Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sztárfórum: Klein Dávid
Létrehozva: 2010. május 14. 22:25
Sziasztok enelcések!
Szeretnénk újraéleszteni az NLC fórumon a Sztárfórum hagyományát. Régi motoros fórumozók talán még emlékeznek, hogy régen, a történelem előtti időkben (na jó, vagy inkább pár évvel ezelőtt) meghívtunk híres embereket a fórumra, és egy megadott időszakban tudtatok kérdezni tőlük.
Hát most újra kezdjük a sorozatot.
Első vendégünk május 17-n hétfőn 12-14 óráig: Klein Dávid, a Himalájában balesetet szenvedett és meghalt hegymászó túlélőtársa.
Klein Dávidról a nagyközönség talán akkor értesült először, amikor most áprilisban felröppent a hír: "Két magyar hegymászót ért baleset a világ legmagasabb csúcsára menet: Várkonyi László eltűnt, Klein Dávid könnyebb sérüléseket szenvedett. "
Az Eseményhorizont nevű hegymászó-oldalon még azt tudhatjuk meg Dávidról: "Dávid 1975-ben született és 13 évesen ismerkedett meg a hegymászással. Egy évvel később alapfokú sziklamászó vizsgát tett. 1998-ig hazai hegymászó iskoláinkban, az Egyesült Államokban, a Magas Tátrában (több téli próbálkozás a Magas Tátra teljes főgerincének átmászásával) és az Alpokban töretlen lendülettel csiszolta hegymászó tudását, nyáron és télen, sziklán és jégfalakon. Magashegyi expedíciós hegymászó karrierjét 1998-ban kezdte el."
Fogadjátok szeretettel Klein Dávidot, és gyűjtsétek a kérdéseiteket: hétfőn délben személyesen feltehetitek neki azokat. Aki valamiért lecsúszná a hétfő delet, az se búsuljon: sztárfórum ideje alatt megválaszolt kérdésekből cikket szerkesztünk, vendégünket pedig lefotózzuk majd, úgyhogy utólag is olvashatóak lesznek a válaszai.
Üdv:
Adrián
Szeretnénk újraéleszteni az NLC fórumon a Sztárfórum hagyományát. Régi motoros fórumozók talán még emlékeznek, hogy régen, a történelem előtti időkben (na jó, vagy inkább pár évvel ezelőtt) meghívtunk híres embereket a fórumra, és egy megadott időszakban tudtatok kérdezni tőlük.
Hát most újra kezdjük a sorozatot.
Első vendégünk május 17-n hétfőn 12-14 óráig: Klein Dávid, a Himalájában balesetet szenvedett és meghalt hegymászó túlélőtársa.
Klein Dávidról a nagyközönség talán akkor értesült először, amikor most áprilisban felröppent a hír: "Két magyar hegymászót ért baleset a világ legmagasabb csúcsára menet: Várkonyi László eltűnt, Klein Dávid könnyebb sérüléseket szenvedett. "
Az Eseményhorizont nevű hegymászó-oldalon még azt tudhatjuk meg Dávidról: "Dávid 1975-ben született és 13 évesen ismerkedett meg a hegymászással. Egy évvel később alapfokú sziklamászó vizsgát tett. 1998-ig hazai hegymászó iskoláinkban, az Egyesült Államokban, a Magas Tátrában (több téli próbálkozás a Magas Tátra teljes főgerincének átmászásával) és az Alpokban töretlen lendülettel csiszolta hegymászó tudását, nyáron és télen, sziklán és jégfalakon. Magashegyi expedíciós hegymászó karrierjét 1998-ban kezdte el."
Fogadjátok szeretettel Klein Dávidot, és gyűjtsétek a kérdéseiteket: hétfőn délben személyesen feltehetitek neki azokat. Aki valamiért lecsúszná a hétfő delet, az se búsuljon: sztárfórum ideje alatt megválaszolt kérdésekből cikket szerkesztünk, vendégünket pedig lefotózzuk majd, úgyhogy utólag is olvashatóak lesznek a válaszai.
Üdv:
Adrián
A kérdésed egy részét (monotónia) az előbb pont megválaszoltam.
Viszont az érdekes, hogy mi történik az emberrel, amikor lejön a hegyről. Nagyon szeretek fent lenni. Egy különös, csodás és emberidegen világ a 8000 fölötti régió. Emberidegen, mert letisztult geometriai formákból, halott anyagokból épül fel: éles jégtömbök, fagyott sziklák.
Hiányzik az élet indázó, organikus, csobogó, rugalmas minősége. Olyan, minthogyha meglátogatnánk, súrolnánk a létezés határmezsgyéjét, és aztán megpróbálnánk visszatérni onnan. Ha nincs elég lendületed, nem tudsz elszakadni a Föld tömegvonzásától. Ha megfeledkezel a gravitációról, végleg elszakadsz.
Amikor visszakerülsz ebből az emberidegen világból, akkor hirtelen megtelik a tüdőd oxigénnel, erősnek érzed magad, mindent fel akarsz falni, a sejtjeid ugrálnak örömükben...
Minden, amit felsoroltál szerepel a lelkileg, szellemileg, fizikailag éhségére ébredő hegymászó étlapján, de jól elvagyok már azzal is, hogy egy reptéri mosdóban kinyitom, majd elzárom, majd megint kinyitom, majd megint elzárom a vízcsapot, és a VÍZ FOLYIK!
És persze eltelik egy hét, és már a következő kalandot tervezgeted...
Szia Dávid!
Hová mész legközelebb mászni? Jövőre ismét megpróbálod a Mount Everest-et?
Ez nagyon jó kérdés!
Sokat gondolkoztam az évek során azon, vajon milyen az ideális expedíciós hegymászó. Ha egyetlen tulajdonságot, kompetenciát kéne kiemelnem, akkor azt mondanám, legyen monotóniatűrő. Azaz: legyen képes sokáig a fenekén ülni, és várni. Ugyanis az expedícióról készült filmek tele vannak eseményekkel (bevágja a csákányt, ereszkedik a kötélen, menetel stb.), ezek az események azonban az expedíció elhanyagolhatóan kis hányadát teszik ki. Legtöbbször várunk: engedélyekre, az időjárásra, hogy leülepedjen a hó, hogy megolvadjon a lábasban a jég.
És a sok-sok várakozás közepette meg kell tudnunk őrizni ambícióinkat, a heggyel és egymással kialakított harmóniát, fizikai, lelki állóképességünket, egészségünket, realitásérzékünket stb.
Ebben rejlik az expedíciózás egyik legkomolyabb kihívása.
Elsősorban a családomat emelném ki: rendkívül hálás vagyok édesanyámnak, édesapámnak, testvéreimnek. Világéletükben nagyon szupportívak voltak. Sokáig azt hittem, hogy amijkor a hegyen vagyok, vagy csaavrgok a nagyvilágban, nem féltenek, később elgondolkoztam, és rájöttem, hogy én már csak olyankor találkozom velük, amikor haza érkeztem...
Ma úgy gondolom, hogy biztos féltenek, de ugyanakkor tudják, hogy a helyemen vagyok, hogy azokat a feladatokat fogadom el, amikről TÉNYLEG azt hiszem, hogy nekem szólnak, és ezt értékelik, érzik, hogy a helyemen vagyok. És ez sokat jelent.
Az ELTE BTK filozófia szakos végzős hallgatója vagyok (szakdolgozatomat kéne írnom, de húzom, mint a rétestésztát), és közben az Edge 2000 nevű minikönyvkiadó ügyvezetője.
Nem valami nagy biznisz, de a könyveket nagyon szeretem, és így úgy érzem, hogy - bár része vagyok egy alapvetően igazságtalan gazdasági mechanizmusnak - mégis a könyveken keresztül értéktermelő elfoglaltságot végzek.
szia! 15-16 éves koromban 1 évet töltöttem az usa-ban. (akkoriban, ha jól emlékszem 1992-ben, ez igazi Nagy Kalandnak számított... az persze túlzás, hogy tanultam: egy gimibe jártam egy ideig. aztán csavarogtam. de valóban, meghatározó élmény volt.) Montana államban kezdtem, ami elég vadregényes...
Adrijan!
Mi nagy "Okorkorre megyunk", de remelem, Te majd tolmacsolod a kerdeseket.
Ne sminkeljetekrondan ki a fenykepekhez!!!!!!
O ugy jo ahogy van. naturan
Sziasztok!
Pár perc türelmet kérek, átnézzük a hozzászólásokat, és már válaszolok is mindenkinek!
D
Sziasztok!
Kb. 5 perce futott be Dávid, már itt ül mellettem: most átolvassa a kérdéseket, és mindjárt elkezd válaszolni, én meg lefotózom, hogy aztán ti is jól megnézhessétek! :)
Adrián
Kedves Dávid! Részvétem Várkonyi László halála miatt. Elképzelni sem tudom, hogy hogyan lehet feldolgozni egy ilyen balesetet: a barát elvesztését, és azt az érzést, hogy mindez akár Veled is megtörténhetett volna. És nagyon együtt érzek Konyi családjával. A férjem februárban mászta azt az Aconcagua-t, amit Várkonyi László mászott meg első magyarként. Én ezt a "másik oldalt" ismerem, az iszonyatos aggódást, a félelmet, és persze hazatéréskor az örömöt, a megkönnyebbülést és a büszkeséget.
Igazából nincs kérdésem, csak sok erőt és sikert kívánok a továbbiakhoz!
Szeretettel:
Móni
Adrijan! En szeretnem tudni, hogy milyen hegymaszonak , milyen expedicios tarsnak talalta Klein David a skot Rod Milne-t.
http://www.aiai.ed.ac.uk/project/everest/rob .html
2005 Everest Expedition: Rob Milne
Rob MilneHa lehet nem egy szoval.
Minden hegymaszo tudja, hogy a hegyen ketfele parancsnak kell eleget tenni.Ket olyan parancsnak amirol dontenem azonnal kell.
1.Nem mehetek el a masik mellet, hogy ne nyujtsak segitseget szamara, 2.de ugyanakkor nem nyujthatok olyan segitseget, amivel onmagam tuleleset kockaztatnam.
Mondana ilyenre peldat?
Hogy tudja ezt a fajta kettosseget feldolgozni?
Nem volt meg emiatt konfliktusa onmagaval?
Minek alapjan dontenek, hogy egy hegy melyik oldalat masszak meg? Vannak-e ilyenkor vitak es vannak-e eszervek a cafolatokra?
Aki nem tud hetfon itt lenni a megadott idoben ,az most is kerdezhet?
Koztudott, hogy se oxigenpalackot, se serpakat nem hasznalnak a maszasnal. Ez azt jelenti, hogy az alaptaborba is maguk viszik fel a felszereleseket?
Leteznek kereskedelmi expediciok. Klein David vallalna-e ilyen expedioco veztest? Ha megis ugy adodna,-hogy igen-
mennyit kellene fizetniuk azoknak a nem profi hegymaszoknak, akiket magaval vinne? Olyan estekben /kereskedelmi expedicio/, amikor a jelentkezo nem jarja vegig a
hegymaszas felkeszulesenek fokozatait ,mekkora a baleseti szam?
Honnan tudjak melyik kotelhez kell erositeni magukat, hiszen nem egy szakaszon talalkozik az ember „Isten tudja mikori „ /?/
kotelekkel.
Mibol tudja eldonteni, hogy az adott kotel biztonsagos-e?
Mennyi kauciot kell befizetni egy - egy expedicionak es ezt milyen feltetellel lehet visszakapni, iletve elvesziteni?
neke is lennenek kerdeseim
Minden hegy vizforras, amit vedeni celszeru.
Ugyanakkor hallottam, hogy a Mont Everesten „kitakaritjak” az un. halalzonat, a felgyulemlett szemettol./elhagyott satrak, elelmiszer maradvanyok, ures oxigenpalackok, Gyakorta marad a hegyen az elhunyt hegymaszok foldi maradvanya?
Ilyenkor kinek kell azt lehozni?
Milyen kotelezo szabalyok vannak a hegymaszokra nezve, amit be kell tartani a szemeteles teren?