Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nok Lapja vita az oktatásról
Létrehozva: 2008. március 6. 14:52
Szervusztok,
Ki a jó tanár? Hol a jó iskola? Van-e jó gyerek? Lehet, hogy naiv kérdések, de a Nők Lapja valódi vitát szeretne belőlük. Beszéljük meg, mi a helyzet a magyar oktatásban! Mi történik a hatévesekkel, mi változik meg bennük, mire eljutnak az érettségiig?
Első körben 10 kérdésben kérjük ki a véleményetek itt, a Nők Lapja Cafén. Ezek a kérdések elsősorban az alsó tagozatosokról szólnak, de később természetesen az idősebb gyerekekkel is foglalkozunk majd. Hozzászólásaitokat időről időre idézzük majd a nyomtatott lapban is.
Gondolkodjatok velünk!
1. Ti mivel magyaráznátok a magyar gyerekek rossz teljesítményét a nemzetközi felméréseken?
2. A túlfeszített tempó az oka az olvasásértési gondoknak?
3. Az alsó tagozatos gyerekek tényleg csak akkor teljesítenek jól, ha a szülők intenzíven segítik őket otthon?
4. Mivel magyarázzátok, hogy számos országban úrrá lettek az olvasásértési gondokon, miközben nálunk nem változott semmi?
5. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek?
6. Kiket és miért nem szeret a tanító néni? Milyen a „jó” gyerek?
7. Hány elsős legyen egy osztályban?
8. Hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a tanulásnak?
9. Önállóak a mai alsósok? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek, mint annak idején?
10.Támogatjátok, hogy minél több játékkal és beszélgetéssel tanuljon a gyermeketek, vagy azt nem gondolja tartós tudásnak?
Várjuk véleményeiteket, hozzászólásaitokat, bármelyik kérdésre vonatkozzék is az. Annyi lenne a kérésünk, hogy a kommenteket kezdjétek azzal a számmal, amelyik kérdésre válaszoltok.
Előre is köszönjük,
Kertész Gábor
Nők Lapja
sziasztok!!!
én most annyit szeretnék csak hozzászólni ehhez, hogy rettentő sok múlik a szülőn....
írta valaki, hogy az elsőbe menő gyereknek nem kell még tudnia írni, olvasni.... ez így igaz....
bár én mikor mentem elsőbe én már folyékonyan olvastam és tudtam írni is... ehhez hozzá tartozik, hogy a szüleim értelmiségiek, nagyon okosak, intelligensek... ja meg van 3 bátyjám és így kicsit magamtól, kicsit a család hatására engem érdekelt, így képes voltam megtanulni... hisz csodáltam, hogy ők tudtak és én is akartam.... nekem volt motivációm.... na a mai gyerkőcökből ez nagyon hiányzik... sajnos...:(
de a gond nem azzal van, hogy egy 6-7 éves gyerek aki akkor kezdi még a sulit nem tud olvasni, hanem azzal, hogy a 16-17 éves gyerek sem... de akkor most hol- és kibe van a hiba, szerintetek?
ja és a helyesírásról nem beszélve... az még annyira se működik...
a gyerkőcöket már kis korukba el kell kezdeni megtanítani tanulni, hisz később már nehezebb....
szerintem az egyáltalán nem helyes, hogy a szülők egy része az iskolára bízza a gyerek nevelést...
én tisztába vagyok, hogy nagy sz.. az egész rendszer, mert a szülőknek, ahhoz, hogy meg éljenek rettentő sokat kell dolgoznia, de ha nem képes vele törődni, akkor inkább ne szüljön, mert annak nem sok értelme van, hogy a gyerekek elkanászodjanak, megöljék magukat droggal, vagy bűnözők legyenek...
van már elég ilyen személy ebben az országban...
a másik verzió, a milliomos apuci, kedves kicsi fia, aki csak azért jár be, mert a rendszer kötelezi, amúgy meg úgy gondolja, hogy neki soha nem kell egy fűszálat se arréb raknia, mert megöröklöm apuci vagyonát, vagy cégét.... így nem érdekli a tanulás...
szerintetek jó ez így? nincs a gyerek semmilyen szempontból motiválva... mert az általános iskolában meg unják, ha tanköteles nem rughatják ki, így valahogy kiküzdik a tanárok, hogy átmenjen... de kérdezem én, hülye, hogy mi lesz így a világból?????
kicsit összekéne tartania az országnak!!!! nem??? amit azzal kéne elkezdeni, hogy a családokban legyen összetartás, béke, szeretet...
de lehet, hogy én vagyok a hülye...
sokan máshogy gondolják és én ezt tiszteletben tartom, hisz minmdenkinek joga van eldönteni, mit tart helyesnek, mibe hisz....
ugyan is "szabad" országban élünk... vagy valami hasonló....
na bocsi, hogy kicsit sokra sikeredett....
sziasztok
Csak egy példa: Állok a boltban a pult előtt. Átszól egy meglett férfi:Csókolom tanító néni! Most jöttem a sittről! Milyen kár, hogy nem fogadtam szót magának!
Ez azért írtam le, hogy még ezt is fontos a számára, hogy elmesélje nekem. Pedig már rég tanítottam. Ez már elég rég történt. Nemrég hozta a gyerekét elsőbe és odasúgta, hogy: Higyje el, megjavultam, különben nem mertem volna idejönni a gyerekemmmel!
Nos,a probléma itt gyökerezik,pont ebben, amit az előző hozzászólásokból kiolvashattunk,mint Zináéból. Ha valaki ennyire elfogult a pedagógusokkal szemben, az minek ír? Úgysem tud reális véleményt nyilvánítani, sem érdemben hozzászólni a témához. A közvélemény sajnos nagyon elfogult a tanárokkal szemben. Otthon a gyerek előtt nyíltjan szapulják a tanítót. Ami hiba, hiszen a gyerek nem tud önállósodni,mert ugye ott a biztonságérzete,hogy bármi rosszat tesz,majd újgazdag anyuka, apuka kihúzza a pácból. Ezek a gyerekek nem képesek felnőni,pont a szülők tartják őket ettől vissza. És ezzel megválaszoltam a 9-es kérdést,hogy azok a gyerekek,akik nem önállóak,a szüleik kényeztetése és a szülők kényelmessége miatt nem önállóak. De nem lehet általánosítani. Vannak önfeláldozó szülők is,mint ahogy a pedagógusok közt is számtalan ilyet ismerek.
1. A magyar gyerekek távolról sem teljesítenekolyan rosszul.Az alsósokigeneis elsajátítják az értő olvasást, amire sajnos a felső tagozaton nem fektetnek már hangsúlyt, így ez a képesség ellaposodik. De általánosítani itt sem lehet, hiszen nagyon sok gyerek küzd tanulási zavarokkal, amit megint a pedagógus rovására írnak a szülők, a helyett, hogy segítenének gyermeküknek és fejlesztő pedagógushoz fordulnának segítségért.
2. Nem a tempó az oka, az ok,hogy keveset foglalkoznak a szülők a gyerekekkel. Elmarad az esti meseolvasás,kevés a családon belüli kommunikáció, a gyerek nem szokja meg, hogy értelmezze a hallott szöveget, ezért nehezebb az iskolában az írottat értelmeznie.
3. Házi feladat, tanulni való otthonra mindig volt. Régebben sokkal több idő jutott a gyerek otthoni kötelességeire, a szülők is következetesebben ellenőrizték a gyerekeket. Ma már jóformán nem is érdeklődnek a tanulmányi eredményeik iránt sem, nem hogy napi szinten ellenőrizve legyenek. Tehát nem igényelnek intenzív segítséget, csak egy rendszeres odafigyelést.
4. Ezt már megválaszoltam, nincs családon belüli kmommunikáció, napi olvasás.
5.Szerintem esetleg a nyugdíjas pedagógusok tanítanak régi módszerekkel. Rengeteg új módszer,segédeszközlétezikés ezeket a tanárok alkalmazzák is.Régi módszerek: Próbálna egy tanár Makarenkó módszerét alkalmazni, aki még pálcával tanított! Hiszen kijönne az iskolára a rendőrség,a tűzoltóság stb. az újgazdag szülők hívására.
6. A polgármesterünk jól mondta, aki ma pedagógus,az csak fanatikus lehet.Sok igazság van ebben. Aki pedig ezt a pályát választja, azért teszi,mert SZERETI a gyerekeketfeltétel nélkül. A jó szülőis bünteti, fegyelemezi, tanítja a gyermekét.A pedagógus is,ha szid vagy megró valakit,nevelő céllal teszi. Nem a gyereket különbözteti meg, hanem a viselkedéstés ezen próbál változtatni,ha az nem megfelelő.
7. Maximum 18.
8. Sokféleképpen,de úgy biztos nem,ha a szülő állandóan szapulja a tanárt a gyerek előtt.
10. Egy elsőst csakis játékosan lehet tanítani, sőta játékot nem szabadkiiktatni még negyedikig,de inkább még tovább sem. A gyereket a játék érdekli.Ha játékosan tanulja meg az anyagot,az megmarad benne,míg egy magolásos módszerrel nem ér elsemmit.
A véleményem röviden az,hogy a társadalomnak kellene változnia a pedagógusokkal szemben, az elfogultságon felülkerekedniés belátni,hogy a pedagógus volt az,aki az épp hangoskodót is megtanította valamire,csak ezt már sajnos elfelejtette,hogy mennyit köszönhet neki.
Szia!
1.)A magyar gyerekek nem teljesítenek rosszul nemzetközi viszonylatban,valahol valamit félrenéztetek.
2.)Nem.A szövegértési gondok okát abban kell keresni,hogy ma már súlyponti kérdés nem szövegértés,hanem az időre olvasás( ez akkora baromság,hogy nem is értem),vagyis tantónéni fogja a stoppert és egy perc alatt meddig jut el,illetve eljut-e a kiszabott szöveg végéig a gyerek.Anno meg is kérdeztem a pedagógust,hogy ez igaz-e,és azt mondta igaz.Mondtam,ennek mi értelme?Nem az lenne a cél,hogy értse,értelmezze amit olvas?Erre mondjuk nem kaptam választ.
3.)Erre nem tudok mit mondani.Nálunk a tanítónő direkt kéri a szülőket,hogy ne gyakoroltassák a gyerekeket otthon,arra való a napközi.Igaz,itt igen kevés a gyerek,van ideje a pedagógusnak egyenként foglalkozni velük,ha kell.Mikor én magam jártam iskolába,meg mikor a fiaim voltak kisiskolások,az otthoni segítségnek semmi de semmi értelme nem volt,lévén egész mást tanultunk.Vagy ha nem mást,máshogy.Nekem speciel sok kellemetlen percet szerzett az iskolában,ha apukám magyarázott el valamit és úgy -érthetően- adtam elő tanórán.Merthogy nem azt tanultuk!Mondta a tantónéni.
4.)A kettes pontban a válasz.
5.)Nem lehet.Nem a gyerekek miatt nem lehet,hanem a rohamléptekben változó világ miatt.A ma igaz,az holnapra aktualitását veszti.És még sorolhatnám.
6.)A tanító néni nem szereti a "problémás" gyereket.Aki kérdez,aki elevenebb,és esetleg nehezebben érti meg a magyarázatot.A jó gyerek mindig mindent tud,elsőre megérti a feladatot és így tovább...
7.)Minél kevesebb,annál jobb.Szerintem tíznél több nem kellene hogy legyen.PErsze ezt egy pesti vagy nagyvárosi iskolában lehetetlen elérni.
8.)Sok játékos feladattal,kedvességgel,dícsérettel még akkor is,ha nem tökéletes a produkció.
9.)Úgy fogalmaznék,hogy közöttük is vannak önállóbbak és gyámoltalanabbak.Mint az ovisok között is.VAn,amelyiknek még elsőben is segíteni kell az öltözésnél,és van,amelyik már a sarokról egyedül megy a suliba.
10.)Mindenképpen.Egy ekkora gyerek életének nagy részét még a játéknak kellene kitennie.Játékosan sokkal jobban rögzül minden,nekem ez a tapasztalatom.Könnyebb számolni is,írni is,ha fantáziáját felkeltőek a betűformák Pl.:a kis írott f betű a fecske,a vonal a füzetben a villanydrót,amin ül a fecske.Én így tanultam írni még az őskorban,1973-ban.És imádtam az írásórát.És amig nem ment,addig gyakoroltunk egy-egy betűt,számot.Ráértünk,nem sietett sehova a tantónéni.Év végén szótagolva olvastunk, a sor elején piros betű jelölte a mondat elejét,mert év vége felé tanultuk meg,hogy azt bizony nagy betűvel kell kezdeni.Ja,és ÉRTETTÜK,amit olvastunk,a fentiekből következően...
Bocsánat,hogy ennyire bő lére eresztettem.
Nagyon rossza tapasztalataid lehetnek, hogy ilyet írtál. Igenis, a tanító mindig a gywereked érdekeit nézi és nem a tiédet! A baj az, hogy a szülők a jogokkal nagyon tisztában vannak, és ez jó, de a kötelességeikkel egyáltalán nincsenek tisztában!
Sziasztok!
Nem akartam beszólni a beszélgetésbe, de muszáj! Már az első pont egy kicsit felidegesített. Rosszul tájékozódtatok, mert a negyediket végzett magyar gyerekek benne vannak az első ötben! Így az alsótagozat tanítása jelesre felelt, nem?
A túlefeszített tempóhoz csak annyit, hogy 20 évvel ezelőtt sokkal többet tanultak a gyerekek.
A szülő igenis segítsen otthon a gyakorlásban, Ne várjanak el mindent az iskolától!
A negyedik pontra már az elején válaszoltam.
Már rég nem lehet úgy tanítani, ahogy régen! Nagyon sok új módszert használnak ma au iskolákban.
Kiket szeret a tanító néni...majdnem mindenkit. Azt nem szereti, aki hazudik, szemtelen.
20-25 gyerek legyen, ez a jó.
A gyerekek megnyeréséhez Három résztvevő kel: a gyerek, a szülő és a tanító összefogása.
A mai gyerekek ezerszer több törődést igényelnek.
Előben sok játék kell és utána egyre kevesebb, de még a negyedikesek is igénylik!
Bocsi, hogy ilyen sokat írtam!
1. Nem tudnak értelmezően olvasni.
2. Igen.
3. Többnyire.
4. A tanítónők többnyire "hazapasszolják" a probléma megoldását. Sajnos.
5. Semmiféleképpen. A tanítási módszereknek ill. tanító néniknek (!!!!!) is haladni kell a korral.
6. Minden gyerek jó. A tanító néni rossz, ha szeret vagy nem szeret.
7. 15
8. A tanulásnak kellene megnyernie a gyerekeket.
-Folyamatos érdekfelkeltés.
9. A gyerek mindig-mindig törődést igényel. Elsősorban a szülőtől, másodsorban a tanító nénitől.
10. Igen. Ettől lesz "ember". A beszélgetés a lehető legfontosabb dolog.
Ami az intézmények ilyen jellegű megkülönböztetését illeti, jogos a két pont, nem erre gondoltam!
Ami a verstanulást illeti: Azt azért zárójelben megjegyezném, hogy nem is annyira a verstanulás ellen vagyok, (habár azt sem értem, hogy az kinek jó? nekem vagy a versnek, ha én tudom kívülről - miért nem lehet kedvtelésből verselni?) mint inkább a magolás ellen - magyarázd el nekem, 2. osztályban miért kellett bemagolni a fiamnak azt, hogy mi a szolgáltatást, valamint azt, hogy mi a dos? Erren nagyon kíváncsi lennék.... Ráment néhány esténk, és marhára bánom, hogy nem inkább kártyáztam ez idő alatt a fiammal, több értelme lett volna!
Különben, hogy visszakanyarodjunk oda ahova: te azt mondod, hogy a vers bemagolásával a gyereket arra neveli mindenki, hogy alkalmazkodni kell az életben, és meg kell csinálni olyan dolgokat, amik nem is esnek jól, kellemetlenek, MERT a főnök azt mondta! Szerintem ez inkább alázkodásra tanít! Amit mondtak az úgy kell legyen, és kész! Logikus, nem? Mert az élet egy nagy kalap kaka, és szagolni kell, ha tetszik, ha nem!
Én meg úgy gondolom inkább, hogy azzal, hogy a tanárok azt kérik, hogy 3-4 gyerek írjon egy tanulmányt egy témakörről, és ők összedolgoznak, kutatnak, utánajárnak és összedobják értelmesebb dolog! Van benne logika, alkalmazkodás, összedolgozás.....
Nem akarom, hogy a fiam olyan legyen, hogy ha azt mondják neki álljon fejen egy fél órát a munkahelyén, akkor ő megteszi, mert a főnök mondta. Kérdezze meg, hogy az kinek lesz jó? Neki vagy a cégnek? Értelmetlenül meg minek? Ha egy ilyen főnöknek nem felel meg, jobban teszi, ha odébbáll
Igen, azt is tudom, hogy otthon kicsit minden másabb, minden nehézkesebb, a megélhetés, a munkahely találás stb., de talán egy kis szemléletváltás nem ártana, hisz egy életünk van, és annak a hangulata főleg attól függ, hogyan éljük meg mi magunk!
Sziasztok,
Nem egyenként válaszolnék a kérdésekre, sőt nem is mindegyikre, csak néhány gondolatomat osztom meg.
Sztem a magyar közoktatás legnagyobb problémája, hogy nem gondolkodásra tanítja a gyerekeket, hanem magolásra. Hatalmas lexikális anyagot kell magunkba építenünk, amivel aztán nem tudunk mit kezdeni (értsd: rendszerezni, feldolgozni, összekapcsolni és továbbgondolni, stb.). Hiszen ki a jó tanuló az általános és középiskolákban? Aki szó szerint vissza tudja adni a könyv és/vagy a tanár szavait. Ezzel (is) magyarázhatók az olvasási gondok.
A másik probléma ezekkel, hogy a még ma is kötelező olvasmányok nem a mai gyerekeknek szólnak, nem az ő nyelvük és világuk. Pl. A kincskereső kisködmön is tele van olyan kifejezésekkel, amit egy mai gyerek nem ismer; és akkor még nem szóltunk az ógörög drámákról, Shakespeare-ről, Jókairól, stb. Nálunk is történtek már erőfeszítések ennek változtatására, de jó magyar szokás szerint a nagy öregek tiltakoztak, hogy ki akarják hagyni a klasszikusokat a magyar irodalomból, így a megoldás(?!) az lett, hogy a régiek is maradtak, azok mellé pluszba jöttek az újak, amivel csak a megtanulandó anyag mennyisége nőtt, könnyebb nem lett.
Ezek mellé súlyosbító körülménynek érzem, hogy a pedagógusok sincsenek megfelelően fölkészítve, vmint a folyamatosan változó tantervek és érettségi követelmények sem könnyítik a helyzetet... Miért nem a leendő pedagógusokat oktatják úgy, hogy ők már zökkenőmentesen át tudjanak állni az újfajta oktatási módszerre?!
A hozzászólásom a rendszerről szól általában. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan pedagógusok (sőt, iskolák!), akik már nem a régi poroszos módszer szerint készítik föl nebulóikat az életre.
Az intézmények megkülönböztetése eleve nagy hiba!
Ezt senki nem mondta, és erről nem is volt szó!
Dehogynem, azzal, hogy azt mondod a gyereknek, hogy ne tanuld meg ezt a verset, mert hülyeség és sokáig tart, a tanárt minősíted a gyerek előtt
Egyáltalán nem kell végigszenvednünk az életünket egy rossz főnök miatt, egy túl irreális elvárás miatt, hisz választhatunk másik utat is! Ilyen egyszerű!
Persze, vannak ilyen lehetőségek is, de ne felejtsd el, hogy nem biztos, hogy van a környéken másik, megfelelő iskola/munkahely; nem olyan egyszerű váltani, és addig is, amíg sikerül (ez több hónap, év is lehet), addig is tanulni/dolgozni kell, vagyis alkalmazkodni.
A gyereket sem lehet úgy nevelni, hogy szaladjon el, ha egy kis nehézség adódik. És itt megint visszakanyarodtunk a kiindulóponthoz: a verset akkor is meg kell tanulni, ha sokáig tart, meg nehéz, mert ezt a szituációt is tudni kell kezelni ld mint fent.
Hát igen! így is lehet élni, ahogy te vázolod!
Mi másképp élünk, és nekünk ez a jó!
1. Egy pedagógus - mint számtalan példa mutatja- nem tévedhetetlen, nem mindenható, és főleg nem biztos, hogy a gyerekem érdekeit nézi! Nekem, mint a gyerek szülőjének, igenis jogomban áll a gyerekemmel kapcsolatos összes döntés meghozatala! A demokráciának mindenhol helye van, csak érett pedagógusnak kell lenni hozzá, hogy kezelni tudja a helyzetet. És ha valaki erre nem képes, akkor azt mondja, hogy ez nem lehet igaz, ez jogtalan!
2. Az intézmények megkülönböztetése eleve nagy hiba!
3. Ezt senki nem mondta, és erről nem is volt szó!
4. Demokráciában kérem, sok mindent lehet! Egyáltalán nem kell végigszenvednünk az életünket egy rossz főnök miatt, egy túl irreális elvárás miatt, hisz választhatunk másik utat is! Ilyen egyszerű!
U.i.: Én sem vagyok, és most lelépek innen, szia!
Egy szerény és kedélyes beszélgetés nemcsak nyitott fülekre talál, hanem nyitott szívekre is. Az a szerencsétlen, akinek mindenféle elvárásnak meg kell felelni ahhoz, hogy szerencsétlen életét esetleg jobbra tudja cserélni, vagy esetleg a gyerekei jobb jövőjében reménykedik, azt sem tudja miből él meg, és meddig elég a pénze, minden más körülötte, mint amiben felnőtt, amihez hozzászokott, felnőttként iskolába jár, és otthon a gyerekei várják...gondolod ő egy 800 szó bemagolásától okosabb lesz, és segítettél neki? A 800 szóból garantáltan talán 200-ra fog emlékezni, míg egy kedélyes fecserészés olyan témáról, ami érinti (pl. milyen volt OTTHON, mi volt másabb, milyen az ÚJ világ, hogy érzi magát a gyereke, hogy kell állásinterjúra jelentkezni, hogyan kell vásárolni a boltban, a puding főzési útmutatójának lefordítása stb. - tudod, sokkal hasznosabb tudásra tesz szert, ha ezt meg tudja beszélni valakivel, és ezekre a dolgokra garantáltan emlékezni is fog! És, ha összeszámolnánk, lehet, hogy 300 szó lenne a végeredmény, csak könnyedén és kedélyesen, ráadásul olyan szövegkörnyezetben, ami nem hagyja, hogy törlödjön az emlékezetből
Én nem akarom megváltani a német bevándorlási törvényeket, ez csak saját szerény véleményem, csekélyke "külföldön tanulom meg a nyelvet" tapasztalatom mondatja velem....
Nem.
Pont ez a lényeg.
1. Egy szülő milyen alapon bírálja felül a pedagógus döntését? Szerintem nincs joga (nem lenne szabad, hogy joga legyen), és épp az a probléma, hogy ma mindenki ezt teszi; ezért van ott az oktatás, ahol.
Véleményem szerint az oktatásban nincs helye demokráciának.
2. Az elvárásban akkor lehet hiba, ha a gyerek nem a megfelelő helyen van. Sok szülő többet képzel a gyerekébe, gyakran olyan intézménybe íratja, ahova nem való, aztán persze jön a sopánkodás.
3. Ha esetleg mégis lenne olyan visszás helyzet, hogy a tanár valóban többet követel, mint a megengedett (egy vers megtanulását semmiképpen sem sorolnám ebbe a kategóriába), azt akkor sem a gyerekkel és a gyerek előtt kell megbeszélni.
4. És itt visszajutunk az előző hozzászólásomhoz: tudomásul kell venni, hogy rengeteg nemszeretem dolgot kell megtennünk az életben, és ehhez már gyerekkorban hozzá kell szokni, meg kell tanulni kezelni ezt a helyzetet. A főnököd utasítását sem bírálhatod felül, illetve max. egyszer.
P.S.: nem vagyok pedagógus.
Aha, az fel sem merül, hogy az elvárásban van a bibi? (Sóhaj)
(Csak halkan jegyzem meg, hogy a saját magukat jó pedagógusnak kikiáltott egyének mennyire tapintatlanul és erőszakosan osztják az észt
, és hiszik hogy csak a saját igazuk igaz, ugyanakkor végkövetkeztetéseket vonnak le egy-egy félmondatból, hogy én mit és hogyan csinálok rosszul... Nos, szerintem ez is a magyar oktatás hibája, talán ha nem lenne olyan erőszakos és rátarti, a diákok és leendó felnőttek és leendő pedagógusok ízelítőt kapnának abból, hogy hogyan KELL társas életet élni, hogyan kell alkalmazkodni, hogyan kell elfogadni a másik természetét, véleményét, kultúráját, hogyan kell csapatban dolgozni, megférni, elfogadni...soroljam??? Na, ezek nem derülnek itt ki a élmunkás pedagógusok hozzászólásaiból 
Vaskalap!)
Én is bemagoltattam a fiammal, mert akkor még nem voltam ilyen "vagány", most biztos nem tenném meg! Irjanak be neki, majd aláírom! Elmenne vele talán 1 hét is, minden délután ezt megolnánk, hát szerintem inkább menjen ki focizni, vagy csak ábrándozzon a kiskatonái fölött és játszon!Én is bemagoltattam a fiammal, mert akkor még nem voltam ilyen "vagány", most biztos nem tenném meg! Irjanak be neki, majd aláírom! Elmenne vele talán 1 hét is, minden délután ezt megolnánk, hát szerintem inkább menjen ki focizni, vagy csak ábrándozzon a kiskatonái fölött és játszon!
Ezzel a következőket tanítod meg a gyerekednek:
1. A pedagógus hülye, ne foglalkozz vele, kisfiam, mit hablatyol össze-vissza.
Nesze neked, tekintély!
2. Csináld csak, amihez kedved van, ne foglalkozz semmivel, neked semmi kötelességed, ne törődj az elvárásokkal.
Szerintem ez nem vagányság, hanem most cseszed el a gyereked sorsát, aki csak bután fog nézni, hogy egy munkahelyre időben be kell érni, a feladatokat határidőre el kell végezni, együttműködve a kollégákkal.
Biztos könnyen fog menni a beilleszkedés és kapkodni fognak érte a munkaadók.
Merthogy a verstanulás megtanulása bizony a kötelezettségek megismeréséről és teljesítéséről IS szól, nemcsak az agytekervények fejlesztéséről.
Miért érdekel, hogy megkapják-e a vízumot? Igazad van, hülye vagyok, tojnom kéne rá. Nagy ívben. Kedélyesen és szerényen kéne velük csevegnem, abban a biztos tudatban, hogy ilyen módon úgyse jutnak semmire - a vizsgán tuti nem mennek át.
Csak az a baj, hogy én abból indultam ki, hogy meg szeretném neki tanítani azt, amiért ott van. És ez csak úgy megy, ha igenis ráveszem valahogy, hogy tanulja meg.
Ha beképzeltség az, hogy el szeretném látni rendesen a dolgomat, és szeretném, ha sikerülne a tanítványoknak a vizsga (akár úgy is, hogy szigorúan számonkérem a leadott anyagot) akkor legyen - vállalom.
Hogy a témához is kapcsolódjak: az útmutatás és a segítség általában alapvető dolog, ez igaz. De az emberek természetéből adódik, hogy sem a felnőtteknél, sem a gyerekeknél nem válik be a "madj megtanulja magától, ha én elmesélem neki, hogyan kell" módszer. Számonkérés és kontroll nélkül elúszik az egész.
Elírtam: SZERIÁLIS.
Csak a vers tanuláshoz- egyelőre:
a vers tanulás célja, hogy fejlessze a gyerek szerilis(sorrendi) emlékezetét. Magyarul, nem az a cél hogy AZt a verset tudja, hanem a részképességek fejlesztése, mert idővel egyre több anyagot kell megjegyeznie. Ez a segítség ahhoz. MEMÓRIA fejlesztő!
Mindjárt a
6.) al kezdem, mert szinte a legtöbb kérdésre ezen keresztül meg is van a válasz! Ne feledjem, már a kérdés feltevése is egy válasz.
"tanító néni"
Még csak fel sem merül, hogy esetleg tanító bácsi! Akkor már legalább "pedagógust", vagy "tanítót" írnának...
tehát a válaszom egyértelműen az, hogy a pálya teljes elnőiesedése okoz nagyon sok bajt! Félreértés ne essék, egyáltalán nem a női pedagógusokkal van bajom... sokkal inkább azzal, hogy nagyon sok gyerek csak a felsőoktatásban találkozik először férfivel. Dadus, óvónéni, válás után 99%-ban anyuka, (ha nincs válás, akkor is apuka éjjt nappallá téve dolgozik, sosincs otthon) tanítónéni, tanárnéni...
Meggyőződésem, hogy kapcsolattartásban, fegyelemben, szülővel kialakított nexusban, tekintélyben s tekintélytiszteletben, ezek kialakításában és ápolásában nagy szerepe lenne a férfi pedagógusnak! (is!)
Persze tudom az okát is: egy nőt könnyebb megfizetni, ő vállalja éhbérért is, míg egy férfi még mindíg szeretne családfenntartó lenni, maradni! Pedagógusfizetésből pedig...
Gyuriur