Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
T-effektus
Létrehozva: 2004. szeptember 7. 10:17
Valamikor régen olvastam erről. Olyan emberekről szólt a cikk, akiket egyszerűen nem vesznek észre a többiek.
Azért írok erről, mert lehet, hogy a férjem is ilyen. Nem néz ki rosszul a korához képest, de van benne valami, ami "láthatalanná" teszi. Társaságban alig tud hozzászólni a témákhoz, mert egyszerűen nem figyel rá senki. Jó ötletei vannak a munkájával kapcsolatban, de egyszerűen félresöprik. Ha valahogy mégis elmondja őket, akkor valaki lenyúlja, mert egyszerűen nem emlékeznek rá, hogy ki is mondta először.
De ennél rosszabb is van: az emberi kapcsolatai. Mindenhol lekezelik. Pl. a munkahelyein a nők zsigerből letegezik. Csakhogy allergiás rá, mert úgy érzi, hogy valóban LE-tegezik! A jelenlegi munkahelyén pl. egy lány az irodában, aki egyébként a lányunkkal egyidős, a belépésekor rögtön letegezte. A férjem nem tegezte vissza, de a liba csak nem vette észre magát, tegezte továbbra is. Pár hét múlva telefonon beszéltek, amikor mondta a férjemnek, hogy szerinte tegeződjenek, mert úgy könnyebb. A férjem annyit mondott, hogy talán várjunk még azzal. A liba továbbra is tegezte. Megint pár hét múlva a férjem megkérdezte, hogy nem tartja-e zavarónak ezt a helyzetet, mégiscsak furcsa, hogy tegezi, amikor ő nem. Azt válaszolta a csaj, hogy zavarónak tartja, de ő mindenkit tegez és ezen nem is akar változtatni, egyébként sem illik visszautasítani egy nőt, ha tegeződni akar...
A férjemet viszont zavarja ez a hozzáállás és le akar számolni a munkahelyéről, ahol még épp csak 3 hónapja dolgozik.
Van valakinek tapasztalata ezzel a témával kapcsolatban?
Azért írok erről, mert lehet, hogy a férjem is ilyen. Nem néz ki rosszul a korához képest, de van benne valami, ami "láthatalanná" teszi. Társaságban alig tud hozzászólni a témákhoz, mert egyszerűen nem figyel rá senki. Jó ötletei vannak a munkájával kapcsolatban, de egyszerűen félresöprik. Ha valahogy mégis elmondja őket, akkor valaki lenyúlja, mert egyszerűen nem emlékeznek rá, hogy ki is mondta először.
De ennél rosszabb is van: az emberi kapcsolatai. Mindenhol lekezelik. Pl. a munkahelyein a nők zsigerből letegezik. Csakhogy allergiás rá, mert úgy érzi, hogy valóban LE-tegezik! A jelenlegi munkahelyén pl. egy lány az irodában, aki egyébként a lányunkkal egyidős, a belépésekor rögtön letegezte. A férjem nem tegezte vissza, de a liba csak nem vette észre magát, tegezte továbbra is. Pár hét múlva telefonon beszéltek, amikor mondta a férjemnek, hogy szerinte tegeződjenek, mert úgy könnyebb. A férjem annyit mondott, hogy talán várjunk még azzal. A liba továbbra is tegezte. Megint pár hét múlva a férjem megkérdezte, hogy nem tartja-e zavarónak ezt a helyzetet, mégiscsak furcsa, hogy tegezi, amikor ő nem. Azt válaszolta a csaj, hogy zavarónak tartja, de ő mindenkit tegez és ezen nem is akar változtatni, egyébként sem illik visszautasítani egy nőt, ha tegeződni akar...
A férjemet viszont zavarja ez a hozzáállás és le akar számolni a munkahelyéről, ahol még épp csak 3 hónapja dolgozik.
Van valakinek tapasztalata ezzel a témával kapcsolatban?
A hangsúly itt azon van, hogy a férjem nem tud tiszteletet parancsolni! Olyan "jóságos" képe van. Aranyos, de túlzottan látszik rajta, hogy szelíd. És szerintem ezzel él vissza ez a sok bunkó körülötte.
Egyébként a férjem a közvetlen kollégáival nagyon jó kapcsolatban van, beszélgetnek, voltunk már együtt bulizni, ping-pongozni, a családtagjaikkal is.
A tegeződést ebben az esetben azért érzi lekezelésnek, mert úgy képzelte el, hogy fokozatosan, az összeismerkedés folyamatában fog a kollégákkal letegeződni, azokkal, akikkel MIND A KETTEN úgy akarják.
Az illemtanról meg annyit, hogy éppen most nyomtattam ki a netről néhány ide vonatkozó szabályt. Az igaz, hogy a nő kezdheti a tegeződést, de nem korra és beosztásra való tekintet nélkül. Külön kiemelik az illemszabályok, hogy a nagy korkülönbségre és a magasabb beosztásra még nő-nő esetében is figyelemmel kell lenni. És van még valami, amire felhívják a figyelmet. Idézem az egyikből: "A tegeződés révén bizalmas kapcsolatba kerülünk a másik személlyel. Előbb alapos ismeretségre van szükség ahhoz, hogy a kapcsolat megérjen a közvetlenebb megszólításra és társalgásra. "
Szerintem a férjemnek sem kimondottan a tegeződéssel van baja, hanem a lekezelő magatartással, a másik személyiségének a figyelmen kívül hagyásával.
Mostanában már másképp megy a kommunikáció mint eddig. Mindenki haver, tegezneka boltban. . . néha magam sem tudom mikor kit magázzak-tegezzek. . De a munkatársaimat soha nem magázom . Pedig itt is van 50x éves.
Más:
Apám elég magánakvaló, morc ember. Nem volt magas beosztásban soha, de még tavaly amikor nyugdíjba ment sem merte tegezni senki. Mert tiszteletet parancsolóan tud viselkeni. . .
Parázs, a tegezésben nem biztos, hogy a férjednek van igaza. . . .
Szemelyisegunk rejtett tartalekai (Florence Littauer)
A letegezésen kívül mi az amivel úgy érzi, hogy "lekezelik"? Mert az a példa amit leírtál, az nem lekezelés, hanem a férjed makacsságát? önérzeteskedését? illusztrálja inkább. Az embernek az az érzése támad, hogy a párod nagyon merev. Nincs ebben igazság?
"A láthatatlan ember"?
Nagyon rosszul erzi magat ezek miatt? Mindig is ilyen lathatatlan volt? Otthon milyen?