Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyaotthon
Létrehozva: 2008. október 21. 14:39
Sziasztok!
Olyanok tapasztalatait várom, akik már éltek anyaotthonban, esetleg dolgoznak ott.
Milyenek az esélyek az újrakezdéshez, kinek hogyan, mennyire sikerült kimásznia a gödörből?
Megpróbálok minnél többet itt lenni, ha mégsem sikerül, akkor pont a fiammal vagyok.
Köszönök előre is minden segítőszándékú hozzászólást
!
Nem, sajnos senki nem "tud" befogadni. Vannak testvéreim, de "megvan a saját bajuk".
Éppen a talpra állás miatt kérdeztem; mennyi az esély a talpra állásra. És látod, neked is sikerült. Tudom, hogy nem egy körmenet, de az sem az, amilyen körülmények között nevelem a gyerekem. Ja, nekem azt mondta a védőnő, hogy pont elegendő okom van kérvényezni az anyaotthonos elhelyezést. ( Ő ismeri a problémánkat) Hidd el nem lányos hisztiből jutottam eddig , nem is csak a rossz anyagi körülmények miatt.
De jó, hogy van kikkel legalább együtt gondolkodni erről, " néha " nagyon nem látom az alagút végét.
privi ment
Igen ezt gondoltam én is.Azért ott sem egyszerü az élet gondolom.
És ha egyszer elveszik a gyermeket akkor visszakapni már nagyon nehéz.
Lehet hogy van aki épp ezért választja a rosszabbik utat sajna.
Esetleg tudnál adni valamilyen elérhetőséget?
És köszönöm! Én is úgy tudom, hogy segítenek az újrakezdésben, csak akarni kell újrakezdeni.
Minden anyaotthonban mások voltak a szabályok. Mivel találkoztam már olyan anyákkal, akik egyik otthonról a másikra vándoroltak, Nekik volt mit mesélniük. Van egy fix összeg, amit fizetni kell az ellátásért + van, ahol kérnek megtakarítást! Nálunk kötelező volt dolgozni az anyaotthonban. ( nem pénzért ). A faluban pedig úgy néztek ránk, mint a leprásra! Pedig csak a gyermekeinket - és magunkat - menekítettük a verés elől.
Van még egy nagyon nem elhanyagolható dolog. Az anyaotthonban árgus szemekkel figyelnek milyen anya vagy! Nagyon sokan csúsztak el banánhéjon. Nem feltétlenül kiáltanak ki Téged védtelennek. Ha úgy ítélik meg, hogy a Te magatartásod is közrejátszhatott a kialakult helyzetben átmeneti gondozásba vehetik a gyerekedet vagy el is vehetik. Ebből sem egyet láttam már.
szia
gyôrben van egy alapitvanyi. ott dolgozik a legjobb baratom. törteneteket nem tudok meselni, de azt tudom hogy ott nagyon lelkiismeretesek es mindent megtesznek hogy ůj eletet kezdhess.
igenis vannak olyanok akiknek sikerül. az ott dolgozok segitenek a segelyek intezeseben,munkahelyszerzesben, alberletkeresesben. szerintem egy probat meger. a te eletedrôl es a gyereked jövôjerôl van szo.
Amiért a11.-hszban, de nem szeretném bővebben kifejteni, sajnos ennyire nem egyszerű, mint ahogy leírtam.A hova pedig mindenképpen Pest, mert itta legtöbba munkalehetőség.
Szerencsére a gyereket -közvetlenül-nem bántja, igazából engem sem, de mindennap borotvaélen táncol, amivel nem csak a normális családi életünket teszi lehetetlenné, de önmagára nézve is súlyos következményekkel járhat, ami természetesen ránk is kihat, mivel együtt élünk. Nem , ő nem iszik, nem agresszív, nem csal meg. Egészen más nálunk a baj..
Balkányba azért nem szivesen mennék; szabolcsi vagyok eredetileg, nem egy álom az az országrész..
Szóval a sajátodon kívül nem találkoztál pozitív történettel..
Egyedül is sikerült volna?
Igen ezeken a dolgokon azért el lehetne gondolkodni.Miért is kell a nőknek igy élniük.Nem mondom hogy nállunk nincs néha vita meg beszéd szünet ,de ennél több nem fordul elő.
Azt gondolom hogy azok anők is azért mennek vissza mert nem tudják a jövöt megalapozni.Engem is anyám nevelt egyedül annak idején s mi is sokat költöztünk.De abban az időben még volt biztos munkahely.
Röviden: mert nálunk mindennap "holnap" van fizetés...Aztán kiderül, hogy munkahely sincs...
Most albérletben lakunk, most még gyesen vagyok ( a gyerek éppen most szokik be a bölibe, fizetésem jó esetben is csak dec.-ben lesz) , Ő nem hajlandó elköltözni az albiból, nekem nincs 150 ezrem kivenni egy másikat; a csládomra sajnos nem számíthatok...egyébként is Nógrádban laknak, ha odaköltözöm, akkor meg a munkanélküliség miatt vagyok patthelyzetben...
Nem láttam sikerstoryt egyet sem. Sajnálom, de nem fogok hazudni!
A legtöbb történet úgy végződött, hogy a kilátástalan anyagi helyzet miatt a bántalmazott anyák és gyermekeik visszamentek apucihoz!
Én albérletbe mentem. Az én életemben annyi volt a siker, hogy azóta megtaláltam az igazi társam aki nem úgy bánik velem, mint aki elől menekülnöm kellett! Nem is értettem azokat a nőket, akik odajöttek kék-zöld foltokkal és zokogva, aztán visszamentek azokhoz a férfiakhoz, akik ezt tették Velük.
Te miért mész anyaotthonba? Hova?
Hol éltél anyaotthonban? És meddig? És mikor? És most hogy , hol élsz? Hogyan sikerült kimásznod?
Ne haragudj, ha túl személyeseket kérdezek és ha esetleg van , amire nem akarsz válaszolni, azt is megértem
Én éltem anyaotthonban.
Nagyon nem mindegy melyik anyaotthonba mész, mindegyikben mások a szabályok.
Te anyaothonban élsz?