Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nők Lapja felvetés
Létrehozva: 2010. szeptember 9. 12:26
Kedves Fórumozók!
Bizonyára hallottátok a hírt, hogy a napokban tízmillió alá csökkent Magyarország lakosainak száma. Ma a felmérések szerint húsz fiatal huszonnégy gyermeket tervez, de a tervezett gyerekekből csak tizenhárom születik meg. A Nők Lapja szeretne behatóbban foglalkozni a témával, és a ti véleményetekre is kíváncsi: milyen eszközökkel mozdítanátok elő a gyermekvállalási kedvet?
Hozzászólásaitokból szemelgetni fogunk a Nők Lapja 40. héttől induló új, Fórum című rovatában.
Köszönjük! Koronczay Lilla
mondjuk egy lakcímre bejelentkezés?
vagy ha jön a népszámlálás, ott is le lehetne "buktani" néhányat
ha rajtam múlna, én nagyon keményen lépnék fel minden ilyen "szabályszegővel", "hazudozóssal" szemben
Ebben Neked teljesen igazad van! Természetesen támogassuk a családokat, gyerekeket akár az én adómból is :) Én csak azt mondom, hogy van egy jelentős réteg akiket sajnos nem lehet anyagi eszközökkel motiválni. (és sajnos ebbe a rétegben én is benne vagyok)
Jaj és még valami ami most ugrott be! Nem egy olyan családot ismerek akinek akkor lett 3 gyereke mikor az a bizonyos 3 gyerek 4 kerék kampány ment. Szóval a harmadik gyereket bevállalták mert megvolt az anyagi támogatás (akkor még) felnevelni azonban nagyon nehezen tudják mert sem a türelmük, sem a szülői képességük nincs meg a háromhoz. Mindenki vállaljon annyit amennyit minden tekintetben elbír.
nagyon jól összefoglaltad.
miért baj, hogy alulról súroljuk a 10 milliós határt?
minden embernek tud az ország, a társadalom megfelelő életszínvonalat biztosítani?
el tudja a társadalom tartani a 10 millió embert?
komolyan nem értem miért baj, hogy kevesebben lettünk
vagy az a baj, hogy most erőteljesebben felborult a cigány-magyar egyensúly? (kéretik nem törölni és nem elvinni ebbe az irányba a beszélgetést, de nem lehet a topikindító témájáról e kérdés nélkül beszélni!)
Így már értem, oké.
De ezt, hogy tudnád ellenőrizni? (Ezt úgy kérdezem, mintha tényleg rajtad múlna a bevezetése
. Bár ki tudja???)
"És persze a nők sem estek attól kétségbe, hogy hónapokat vagy éveket otthon kell maradni a gyerekkel."
Lehet, de a bölcsődét sem most találták fel. A mai 50-es korosztálynak jelentős többsége bölcsődés volt, és nem volt "divat" vagy elvárás évekig otthon maradni. Nagymamámat kérdeztem erről.
Meg lehet nézni a svéd példát: a nők gyerekvállalási kedvének növekedésében jelentős szerepet játszott az, hogy- hosszú évek össztársadalmi és állami erőfeszítései révén - elérték, hogy az anyaság ne lehetetlenítse el őket a munkaerőpiacon.
Itt ugyan kapnak az anyák gyest/gyedet, csakhogy az otthon töltött éveknek gyakran az az eredménye, hogy lehúzhatják a - nem, nem a karrierjüket, hanem egyáltalán a munkaerőpiaci lehetőségeiket a vécén.
amit írtál arról a kozsó női jutottak eszembe
amíg ez megy főműsoridőben, addig nincs miről beszélni
festett hajú és sminkelt pasi, mű csajok meztelenül
nem láttam a műsort, csak itt az nlc-n olvastam meg 1-2 másik honlapon ... elég is volt
Nem "kedv" kell ehhez, létbiztonság, belátható jelen, és tervezhető jövő!
Ha az meglesz, megjön a "kedv" is.
Ha - többek között - a média normálisabb értékrendet mutatna követendőnek, ha nem tágítanák tudatosan egyre az erkölcs diktálta határokat (ha egyáltalán még van olyan), ha a "minden élvezetet megérdemelsz bármi áron, hiszen Te vagy az első" életérzés és a könnyebbik út választásának sugallata helyett a komolyabb értékeket hordozó örömökkel foglalkoznának és annak bemutatása lenne a trendi... Soroljam?
Szerintem régen a férfiak többsége büszke volt arra, hogy családot alapított, valahogy a felnőttség és a férfivá válás tetőpotja volt az, hogy felelősséget vállalhat, és ezt így is élte meg. És persze a nők sem estek attól kétségbe, hogy hónapokat vagy éveket otthon kell maradni a gyerekkel.
De amíg az újságok címlapján a fiataloknak szóló cikkek 90 százaléka olyan jelleggű témákkal van tele, hogy pld. vállald be hármasban a szexet - egyszer élsz, élj a mának - mit egyél, igyál másnaposság ellen- miért tuti a swinger klubb - ki mekkora szilikonmellett csináltatott - stb., addig nehéz lesz a fiataloknak megmagyarázni, hogy miért is cseréljék le a bulival és extázissal teli könnyebb életet egy olyan életre (gyerekvállalás), ahol korlátok vannak, felelősség van, rizikó van, nem lehet bármikor bulizni menni, a gyereket nem lehet lecserélni, ha nem olyan, amilyennek szeretnék, a nőnek változhat a teste... Sorolhatnám még, de minek? (Legyintős szmájli)
Mindenesetre a mai kornak nem a gyereket vállaló, felelősségteljesen gondolkodó modern nő és férfi az ideálja, hanem a gyönyörök közt ide-oda csapkodó, élvezeteket halmozó "trendi" nő és férfi. Ezt a követendő képet egyre extrább, szélsőségesebb viselkedésminták elfogadásával, normálisnak feltüntetésével tűzdelik meg - na, így érdekes lesz előre mozdítani a gyerekvállalási kedvet. Egy mai húszéves egyetemista egyik fő célja, hogy "kiélje" magát, ez a kiélési vágy aztán szép lassan átgyűrűzik a harmincas évek elejére, közepére, sőt, van, aki úgy marad. Ugyanakkor nem igazán mutatnak olyan mintákat a fiataloknak, amiből kisülne, hogy felelősséggel, gyereket vállalva is lehet élni, örülni, szórakozni, élvezetekhez jutni - mindenféle téren, csak épp sokkal tartalmasabban.
:-)
minden ponttal mélységesen egyetértek.
akkor szerinted mi lehetne vagy mi a megoldás?
Egy korábbi összefoglalómból idézek.
A gyermekvállalási kedv csökkenésének fő okai:
(1) Egzisztenciális bizonytalanság. Manapság egy fiatal akkor indul a saját hajlék biztonságából az életbe, ha a szülei elég tehetősek ahhoz, hogy mondjuk a diplomaosztóján megajándékozzák egy lakással. Ellenkező esetben, havi százezres megtakarítással min. 8 évbe telik összegyűjteni egy tízmilliós lakásra valót. Vagy pedig marad a kölcsön, amelybe egyre kevesebben mernek belevágni. Ez nem indokolja a teljes gyermektelenséget, de a családalapítás kitolódását igen.
(2) (a) Családon belüli munkamegosztás egyenlőtlensége, a hagyományos családmodell válsága. Nem gondolom, hogy a magyar nők többsége karriervágytól fűtötten jár dolgozni napi 8 órában, és hogy mindenki a vezérigazgatói székért hajt. Ez a nálunk jobb gazdasági helyzetben lévő országok luxusa. Az átlagos magyar család nem él meg egy fizetésből, kivéve, ha az édesapa napi 10-12 órát gürcöl, aztán jól meghal infarktusban, 45 évesen. A kétkeresős családmodell elsősorban gazdasági jelenség, másodsorban pedig szellemi igény. Lehet rajta vitatkozni, hogy ez utóbbi jó dolog-e vagy sem (szerintem az), és hogy nem volna-e praktikusabb visszaküldeni az asszonyokat a fakanál mellé (nyilván az volna), de sok értelmét nem látom. Ebben a korban, ebben a társadalomban élünk, ehhez kell tehát alkalmazkodnunk. Márpedig abban a családban, melynek mindkét kereső tagja lehúzza a napi nyolcóráját (vagy többet), nem járja, hogy az otthoni teendők majd’ 100%-a (ha úgy tetszik, a „második műszak”) kizárólag egyikükre háruljon. Az átlagfelfogással ellentétben az új helyzethez igazított munkamegosztás nem kell, hogy a férfi-női szerepek felcserélődésével járjon. Minden (házas)pár, család ossza be a teendőket a saját szájíze szerint (ki mit utál kevésbé), és kész. A nagynéninek meg a szomszédnak semmi köze hozzá.
(2) (b) A főállású anyaság ill. háztartásbeliség alacsony anyagi és erkölcsi megbecsültsége. Itt még mindig tartja magát a nézet, hogy a házimunka „nem munka”, és a kisgyerekével otthon lévő anyuka csak „lábat lógáz” egész nap. Ez társadalmi hozzáállás kérdése, nem az állam dolga, hogy változtasson rajta, de ha az államkassza bírja, akkor a főállású anyaságot, mint munkavégzést – mert az – tisztességesen honorálni kellene.
(3) 4-6 órás bedolgozási és távmunka-lehetőségek hiánya, a kisgyermekes anyukák, ill. általában a nők hátrányos megkülönböztetése az álláspiacon. Ez a pont nem sok magyarázatra szorul. A munkáltatót kötelezni arra nem lehet, hogy egy 8 órában foglalkoztatott alkalmazott helyett két 4 órában dolgozót fizessen, kivéve, ha megéri neki anyagilag. Márpedig ez jelentős gazdasági, jogi, társadalmi átszervezéseket igényel. Ez tehát az állam dolga lenne. A nők diszkriminációja is az, legalább felerészben, de felerészben a társadalom hozzáállásán múlik, lásd az előző pontot. A munkáltatót kizárólag az érdekli, mennyi hasznot termel az alkalmazott. Ha adott két hasonló képességű ember, akik közül az egyik elmehet szülni, és várhatóan ő lesz az, aki folyton szabadságot vesz majd ki a gyerek körüli teendők (orvoshoz rohangálás, otthoni ápolás etc.) miatt, nyilván a másikat alkalmazza, azt, aki kisebb eséllyel esik ki a munkából. A munkáltatót tehát nem hímsovinizmus vezérli, hanem józan (nyereségorientált) belátás, az eredmény mégis az esélyek egyenlőtlensége.
(4) A családtervezés/fogamzásgátlás terhének egyenlőtlen megosztása. Mindig csak arról beszélünk, hogy a nők mit tesznek, tegyenek meg azért, hogy legyen/ne legyen gyerekük. Internetes fórumokon olvasok olyan véleményt, hogy „inkább én fekszem kés alá, nehogy szegény drágám tegye kockára az egészségét”. Ugyan miért? Szintén itt olvastam egy háromgyermekes apuka vallomását, aki a felesége egészségének megóvása érdekében vállalta a sterilizációt. Róla viszont sokan példát vehetnének. „Ugyan, kérem, minek is gondolkodunk ezen, hiszen ott a mindenki számára elérhető tabletta!”. Könnyű dobálózni a szavakkal, - „Májkárosodás, elhízás, trombózis? Ugyan, majd pont te leszel egymillióból az az egy, akin kiütközik a káros mellékhatás!” - ha az ember nem a saját bőrét viszi a vásárra. Persze, ha arról van szó, hogy kellemetlen-e „zokniban lábat mosni”, meg potenciazavarokat okoz-e a férfiaknak kifejlesztett fogamzásgátló tabletta, akkor máris jön a húzódozás.
Ezt azért tartom némileg ideillőnek, mert egyrészt a tömegesen alkalmazott hormonális fogamzásgátlás és az abortuszok magas száma rossz hatással lehet a nők egészségére és áttételesen (vagy egyenesen) a termékenységükre, továbbá mert összefügg a (2)-es ponttal.
(5) "Modern" életstratégia. El kell választani az ún. szegényebb réteget életstratégia (vagy inkább túlélési stratégia?) szempontjából a többitől. Ez egyben a korábbi korok (nagyszüleink, őseink stb.) életstratégiája is, tekintve, hogy nem létezett hatékony fogamzásgátlás (családtervezés) és arányaiban jóval kevesebb gyerek érte meg a felnőttkort - ha esetleg valaki visszasírná ezt.
Ennek több tényezője is van, de nem mindegyik jellemző mindenkire.
Az egyik a "több kéz többet győz" elve. Ezek az emberek már nagyon korán kiveszik a részüket a produktív munkából, amely részben az önellátásra épül - ez egy régóta bevett gyakorlat, és a legszegényebbek ma is viszik tovább.
Vagyis, egy mai ún. "civilizált, modern" család nem az "annyi lesz, amennyit Isten ad" vagy a "minél többet, hogy legyen elég dolgos kéz" stratégiát követi, hanem azt, hogy kevesebb (átlagosan 2) gyereket vállal, és az ő nevelésükbe invesztálja minden erőforrását.
Figyelembe kell venni, hogy meghosszabbodott a gyerekkor. Manapság egy fiatal huszonpár néhány éves koráig tanul, utána dolgozni kezd és egzisztenciát teremteni. Ebből adódóan a gyerekvállalás időpontja is kitolódik. Nem hiszem, hogy olyan nagyon ne akarnának szülni a nők - egyszerűen csak később érnek meg rá lelkileg, és később ítélik úgy, hogy megvan a megfelelő (anyagi és lelki) háttér hozzá.
A lényeg az, hogy a gyermekvállalás és családtervezés kérdésében pozitív példával, segítőkészséggel, támogatással kellene utat mutatni – lásd a fenti pontokat -, nem pedig karrieristázni és nemzetgyilkosozni, mert utóbbi csak arra jó, hogy bűntudatot, sőt, „csakazértse” ellenállást szüljön. (Itt jegyezném meg, hogy azt is nagyon érdekesnek tartom, hogy amikor egy fiatal, bajba jutott anyának vagy párnak valódi segítségre – álláskeresés, lakhatás, étel, ruha stb. – lenne szüksége, kevés valódi segítséget kap, és ha kap, rendszerint nem azoktól, akik a leghangosabb család- és magzatvédők.)
Ugyanis senki sem szereti, ha kényszerítik valamire, ám lehet, hogy gyengéd terelgetéssel és valódi segítséggel, de a döntés szabadságát meghagyva sokakat el lehetne indítani a gyermekvállalás irányába. Ha konkrétan Kiss Marit nem sikerül, hát nem sikerül – el kell fogadni, hogy vannak, akik nem vágynak utódokra, még akkor is, ha ez evolúciós szempontból (számukra) végzetes stratégia.
Igen, probléma. De!
Szerintem külön kellene választani:
1. azt, aki egyáltalán nem vállal gyereket megfelelő partner, stb hiányában
2. vagy azokat a családokat, ahol már van 1-2-3 gyerek, de anyagi okok miatt nem vállalnak többet.
Mert szerintem nemcsak az a gond, hogy egyesek egyáltalán nem vállalnak gyereket, hanem az is, hogy sok gyerek marad pl egyke, anyagi okok miatt. És ezt a második csoportot igenis lehetne motiválni az itt felhozott ötletekkel!
én itt kimondottan azokra gondolok, ahol a párkapcsolat megvan, de a kedvezmények érdekében egyedülállónak vallják magukat
rengetegen vannak ilyenek, akik így hasznot húznak bizonyos rendszerekből
velük van a bajom, nem a valódi egyedülállókból
akkor ellenőrizze
állítólag rohadt sok diplomás futkározik az országban
hozzon létre ilyenekre szervezeteket
két legyet egy csapásra ... munkahelyteremtés és ellenőrzés ... ami végső soron a gazdaságnak és a közmorálnak is jót tehet, nem?
3 millió munkavállaló van és kb 10 millió felhasználó.
Honnan lenne pénz a rendszerbe mindarra amit leírtál?
Abban egyet értünk, hogy a befolyó pénzeket jobban is fel lehetne használni, de hogy kevés minden ember szociális igényeinek kielégítésére az biztos.
"7. csak azok kapjanak családi adókedvezményt, ahol rendes család működik, vagyis van férj és van feleség (ergo a gyerek házasságba születik), de ők rendes, kézzel fogható kedvezményt kapjanak"
Rúgjál még bele az adókedvezmény megvonásával is azokba, akik bármilyen okból egyedül nevelnek gyereket.
A csonka család is család.
Nyilván az egyedülálló szülőnek a gyereke jóval kevesebbe kerül, tehát neki nincs szüksége kedvezményre..
miért jött ez a "nincs elég gyerek" téma ennyire előre az utóbbi pár hónapban?
komolyan mondom tiszta frusztrált lettem tőle, hogy én, mint szabálykövető állampolgár még nem szültem
Szerintem nagyjából ezer és egy oka lehet annak, hogy ki miért vállal, vagy nem vállal gyerkőcöt, és a saját okát legjobban mindenki maga ismeri. Érdekesnek gondolnám először azt feltérképezni, hogy ki miért nem vállal, vagy vállal csak egy gyereket és csak ezek után gondolkodni az eszközökön amik kedvet csinálhatnának.
A saját barátnői körömön (20-as vége, 30-as gyermektelen, ki kapcsolatban, ki egyedül, ki házasságban) gyorsan végigtekintve, mi azt a réteget képviseljük akinek az hozná meg a kedvét ha egy biztos kapcsolatban élne ahol a pasi is akar! Akar közös jövőt, akar gyereket, akar minket, akar hosszú távú kapcsolatot (ha már nősülni nem is). És direkt írom ilyen csúnya szóval, mert ne csak akargasson, meg szeretne, hanem eltökélt legyen és igenis akarjon. Engem sem adókedvezményekkel, sem ingyenes tankönyvekkel, sem ingyen Dior táskával nem lehetne motiválni, de ugyanígy azzal sem ha megadóztatnának mert nem anyagi okai vannak a dolognak hanem inkább érzelmi bizonytalansági okai, mert sem egyedül sem egy rossz kapcsolatban nem akarok gyereket felnevelni. A nagyszüleim semmi pénzért el nem váltak volna, ezzel szemben ma már egyre kevesebben házasodnak és a kapcsolatokból is sokkal könnyebben kilépnek a felek. Nehéz döntés ebbe a bizonytalanságba még egy ártatlan gyerkőcöt is „belerángatni”.
Nem mondom, hogy ez általános probléma, mert nem tudom hányan gondolják még így az érintettek közül, de az biztos, hogy ez is probléma.
Szép napot Mindenkinek!
Nagyjából így vagy úgy, érintett vagyok a témában. Tervezni, azzal nincs gond, azzal, ami mindig áthúzza... Igen, szeretnék gyermeket, 24 vagyok, ha azt nézem a szervezetem saccperkábé biológiailag most van azon a szinten, amit ideálisnak mondanak, sőt, nemrég jártam éves kivizsgáláson, ahol igen jó eredmények jöttek ki, tehát egészségügyi probléma nem áll elő.
DE! és ebből mennyim van...
Tavaly, mikor lejárt volna a határozott idejű szerződésem a feletteseim, mielőtt határozatlanná vált volna át, kérdezgették, hogy hát elég régóta a párom a párom és a korban is benne vagyok, hogy állunk a gyerekhez. Ühüm, gondoltam magamban, pont nekik mondom el, ha tervezném is, így csak bölcsen annyit válaszoltam, hogy 2007-ben felvettük svájci frank alapú hitel, 25 évre, visszakérdeztem, hogy ennek tükrében és az egyre romló gazdasági helyzetben valamint deviza árak mellett 22 éven belül elképzelhető, hogy nem is lesz, és a második DE! már meg is volt.
Harmadik DE!, minek vettük fel, mert akkor kedvezőek voltak a konstrukciók, fillére pontosan fele ekkora a törlesztőrészlet és felújításra használtuk egy megörökölt házra, azt hiszem senki nem kövez meg, bár ebben nem vagyok biztos, hogy mivel egyikünk szülei sem rocsildék, így albérletbe gyereket vagy szülők mellé nem akartuk, úgy gondoltuk, hogy emellett a részlet mellett lehet vállalni, most már nem...
Nem olyan helyen dolgozom, 7 számjegynél kezdődnek a fizetések, nem ám, megakadtunk a hatnál és nem is megy feljebb, mert be van fagyasztva a bérünk, OK, mehetnék máshová, ahol többet fizetnek, de max puszira, én pedig nem vagyok senkinek a senkije... Ennek a fizetésnek az x százaléka nem elég.
Egy gyereknek pelenka kell, tápszer, kencék, a felszerelést és a ruhákat azért nem írom, mert a rokonság már őrizgeti nekünk...
Egészség ügy, fizetem a tb-m, magam után, mások után, de mert én ezt fizetem, nekem nem lesz szebb és jobb a várandóságom, ha nem perkálok, vagy fizetek és akkor kijön a gyerek, vagy nem fizetek és akkor is kijön, na de hogy... Családban van rá példa...
Tegyük fel, hogy terhes lettem. Fizikai munkát végzek, nem tudnak áthelyezni más munkakörbe, mert nem, mert létszámstop is van, mit van mit tenni, táppénz, már írták, írtó kevés....
Mi a biztosíték arra, hogy visszavesznek, még ha csak erre az éhbérre is? Honnan tudom, hogy ha úgy gondolom, hogy már dolgozni mennék lesz-e helye valahol a gyereknek, ahol napközben vigyáznak rá? Egy váltott műszakú munkahelyen (reggel-délután) hol fogja az érdekelni a munkáltatómat, ha lesz is helye a gyereknek, hogy ki viszi és hozza...
A gyerek egyértelmű, hogy közösségben beteg lesz, ha besokalnak a táppénzemen, mert voltam akkor, ekkor, amakkor?
Azt írják mindenhol, hogy a fiatalok félnek a felelősségtől, nem a fiatalok most már átgondolják, hogy mik a lehetőségeik, nem attól félnek, hogy felelősek lesznek egy életért minimum míg fel nem nő és még tovább, attól félnek, hogy miként és milyen körülmények között jut el a gyerkőc eddig. Nem addig gondolkodnak, ahogy hiszik, hogy jajj, gyerek, jajj, megcsináltuk, megszületet, nevelgetjük, nem, arra gondolnak, hogy azt a nyamvadt túrórudit meg tudjam neki venni hó végén, amikor majd 3-4 éves lesz és akkor már nem a felelősségtől fog félni, hanem attól, hogy legyen munkahelye, hogy tudjon mit letenni az asztalra a gyereke elé.
Én már nem azon gondolkdom, hogy milyen lenne felnevelni, ez a legkevesebb, de hogy fogom pelenkával bírni, hogy fogom tápszerrel, bébikajával, ahogy nő mindig új ruhákkal, miből fogom iskoláztatni, miből állom majd azt, hogy felsőoktatásban részesüljön, hogy ne korlátozzam azért, mert nekem nem tellik rá vagy az apjának, vagy együtt...
Igen, félek, ezektől, és nem a felelősségtől.
Egy nőnek hátrány, ha gyereke van, mindaddig, míg jár rájuk a táppénz, ha már elmúlt annyi idős, természetesen alkalmazzák szívesen, hisz nem lehet vele otthon, de ahogy a környezetemben látom, nemigen kellenek azok az anyukák, akiknek kicsi gyerekük van...
Egyenjogúságot akartak a nők, hát akkor éppen ezért miért is különböztetik meg őket? Ez már rég nem az...:D
a normális, okos pasik
ez a legnehezebb ebben az egész rendszerben
tudod te milyen k.va drága a klónozás? ... mert, hogy ilyet csak művi úton lehet előállítani (nagyon röhögős smile)
1. Hiányzik a megfelelő apa
a minap mondta passenger barátunk: ő szívesen csinál gyereket, de nincs az a nő, aki egyedül felnevelné őket
ez a gondolkodásmód sajnos a 20-40-es korosztályra úgy általánosságban jellemző