Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Összeköltözés? Közös élet?
Létrehozva: 2008. május 25. 10:13
Sziasztok!
http://www.nlcafe.hu/soma/20080521/felelem_ a_kozos_elettol/
(nyitólap: Félelem a közös élettől) Nem bizti, hogy jól linkeltem be
Ti mit gondoltok erről?
Nekem az a véleményem, igaz én elég racionális vagyok, hogy lehet, sőt biztos szereti a ffi, de nem annyira, hogy összeköltözzön. Azaz, meg akarja tartani a függetlenségét.
Vannak ilyen ffiak, ők azok, akik meghagyják a "kiskaput", ha "menekülni" akarnak.
Vágynak egy társra, hogy maguk mellett tudhassanak valakit, de a szabadságukat nem képesek feladni.
A betegsége is szerintem ebből fakad, nem abból, hogy volt egy akár nagyon régen - tudat alatt megbúvó - negatív élménye nalaminek az "elengedésével" kapcsolatban, hanem:
pont, mert tudja magáról, hogy ilyen, de nem akarja belátni, alakult ki a betegsége. Próbál megfelelni, de magának sem képes belátni, hogy nem tud.
Szereti a nőt, de a közös jövőtől - a sokásos "sztererotípiától" -, lakás, család, kötöttségek fél, ill., nem is fél, egyszerűen nem vágyik rá, az "fiatal" akar maradni, aki, ha akar elmegy ide-oda, ha egyedül akar lenni, csak becsukja a szobajtót, ha egész nap feküdni akar, semmit tenni, ne szóljon senki, stb.
Megkockáztatom, hogy annyira nem szereti a nőt, hogy megváltoztassa az életét.
ehh.... elég gázos pasi lehetett!
remélem az enyém ennyire nem ilyen, ő változik sokat...
ez jó jel?
vagy készüljek fel arra, hogy örökre otthon marad? de akkor meg minek vagyunk együtt? hogy neki jó legyen?
Nem én tettem, ő tudatta finoman...
én meg mentem, nem az a típus vagyok, hogy rgadok, ha kell, ha nem
nem volt olyan aranyos, hosszútávon nem, a végén már idegesített, mert sosem tudtam, mit akar
jobb is, hogy így alakult
dehogy haragszom:)
ez a dallasos megfogalmazás, hát, de jót nevettem
de tényleg így van, engem néha mulattat, de többségéban elkeserít, nyitogatom fel a szemét, és haladunk is, szeretem őt nagyon
Nekem volt egy érdekes szitu, a volt kapcsimban, hogy a ffi azt szerette volna, ha reggel betelefonálok, nála aludtam, hogy nem megyek be, azaz vegyek ki egy nap szabit.
Pont olyan nap volt, hogy nem tudtam kivenni, megbeszéltük a kolleganőmmel, hogy azon az egy napon, ha csak nem nagyon fontos, nem vszünk ki szabit. Ez pont arra a napra esett volna, így mondtam, hogy ma nem, de péntekre ki tudom venni, így akár a hétvégét együtt tölthetjük, bár 2napnál többet nem szerettem a fiamtól távol lenni.
Erre de. jön a hívás, hogy ő így szeret, meg úgy szeret, de most visszamegy a volt nőjéhez, mert annak legalább lakása van
, mert elege van az anyjából meg nagyanyjából...és külön akar, holott külön élt végül is, csak egy kertben 
Mondtam, ok. Lenémítottam a telóm...du-án már hívogatott, végül már a kolleganőm felvette, mert nem bírta, hogy annyit hív...
Hogy mégsem, meg menjek, mert...elég zűrös volt.
úgy éreztem, hiába mondja, hogy el akar szakadni, nem képes rá. Ezt ő is tudta, ebbe már szinte belebetegedett.
hát furcsa...
az egész furcsa, nincs igazán lelki kapocs közöttük, szinte semmit nem beszélnek meg és nem beszélgetnek a napi dolgokon kivül, csak veszekednek, meg ilyenek, de mégis, mint az anyatigrisek úgy védik egymást...
én nem értem ezt, hogy szerethetünk valakit, akit szinte nem is ismerünk, mert nem ismerjük a gondolatait sem?
csak folyton azt hallotta kicsi korától otthon, hogy a család, család és a család... meg mindenhol job, de legjobb otthon, itt nem érhet semmi baj, mi mindig itt leszünk, a nők jönnek mennek, de anya csak egy van, stb.
tulajdonképpen nem is értem miért csodálkozom, mert nevelték belé
csak azt sajnálom, hogy szegénykém azt sem tudja, hogy milyen egy IGAZI család, mert ez nem az, ezt mx csak úgy hívják
már kezd kinyilni a szeme...
ha van plusz pénze, azt nem mondja meg otthon, hanem én őrzöm neki, azt se mondta most meg nekik, hogy kapott fizu emelést!
és egyre többször hallom, hallom mostanában tőle, hogy kikészíti őt ez a két nő, és belőle nem lesz senki, és semmi, amig otthon lakik..
Amit inkább Rád, rátok fordíthana...
nem tdom, lehet ez is egy magyarázat
eezt tettem én is
de mert mi, ahogy Te is, nem szeretjük, ha állandóan okítanak, meg sajnálnak, meg a többi...
de van, aki ezt szereti, ilyen
hát tudod, ez általában lehet, hogy így van, de náluk nem...
náluk pont fordított a helyzet, ők használják ki Őt (mind anyagilag, mint mindenhogy), Ő viszont szerintem ettől érzi magát fontosnak, hogy szükségük van rá...
közben a fenét, csak lusták, meg az isten pénze nem elég nekik...
szia Jane!
örülök, hogy beszélgettünk, remélem még "látlak"
és köszi.... de egyre jobban húzom fel magam...
beültem a kádba relaxálni... jól esett:)
szép további napot Neked!
Jajj, nem!!! hál isten nem, az én szüleim iylenek...
mindent megtesznek, nagyon sokat segítettek, segítenek, de valahogy nem képesek elhinni, hogy felnőttem
pl.:
kaptam egy levelet az APEH-től
, a leveleim hozzájuk mennek, most mikor kint voltunk hétvégén, vagy hatvanszor elmondták, hogy el ne felejtsek bemenni hétfőn, mert megbüntetnek...majd felhívnak, hogy menjek be...na
had ne folytassam
fárasztóak néha
az jó, mert van, akiről lepereg, azzal mit lehet kezdeni?
Semmit, ilyen volt az exférjem
nekem is volt ilyen kapcsolatom
ez szülőtől is függ, van, aki csüng a gyerekén...nem képes megérteni, hogy felnőtt
én is sokat küzdöttem emiatt, mai napig...40 éves múltam
nem könnyű