Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítás - megbcsátás
Létrehozva: 2012. július 25. 11:28
Sziasztok!
3 hete ért véget egy 4,5 éves kapcsolatom. Most teljesen KO vagyok, mivel az én hibámból történt minden, és a fejemet verném a falba, hogy mennyire ülye voltam.
A szakítás előtti pár hétben elkezdett gyötörni egy olyan gondolat, hogy mi van, ha örökre vele leszek? Lassan elérkezett volna a lánykérés ideje, 29 éves vagyok, és én megijedtem. Kissé unalmassá vált már egy ideje a kapcsolat, de nagy harmóniában éltünk, mi gyakorlatilag sosem veszekedtünk, szerettük egymást. Sosem volt egyik fél részéről sem félrelépés, éltük az életünket, viszont a közös programok elmaradoztak. A volt párom egyébként nagyon nyugodt természet, nem igazán mutatja ki az érzelmeit, nem túl beszédes, viszont egy nagyon rendes ember, mégha túlfűtött érzelmekben nem is nyilvánult meg felém, sok mindent tett értem, pl. amikor elkezdtem fogyókúrázni, annak megfelelően kezdett el főzni, minden nap már reggel szépen becsomagolva várt az egész napi adag. Ezzel csak érzékeltetni szerettem volna, hogy milyen is ő.
Szóval már hetek óta bennem volt a kétely, és akkor jött valaki, aki elkezdte birizgálni a fantáziámat. Nem történt végül semmi, két hétig álmodoztam róla, végül az egész kimerült egy alig egy órás munkamegbeszélésben. Engem azonban zavart, hogy valakivel együtt élek, aki fontos számomra, mellette pedig másról ábrándozok. Úgy döntöttem úgy korrekt, ha szünetet kérek arra hivatkozva, hogy gondolkodnom kell a kapcsolatunkról, ami alapvetően így is volt. Nem akartam neki elmondani, hogy van vki, akire sokat gondolok, hiszen nem szerettem volna még jobban megbántani. Ő alapvetően azt sem gondolta volna, hogy szünetet fogok kérni, úgyhogy váratlanul érte. Elköltözött alapvetően 3 hétre. Már az első héten rájöttem, hogy hülye voltam, szeretem őt, nélküle már nem élet az élet. Mire azonban erre rájöttem, ő is gondolkodott, és már ő sem volt biztos a kapcsolatban. Elkezdtünk azonban találkozgatni, és egyre jobban alakultak a dolgok, pár hét múlva vissza is költözött volna. De! Ekkor elolvasta a nővéremmel folytatott beszélgetésem, ami arról a másik férfiról szólt. Itt beütött a krach, természetesen és joggal nagyon megharagudott rám.
Azóta azt mondja, hogy már csak egy picit szeret, és nem múlik benne a harag, mert ezt nem gondolta volna rólam. Nem vagyok ugyanis egy csapodár. Hetente egyszer hajlandó találkozni velem, ilyenkor próbálom megmagyarázni, hogy mi miért történt, és hogy talán épp ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek mennyire szeretem, de nem használ. A közbülső időben volt egy hét, amikor egyáltalán nem kerestem, de semmit sem használt. Volt olyan, hogy minden nap írtam neki egy szerelmes levelet, de ezzel sem mentem semmire. Nem tudom el fog-e valaha is múlni ez a harag, nem tudom mit tegyek, hogy oldjam benne a feszültséget? Ha találkozunk, akkor látom rajta, hogy ideges, feszült, és azt mondja zavarban is van. Utóbbit nem értem. Azt mondja, hogy nem tud bennem már megbízni, hogy szerinte már úgysem lenne semmi olyan, mint régen, de nem mondja ki, hogy végleg vége, mindig hagy egy kiskaput, de azt is hozzáteszi, hogy nem valószínű, hogy visszajön.
Csak egy esélyt szeretnék tőle kapni, hogy tettekkel is bizonyíthassak, mert a szavak nem érnek semmit. Hetente 1-2 óra ehhez azonban kevés. Félek, örökre elveszítettem. Pedig tényleg nagyon szeretem, hiányzik, nagyon nehéz nélküle az élet.
Ráadásul pár napja tudom, hogy találozgat egy lánnyal, elvileg még az egyetemi évek alatt ismerte meg, és csak barátok. Azt mondja nem akar ismerkedni, engem mégis zavar, pedig tudom, hogy a fentiek után megérdemlem.
Mit gondoltok, mit lehet tenni ilyen esetben? Volt már vki hasonló szituációban bármelyik oldalon? Meg lehet ezt bocsátani?
Igen, tudom, hogy elítélendő, amit tettem, szerintem is az, már nem is értem, hogyan lehettem képes másról ábrándozni.
Ha az üzenetek elolvasására értetted a bizalomvesztést, jó oka volt rá.
Hiszen, tudta, hogy a lány nem mondott el neki mindent... ha már egyszer őszinte volt, miért nem tudta bevallani a problémát? Talán máshogy állt volna a srác is hozzá...
egy barátjával sétált.. azt, hogy van-e köztük valami vagy nincs, senki nem tudja... a topikindító szerint régen is barátok voltak... akkor WTF?!
Ha csendben maradtál volna, igen bölcs maradtál volna
Lehet, hogy nagy okosságot akartál írni, de akkora ostobaságot irtál, hogy csak lesek
Sztem is be kell fejezni a könyörgést.... ez a fiú egy szolgalélek, az ilyenek irtóznak tőle, ők az erős női jellemet kedvelik...
Szólj rá, hogy -
na elég volt, tessék haza menni, nem lesz ilyen több..az az meg se ígérd...
De könyörgöm! Nem rólad van szó, hanem a topikindítóról! Nem te indítottad a topikot a minden bizonnyal fantörpikus kapcsolatodról, hanem egy egész más helyzetben levő lány.
Van, ahol helyénvaló a könyörgés, szvsz indítónál most nagyon nem.
Engem is a tenyerén hordoz valaki,és eszemben sincs unalmasnak titulálni,nem is vágyom másra.Nem fogod elhinni,de a sok fapicsával ellentétben én állandóan nevetek a párommal.Jó együtt lenni,és mindig lessük a másik kívánságát,amivel viszont nem élünk vissza.
Talán csak IQ és EQ kérdése az egész együttélés.
Nálunk szó sem lehet olyasmiről,hogy kinél van a labda.Mindkettőnknél van egy talán.
És ha én lettem volna a lány helyében,millió % hogy a páromat az üzenetek elolvasása után már nem látom.Teljesen megbízik bennem,tudja hogy a háta mögött nem csinálok olyasmit,ami miatt szégyelnie kelljen magát.Mindenről tud,és csakis olyasmit teszek,amit el is merek mondani neki.Talán ez így érthető.
De tételezzük fel hogy én vagyok a topic indító helyében.Szeretem a páromat,harcolnék érte,könyörögnék,megalázkodnék,miért ne?Adnám át másnak mert hülye voltam???
És hát nem egészen azt írtam hogy ne engedje el a bulira.Hanem azt,vegye rá,hogy a buli helyett inkább vele legyen.Ez egészen más.Ez így kérés,a te verziód pedig utasítás.
Sztem tovább könyörögni, alázkodni, "nem elengedni" bulira nincs értelme a pasit. Már könyörgött eleget a lány, most a pasinál a labda.
Egyébként épp a tenyéren hordozós pasik szoktak elég unalmasak lenni, sok nőnek ennél többre, azaz másra van szüksége.
Szerintem semmi olyan nagy hibát nem követtél el, amiért ezt érdemelnéd. Egyetértek azzal, hogy a pasid büntetni szeretne téged, bár nem biztos, hogy ezt tudatosan csinálja, de jelenleg a helyzet úgy áll, hogy te lemész érte kutyába, ő meg majd kegyeskedik dönteni így vagy úgy.
Meg sem fogtátok egymás kezét ezzel a pasival! Jogosan haragudhatna, ha megcsaltad volna, de így? Érintheti rosszul, ez teljesen természetes reakció, de azt én sem értem, hogy szerethet emiatt kevésbé, mint pár napja.
Huh.
Szerinted miért hagytad benne a facebook-postaládádban ezt a beszélgetést? Lehet, hogy tudattalanul szeretted volna felhívni erre a figyelmét?
Amúgy meg, elég tré dolog más leveleit olvasni titokban.
Gondolom utólag kár mondani,hogy az ilyen üzenetváltásokat azonnal törölni kell.A legtöbben ezen buknak el.
Én eleve más színű lappal indultam,nálunk szabad a flört.Apró szösszenet az életben,kell hogy legyen.Ha teljesen kihagyja az emberpár,akkor fordulhat elő,hogy valamelyik érdeklődését könnyen felkeltheti valaki.Ha viszont valami nem tiltott,nincs balhé,az múló pár perces dolog.
Ha a párod tudta volna hogy te sűrűn gondolsz valakire aki szépeket mond,akkor elébe mehetett volna a dolgoknak,és jobban figyel rád.Sőt,a levelezésed sem érdekelte volna,hiszen semmi újat nem tudott volna meg belőle.Őszintének kellett volna lenned,most ha vissza szeretnéd kapni,akkor ne játszadozz olyan játékot,hogy ha nem keres,te sem keresed.
Az természetes hogy megingott a bizalma,ha legközelebb beszélsz vele,alázkodj meg ha szereted.Ha ő is szeret,akkor újra együtt lesztek,és még jobban kötődtök egymáshoz,ha viszont nemet mond,akkor fogadd el hogy vége.
Amit itt többen írtak,lehet hogy az a lány a helyedbe fog lépni.Elég ha lelkileg közel kerülnek egymáshoz.Én a te helyedben ettől félnék,ha testi kapcsolat lesz közöttük,de lelki nem,az még nem a világ vége.
Biztos hogy lazán elengeded arra a szombati bulira? Én kikönyörögném hogy inkább velem legyen.
Egyébként nem értelek.Adott egy férfi aki a tenyerén hordoz,mi hiányzott még?
Mosolykát tényleg lépd át,teljesen sík...,a többiek is ismerik.
Igen, de ekkor kell tenni valamit.
Amúgy meg, teljesen normális dolog, ha az ember időnként másokhoz vonzódik. A lényeg, hogy próbáljon hű maradni, és megjavítani a kapcsolatában a gyengeséget okozó elemeket.
Őszinteség: Őszintén elmondta, hogy nem biztos a kapcsolatban. Ezen túl a többi már magánügy és csak felesleges fájdalomokozás. Akkor nem lett volna őszinte, ha egyáltalán nem jelzi a másiknak, hogy gáz van. Különösen akkor, ha semmit nem tett az illető.
Amúgy, ha a pasi nem üti az orrát a topikindító magánlevelezésébe, ami nagyon nagyon csúnya dolog, akkor nem derült volna ki, a dolog megmaradt volna érzelmi megingás szinten, és a kapcsolat boldogabban folytatódik. Most ez az érzelmi megingást, amit a topikindító teljesen korrektül kezelt, a másik fél felhasználja arra, hogy cserébe az őt ért sérelemért, elbizonytalanítsa a másikat és kínozgassa egy kicsit. Igen szar módszer, bár belátom, hogy valószínűleg a többség, sőt, majdnem mindenki így kezelné, annak ellenére, hogy a másik nem tett rosszat, csak olyat érzett, ami önbizalomvesztést okozott.
Az a baj, ha már bizsereg, az azt jelzi, hogy ami van az nem elég, nem jó, kifelé fordult a kapcsolatból, kifelé néz, nem befelé, kint keres/kap új ingereket, nem a bent, innen már vékony a határ. Nem is a pasi iránti bizalom rendül itt meg igazán, hanem az önbizalom. Az ember többé nem hisz benne, hogy ő elég jó, hogy nem fogják elhagyni. Megrendül a bizalom a kapcsolat erősségében és az ember többé nem mer már hosszú távra tervezni:(
Nincs:)
Hogy látta meg a beszélgetést?
Szerintem nem hibáztál. Az érzelmeiről senki nem tehet. Teljesen korrekt eljárást választottál. Az, hogy neki rosszul esik ez, teljesen normális. De te nem vagy hibás. Természetesen elmúlik majd az, hogy haragszik. Sokan a félrelépést is megbocsátják, és te nem léptél félre. Ne teperj. Elmondtad, amit el kell, ő nyalogathatja kicsit a sebeit, de a korrekt eljárásod mellett az érzelmeidért nem kérhetsz bocsánatot, pláne nem többször.
Majd megnyugszik. Lehet, hogy direkt jót is tesz a kapcsolatnak, hogy felrázta valami.
A helyedben hagynám a további teperést.
Hibáztál, beláttad, mélyen átérezted, bocsánatot kértél, számosszor. Többet nem tudsz tenni anélkül, hogy hülyét ne csinálnál magadból. Most neki kell lépnie. Hagyd békén (a helyedben nem is találkoznék, beszélnék vele egyáltalán). Találja ki, mit akar, és úgy lesz, ahogy lennie kell.
Ha igazán akarjátok egymást, együtt lesztek. Ha meg az egója fontosabb neki nálad, akkor nem. De te nem akarsz olyannal élni, aki nem akar téged igazán.
Ha valaki szeret, az szeretni fog azután is, hogy látta belőled a legrosszabbat is.
A többi csak fecsegés, ahogy a nagymamám mondja.
Saját magad lovalod bele..
Minden jót neked és hogy ki merd nyit ni a szemed, és rágyere a valóságra.