Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A párkapcsolatokban sokkal fontosabb az érzelmi iq.
Az amúgy, hogy valaki egy adott tudomány területén zseni még nem jelet semmit, mert lehet a hétköznapi viselkedése, a társadalomba való beilleszkedése nehézkes. Sőt az igazán nagy elmék kifejezetten antiszociálisak.
, de emellett az érzelmi intelligenciának is stimmelnie kell
szerintem! az érzelmi intelligencia mindennnél fontosabb!
lazabb baratsagokban viszont szerintem kb nulla a jelentosege az iq nak.
szerintem nem direktben szamit az iq.
meg az egesz jellemfuggo. valakinek kell a direkt csodalat, akkor o nyilvan massal kezd mint aki vitazni szeret es elmelkedni a partnerevel. a kozos pontok is sokfelekepp lehetnek. van aki olyat keres akiben megvan az ami benne nincs. van aki olyat, hogy sokmindent kozosen csinalhassanak, kvazi ugyanolyat mint o.
az egesz egyeni szempontokon mulik nem az iqn parvalasztasnal.
baratsagban mar kicsit mas. legalabbis kozeliben. ott nyilvan zavaro a total mas tipusu gondolkodas. es mivel az iq csak bizonyos kepessegeket mer igy nyilvan gondolkodasmodot is behatarol valamennyire.
Ez minden kapcsolatban zavaró nagyon, nem csak a párkapcsolatban.
Ha nem egyforma gyorsan jár az agyuk.
'Egy érzelmi kapcsolatban inkább a tanultsági, műveltségi, tájékozottságbeli eltérések milliószor zavaróbbak mint az IQ. A tagok morális értékrendjéről nem is beszélve...'
Maximálisan!
Szerintem, ha fontos az a kapocs, ami közöttük van, akkor a többi is megy, ha mindketten akarják.
Nincs séma egy emberi kapcsolatra sem szerintem, mivel nincs két egyforma ember.
Mondjuk ez is igaz, a lényeg, hogy érdekli-e egyáltalán a másik.
Azt gondolom, ez a "munka" életünk végéig tart, kisebb-nagyobb intenzitással:)
Ez sem törvényszerű szerintem, nincsenek sémák, egyéniségek vannak, és érzelmek, amik sokszor mindent felül írhatnak.
Nem egy olyan párt ismerek, akik közül egyik humán, másik reál beállítottságú, és sok éve egészítik ki egymást tökéletesen.
Attól a két adott embertől függ, hogy hogyan tud szinkronban lenni egymással.
Mennyire erős az az érzelmi szál, ami segít a differenciák áthidalásában.
Igen, már dolgozom rajta egy ideje (hogy jól érezzem magam a bőrömben, és ne mások rólam alkotott véleménye határozza meg az énképemet). Mondhatni, a munka első 1/3-án vagyok eddig túl. De máris vannak eredmények: lényegesen kevésbé és egyre kevesebben képesek megbántani. (Akár akarják, akár nem.)
Na, ez a másik. Két ennyire különböző embert mi hozna össze?
Igazad van, a művészekről megfeledkeztem...
Mindenki az, aminek tartja, érzi magát:)
Hogy mások ezt hogyan reagálják le, az az ő dolguk.
Nemrég nekem is mondtak olyant, amit még eddig nem, pedig ettem bőven a kenyeremből már.
Ettől még nem érzem magam olyannak, pusztán sajnálom, hogy ennyi jött le rólam, elvesztegetett idő volt.
Tehát, ne avval foglalkozz, mások mit gondolnak, te érezzed jól magadat a bőrödben:)
Visszatérve a témához: nálam igenis minősít az, hogy balgaságból, avagy gonoszságból lép-e meg valaki valamit. Az előbbinek is más az indítéka, és az utóbbinak is. Ezért nem kezelem egy szinten.
Az adott ember nem tehet róla, hogy balga, én viszont igen, ha nem veszem a továbbiakban figyelembe.
Ahogyan a gonoszt is ignorálni érdemes az életünkből.
"a zsenit és az őrültet csak egy hajszál választja el"
buta sztereotípia.
Azt gyanítom, hogy az ismerkedés első párbeszédében kiütköznének a különbségek ilyen különbözőségek esetében.
Nem, tudós azért valamivel kevesebb, de a lényeg ua.
És/vagy miben zseni? Matekban? Zongorában? Kémiában? Mind más fejjel gondolkodik. Egyébként meg sok zseni az élethez tök hülye. És a matekhoz tök hülyék lehetnek zsenik az életben.
Igen, ebben nagyon sok igazság van. Hozzátenném még azt is, hogy magas IQ-val ugyanannyi tanulatlan, műveletlen ember van, mint átlagos IQ-val rendelkező tudós. Egy érzelmi kapcsolatban inkább a tanultsági, műveltségi, tájékozottságbeli eltérések milliószor zavaróbbak mint az IQ. A tagok morális értékrendjéről nem is beszélve...
Nagyon érdekes kérdést tettél fel. Igen, számít. Nekem az átlagnál magasabb az IQ-m, hosszú távú kapcsolatban egy dolog miatt zavaró: gyorsabban jár az agyam, frusztrál, hogy a számomra nyilvánvaló összefüggést nem látja a partnerem, magyaráznom kell neki. Tehát egy közös problémamegoldásban, egy vitában nem halad velem. Hosszú távon ez egyre jobban zavart, sőt, amíg rá nem jöttem a probléma okára sokszor kiborított. Tudatosan már könnyebb.
Szerintem ez egy olyan kérdés mint az oroszlán csillagjegyű együtt tud élni egy nyilas csillagjegyűvel?
Az IQ nem minden egy kapcsolatban vagy barátságban. Természetesen az intelligencia fontos, de emellett az érzelmi intelligenciának is stimmelnie kell. Lehet valaki intelligens az IQ tesztek alapján, nagyon jó képességekkel rendelkezhet bizonyos területen, de attól még lehet egy borzalmas személyiség vagy antiszociális.
A lényeg az, hogy két ember egy hullámhosszon legyen, megértsék egymást és hasonló dolgok érdekeljék őket.Ez akár létrejöhet egy szuper intelligens és egy átlagosan intelligens ember között is. Nincs kizárva.
Egyébként pedig a "zseni" egy pozitív deviancia, vagyis eltér az átlagtól. Többnyire a zseninek titulált embereknek van valami mentális betegsége is. Szokták is mondani, hogy a zsenit és az őrültet csak egy hajszál választja el, nem véletlenül.
Zseni 140 fölött.
De ez még nem is lenne olyan kirívó különbség, legyen mondjuk egy 170-es vagy az fölötti egy 100-as intelligenciájúhoz képest.
Topikindító, eléggé homályos a felvetésed.
Ki számít zseninek? A Mensa Hungariqa tagjai? Vagy egy emberiség életét egy vagy több fantasztikus újítással lényegesen magasabb nívójúvá változtató feltaláló, vagy tudós? A Nobel-díjasok?
"mindannyian tudunk saját életünkből példákat, hogy volt, amit az egyik barátnak elnéztünk, a másiknak meg nem."
Hát, nálam ilyen még nem volt. Maximum úgy, hogy ledermedtem, és azért nem reagáltam. Majd miután órákkal, max. egy nappal később magamhoz tértem a sokkból, és felfogtam, mi történt, úgy rúgtam ki az illetőt, hogy a lába se érte a földet.
Na most akkor én ezért marslakónak számítok?
Zsenije válogatja.
Van, aki tényleg intellektuálisan lenyűgöző, és van, akinek van ugyan papírja róla, de rejtély, hogyan jött össze neki:)
Igényszint kérdése, hogy mit tart fontosnak az, aki párt választ.
Sok kiemelkedő képességűt ismerek, akik beérték nagyon szolid képességű párral, gondolom, ott az dominált, elég egy okos a családban:)
Ezt szerintem nem lehet definiálni, mint ahogyan egy baráti, vagy egyéb emberi kapcsolatot sem.
Vegyük csak a barátit, ez közérthetőbb: mindannyian tudunk saját életünkből példákat, hogy volt, amit az egyik barátnak elnéztünk, a másiknak meg nem. Szerintem alapvetően az számít, a másik mennyire jó ember. Jó indulattal véteni megbocsáthatóbb, mint amikor a gonosz szándék is ott van a tett mögött.