Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Iskolagond
Létrehozva: 2009. november 1. 19:54
Sziasztok!
Segítsetek! A lányom 10 éves, eljutottunk oda, hogy már minden nap sír, hogy borzasztó az iskola. (a szünetben is sokat kesergett, de most hogy holnap menni kell már sírt lefekvésnél.) A suliban 3-4 lány egyfolytában csúfolja, minden vacakért. A tanító néni leszólja a rajzpályázatra készített rajzait, a "barátnői" néha barátok, néha átállnak az ellenséghez. A sztorikat csak a lányom szájából hallom, szóval egyoldalú a történet. Már lefektettem, és sírás közben mondtam neki, hogy reggel beszélek a tanító nénivel, mert ez már tarthatatlan. Na erre még jobban rázendített, hogy ne, mert a lányok meghallják hogy mit mondok, nyugtatom, hogy nem hallják meg de akkor sem akarja. Most mit csináljak? Valahogy csak meg kell nyugtatnom...
Ja, a hülye, ahelyett, hogy örülne, hogy van még olyan gyerek akit érdekel a tanulás.
Erre szoktam azt mondani, nem fizetést nem adnék neki, neki kéne pengetni, hogy beteheti alábát a suliba.
Hahaha, nálunk Kis bice-bóca, esete így zajlott az előző suliban:
A lenhajú barnásszőke a tanerő szerint.
Gyerekem: Nem mert az világosszőke
Tanerő: Te engem ne javíts ki
Gyerekem: Akkor sem jó, anyám is azt mondta,meg a könyv szómagyarázatában is szőke van, tessék elolvasni.
Nekem nagyon gyanús ez a tanítónéni: mi az, hogy leszólja a gyerek rajzát, amivel egy csomót dolgozott? Mégha nem is lett övé a legjobb, attól még drukkolnia kéne, hogy bárki az osztályból szép eredményt érjen el! Nem lepődnék meg, ha a te lányod nyerne, és csak a féltékenység beszélne a tanárnőből - de nem is ez a lényeg, bár kívánom a lányodnak, hogy legalább egy területen külső megerősítést nyerjen!
Láttam már én is sajnos olyan pedagógust, aki azokat a gyerekeket ajnározta, akik a háta mögött még őt is kicsúfolták, lehet, a szülők bukszájában volt a vonzalom kulcsa.
Szerintem is próbálj beszélni a pedagógussal, hogy ő hogyan látja a helyzetet, és ha egyértelműen a lányodat hibáztatja, nem hajlik az együttműködésre, akkor szerintem sincs más választás, ssuliváltás :(
A lányod is sokat segíthet a helyzeten, de nem biztos, hogy lesz hozzá elég ereje, elvégre gyerek: el kell magyaráznod neki, hogy nem azért piszkálják őt, mert ő buta, vagy ilyesmik, hanem azért, mert látják, hogy őrá hatással van a piszkálódásuk, és ez szórakoztatja őket - úgy kell tennie, mintha nem érdekelné, mintha neki sokkal fontosabb dolgok volnának az életében, mint a csúfolódósok barátsága. A sulin kívül vannak barátai? Jár valami szakkörbe/sportolni? Vagy szoktatok családi programokat csinálni, amikor kikapcsolódhat és feltöltődhet klassz élményekkel, amikről az épeszűbb osztálytársaknakis lehet dumálni? Fontos, hogy érezze a megtartó erőt, ami a családotokban van, a hátteret, amire támaszkodhat.
Mondjuk szerintem elmagyarázhatnád a kislányodnak, hogy a zaklatósoknak valószínűleg szintén akadnak jó tulajdonságaik, tehát nem feltétlenül elvetendő a velük való barátkozás, ha alkalom adand.
Szerintem mindenképp beszélj osztályfőnökkel. Nem bepanaszolni egyből a zaklatósokat, hanem inkább csak puhatolózni.
Egyébként mindenképp megérné otthon egy kis tréningben részesíteni a leányzót arról, hogy hogyan védheti meg magát a támadásokkal szemben. Viccen kívül. Játsszatok el szitukat, amik elő szoktak fordulni, és találjatok ki rá megoldást, hogy hogyan lehet ügyesen megoldani őket, frappáns válaszok stb. Egyrészt csökkenti a feszültséget, másrészt gyakorlati haszna van, jobb eséllyel tudja magát megvédeni. (Ha csak hallgat/elszalad/sír, ha bántják, azzal nem kerül közelebb a megoldáshoz.)
Ha ez vigasztal, nálunk a 2. osztályos gyerekemnek ez a harmadik iskolája:))) Sikerült kétszer belenyúlni. Nos, nálunk is volt hasonló, azt ajánlottam, hogy tegyen magasról a csajokra, és próbáljon meg fiú cimborákat találni, vagy másik osztálybeliekkel barátkozni.
Sikerült kezelni a dolgot. Ami a tanító nénit, vagy mit, illeti, nyudgodtan mondd a gyereknek, hogy tegyen rá magasról. Én is tanácsoltam ilyent a lányomnak, pedig nekem az alapszakmám tanító, és anyám is az. Nem feltétlenül kell piedesztálra emelni a tanerőt, ha nem érdemes rá. Ha igen, az persze más mese, de akkor nincs gyomorgörcse a gyereknek.
De van rendes lány, csak az én lányom nem bírja elviselni, hogy a rendesek békeidőben barátkoznak a "zaklatósokkal" mert az olyan menő.
Tudod: az ellenségem barátja az ellenségem...
Múltkor elhívott egy kislányt, ki is beszélték, hogy nem haverkodnak a "zaklatósokkal" de már a következő héten megszegte a szerződést.
Az nem biztos, hogy a tanító néni valóban úgy látja a többieket, mint ahogy a lánykád gondolja. De az is igaz, hogy egy olyan gyereknek, aki szeretne tökéletes lenni, kitűnő tanuló lenni, borzasztó érzés, ha azt tapasztalja, hogy más sikeresebb. Ez lehet valóban a tanító szubjektív ítélete, de lehet objektív tény is. Azonkívül lehet az is, hogy egyes gyerekek jobban meg tudnak felelni az iskola követelményeinek (melyek, mint Vekerdíy óta tudjuk, köszönő viszonyban sincsenek a gyerek képességeivel), más gyerek pedig sokkal eredetibben gondolkodik és nem pontosan azt a álaszt adja a kérdésre, amit a tankönyv(író) oda képzelt. Utóbbi gyerek ettől még sokkal intelligensebb lehet, mint az, aki remek memóriával és alkalmazkodóképességgel megadja az elvárt választ.
Te mint szülő elgondolkozhatsz azon, hogy a gyereked melyik fenti kategória, esetleg már beszélgethetsz ezekről az ellentmondásokról is vele.
Az én említett kislányom lusta mint egy lajhár, ha kötelező tudnivalókról van szó, viszont ami érdekli (biológia és állati viselkedés), abban bőven túl van a korának megfelelő ismeretanyagon és tele van alkotó látással (festésben például - igaz, a kötelező feladatokat itt sem szenvedheti el).
Sajnos tanács nem tudok adni, csak azt hogy tenni kell valamit.
Amiért írtam az az, hogy "egyoldalú a történet", mivel "csak" a lányod elmondását ismered. Valóban kell(ene) a másik oldal is, de ...
A saját történetem:
Általános alsóban napközibe irattak a szüleim. Én többször mondtam, hogy nem szeretek ott lenni, mert 3 osztály együtt van és így képtelenség valóban megírni a házit és tanulni. Ráadásul 1 padban sokszor 3-an ültünk. Amíg az egyik osztálynak nem volt házija Ők hangosan játszottak, stb. stb. én hogy készüljek? tanuljak?
Anyu nem fogadta el amit mondtam. Azt gondolta én akarok kibújni a napközi alól. Kértem és könyörögtem, hogy 1x legalább váratlanul jöjjön be és nézze meg. A 4. osztály féléve körül jött be végre. Na onnantól nem voltam napközis.
Ezzel csak azt akartam elmondani, hogyha a Lányod ezt mondja és a viselkedése (+ egészsége) is így fordul, akkor mielőbb kell lépni.
Talán az osztályfőnök, talán X tanár, talán az igazgató. Kérdés, hogy a Lányod említ-e ott valakit akiben relatíve megbízik, hogy talán változtatni tud.
Nálunk sem volt a tanárnővel való együtt működés 100 %. Kellett hozzá az is, hogy ki szűrjem a fiukat akik folyton molesztálták az én fiam. Mindegyiket szépen elkaptam és elbeszélgettem a fejükkel.
Mostanra már odáig jutottunka dologgal, hogy a fiamnak is meg jött a bátorsága és vissza vág azoknak akik csúfolják és bántani próbálják. Nálunk az a baj, hogy nagyon is szelid és jó indulatú a fiókám, a verekedések elől pedig igyekszik kibújni. Inkább mindig megijedt. Hála az égnek most már fiusodik. Amikor kell akkor bizony oda kell állni a gyerek mellé, és segíteni kell neki, mert különben alulértékeli magát egy életre.
jézusom..pasija van. Tesóm is 4.-es , nekik is már ezen jár az eszük.
Nincs egy rendes lány se, akivel összetudna barátkozni?
A tanítótól is nagyon sok függ. Mert ha diszkréten kezeli a beszélgetéseteket,akkor jó. De lehet az is,hogy beszélsz vele,és az egész osztály elött fogja elmondani, hogy neki és neki feljött az anyukája , és problémák vannak. Ekkor elkezdeni a mondanivalóját,és lehet a gyereket fogja mindenért hibáztatni. De az is lehet, hogy végül a többi lányt szidja le, akik csúfolják, és utána szünetekbe még jobban fogják csúfolni.
Szerintem beszélj elöször a tanitóval, és ő is próbáljon meg a lányokkal beszélni. Ha nem hat, beszélj te a lányokkal, hogy ne csúfolják.
De ha nem megy,muszáj lesz másik iskolába vinned. 8 évig ez rettegés lesz szegénynek...
Szerintem is beszélj az ofővel. Nálunk a kisebbik lányomnál volt nagyon nehéz ez az időszak, ő meglehetősen túlsúlyos és más problémái is vannak és a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással. Olyan is volt, hogy egyik héten egyik kisebb társasággal volt rosszban, aztán egy hét múlva a másikkal veszett össze, az elsővel meg jóban volt. A tanárok sokat segítettek abban, hogy normalizálódjon a helyzet, mert a csúfolódások, kiközösítések több gyereken is lecsapódtak. Esetleg kérdezd meg a kislányodat, ki az, akit még zaklatnak.
(A témát egyébként az angolszász szakirodalom bullying néven tárgyalja, ha ez segít és így utána tudsz nézni. Sajnos sokszor nem veszik eléggé komolyan, mondván, hogy csak a gyerekek életkorával járó jelenség, de gyakran jár balesetekkel, illetve életre szóló lelki fájdalmakkal, ezért nem szabad elhanyagolni.)
Én is vele beszélnék, csak ő van velük fél napot.
Szia!
Hát nagyon sajnálom a helyzeteteket. Mi egy hasonlón vagyunk túl. Másodikas volt tavaly a kislányom, amikor januárban a szünet után napokon keresztül rosszullétet produkált. Hazahoztam a suliból és pár óra elteltével teljesen elmúltak a tünetei. Egészen a harmadik napig, amikor olyan rosszul lett, hogy remegett, mint a kocsonya. Futás vele az orvoshoz, a váróban pár perc múlva, már tök jól volt, az orvos azt mondta semmi baja a gyereknek. Otthon aztán kikérdeztem, és feldúltan hallgattam, hogy a tanítónénivel milyen gondjai vannak....azonnal átkértük másik osztályba, pedig a két nagyobb is ehhez a tanítónőhöz járt...
Menjél is be a suliba , és az osztályfőnökkel beszélj.
Az én kisfiam is egy időben sírt és rettegett minden nap. Az osztályfőnök segítségével és a fiammal együtt működve szépen ki lettek simítva a gondok. Ha pedig nem tudtok változtatni a dolgokon, akkor hatásossabb a másik osztályba való átlépés.