Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kiheverni - meddig tart?
Létrehozva: 2007. február 24. 17:14
sziasztok!
tanácsot szeretnék kérni tőletek a következő ügyben: kb. tavaly nov. végén szakítottunk véglegesen a barátommal. azt megelőzően 3 hónapig ment a huzavona, hogy vége vagy nem vége. 4 évig jártunk, és már 2 éve az esküvőt tervezgettük, hogy milyen lakásunk lesz, hol és hogy hány gyerekünk lesz és mi lesz a nevük stb. szóval komolynak tűnt a dolog.
De ennek most vége van (a kapcsolatot azóta nem tartjuk és nem is fogjuk), és tapasztalt (nem feltétlenül 
vén rókalányoktól/rókáktól szeretnék tanácsot kérni, hogy meddig tart az, míg az ember ezen túlvan...? hogy ne legyenek rosszak a hétvégék, mert egyedül érzem magam és ne álmodjak róla heti min. egyszer... próbálok minden estére progit szervezni és sokáig is dolgozom.
ez az összesen elmúlt fél év szerintetek sok? kevés? türelmetlen vagyok netán?
köszi előre is a hozzászólásokat!
21 éves vagyok,4 hónapig együtt éltem egy pasival....másfél hónapig minden faya volt,de januárban szakítottunk...3 napig gyugtatóztam magam,mert azt hittem,hogy belebolondulok,de 3 nap után azt mondtam,hogy nem tehetem magam tönkre miatta..így felvettem(már tiszta aggyal) a plé pofát és mindenkire mosolyogtam,hogy ne lássák rajtam azt a fájdalmat amit éreztem.Annyira mondogattam magamnak,hogy jól vagyok és nem érdekel,hogy tényleg nem is érdekelt,fényképeket kitöröltem róla és elkezdtem pasikkal ismerkedni.Sajnos másfél hónap "jókedv" után..megint rámtört,hogy azért csak hiányzik...voltak azért szép pillanatok,de valahogy még mindig azon rágódom,hogy mit rontottam el?!Szerintem addig úgysem fogok lenyugodni míg egyszer vele megnem beszélem a dolgokat,mert én ilyen vagyok!Beláthatnám végre,hogy hazudott nekem,minden jel erre utal,de addig míg kicsit is szeretem addig nem fog menni!
Én a Szeretőmet nem tudom kiheverni lassan másfél éve.Van ilyen mással is ,vagy én nem vagyok normális???
Ha felkelek Ő az első gondolatom.Egész nap a gondolataimban van.
Hetente összefutunk ráadásul, hiszen egy helyre járunk dolgozni és közel is lakunk egymáshoz..
Kész vagyok teljesen.
Már alvászavarral küzdök,depresziós tüneteim vannak amióta vége lett.
hali sorstársak
engem most lesz két hete, hogy kiraktak, azóta se tudom, hogy miért, és nekem kellett telefonon kikényszeríteni egy mondatot, hogy vége...azóta jött már olyan sms,hogy megbánta, és utána két nappal,hogy időt kér, ő se tudja mit akar...két évet voltunk együtt..úgyhogy nem értem, kívülálló vagyok. én most úgy érzem, hogy csak az idő segít, meg az ha találkoznék valakivel aki megfogna valamennyire, és elfeledtetné velem..már amennyire lehet, de sztem lehet. csak iszonyú nehéz...kitartást mindenkinek..nagyon rosszzzzzzzz
Szép napot mindenkinek!
Hoztam egy kis ajándékot:
http://olvasda.uw.hu
Üdv:j.mara
Látom már nem jársz erre egy ideje, bocs ha megöltem a topikot, lehet, hogy a saját kérdéseimet nem itt kellett volna feltenni, és túl intim sem akartam lenni. Eltüntem
Azért, nem gondoltad, mert annyira szeretted, vagy mert azt hitted, hogy ő annyira szeret és így inkább a büszkeséged sérült?
Egy személyes kérdés. Milyen volt vele a szex? Ugyanis nekem nagyon jól ment ez az exemmel és pont ezért (is) esett nehezemre szakítani. Illetve sokat gondolok ma is erre. (Most nincs senkim, de nincs is kedvem hozzá, hogy keressek, de attól még hiányzik a dolog.
én azt gondolom, hogy csinálhattam VOLNA dolgokat másképp, de abban a helyzetben egyszerűen NEM TUDTAM másképp csinálni. nem tudom, hogy érthető-e ez. szóval hogy akkor nem tudtam kilépni abból, hogy úgy érzem, nekem olyannak kell lennem, mert olyan vagyok. és ezen nem tudok változtatni.
ez, persze, összefügg azzal, hogy soha nem gondoltam volna, akármilyen fasírt is volt, vagy összekapás, hogy egyszer csak azt mondja, hogy csá és kész. Ő. VELEM. hihetetlen...
köszi!
Szia,
ráakadtam az egyik topicodra, amit még tavaly novemberben indítottál, amibel azt írtad, hogy szűz vagy és nehezen fér hozzád a barátod... Csak egy kérdés, hogy tisztább legyen a kép: arról a pasiról írtál, akivel azóta szakítottatok? Vagy az már a következő?
milyen értelemben estetek egymásnak?
Mert ha szexuális értelemben veszed akkor mi is egymásnak estünk
mostanában pedig az egymásnak esés addig tartott hogy szex és utána mindenki megy a dolgára ez olyan furcsa volt nekem, mert eddig ezt nem csinálta.Ez jele valaminek szerinted?vagy csak egy új szokás vagy nem tudom.
De tudott volna találkozni velük csak addigra szedték össze a csapatot.Igazából mondtam neki hogy ez így nem fog menni, de nem értette mi a bajom akkor értettem meg, hogy így nem nagy jövőáll előttünk
Szió!
Én éltem távkapcsolatban (igaz nem munkakapcsolatban) nem kevés ideig.
Mi mikor két-három hét után találkoztunk egymásnak estünk.
Ebből a szempontból szerintem nem normális ha x idő után találkoztok és ő a haverjaival van. Addig nem tudott velük találkozni?
Nálunk a barátom (most már férjem) jött mindig hozzám. Két három havonta egy alkalom volt hogy én mentem hozzá. De nálunk más volt a helyzet mert ő külföldre ment.
Nekem is 4 évig tartott, ugyanaz a szitu, tervek stb. Aztán puff.
És szenvedtem nagyon. Egészen Január 1-ig, amikor találkoztam valakivel. Nem mondom h már nem gondolok az ex-re, de szerelmes lettem. Nem gondoltam, h még leszek. Sztem ez az, ami segít, én is fél évig egyedül voltam, hullámzó hangulat stb, de hidd el, elmúlik. Meglepő, de néha úgy érzem, hogy az előző kapcsolatom csak bemelegítés volt a mostanihoz. Érthető vagyok?
annyi fontos még a közös vállalkozást azért írtam le ,mert ha szüneteltetjük a dolgot, vagy szakítás lesz a vége akkor is találkoznunk kell egymással, mert a munkájában valamilyen szinten én is érdekelt vagyok.Ez azt jelenti, hogy havonta találkoznánk , ami meglehetősen megnehezítené a szakítás feldolgozását
Gondolom kis átszervezéssel megolható a dolog de akkor is komplikált lesz ahogy elnézem.
Csak azért írtam, mert nem fejtettem ki
köszi előre isa hozzászólásokat és még 1* bocsi hogy belekontárkodtam a topikba
bocs hogy belerondítok a topikba, de úgy kikívánkozik belőlem, hogy tanácsot kérjek.
Van egy 2 éves kapcsolatom távkapcsolat.Eleinte sokat találkoztunk volt hogy hetente, nyáron pedig szinte mindig a páromnál voltam.Viszont az utóbbi 1 évben a munka miatt egyre kevesebbet tudunk találkozni.A párom tanul én pedig dolgozom nekem van pénzem nem túl sok szüleimmel élek még ,neki viszont nincsen sok hiszen tanulásért nem fizetnek.Az utóbbi 1 évben 1 kezemen meg tudom számolni, hogy mikor jött ő hozzám, de azt mondta nemis szívesen jön ide hozzánk.Úgy érzem kezdek belefáradni abba, hogy csak én nyújtok a kapcsolatban olyan téren, hogy elmegyek hozzá ami kb havonta 1 hétvégét jelent.De nem az a baj, hogy elutazom hozzá és én fizetem, hanem hogy belefáradtam abba, hogy ez magától érthetődik, hogy én megyek hozzá ő pedig nem hajlandó.
Amikor elmegyek hozzá és hívja a baráti társasága akkor ő gondolkodás nélkül megy velük és engem nem kérdez meg.Kicsit rosszúl esik amikor nem látom 1 hónapig és arra gondolok, hogy na most picit elmerülünk egymásban akkor ő beszervez valami más programot.Ez történt meg legutóbb is és nagyon rosszúl esett és mondtam , hogy jólvan te menyj el én maradok.1 teljes napig nem láttam mert ő a haverjaival volt.Kellemes nap volt.
Miután hazaért várta, hogy na most majd szétteszem a lábam hát nem volt hozzá kedvem egy ilyen nap után.Összekaptunk, de nem értette mi a bajom a mai napig sem hiába mondtam neki.
Jó persze igazából nem ítélhetem el mert ugye mind a kettőnknek úgymond külön élete van mert távkapcsolat de ha ottvagyok miért nem velem foglalkozik?
Ő azt mondja szeret nagyon és ha elhagyom nincs is értelme az életének.Én pedig gondoltam lehet hogy én valamit nem jól csinálok bennem van a hiba és elsiklottam a szakítás felett.
Azt még hozzá kell tennem, hogy elkezdtünk együtt csinálni egy vállalkozást és 1 hónapig hetente találkoztunk megint.De1 hónap múlva nem nagyon érdekelte az üzlet azt mondta nem érdeklik a tanácsaim, nem tisztel mint munkatárs és jegeljük a dolgot.Nem értettem a dolgot inkább sértésnek vettem,mert én mindent megtettem érte.Most újra beindúlt az üzletben és várja a segítségem.Én kicsit visszahúzódtam tőle tanács ügyileg így megkértem valakit segítsen neki tanácsokkal ha rám nem halgatott régebben és sokat veszekedtünk az üzlet miatt.Így már nem veszekszünk, mert nincs min néha dolgozunk együtt de tűrhető a dolog.
hogy mit is szeretnék igazán nemis tudom talán valakinek a véleményét arról amit leírtam.
Én úgy érzem szüneteltetni kellene a kapcsolatunkat, mert nem vagyok biztos a kapcsolatunkban.De ha ezt megmondom neki megint az jön, hogy persze hülye vagyok és ő szeret miért kell ezt tenni vele.Nem tudom, hogy tudassam vele, hogy minimálisan bántsam meg, bár tudom ez nem igazán lehettséges.
A nagy okosok azt mondják, hogy akkor sikerül könnyebben feldogozni, ha megbocsájtod magadnak, hogy ő nem illet hozzád, és te ezt nem vetted észre.
Nekem bevált.
Szia!
Mi 3 éve szakítottunk és azóta se tudtam rendesen lezárni a dolgot, pedig már a második komoly kapcsolatomban vagyok utána. Néha úgy érzem, hogy már jól vagyok néha pedig nagyon-nagyon szeretnék vele találkozni, amolyan hullámvasút...
szóval nagyon habitus kérdése, meg hogy hányadik szakítás, mennyire ragaszkodsz az előre elképzelt életképedhez, stb..
Valahol egyszer azt olvastam hogy kereken 21 nap kell hogy vmire rászokj, vagy leszokj róla.
Nekem épp ennyi ideig tartott mig megszoktam hogy üres mellettem az ágy...
az a fura amúgy nekem ebben az egészben, hogy néha úgy érzem, ah, már milyen jól vagyok (mondjuk 3-4 hétig), aztán a múlt hét óta megint olyan rossz. végigbőgtem a múlt hetet, amit nem tettem már jóideje. nem is tudom. furcsa. meg rossz.
most zsinórban 3 nap vele álmodtam, és ma már tök dühösen ébredtem, hogy ebből nekem tök elegem van!!!
yorinak igaza lehet, hogy ez olyan, hogy az ember egyre inkább észreveszi az apróságokat. és csak az álomkép után ácsingózik. ez tuti. mert a jó hiányzik a kapcsolatból.
hát igen. hah.
köszi a hozzászólásokat, türelmesnek kell lennem!