Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeressétek az öregeket!
Nagyon szépen kérlek titeket,
szeressétek az öregeket,
a reszkető kezű ősz apákat,
a hajlott hátú jó anyákat,
a ráncos és eres kezeket,
az elszürkült sápadt szemeket,
én nagyon kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!
Simogassátok meg az öreg fejeket,
csókoljátok meg a ráncos kezeket,
öleljétek meg az öregeket,
adjatok nekik szeretetet,
szenvedtek ők már eleget,
szeressétek az öregeket!
Ne tegyétek szűk odúkba,
ne rakjátok őket otthonokba,
hallgassátok meg panaszukat,
enyhítsétek a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
legyen számukra mosolyotok,
én nagyon kérlek titeket,
szeressétek az öregeket,
fáradtak ők már eleget,
hogy ti módosabban éljetek.
Ők is elfogadtak titeket,
mikor Isten közéjük ültetett,
azért kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!
Ha majd az örök szeretet,
elhívja őket közületek,
ti foglaljátok el helyüket,
mert ti lesztek majd az öregek,
s mindazt, amit nekik tettetek,
azt adják nektek a gyerekek,
azért intelek előre titeket,
szeressétek az öregeket!
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindíg csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem szél az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket felhők, sasok.
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
Vigyázz rájuk, hatalmas világ.
Az emberek egy része gonosz, bennük nem bízom,
de tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.
Igaz rokonom, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok.
Tűz, víz, ég és föld, s minden Istenek,
szeressétek, akiket szeretek!!!
Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog, mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a SZERETET!
Messzire mentél, féradt vagy, léptél százat.
Valakiért még egyet kellene,
De tested, véred lázad.
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int.
De egy szelídebb hang azt súgja megint: Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a harmadik a SZERETET!
Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel: Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a SZERETET!
Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne,
És diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar, esztelenség volna,
De a szíved békességről dalolna.
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed.
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a SZERETET!
Ne csüggedj
Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.
Üdvödet s kínodat előre mind kimérték;
Tedd, amit kell s ne bánd meg bármit is tegyél,
Parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.
Miért rí s ujjong ki-ki? markában életének
kulcsa. Nézz szét amit csak látsz körülted, ez
mind benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.
Még mielőbb tovább mégy önmagadba térj meg.
Ki legyűrte önmagát az el sohase vesz,
Annak mindenki már alattvalója lesz.
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!"
/Wass/
Minden halandóval beszélni
Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni
A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot
Megsimogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat
Imádni végtelen sereggel
A Napot ha fellángol reggel
És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni
S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni
/Sz. E. /
Hiénák közt áldozat
Minden poén ostorcsapás-
nevetünk, nem baj
ha seb szakadt is-
a pálya szabad.
álomszép álom.
visszfénye szemedben csobban,
egyre szebben, jobban.
rádzúdítom a csókhalmokat,
légy bár bátor, szegény,
gazdag vagy falábú.
ez egyszer örökkön élsz
éltetem lelked, míg életem forrása te vagy.
szerző?hmhm
Vad érzékiség lengte körbe Őt.
Ilyennek még sohasem éreztem.
Úgy tűnt, a föld
Szilaj dühvel forog körbe-körbe.
De mégsem.
Minden mozdulatlan volt
- Körülöttem -
Csak Ő ment el.
Ő hagyott ott.
Elégve.
1994. 04. 13.
"bar-Istenen kivul-
sejted, hogy semmi sincs. "na, ez igy mar tokeletes;)
szerelmes vers
adoss-fizess!
bered a vered.
bokadon beklyo,
csuklodon bilincs.
szived csendesen
a Masik ele terdel,
bar -Istenen kivul-
tudod, hogy semmi sincs.
vallani kellett.
mogotted bitofa,
bal kezedben merleg,
jobb kezedben kard.
elegedettseg fut szet
ereidben:jutalmad a
ferfi-csak te is akard!
Aki másokat ismer:okos
Aki önmagát ismeri:bölcs
Aki másokat legyőzni tud:erős
Aki önmagát legyőzi:hős!!!
mint egy lázas gyermek álma
állni láttam egy alakot.
Jégfátyol lengte körül
de ugy néztem ennek örül
mert igy egy kicsit elbujhat.
Halott tekintete fagyos,
szürke, tompa, fénytelen,
űzött vadként elfordulni kénytelen.
Háta merev, feszült, látszott,
hogy e félelem nem játszott,
hisz vacogva rettegett.
Szüntelen maga mögé lesett,
s ha száraz levél mögé esett
rémülten készült ugrásra.
Ez az ember ismerős volt.
Hivott, vonzott, magához csalt.
Rájöttem nem élő, nem holt,
ez önmagam, egy árnyék
ki nem tudja mit akart.
Ezt én irtam, nagyon kiváncsi vagyok it gondoltok rola. íííírjáátok meg a véleményeteket!!! köccci
Kedvesem, ha úgy ítéled
Kedvesem, ha úgy ítéled,
Arcom kissé öreges:
ha az én korom megéled
különb a tiéd se lesz.
Az idő kedvére sarcot
vesz a legszebb dolgokon:
épp úgy meghervasztja arcod,
ahogy az én homlokom.
Napjainkra, éjeinkre
egy planétarend ügyel:
voltam én is ifjú egykor,
s egykor te is vén leszel.
Ámde nékem oly varázs van
birtokomban, oly erő,
hogy nem kell rettegve lássam,
miként pusztít el az idő.
Most imádják a tiédet,
de mit megvetsz, az a báj
még büszkén virulva élhet,
ha a tiéd oda már.
Megmentheti büszke orcád
hírnevét e hatalom,
s a jövendő olyannak lát,
amilyennek akarom.
Mert a messzi nemzedékek
tisztelik majd szavamat,
és csak akkor hisznek szépnek,
ha én annak mondalak.
Emlékezzél erre, szépem,
s bár az őszt nem állhatod,
légy iránta engedékeny,
ha olyan, mint én vagyok.
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökévalóságot,
S tartsd tenyetedben a végtelent.
Wiliam Blake
Azt akarod, hogy kilépjek magamból.
Hát jól van, most kilépek.
Vallom veled, hogy nem hiába élek.
Vallom, hogy irgalom a kegyetlenség,
És áldás az átok,
Kell, hogy a termő magot földbe vessék,
És néha vérrel és szennyel befessék
A rejtett Cél felé futó világot.
Vallom veled, hogy minden, minden jól van,
Bár gályapadhoz láncolt rab vagyok
A végtelenbe lendülő hajóban.
Vallom veled, hogy minden, minden jól van,
Akkor is, ha nem érzem, nem látom, -
Hogy minden egész, - minden összefügg.
És rab voltomban van a szabadságom,
Erőm az erőtlenségben,
A betegségben a gyógyulásom.
A rossz is, amit gonosz szándék nélkül,
A vétek is, amit elkövettem,
Kristállyá érik messze valahol:
Vallom, lélekben, testben megtörötten.
Vallom, vallom veled mindezeket,
Mert szépek és mert lehetetlenek, -
S szeretném lehajtani fejemet
Világfeletti gondolataid
Kőszikláira, mint puha párnákra…
Hallod, hallod? igent mormol reá
S áment dörög a tenger orgonája.
"Holdvilág csak boldogságunk,
Füst a balsors, mely elszáll,
Gyertyaláng egész világunk,
Egy fuvallat a halál.
Vársz hírt, s halhatatlanságot?
Illat az, mely tölt virágot,
S a rózsát, ha elhull,
Csupán egy perccel éli túl. "
/Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas/
köszönöm, hogy olvashattam.
Mélyen aludtál az ágyban, kicsiny karjaidat bágyadtan kitártan.
Gyermeki ajkaid bájosan nyitva, fejecskéd súlyát a párna magábaitta.
Lenyomatot készített a pihék között s gondolataid szálltak a rónák fölött.
Ismerőst láttál fűben és fában, kedves embereket egy régi parasztházban.
Régi játékokat: szalmababa és hinta, játékfaház az ajtaja nyitva.
Életképek mit az elme őrzött s álommal rajzolt kedves szivárványkörök.
/saját kútfőből/