Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Karrierista anyák??
2004-09-03 11:041.
Létrehozva: 2004. szeptember 3. 11:04
Sziasztok!
Le vagyok törve, ezért indítom ezt a topikot.
Alaphelyzet: dolgozó anya két kisgyerekkel. Mindig úgy gondoltam, hogy ha már szültem, szeretném a gyerekeimet nevelni is, ne csak az ovi/isi nevelje őket. Most több mint egy éve egy családbarát munkahelyen dolgozom, tök jól összeegyeztetem a munkát meg a családot. De a munkám dögunalom, érzem ahogy satnyul az agyam, kopik a nyelvtudásom.
Dolgaztam már olyan helyen is, amit imádtam, de a napi 10-11 órától mindig lelkiismeret furdalásom volt, mert hogy milyen anya az ilyen? Aki csak az esti puszira ér haza??
Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy mindenkit letaposó karrierista, de ennél azért többre vágynék.
Több helyen is megfordultam már, interjún is voltam már elégszer, nem látok más alternatívát, csak ezt a kettőt. Talán 2-3 múlva eljutok oda, hogy flexibilisebb lehetek, de akkor meg már 40 körül leszek. Hogy fognak kapkodni utánam a munkaadók!!!
Ha valaki volt már hasonló helyzetben, írhatna. Negatív tapasztalat is érdekel, hogy tudjam mire készüljek.
Le vagyok törve, ezért indítom ezt a topikot.
Alaphelyzet: dolgozó anya két kisgyerekkel. Mindig úgy gondoltam, hogy ha már szültem, szeretném a gyerekeimet nevelni is, ne csak az ovi/isi nevelje őket. Most több mint egy éve egy családbarát munkahelyen dolgozom, tök jól összeegyeztetem a munkát meg a családot. De a munkám dögunalom, érzem ahogy satnyul az agyam, kopik a nyelvtudásom.
Dolgaztam már olyan helyen is, amit imádtam, de a napi 10-11 órától mindig lelkiismeret furdalásom volt, mert hogy milyen anya az ilyen? Aki csak az esti puszira ér haza??
Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy mindenkit letaposó karrierista, de ennél azért többre vágynék.
Több helyen is megfordultam már, interjún is voltam már elégszer, nem látok más alternatívát, csak ezt a kettőt. Talán 2-3 múlva eljutok oda, hogy flexibilisebb lehetek, de akkor meg már 40 körül leszek. Hogy fognak kapkodni utánam a munkaadók!!!
Ha valaki volt már hasonló helyzetben, írhatna. Negatív tapasztalat is érdekel, hogy tudjam mire készüljek.
Sajnos én úgy látom, hogy itt Mo-on nem igazán van választásod. A részmunkaidős állás nagyon kevés, sokkal kevesebb, mint az igény, sokszor a munkáltatónak nem is éri meg a közterhek miatt.
Tehát vagy otthon maradsz vagy marad a taposómalom. Semmilyen kormányzati vagy társadalmi segítséget sem tapasztalok.
Amellett, hogy sokszor el vagyok keseredve, tudom, hogy örülnöm kellene, van munkám és emberségesek a körülmények. Szörnyűek ezek a kompromisszumok!!
Én is próbálkoztam részmunkaidőben, de olyan furcsán néztek rám mindig. Meg annyian jelentkeznek egy ilyen munkára! Szerintem reménytelen. Kapcsolatok kellenek.
Nekem is mondták már, hogy vállalkozzak. Na de mire?? Engem nem zavar(na), hogy alkalmazott vagyok, bár olvastam olyan topikot is, hogy aki nem vállalkozó az egy béna f. . .
Nem volt hiábavaló a topikod, annak ellenére, hogy kicsit most elakadt, de holnap akár folytathatnánk. Mindenképp gondolatébresztő volt, én legalábbis elkezdtem részmunkaidőket nézni, persze abba nem szivesen gondolok bele, hogy mennyit keresnék, de valahogy biztos lesz. Mindenesetre meg kell várnom, hogy innen kirakjanak, akkor a végkielégítés, miegymásból egy saját vállalkozásba kezdenék. Most is itt punnyadok, miközben a gyerekeim már hazafelé masíroznak a mamával. . .
Szoval kenytelen voltam a harom honapos gyermekemet egy idegenre bizni, amitol a szivem szakadt meg. Ez bizony 8 ora munka utan hazaerve, loholva, azt sem tudtam, hogy toltsem vele az idot, hogy az mindkettonk szamara szorakozas legyen, ugy, hogy kozben a vacsorat is el tudjam kesziteni.
Nem egyszeru. De en azt gondolom, hogy nem lehet kijelenteni, hogy ha gyerekem lesz, akkor ez lesz, meg az lesz. Sose lehet tudni. Ha valaki abban a szerencses helyzetben van, hogy otthon tud maradni, es ezt is akarja, jo neki. Ugyanakkor, ha valaki arra vagyik, hogy felnottek kozott legyen, megmaradjon a karrierje is, am legyen. Mi senki mas eletet nem eljuk, nem vagyunk foldi helytartok sem, hogy normakat allitsunk, igy ugy gondolom, hogy mindenkinek szive joga ugy tenni, ahogy az az o erdekeinek megfelel.
Mellesleg en valtottam es mar csak reszmunkaidoben dolgozom, mert en szerettem volna tobb idot tolteni a gyermekemmel, ott lenni, amennyit csak lehet. De hangsulyozom, azon szerencsesek koze tartozom, akiknek ez megadatott.
Egyebkent karrierje is valogatja hogyan tud agy no boldogulni munkaval es gyerekekkel. En arra fogom a lanyaimat buzditani hogy vagy tanarnak menjenek, vagy pszichologusnak, orvosnak (itt az orvos felallasba is tud dolgozni, rendkivul magas fizetesert).
A fene tudja. Nem olyan rossz, hogy értelmes munkát is végezhet egy nő, meg el tudja magát tartani. Asszem kicsit elkanyarodtam a tárgytól.
Itt 'hivatalosan' nem mondhatja egy munkaado a szemedbe hogy a gyerek miatt nem vettek fel, egyszeruen csak aztmondja hogy sorry, neki olyan kell aki mindig pontos tud lenni, vagy nem mond semmit csak mosolyog, es kapsz egy levelet hogy az allast sajnos nem neked ajanljak.
Hat ilyenkor hiszem azt hogy a termeszetnek regen megvolt a maga rendje, es mi, nok, a nagy emancipaltsagunkkal es feminizmussal nem akarjuk ezt belatni, hanem gyurjuk magunkat munka es anyasag kozott. Ha ezt nem harcoltuk volna ki, a ferfiak ma mind keresnenek annyit hogy a csaladjukat el lehessen belole tartani. (private opinion)
Én nagyon örülök, hogy a munkába vissztaérést hivatalosan el lehet húzni akár 3 évig is, a gyerek érdeke mindenképpen ezt kívánja.
DE: ha visszamész dolgozni, akkor baromira nem tolerálják, hogy gyereked van. Több interjún is próbálkoztam rugalmas munkaidővel, mindig hangsúlyozva, hogy természetesen mindent megcsinálok, még sohasem hagytam ott sűrgős munkát, le fogom dolgozni a munkaidőt maximálisan, csak annyit kérek, hogy picit tolerálják a helyzetemet.
Voltak olyan illuzióim is, hogy részmunkaidőben dolgoznék, na ilyen 3 havonta 1 akad, 15675 jelentkezővel.
De mindenhol arra buzdítanak, hogy szüljél gyereket, mert kihal a magyarság.
"I started back at work today and left my lovely baby. I was really good at work and hardly cried because apart from anything else of all the terrible things that could happen, this isn't one of them but I can't stop now.
Will he still feel as much my baby as he did? I'm worried that when he has new little quirks instead of feeling proud, I'll just feel that someone else taught him it. I can't believe we're doing this it's the worst thing I've ever done. " Oruljon aki Magyarorszagon 3 ev Gyes Gyed stb. -re mehet, es csak utana kell a gyereket a nagyinal vagy oviba hagynia!
nem tolem kerdezted, de valaszolok ra en is. A kornyezetemben keves kisgyerekes no dolgozik. Ilyen a rendszer. Olyan draga a bolcsode, ovoda, hogy sok esetben egyszeruen nem eri meg.
Az en munkahelyem eleg rugalmas, felvettek ugy, hogy tudtak, 2 kicsi gyereket nevelek egyedul. A munkaido rugalmas (mindenkinek), ez segit a kisgyerekeseknek is. Ezzel egyutt is allando zsonglormutatvany, pengeelen.
Tudom, hogy egyes jóléti társadalmakban kemény fél évet maradhatsz otthon, aztán meg nem sok választásod van. Pl. Angliában hogyan tolerálják a kisgyerekes anyákat?
Ha nem lennenek munkaba visszaallo anyak, nyilvan neked sem lett volna lehetoseged arra, hogy babysitter-kent dolgozz valahol, ugye?
Az en peldam: Itt, Angliaban, az un. maternity leave 6 honap (annak idejen amikor en voltam maternity leave-n, 3 honap volt) Ezutan kivettem meg nehany het fizetesnelkuli szabit. Ezutran muszaly volt visszamennem dolgozni, mert a ferjem fizetesebol nem tudtunk volna megelni. Ennyi. Emma pedig bolcsibe jart.
Csak ha az embernek vannak gyerekei, attól még vannak vágyai is, pl. olyanok, hogy a munkában is szeretne örömet találni. Ha már lehúz a munkahelyén 8 órat. Otthon maradni nem tudnék, egyrészt a mocskos anyagiak miatt, másrészt aszzem, teljesem leépülnék agyilag.
Tud valaki egy nlc-hez hasonló angol nyelvű fórumot? Gondoltam oda is írogatnék, hogy karbantartsam magamat.
en is babyszitterkedtem sokaig imadom a gyerekeket de tudom mit ereznek es nemsok jo babyszitter van. . . . . az en gyerekemet en fogom felnevelni:)))))
Ez az ára annak, hogy 4-korv elmehetek. Kell hozzá bizonyos lelekierő. De pl. volt időm megnyitni ezt a topikot és itt levelezgetni.
nekem még ugyan picike a kisfiam, de érdekelne, hogy mennyi az a legkésőbbi időpont, amikor te érte mész a gyerekért az oviba?
én is csak a gyerekkori tapasztalatot tudok mondani: mindig én és a tesóm voltunk az elsők az oviban és a suliban, és az utolsók is. (elsős koromban át kellett mennem az oviba a tesómhoz, mert ott 4 után is lehetett lenni)
szülők 8-16, 30-ig dolgoztak, vagyis 7-kor már indulni kellett, és 17, 30 előtt a legritkább esetben hoztak el minket. és teljes szívemből utáltam. hogy miért mi vagyunk az utolsók, hozzánk miért nem sietnek? pedig siettek, és ma már megértem, hogy ha teszem azt, műtét volt, nem mondhatta, hogy kalap-kabát, megyek az oviba a gyerekért, de akkor nagyon rosszul esett.
szóval én akkor eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad, az én gyerekem soha nem lesz se az első, se az utolsó.
Ha az embernek nincs gyereke, akkor egy kicsit másképp látja ezeket a dolgokat.
Az elkeserít, hogy tudom magamról, hogy ennél sokkal, de sokkal többre lennék képes, de ha a családommal is akarok törődni, akkor csak ilyen munkára számíthatok.
vagy gyerek vagy karrier. . . persze valaki ossze tudja a 2ot egyeztetni de szerintem a legtobb esetben valamelyik igyis ugyis csak bukik rajta:((((
Nem is értem, hogy a női magazinokban miért csak az úgymond sileres nőket mutatják be, akik elmesélik, hogy 4 gyerek mellett még bankigazgatók is. És hogy bezzeg ők meg tudták oldani.
Ne haragud, hogy ezt mondom, de szerintem aki vállal gyereket - remélhetőleg végiggondolva, hogy az mivel jár - az a gyerekei érdekét tartsa szem előtt, hogy olyan munkája legyen, ahonnan időben haza tud érni, nem pedig az legyen a fontos, hogy szeretem-e csinálni vagy sem.
Nekem ugyan nincs gyerekem, de a páromnak van kettő. Az édesanyjuk elment dolgozni ("önmegvalósítani"), amikor a kisebbik gyerek még csak egy éves volt. De nem ám olyan munkahelyre ami mellett a gyerekeire is lenne ideje, pedig megtehette volna, (hiszen az új pájra az átlagosnál jóval magasabb életszínvonalat biztosít nekik, tehát igazából dolgoznia sem kéne) hanem olyanra, ahonnan jó, ha este 7-re otthon van, több napos utazásokra kell mennie, sokszor hétvégén is. Szerinted ez jó a gyerekeinek? Persze anyuka jól érzi magát a munkahelyén, de a gyerekei?
És amikor a gyerekek nálunk vannak nem tudnak egy olyan dolgot mesélni, amit az anyjukkal csináltak volna, minden történet a bébiszitterről szól.
Hát akkor mi is a legfontosabb egy Anyának? A gyerekek, vagy, hogy az anyuka jól érezze magát a munkahelyén?
Hát nem sikerült, úgy néz ki nem is fog.
Remélem lesz annyi lelkierőm, hogy még kihúzzam itt egy pár évig.
Az enyém kicsit az ellenpélda, mikor visszajöttem dolgozni, 27 évesen, két kicsi gyerekkel, akkor meneteltem előre, két év alatt kétszer léptettek elő, igaz, rengeteg munka volt benne és mellette főiskolára jártam, építkeztem és akkor már egyedül neveltem a gyermekeimet. De Babucskának nagyon igaza van, a kisebbik fiamon látom, nem volt túl jó döntés, hogy egy évesen "magára hagytam" a mamával, és azokat az időket sajnos nem tudom soha visszahozni. Viszont választanom kellett az éhhalál vagy az otthonmaradás közt. Annyit keresek, mint más talán a párjával együtt nem, ennek ellenére mi is egyik hónapról a másikra élünk, évek óta nem tudok megtakarítani, a hitelekről nem beszélve.
Ma úgy gondolom, minden szempontból boldogabb lennék egy "egyszerűbb", rövidebb munkaidejű munkakörben, hogy többet foglalkozhassak velük. Sajnos még mindig minden nap prostituálom magam, amikor bejövök dolgozni. Próbálkozom máshol, egyelőre nem sok sikerrel.
Ha új helyen jártam, mindig megnyugtattam a leendő munkaadó jelöltet, hogy a mama egy percre tőlünk, ha betegek, ill. du. is ő vigyáz rájuk.
Na majd 40 fölött, ha más senkinek sem kellek, megint jelentkezem. Ha-ha.
Azóta minden évben látom az álláshirdetésüket erre a pozicióra.
Megmondom őszintén, hogy én is egy vacak munkahelyen végzek vacak melót, nagyon úúúútálom. De a munkaidő nagyon jó, ilyet nem fogok még egyszer találni az biztos. Így van időm a gyerekre (bár én nem egyedül nevelem), és nem igazán cserélném el valami izalmasabbra, mert nálam a gyerek az első.
Átérzem a problémádat. Nem is tudom, hogy lehet-e jó tanáccsal szolgálni. . . . mert szerintem ez a SAJÁT döntésed kell, hogy legyen. Vagyis meghallgathatod mindenki véleményét, de amit belül érzel, az lesz a döntő!!!
Ha váltassz és olyan munkát keresel ami neked való, de 10-11 óra , akkor azt tudom tanácsolni, hogy fogadd el a családi segítségeket a gyerekekkel kapcsolatban (bár nem, tudom mekkorák e gyerekek, kell -e rájuk vigyázi stb) és azt az időt amikor nem dolgozol maximálisan és maradandóan töltsd el a családoddal. Tehát találj ki olyan "programokat" ez lehet egy nagy társasjátékozás is, nem kell hogy "pénzes" program legyen, de ha valaki megkérdezi a gyermektől, hogy mit csináltatok anyával, élménybeszámolót tudjon tartani:-)
arról nem is beszélve, hogy talán téged is boldogsággal töltene el az ha olyan munkád lenne amit szeretsz:-))
és hidd el azt a gyerekek is látják:-)
. . . . . .
Egyébként nem irigyellek. Te hogy veszed az akadályokat?