Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szellemek a hazban
Létrehozva: 2003. október 2. 03:26
Mindig is tudtam, hogy van egy szellemunk a hazban, de valamelyik ejjel igen bizarr dolog tortent. Kislanyom 2 honapos, ezert az agyunk mellett levo mozeskosarban alszik. Arra ebredtem kb. 1/2 12-kor, hogy valaki bokodi a matracot, s meg felalomban gondolkoztam is, hogy vajon a ferjem is erzi-e vagy csak en. Kinyitottam a szemem es azonnal megszunt a bokogetes. Ahogy rapillantok a gyermekemre, latom am, hogy ki van takarva! Es nem volt lerugdosva a takaro, hanem szepen oldalra volt hajtva, mintha valaki szant szandekkal kitakarta volna, engem pedig valaki felebresztett, figyelmeztetett, hogy valami nincs rendben. Vajon van-e valakinek valami hasonlo tapasztalata?
Gyerekkoromban történt velem hasonló, de nem tudom eldönteni, hogy igaz volt-e, vagy csak képzelődtem. Kb. 4 éves lehettem, arra ébredtem fel, hogy valami megszúrja a lábam - valami hosszúkás fehér "állat" volt. Utána évekig nem mertem kidugni a lábam a paplan alól :-D
Hú, ez nagyon durva.......
Van egy musor a TV-ben, heti 1 ora. Kis csoportnak az a feladata, hogy kivalasztanak valami erdekes es hiheto tortenetet, aztan azt megvizsgaljak - lato-ember, medium, csoda-muszerek, stb. Elsosorban kihallgatjak a panaszost. Meggyozodnek az oszintesegerol es kezdodik a mulatsag. Helyszini kozvetites, erdekes fordulatokkal, csak a latvanyossag kedveert hasznalnak megrendezett jeleneteket, peldaul, egy alkalommal a fiatal parra a nyavalyat hozta egy megcsonkitott, verzo alak a furdoszobaban - csak veltek, hogy latjak, ezt szinesszel megjatsszattak a nezoknek. Felkutattak az elobbi lakosokat, ismerosoket, szomszedokat es vegul rendori adatok utan minden tisztazodott. Meg eddig "szellemet" nem sikerult a legerzekenyebb muszerrel sem felvenni. Sajnos...
Én korábban is hittem, anyám, nagymamám sok hasonló történetet mesélt.
Kérdések bennem is vannak, csak válaszok nem. Egy- egy eset után napokig foglalkoztat a téma, aztán az ember vi sszatér a normál kerékvágásba. Az elköszönéssel kapcsolatban vajon min műlik, hogy egyesek visszajönnek, mások nem. Függ etlenül attól, hogy a kapcsolatunk mennyire volt szoros.
Én sem féltem, sőt, ahogy írod, megnyugtató volt!
Viszont én nem hittem ilyen dolgokban, mivel sosem tapasztaltam ilyen eseteket! Azóta nem tudom mit gondoljak, rengeteg kérdés merült fel bennem????????
Szia!
Azt mondják, elbúcsúznak tőlünk a szeretteink.
Nálu nk is volt hasonló, de ezeket én nem tartom félelmetesnek. I nkább talán megnyugtató, nem is tudom miért.
Szerintem nem a haldoklótól félünk, hanem a haláltól (én legalábbis félek tőle) , szóval, ha tényleg eljönnek elbúcsúzni, az inkább szép, megnyugtató.
Én így gondolom.
Sziasztok! Örülök, hogy találtam ilyen topikot, mert velem is történt egy furcsa dolog!
Anyukám, nagymamám már sok mindent mesélt, de nem igazán foglalkoztam vele!
Viszont volt egy eset! Egy du. beszélgettem egy nagyon jó ismerősömmel a lépcsőházban! Egyszer azt éreztem, hogy valaki áll a bal vállamnál, hátranéztem, senki. Tovább beszélgettünk és csak azt éreztem, hogy továbbra is ott áll valaki, de nem láttam senkit. Ismerősöm meg is kérdezte, hogy mit forgolódok, de azt mondtam semmit, csak azt hittem jön valaki. Iszonyú furcsa érzés volt, nem is tudom leírni! Ezt követően hazamentem és el is felejtettem az egészet. Este csörög a telefon és akkor tudtam meg, hogy meghalt a nagymamám. A du. eset eszembe sem jutott, csak napokkal később!!!
Szerintetek mi volt ez, én úgy gondolom valami megérzés, vagy ......, viszont határozottan éreztem a jelenlétét!!!!!!!!
Sziasztok!
Én is szeretnék leírni egy történetet, és egybe n kérni a véleményeteket.
Egy kicsit hátborzongató lesz.
E gy régi házban laktam, a konyhából egyik oldalra nyílt a szoba, a másik oldalra meg egy lépcsőfeljáró, ami a z emeleti szobába vezetett.
Napok óta furcsa érzésem volt, és mintha hangokat hallottam volna időnként, surranásokat, l épteket. Egyik éjszaka arra ébredtem, hogy valaki-valami szo rítja a csípőmet. Oldalt feküdtem, és olyan volt, mintha ez a dolog belemart volna a csípőmbe. Fájt, odakaptam a kezemet , és megfogtam valamit, aminek olyan fogása volt, mint egy e lszáradt kukoricaszárnak. Sima, kemény, vékony. Mozdulni nem nagyon tudtam, sötét volt, kiáltani akartam, de nem jött
ki hang a torkomon. Olyan volt, mint egy néma birküózás. A v alami szorított engem, én meg őt. Talán fél percig, de nehéz ezt megmondani. Úgy lett vége, hogy képes voltam mozdulni, és a hangom is megjött, kiáltottam. Ez a dolog meg eltűnt.
Emlékszem, nagyon féltem, csak feküdtem és hallgatóztam.
A csípőm még napközben is fájt ott, ahol a szorítás ért.
Néh ány nap telt el úgy, hogy nem mertem aludni éjszaka. Nappal munka után aludtam, éjjel meg olvastam, amíg fel nem kelt a nap, akkor el mertem aludni. Olyan valószerűtlen volt az egé sz, hogy sokszor én magam is úhy gondoltam, hogy képzelődtem , vagy valami buta álom volt.
Szóval ahogy teltek a napok, mindinkább azt gondoltam, nem is történt meg, annyira hihete tlen volt.
Aztán mindinkább dühített a dolog, nevetségesnek tartottam, hogy lehet, a semmitől félek. Elhatároztam, hogy ennek vége, alvás.
Annak rendje és módja szerint lefekvés, kislámpaoltás. Igen ám, de nem mertem aludni. Ha becsuktam a szemem, mindig azt képzelte, most jön megint ez a dolog. T ehát nyitott szemmel feküldtem, az idő meg csak telt. Előszö r hangok jöttek. A felső szobában volt egy öreg szekrény, ny ikorgó ajtóval. Ez az ajtó nyílt ki, csukódott be.
Újra kin yitódott. A konyhából falépcsőn lehetett felmenni ebbe a bizonyos szobába, olyan hangokat hallottam, mintha valami ott suhant volna. A konyhában volt egy ruhaszárító tele mosott ruhákkal. Az felborult, hallottam, ahogy a nedves ruhák a műanyagpadlóhoz csattannak. Nem tudom hogyan, de a félelmemet hirtelen a düh győzte le. Én olyan mérges voltam, hogy csak az zakatolt a fejemben: én most elkaplak. Kiugrottam az ágyból, és rohantam a konyhába. Menet közben rácsaptam a szobai villanykapcsolóra. A villany a nyitott szobaajtón keresztül nagyjából a konyhát is megvilágította. Na eddig tartott a bátorságom. A konyha mintha tele lett volna párával vagy füsttel, de csak abból a szempontból, hogy alig lehetett átlátni rajta, egyébként sem szaga nem volt, sem nem gomolygott. A lépcsőfeljárót lezáró ajtó zárva volt, én meg hallottam a lépcső nyikorgását az ajtó mögött. Álltam lebénulva a konyha közepén a nagy bátorságommal, mint egy rakás szerencsétlenség, a szívem a torkomban. Percek múlva mertem csak megmozdulni egyáltalán, akkor a konyhai villanykapcsolóhoz lopakodtam és felkapcsoltam.
Szép lenne és jó kis bizonyíték, ha most azt írhatnám, ho gy a ruhaszárító fel volt borulva, de nem.
Állt a helyén, p edig biztos, hogy annak a hangját hallottam. Vagyis biztos v agyok benne.
Ami viszont tény, hogy ez a ködszerűség a kony hában csak nagyon lassan oszlott el. Felkapcsolt villany mel lett is ott volt, és fokozatosan tűnt el.
Ez kb. 15 éve vol t. A házról semmi hátborzongatót nem hallottam, még évekig l aktam ott, de a dolog nem ismétlődött.
De még ennyi idő tá vlatából is elgondolkoztat. Mi lehetett ebből a valóság? His zen a szárító nem dőlt fel.
Kösz, hogy olvastátok. És ha va n vélemény, vagy hasonló élmény, kérlek írjátok le.
Mindenképpen hasznára válik a kérdezőnek és a válaszokat adóknak is egy - egy probléma. A kérdező kiírja magából a gondját, a válaszokat adók meg olyan témáról írhatják le véleményüket, ami érdekli és megérinti őket. Segíthetnek a másikon a saját tapasztalataik elmondásával vagy megosztásával.
Azért hallottad meg, mert fel kellett ébredned az egyik lelki vezetőd így kivánt üzenni neked, hogy kezdj el figyelni a körülötted lévő eseményekre.
Mabek
Dehogyisnem! Az ej csendjeben meg egy szu is hangosnak tunik. Percego bogar. A legkisebb allat! Na, mi hiaba talalgatjuk, de van egy tortenetem: bekes lako minden este bizonyos oraban surrano, csoszogo zajt hall. Par percig tart. Mar a nyavalya kerulgeti, az egercsapda ures, a lakas tiszta, semmi nyom. Nem birja ki, egy delelott kihiv valakit, az megvizsgal mindent, szekrenyt ,zugot, pincet, majd megkeresi a kis csapoajtot, ami felvezet a padlasra. Ooooh, mit latnak szemei? Halozsakok szep sorban. Rovid leszek: a szomszed szepen betelepitette pakisztani rokonait, akik az ej leple alatt besuttyantak aludni. Ott volt a fel falu. A napi ujsag napokig irt roluk. Tanulsag? Nezzel fel a padlasra!
Én is így gondoltam, de apró állat hogy csapna akkora zajt, hogy felébredjek? Nehéz felébreszteni... Madarat csak észrevennék:) Nem látok semmi nyomot. Nem fellülről jött a hang, úgyhogy a padlás is kizárva. Sima fal van, nincs lambéria, az se adhat olyan hangot.
Üdv!
Hogy tudom kideríteni hogy van-e szellem a lakásomban?
Este nem tudtam aludni, mert éjféltől 2-ig félóránként (pontos időközönként) kopogó hangok jöttek ki a szekrényből, de olyan hangosan hogy felébredtem rá. Az a szekrény ráadásul üres. Maga a hang a kopogásra hasonlított leginkább, de néha olyan volt mintha valaki rágná. Kb. 0,5-1 percig tartott a hangeffektus. Egyébként átlagban csak heti 1 napot töltök abban a lakásban, legtöbbször "lakatlan".
Nem hiszek a szellemekben de nem találok rá más magyarázatot.
Nem olyan hangot halottam, mikor a fa pattan, ráadásul ez hangosabb is volt.
Neked is nagyon szívesen.
Kedves Mabek
Köszönöm, hogy válaszoltál
Nagyon szívesen. Máskor is.
Koszonom, hogy valaszoltal es ráadasul kielegito modon.
A médium veszi fel velük a kapcsolatot.
Tudom, hogy több fajta médiumozási technika és eljárás létezik. Én csak arról tudok mesélni, amit mi szoktunk gyakorolni a rendezvényeinken. Nálunk az égből érkező médium egy földi ember testébe lép be "kölcsönveszi" azt arra az időre, amíg itt tartózkodik a földön. A földi médiumaink egy speciális tanfolyamot végeztek el, amivel megtanulták ezt a technikát biztonságosan kezelni és alkalmazni. Az égi médium azért lép be a fizikai testbe, mert csak így tud számunkra, emberek számára könnyen érthető formában kommunikálni. (A földi médium hangján szólal meg). A beszéd a legegyszerűbb kommunikációs eszköz.
Ha egy személy arra kíváncsi, hogy mit üzen neki eltávozott hozzátartozója, akkor az égi médium felveszi vele a kapcsolatot és a kapott választ a földi médium hangján megszólalva elmondja a kérdezőnek.
A szellem egy köztes létállapotban van, ami sem neki, sem nekünk földön élő lelkeknek nem hasznos. Minket "zaklatnak" és zavarnak, ők pedig csak vegetálnak.
Az elengedés egyrészt azt jelenti, hogy visszasegítjük őket az Univerzumba, ahol össze tudják magukat szedni és tovább fejlődni. Másrészt pedig azt, hogy megértsük: A lélek hallhatatlan. Amikor befejeződik földi élete, akkor el kell mennie innen és egy másik feladatba belekezdeni. Az Univerzum törvényeivel ellentétes ragaszkodni egy olyan lélekhez, akinek a fizikai teste már meghalt és itt tartani a földön, ahol csak vegetálni tud. Hagyni kell, hogy élhesse tovább az életét az Univerzum valamelyik szegletében. Ettől még vissza lehet rá gondolni, megköszönni a segítségét és tanácsait és az általa kapott útmutatásokat beépíteni a mindennapi életünk gyakorlatába.
Ujabb kerdes: ha az egyszer eltavozott lelkek nem tudnak visszajonni (miert nem)? - hogyan uzennek a mediumon keresztul?
Mit jelent pontosan "elengedni"? Ossze kell szedni minden akaratodat, hogy ne gondolj ra? Ez lehetetlenseg.