Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem megy!
Létrehozva: 2011. február 9. 14:15
Sziasztok!
Aki kötekedni nézett be nyugodtan csukja be ezt az ablakot...
Mit tennél, ha már 2. éve nem találnál munkát, miközben mindent megteszel, beregisztrálsz sok álláskereső portálra, olvasol újságot, hirdetéseket ? Előveszed az ismerőseidet is ? Ha már az ismerőseid se tudnak segíteni ?
Amikor egy ismerős jó szándékkal megkeres, hogy igen kell nekik egy ember, leginkább azért ismerősök közül válogatnak, mert bizalmi ember kell és akkor a felettese fogja magát, amikor már minden biztos és beleéled magad, hogy igen, végre fordult egyet a kocka és választ egy teljesen más embert, aki még lehet ismerőse is, ami nem derült ki ?
Mit tennél, ha tényleg szeretnél egy bizonyos munkát és már több körön túl is vagy és bíztatnak igen, nekünk ilyen ember kell ? Aztán elhívnak különböző rendezvényekre hostesskedni, ami távol áll tőled, de megteszed, mert a mai álláskereső embernek meg kell tennie, mert akár ez alapján is választhatnak, ami végső soron egy zsarolás is egyben... aztán letelik ez a "munka" és eltünnek, majd keresed őket érdeklődve, hogy akkor most hogy állunk, majd közlik, ja még interjúztatnak, és nem történik semmi, majd 1-2 hónap múlva e-mailon merik közölni veled (bár ma már az is csoda, ha vmilyen visszajelzést kapsz) nem téged választottak. PErsze időközben lemondasz róla, nem éled bele magad, mert minek, nem szabad semmibe se beleélned magad a mai világba.
Mit tennél, ha jelentkezel (adminisztráció, HR asszisztens) különböző munkákra, amit egy füzetbe irogatsz, mert képben szeretnél lenni, hová is jelentkezel, majd fekhívnak, hogy de te jelentkeztél, ami végül kiderül nem is az a cég és nem is az a pozició csak valami ügynök, amit nem szeretnék semmiféleképpen.
Mit tennél már ilyen elkeseredettségben, amikor 28.500 Ft szociális segélyt kapsz, a rezsid 40 ezer és akkor még nem is ettél, szórakozásra, nyaralásra már jó ideje nem is gondolsz, csak próbálod átvészelni a mát és a holnapra nem is mersz gondolni, se bizakodni, mert beleélni magad nem szabad.
Annyira elkeseredett vagy már, hogy mindenhol az alap valamilyen diploma és beszélj 2 tárgyalási szintű nyelvet, átlat 1 nyelv, de már egyre több, hogy 2 nyelven, az egyik nyelv mondjuk még meg is van az angol, de otthon vagy és nem tudod gyakorolni, nem tudsz kivel beszélgetni és nem tudja senki neked kijavítani, max olvasgathatsz, hogy a szókincsed ne legyen passzív.
Aztán amint jelentkezel egy ilyenre és kérnek bérigényt és le mered írni, hogy netto 140.000 Ft akkor kiröhögnek, hogy ők nem ilyen sokra gondoltak és talán bruttoban megkaphatom ? Miért , miért és miért keresünk mi ilyen keveset ? Miért nem becsülik meg azt aki tanult és miért akarják ennyire leminősíteni ?
Teljesen el vagyok keseredve.... ez egy segítségkérés volt...
Ez hülyeség :) Azt kapod vissza jórészt, amit magad is adsz. Én, ha belegondolok, nem nagyon tudok felidézni magam körül savanyú képű, folyton morcos embereket. Aki van, az meg inkább vicces :)
Na jó, az NLC tele van velük, de szerencsére az NLC nem a való élet leképezése fórumszinten. Szerintem ha mindenkinek megnyúlna az orra, mint Pinocciónak, amikor hazudik, akkor a többség képtelen lenne fórumozni, mert a hosszú orrától nem férne oda a képernyőhöz :))
"Tudjátok, én az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, hogy miért vagyunk "boldogtalanok". Vagy kevésbé fennkölten: elégedetlenek. Mert mindig a nálunk JOBBAN élőkhöz viszonyítjuk magunkat, és természetes, hogy ezek után a legerősebb érzés az emberben a frusztráció."
Az hibádzik ebben, hogy úgy látom: te (és a többség) úgy értelmezi a "mások nálunk JOBBAN élnek" c. kérdést, hogy anyagilag élnek jobban.
Erre én is azt mondom, hogy fölösleges másokat (akár országon belül, akár kívül) irigyelni, ebbe bele lehet keseredni.
Veletek ellentétben viszont én úgy látom, hogy más népek, más országokban (beleértve a szegényebbeket is) azért élnek "jobban", mert mások az (a nehézségeket mentálisan oldani képes...) értékrendek, mások a közösségszervező erők, mások a társadalmi szokások és tradíciók, mint itt. Ennyi morcos, savanyú képű, már-már agresszív embert máshol nem találsz. Bulgáriában sem, Kubában sem, Törökországban sem.
Ha azt nézed, hogy az ÉLETED nincs veszélyben, akkor már olyan szerencsés vagy, hogy azt fel sem tudod fogni.
Nem kárörvendezni kell a nálunk rosszabbul élőkön (hol írtam én ilyet?), hanem SZÉLES LÁTÓKÖRREL észrevenni, hogy mi bizonyos dolgokat csak azért tekintünk "elviselhetetlennek", mert annyira szerencsések vagyunk, hogy még csak hírből sem ismerjük az igazi szenvedést.
Ugye te is kellemes meleg lakásból írsz, van benne áram, tévé, hűtőszekrény, kényelmes ruhák, számítógép, internet, és nem bombáznak a fejed fölött. Én is. Aproblémákat jórészt magunk gyártjuk, magunknak. (Nem te vagy én, hanem úgy általában az emberek errefelé.)
Nem tudok ezzel mit kezdeni. Sajnálom az Afrikában, Indiában, akárhol nyomorgókat, egy tál rizsért robotolókat, de azzal nem segítünk rajtuk, ha azon "(kár)örvendezünk", hogy de jó, hogy bezzeg mi itt vagyunk és nem ott.
Magunkon sem segítünk ezzel, mert mindenkinek az adott helyzetben és az adott körülmények között kell döntenie, cselekednie, alkalmazkodnia, s ha akar és tud, változtatnia.
Másrészt illúzió azt gondolni, hogy a nyugati kultúrában élni "kényelmes". Ott is keményen kell dolgozni, szembesülni a kockázatokkal és a szociális és magánéleti problémákkal, különböző emberi sorsokkal.
Az lenne a "normális", ha te egy viszonylag rendes munkaidő-beosztással*, egy állással kereshetnél annyit, hogy te és a családod megéljetek.
*Ma már nem realitás a szocialista 8:00-tól 16:00-ig munkavégzés, még akkor sem, ha ezt az időt végig munkával tölti ki a dolgozó. Napi 10-14 óra a valóság. Nem alkalomszerűen, hanem rendszeresen, heti átlagban. Esetleg szombati (+ vasárnapi, és nemcsak a kereskedelemben meg az egészségügyben) túlórázásokkal.
Ez még kibírható is lenne (én pl. mindig ilyen rendszerben dolgoztam), csak akkor "érje meg" ezt vállalni az érte járó fizetségért is. Ne csak azért gürizzünk, könyörgöm, hogy az albérletet/hitelt + a rezsit ki tudjuk fizetni.
Én szeretek dolgozni és nem álmodozom arról, hogy pl. 40 vagy 50 éves korom után ne kelljen. Csak a gyermekszülés, kisgyermek-gondozás ideje alatt (elképzelésem szerint kb. 2 év, de semmiképp nem 3 vagy több...) engedném meg magamnak, hogy ne a munka világában dolgozzak, hanem "csak" otthon. Megőrülnék az unalomtól, még akkor is, ha sok elfoglaltságom lenne a családommal és a hobbijaimmal összefüggésben. Inkább arra vágyom, hogy olyan munka-jövedelem-magánélet arányban tudjak dolgozni, hogy az egészségem sokáig, még 60+ is jó állapotban maradjon és legyen erőm, kedvem, stb. tovább csinálni azt, amit szeretek.
Ja értem. Ezt nem tudtam.
Tudjátok, én az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, hogy miért vagyunk "boldogtalanok". Vagy kevésbé fennkölten: elégedetlenek. Mert mindig a nálunk JOBBAN élőkhöz viszonyítjuk magunkat, és természetes, hogy ezek után a legerősebb érzés az emberben a frusztráció. Pedig a nagyon szegény–nagyon gazdag skálán mi valahol középen helyezkedünk el. Ami azt jelenti, hogy bőven vannak nálunk rosszabbul élők. Gondoljatok azokba bele, akik azért jönnek Mo.-ra élni, mert ahonnan ők jönnek, ahhoz képest ez az ország maga a Kánaán...
Van olyan ország, ahol csak minden 2. gyerek éri meg a 10. életévét. Vagy ahol napi szintű a háború. Vagy olyan totális elnyomásban élnek, ami csak egy hüvelyknyire van a rabszolgatartástól. Ami számunkra maximum egy kishír a Híradóban. Lehet borzongani rajta, aztán ha nagyon unja az ember, aki odébbkapcsol a távkapcsolóval, oszt annyi.
Ehhez képest meg lehet, hogy valakinek csak annyi a baja, hogy nem tud idén nyaralni menni... Lehet, hogy ha nem azt néznénk folyamatosan, hogy milyen kurva sz*r nekünk, hanem azt, hogy mi az, ami tagadhatatlanul jó nekünk, sokkal boldogabbak lennénk. És ez még nem jelent hurráoptimizmust. Csak a folyamatos sebnyalogatás helyett jó lenne már végre REÁLISAN látni a helyzetünket.
"Felemelték volna időben a hangjukat?
Mit jelent, hogy időben?"
Az NLC-n nem szeretek politizálni, de most nem kerülhetem meg a dolgot:
Például az Antall-kormány idején, amikor mindenki tudta, hogy óriási az államadósság és a költségvetési hiány (az életképtelen szocialista rendszer örökségeként), de megtöbbszörözték azt az érzelmi alapú, illetve a rövid távon talmi "hasznot" jelentő, de valójában struccpolitikusi intézkedésekkel.
Mire gondolok itt?
Kárpótlás. Óriási pénzek elosztogatása a semmire. Mert ezzel nem ésszerűen privatizálták a mezőgazdasági termelés hátterében álló vagyont, nem ösztönözték vele a mezőgazdsaság és a ráépülő ipari, kereskedelmi ágazatok modernizációját, versenyképessé tételét.
Szemhunyás a tömeges méretű kamu rokkantnyugdíjazások felett. Csak azért, hogy ne jelenjen meg ennyi ember a munkanélküli-statisztikában, ne szociális segély megnevezéssel kapjanak ellátást. Ez biztosan az utcára csalta volna a tömegeket.
Az elavult oktatási rendszerből kikerülő fiatalok tömegének bepréselése a felsőoktatásba - ugyanabból az okokból, mint az idősebbek kamu-rokkantosítása. Ezzel is temérdek pénzt öntöttek bele a feneketlen kutakba, olyan oktatási intézményeket finanszírozva, amelyek szám felettiek, versenyképtelenek és csak a diplomás munkanélkülieket képezik.
Lehetne még ilyen "mérföldkő" a Bokros-csomag is.
Nem onnan vettek el akkor sem, ahonnan kellett volna és lehetett volna, hanem a társadalom legalsóbb rétegeitől és a kisvállalkozásoktól.
"EU belépés?
Dönöttek?"
Ők igen. Én nemmel szavaztam. Csak az a baj, hogy együtt szívok azokkal a hülyékkel, akik erre igent mondtak.
"Választások? Bármelyik is?
Döntöttek?"
Ők igen, én nem és nem is fogok. Másik topikokban nyíltan vállalom, hogy célom a kivándorlás, szellemileg-érzelmileg nem tudok itt semmilyen (politikai párt által képviselt) "ideológiával" azonosulni. Azzal sem, aki "Kánaánt" ígér és azzal sem, aki mást.
"A volt iskolatársnak kéne az alapnak lennie?"
Nem feltétlenül, de most ezt hoztam példának Kukacapja (mivel ő hozta fel példának az iskolatársakat) hsz-ára válaszolva.Természetesen lehet viszonyítási alap más is. De semmi esetre sem az éhbérért robotolás+vegetálás vagy a munkanélküliség.
Kedves vagy, köszönöm!
Nekem ezt még a totális összeomlás előtt sikerült abbahagynom. ;)
Akkor, amikor lazán befizettem egy csomó pénzt a megálmodott nyaralásra, és alatta végig pocsékul éreztem magam, egyáltalán nem tudtam élvezni, mert rájöttem, hogy azt a kimerültséget a két hét alatt nem fogom kipihenni, és utána újabb egy évet kell szenvednem a következő két hétért, és azután ez megy ki tudja meddig.
Úgyhogy felmondtam. Sajnos annyit azért így sem kaptam, hogy belátható időn belűl "nyugdíjba" tudjak menni majd. Ha tudtam volna, akkor fogcsikorgatva csináltam volna tovább.
És persze sorolhatjuk tovább a példákat, de azért azt el kell ismernünk, hogy ez akkor sem normális. Hogy ennyit kelljen dolgozni a megélhetésért. (És még mindig nem kőgazdagságról beszélünk.)
Akkor igen, ha igy éli meg az ember.
Számomra csupán eszköz...
Tudod kevesen viseltetnek az életük iránt alázattal.... igy az élet sem viseltet irántuk azzal...
Mondjuk, a belünk kidolgozzuk, ezt azért szolidan valljuk be egymás közt... De hát valamit valamiért, ugyebár nemdebár...
No, lassan ideje fellőni a pizsit... Mert nagyon durva anyázás lesz reggel 7-kor, amikor csörög az óra...
Taknyos! :-DDDDDDD
Mer' náthaszezon van :-DDDD
HAsonló a felállás.... kétségem sincs, hogy most jön a fizettség az eddig befektetett energiámért.
http://www.youtube.com/watch?v=rPLCaAu_H2U&feature=channel
A versenyből ebben több van...
Az Iron man versenyen több olyan fiatal sportoló vesztette életét már, aki aktiv volt. Ez az ember 60 éves...
Nekem is van célom. Ezeken a fázisokon mentem át eddig:
- sokat dolgoztam kevés pénzért
- keveset dolgoztam kevés pénzért
2011: sokat dolgozom sok pénzért - egyelőre minden jel arra mutat, és én TUDOM is, hogy 2011 az én évem lesz.
Nos, az abszolút célt 2012-re állítottam be: ez lesz az az év, amikor keveset dolgozom sok pénzért. :))
És 1 teljes évvel fiatalabb vagyok nálad, BEBEE :)))
http://www.youtube.com/watch?v=dDnrLv6z-mM
Csak, hogy mi a korlát ;-)))))
Ez minden nap eszembe jut sok egyéb mellett, ha úgy érzem, nincs tovább...