4-es esetleg tobb tudast takar.
Én az erősebb sulira szavaznék, mert az erősebb suliban talán motiválóbb az, hogy jobban teljesítsen, míg egy gyengébb suliban könnyen a többi hatása alá kerülhet és ő sem adja ki magából a maximumot.
Persze gyerek függő, mert amennyiben nem rendelkezik jó képességekkel (bár szerintem a tanulás, a képesség fejleszthető, csak foglalkozni kell vele) akkor egy erős suliban akár kisebbségi komplexusa is lehet, hogy sokan jobban teljesítenek nála, míg ha a gyenge suliban kitűnik akkor az önbizalom növelő is lehet...
A gyerek számára az a legjobb, ha nagyjából tisztában vagy a képességeivel, és a képességeihez állítod be, mindig kicsit magasabbra a lécet!
Egy jóképességű gyerek egy gyengébb iskolával nem sokra megy! Hiába lesz jó, vagy a legjobb, ha a következő iskolájában szenved az "alapozás" hiányosságai miatt!
Sőt, visszaüthet, hogy megszokta, hogy addig küzdelem nélkül fenn volt, az új iskolában meg hirtelen lenn találja magát.
Én is gondolkodtam már ezen. A gyerekemet végül egy erős suliba írattam válogatott gyerekek közé, mert úgy voltam vele, hogy esetleg ott is lehet a legjobb ő is... és végül is nem lőttem nagyon mellé, ha nem is az osztályelső, de kitűnő. És bizony ez már tényleg önbizalom-növelő, ha valaki egy ilyen osztályban is kimagasló. :) Egy esélyt szerintem megérdemel az erősebb suli, ha okos gyerekről van szó. Én úgy voltam vele, hogy "lefelé" mindig van út, vagyis ha nem bírná, egy gyengébb helyre még mindig átvihetem. Erősebb helyre viszont nehezebb, ha kiderül, hogy nem elég neki, amit adott helyen kap, mert többre lenne képes. Egyik ismerősöm kisfia nagyon jó képességű, de egy gyenge suliban az van, hogy "vakok között király a félszemű". Vagyis kb. nulla tanulással is ő az osztályelső. Azt pedig nem feltétlenül tartom jónak, ha azt szokja meg, hogy nem is kell küzdeni a jó státuszért, gimiben ezt megszívhatja még. Szóval én alapvetően az erősebb sulira voksolok egy jó képességű gyerek esetén.
(én is olyanba jártam: bár én nem voltam kitűnő tanuló, a saját tehetségem azonban ott is kitűnt, vagyis a "saját" tárgyamból már akkor is olyan eredményeket értem el, amiket még a mindenből jelesek sem - és egy gyengébb suliban nem is olyan nagy hangsúlyt fektetnek a versenyekre, a tehetséggondozásra sem, mint amelyik sulinak ez presztizskérdés.)
Jó kérdés. Ez sajnos a gyerek habitusától függ.
Pár hete beszélgettünk tesómmal erről és habűr testvérek vagyunk pont különbözünk: engem az motivál, ha a "hülyék" között lehetek a legjobb, őt meg az élteti, ha erős csapatból kell kitűnnie.
Nem vagyunk egyformák.