Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kötelező olvasmányok
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. Április 26. 00:36
A legtöbb iskolás már eleve előítéletekkel nyúl a kötelező olvasmányok után. Ráadásul ha olyan könyvekkel kell megküzdeniük, amelyek a legkevésbé sem illeszkednek életkorukhoz, ismereteikhez, akkor a kötelezők gyorsan bekerülnek a „feleltetésig emlékszem rá, aztán gyorsan elfelejtem” kategóriába. Lehet, hogy érdemes lenne felülvizsgálni a listát?
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Ezt én is így gondolom.
Volt egy topikom, ahol olvasásról, művelődésről, oktatásról írtunk sokan, sokat. Abból leszűrtem- amit kamasz gyerekek anyjaként részben itthon is megállapíthattam -, hogy a klasszikus, régebbi korban játszódó kötelező olvasmányok a mai gyerekek számára nem izgalmasak, nem kötik le őket.
Egyrészt, mert olyan őrült világban élünk/élnek, ahol számtalan csillpgó, hangos (bár többnyire sekélyes, talmi) inger éri őket, erőszakosan és folyamatosan. Sajnos, ehhez hozzá is szoktak, és az érzékeik is ezeket igénylik.
A Pál utcai fiúk, a Légy jó mindhalálig, A kőszívű ember fiai stb. a maguk pozitív és negatív hőseivel, moralizálásaikkal, számukra már unalmasak, érdektelenek. Sajnos ezeknek a regényeknek a történelmi háttere, a történet idején fennálló társadalmi rend, a tudomány, a gazdaság, a mindennapi lét adott fejlettségi foka (pl. hintóval, lóháton közlekedés, petróleum-lámpával világítás, pedellus az iskolában, a latin nyelv tanulása, felolvasás másnak pénzért, a 120 évvel ezelőtti iskolarendszer stb.) nem érdekli őket, nem kelti fel az érdeklődésüket, moralizálni pedig manapság "ciki".
S hát alapvetően olvasni sem szeretnek, hiszen a kütyüket kezelni sokkal könnyebb, és a virtuális kapcsolattartás primitív és nagyon lebutított szókincse és nyelvtana nem igényel sok gondolkodást...
(Tisztelet a kevés kivételnek, akik érdeklődésüket alighanem otthonról hozzák.)
Sajnos, ilyen világot élünk. A XXI. században élünk ugyan, belátom már, "szél ellen pössenteni" nem lehet, de jó volna megtalálni az arany középutat ezen a téren (is).
Egyáltalán nem tartom jó ötletnek, hogy HP-t vagy gyűrűk urát olvassanak kötelezőként a diákok. Nem is értem, hogy jöhetnek szóba. Csak azért mert divatosabbak, mint pl. Móricz? Amondó vagyok, hogy akit érdekel, az önszorgalomból úgyis elolvassa ezeket a divatos könyveket. De Móriczot, Jókait aligha fog kézbe venni, ha nem hall róla a suliban!
Úgy érzem butításról és léhaságról van szó.
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=279343
Ez sem semmi.
A gyerekek a gyerekBibliát nagyon(nem kicsit, hanem nagyon) szeretik. Sokkal másabb mint a Károli féle...sokkal érthetőbb.
A Soós Judit féle meg egyenesen kiválló.
Plusz kicsit is normális tanár rajz vagy ének órán is gyakran beszél róla, mert a művészet jókora része kapcsolódik hozzá.
Biblia ügyben vitába szállnék Veled
. A lányom 3. osztályos és Romankovicsból tanul. Az olvasókönyvben jó néhány bibliai történet van,: Világ teremtése, Vízözön, Mózes, meg valami az Új Szövetségből is. Mindegyik átdolgozva az Ő nyelvüknek megfelelően, tehát nem a Károli-féle fordítás:) Nagyon szerették, és nem is tartották nehéznek.
Nem a Pál apostol Korinthus-, vagy Róma -béliekhez írt leveleiről beszélek, az meg , hogy aki nem katolikus húzzon haza, nem kifejezetten helyt álló.
Refi hitoktatásban nálunk a lakhelyemen szuper a hitoktató, konkrétan egy bibliai történet, elolvassák , majd megbeszélik és hozzávesziok a művészeti, zenei, irodalmi vonatkozásokat a kicsik szintjén. Na ne már, hogy ne kelljen a Biblia
Én nagyon sokat és szívesen olvastam gyerekkoromban és most is, a kötelezőket is végigolvastam, de a legtöbbet sem érdekesnek, sem értékesnek nem tartottam. Jókai végtelen romantikával felépített alakjai leginkább egy mai, rosszul megírt történelmi témájú bestsellerre emlékeztettek. Móricz vagy Móra Ferenc helyett Szabó Magdát, Jane Austent, Ámosz Oz gyerekeknek szóló könyveit olvastam.
A gyerekbibliát viszont nem tartom túl jó ötletnek, ha a gyerekek Nemecsek Ernővel vagy Nyilas Misivel is nehezen azonosulnak, akkor Szent Pállal miért lenne könnyebb? Arról nem is beszélve, hogy vallási problematikákat is felvet (sarkítva: aki nem katolikus, húzhat haza)? Kästnert viszont nagyon szerettem, tíz-tizenkét évesen németül is elolvastam jó néhány könyvét, és az egyébként nehezen olvasó osztálytársaim is alig tudták letenni.
A témáról írtam egy postot,nyugodtan hozzá lehet szólni,érdekelne a véleményetek:
http://adrikonyvmoly.blogspot.com/2011/04/k otelezo-olvasmanyok.html
Én úgy gondolom, hogy a mostani kötelezők sorát kellene megreformálni,
Gyerekek, ma már a Légy jó mindhalálig nem pálya a gyereknek, helyette pl. ott van a "modernizált" változata a: "Pecúrok" II. vh. után játszódik Spatakon, 5. osztályos gimnazista kisdiákokról szól. Teljesen más a hangvétele, olvasható.
Én pl. szégyen, vagy nem, a Kincskereső kisködmönt sem kedvelem , nem is olvastam.
Miért kell erőltetni ezeket? Helyettük Kastner, Verne sokkal élvezhetőbb egy kisiskolásnak. Esetleg megszereti az olvasást is:)
Ne adj isten a Biblia gyerekváltozatát is elő lehetne kapni, mennyit megtanul töriből, művészettörténetből.
Maxim! Én szeretem Wagnert:) Különösen a Niebelung mondakör alapján írt Rajan kincse, Walkür, Siegfried, Istenek alkonya és főképpen a Parsifal a kedvencem. Az utóbbit még Polgár Lászlóval láttam egyszer nagypénteken:)
Olvasónaplónak nem vagyok híve, max. szakmunkás osztályokban, ahol, ha évente egyet megír, még ha lemásol is, gyakorolja az írást, amit amúgy már nem tesz... középiskolai osztályokban először írattam olvastad vagy nem olvastad dogákat rövid kérdezz-felelek stílusban, aztán erről is leszoktam, mivel a zanzák korában erre felkészülni öt perc. A legjobb, ahogy te is írod, a beszélgetés a műről, itt valóban fél perc alatt kiderül, hogy olvasta-e valaki. Szinte 100%-os bizonyossággal..., olyanról is, aki a tartalmát meg tudja jegyezni a másfél oldalas összefoglalóból is.
Most indulnom kell, majd este benézek. Szép napot!
Ez a szívem bársonyos partján nagyon tetszik! :o)) Az ilyet hívom én cukrozott takony kategóriának. Igen jókat tudok mulatni az ilyesmin, egy időben volt is egy saját, kézzel írt gyűjteményem hasonlókból, sajnos, valamelyik költözésnél elkallódott.
Ennek ellenére azt mondom, hogy kinek mi az ovasható, baromian szubjektív. Nézem itt, valakinek kedvencei között a Légy jó..., én menekülök előle. Más a Kőszívűt dobja sarokba, én 10 évesen túl voltam rajta, azóta meg is rongyolódott.
Azt gondolom, a művészetek bármely ágát vesszük, nagyon eltérő ízléssel találkozunk. Számomra emészthetetlen Wágner, Picasso, kanállal eszem viszont Verdit, Mozartot, Hieronymus Boss-t.
A gyerekeket valamilyen, általában mindenki számára élvezhető irodalmi alkotással kellene olvasásra szoktatni. Horribile dictu, mesekönyvvel. Én vén fejemmel ma is eszem a mesekönyveket, még Andersent is.
A műelemzéseket én kihagynám, néha olyan kényszeredett magyarázatokkal találkozik az ember, hogy kopaszodni kezd. Hagyni kéne, hogy azt érezze meg az olvasó, amit az ő szubjektuma diktál.
Az olvasónapló bennem ambivalens érzéseket kelt. Egyik oldalról azt mondom, szükség van rá, hiszen ezen kersztül mérhető, mennyit fogott fel a gyerek az olvasottakból, egyáltalán elolvasta-e. Másik oldalról meg azt mondom, ez egy sima dogaírással is kideríthető, illetve sok beszélgetéssel az órán.
Aztán itt van T.Mann. Nagyon nekiláttam én 17 évesen a József és testvérei-nek. Eljutottam egészen a 40. oldalig, amit az én magyartanárom igen nagyra értékelt. De tovább nem. Azóta is ott van a könyvespolcon, benne a könyvjelzővel, és képtelen vagyok folytatni. Van valaki, aki kiolvasta?
És végül, nagyon sok múlik a fordítón. Villont eddig 3 fordító interpretálásában olvastam. 1 tetszett.
Amikor a gyereket kötelezzük valamire akkor annak ellenáll.
Akkor ne legyen tankötelezettség sem. Meg egy szülő se kötelezze semmire a gyerekét
Szerintem a képzőművészeti alkotásokról is meg lehetne kérdezni ugyanezt: miért ér egy Monet százezerszer többet, mint a szomszéd Kovács János, aúgy nagyon ügyes kezű festő képe? És a válasz talán ugyanaz: ha valaki valami olyan újdonsággal tud előállni, ami még soha nem volt, de meghökkent, gyönyörködtet, csodálatra késztet, abból lesz a klasszikus. A többi - akár tehetséges - középszerű pedig csak ennek utánzására képes, amíg megint nem jön valami korszakalkotó (ahogy a nevében is benne van). De lehet, hogy ez csak egy szempont a sok közül, a képzőművészetet meg én nem ismerem ilyen mélységekig. :)
Az irodalom és művészettörténet könyvek legtöbbször arról szólnak, hogy melyik alkotás miben hozott újat az előzőkhöz képest: a középkor puritánsága, istenközpontúsága után az emberek habzsolták a reneszánsz életszeretetet, emberközpontúságot, szerelem-kultuszt. És minden új kornak megvan egy ilyen "felszabadító" jellege... kivéve a 20. századot, amely sokszor már inkább a kiábrándulásról szól... :( De azért itt is megvannak a pozitív irányzatok is, csak talán azért nehezebb érvényesülniük, mert rengeteg ág van már...