Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretőből pár
Torolt_felhasznalo_287237
Létrehozva: 2006. október 19. 10:24
Sziasztok!
Érdekelne, hogy van-e olyan köztetek, akinek szeretői kapcsolatból végül sikerült-e normális, együttélős párkapcsolatot kialakítania. Csak én gondolom, hogy majd minden szeretői kapcsolat eleve halára van ítélve? Természetesen engem érint a téma és gondolom, hogy jópáran majd kiokítanak az erkölcsös, helyes viselkedésről, amiben igazuk is van, csak most engem a fenti kérdés érdekelne!
Na ne izéjjetek már ezzel a feleségbeli érzelmi zsarolással... mikor én el akartam válni, a férjem közölte, hogy öngyilkos lesz (mert ugye nincs értelme immár az életének), aztán jött az a felvonás, hogy megölet bennünket .... mármint a gyerekeket és engem is... aztán, hogy elveszi tőlem a gyerekeket.... stb. .... ez is érzelmi zsarolás vagy valami ollllllyami... ne?
... és elváltam. A gyerekek imádják az apukat, jó a kapcsolatuk vele... én a szükségeset lekommunikálom vele, de végül is haragban nem vagyunk.
Szerintem ez nem közhely. Ha én valakit szeretek, nem tarthatom vissza erővel, mert ha még sikerül is, boldogtalan lesz mellettem, de ha szeretem, én sem lehetek akkor boldog vele. Érted? Csak 2 egymást szerető ember teheti egymást boldoggá. A hisztiző zsarolók egoista, önálló életre képtelen emberek, úgy látszik, mintha a másikat szeretnék, de valójában csak magukat imádják.
"Legikább arra, hogy igyekezzen nem megbántani embereket..." Csakhogy egy szakitás általában fájdalmas. Nem megy bántás nélkül. Ez még viszont nem ok arra, hogy egy rossz kapcsolatban maradjunk.
Szia!
Reagálok a felvetéseidre, hogy ne csak én lássam "tisztán" a helyzetet:
1. elmondta, de a felesége elég hamar megérezte, hogy gáz van (kb. 2 hét után). Amolyan rákérdezett és ő bevallotta.
2. Nem hárpia, de ismerősökön keresztül hallottam, hogy elég furcsa természete van.
3. Ezen az alapon én is kényelmes vagyok, én sem mentem messze. Lehet, hogy mégicsak az van, hogy sem ő, sem én nem kerestük ezt a kapcsolatot, csak úgy jött?!
4. A gyerekeinek nem lehet jó állapot ez, de én nem fogom győzködni.
5. Sajnos nincs miről döntenem, én már megtettem volna, ha lehetőségem lenne rá!
Szia!
Sajna nem volt időm végigolvasni a topic-ot, de végig fogom, mert érdekelnek a hozzászólások.
Én is ugyanebben a cipőben jártam, de nekem nem sikerült
A Kedvesem már majdnem velem élt, amikor megszólalt benne valami, hogy nem hagyhatja ott a feleségét és a fiát. Visszaköltözött. A közös ismerőseink szerint boldogtalan, de mégsincs velem...
Viszont egyik barátnőmnek sikerült! Ő a jó példa
Boldogan él a párjával és közös gyermekükkel. Nagyon megszenvedtek a kapcsolatukért, de happy end lett a vége... Ilyen is van! Remélem Neked sikerül!
Imádom a közhelyeket...
De ez ennyire nem egyszerű és nem ismerjük a helyzetet sem csak egy oldalról...
Nem hiszem, hogy két gyerekkel x ével az ember háta mögött egyszerüen csak hagyni kell egyböl mindent veszni. Persze nem mindegy milyen eszközöket használ az ember.
"Tegye azt, ami neki jó" ez egyáltalán nincs így. Az ember nem lehet nihilista, igen is vannak kötelezettségei. Legikább arra, hogy igyekezzen nem megbántani embereket...
... köszi.....
Hasonló sztorim nekem is van, talán nem ennyire durva, de azért én elég szarul éltem meg! Én is együtt érzek minden megcsalt nővel (mert ilyen szempontból mindegy, hogy gyerekkel v. nélkül, ugyanúgy fáj), de ez nem segít a helyzetemen.
Ha nagyon akarnám, el tudnám érni, hogy megkapjam, elég lenne egy rossz időben elküldött "véletlen" sms, de nem akarom. Ha velem akar lenni, akkor magam miatt és nem azért,mert kirugták otthonról.
Tudom, hogy nem helyes amit csinálunk, egyikőtök sem tud már olyat írni, ami még ennél is jobban megértetné velem. Nemhiába vagyunk túl már v. 6 szakításon, amiből aztán semmi sem lesz, mert egyikünk sem elég erős.
Amit írtál, kívülrôl elég furcsának hangzik. Nem akarom leírni, mit mondanának erre sokan (gyanítom nem egy férfi gondolatban megveregetné a vállát, hogy sikerült elérnie, hogy így gondold - persze a kevésbé jóindulatúak)
A gyerek NEM lehet kifogás. A gyerekek nagyon érzékenyek és érzik, hogy nincs körülöttük minden rendben. Egy rossz modelt látva nônek fel. Ilyenkor én két lehetôséget látnék, ha az úr helyében lennék.
1) Azt szeretném, hogy a gyerekeim a szüleikkel, családban szeretet-teljes közegben nôjjenek fel. Ekkor megpróbálom újra rendezni az elôzô kapcsolatot, lehet, hogy még menthetô...
2) Azt szeretném, hogy a gyerekeim szeretet-teljes közegben nôjjenek fel, de felismerem, hogy ez nem megy az eredeti felállásban. Ekkor elvállok, megpróbálok normális kapcsoaltato kialakítani.
Szerintem középsô út nincs...
A gyerek nem étrtünk van, mi vagyunk értük és igen is azt kell nézni, hogy mi nekik a legjobb. Mégha ez az embernek idônként fáj is...
Kockázatot vállal... Mi van? Tehát folyamatosan hazudik a feleségének... Honnan tudod, hogy veled szemben ôszinte? Vagy ebben az országban már teljesen elfogadott dolog a hazugság?
Ha nem akar vállni és Te sem akarod, hogy elválljon - hogy fogjátok a karácsony ünnepelni? Mit gondol a Te gyereked??
Nézd én csak az önmagam lelki nyugalmáért nem folytatnám... Szerelem? Fontos, de mit ér anélkül, hogy mindent meg tudjak osztani a másikkal? Mit ér, ha nem ébredek mellette? Ha nem számíthatok rá?
Tényleg mi történik, ha valami probléma történik Veled (legyen valami apróság, de amikor jól esne, hogy ott van), de náluk családi ünnep van... Kivárod, míg ideje lesz odaérni?
Mit gondolsz, mikorra lennétek Ti a világ elött is egy pár (nem csak titokban). Amikor a gyereke leérettségiztek, vagy lediplomáztak esetleg örökre Te leszel a megbízható harmadik, ahol levezetheti magából a feszültséget és kibeszélheti magát?
A Te életed, neked kell tudnod, megéri vajon ennyit várni...
"Lehet, hogy csak nagyon szereti a férfit és nem tudja elengedni (ez sem egy jó tulajdonság)... Te mit csinálnál az ö helyében? Hagynád egyszerüen menni?"
Akit szeretünk, azt nem korlátozzuk, nem zárjuk kalitkába, hanem HAGYJUK SZABADON DÖNTENI, tegye azt, ami neki jó.