Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülők a kórházban
Létrehozva: 2012. augusztus 16. 14:05
Előrebocsátom, nem célom az egészségügyet és az egészségügyben dolgozókat szidni, mert többségében pozitív tapasztalataim vannak.
Csak kíváncsi lennék, hogy egy női oldalon, női fórumon mi a témához a hozzáállás. (egy másik oldalon rendkívül negatív)
Megfordultunk a gyerkőcökkel az elmúlt néhány évben pár alkalommal, inkább kisebb horderejű problémákkal 3-5 napot kórházban. Több kórház, vagy ugyanazon kórház más osztályai. A legtöbb helyen a szülőket valami szükséges rosszként kezelik, elviselik, mert muszáj. A szülők ottlétének a minimum feltételeit is alig teremtik meg. Ugyanakkor a gyerekek gondozásába, ápolásába vastagon belekalkulálják őket, ha nem lennének ott, gyakorlatilag az étkeztetéseket nem tudnák megoldani.
Sok mindent megértek, itt nyilván örök, hogy nincs pénz erre-arra, bérezésre, minőségi munka és ellátási körülményekre, miegymás. De azt nem értem, hogy miért ragadt le a szemlélet valahol 30 évvel ezelőtt, miért nem lehet a szülőket együttműködéssel kezelni.
De igen, UH, Rtg, MR. Semmi akadálya, hogy a szülő ott legyen.
Legkisebb fiam vasárnap fejreállt betonra, így legutóbb a Madarász ügyeletét látogattuk:
1. körben ambulancia - 2 perces látogatás, beutalás a Rtg-re.
2. kör Rtg.
3. kör: Ambulancia újra, és megbeszéltük, hogy mi a pálya.
4. kör nekünk szerencséseknek a hazamenés volt...
Én a gyereksebészeti őrzőben dolgoztam, műtéti előkészítés, és a műtéti utáni ébredés, utóvérzés figyelése, fájdalomcsillapítás stb. volt a feladatom.
Azt csináltuk, hogy a gyerek az osztáylon volt anyuval, ott kapta meg a műtéti előkészítést, amitől elaludt, és utána vittem az őrzőbe, ahol kapta az infúziót, és onnan ment a műtőbe. Kimaradt a rossz élmény.
Nagyobbak nem aludtak el (Dormicum tablettát kaptak - azt mondtuk, hogy ez azért kell, hogy olyan bátrak legyenek, mint egy oroszlán).
Meg megdumáltuk velük, hogy megszagolhatják a sárkányparfümöt. Az tök menő volt. :-)
Meg a műtősfiú rallizott velük a zöld kocsin. :-)
Még úgy sem kellemes élmény, hogy ott lehettünk vele.
De legalább nem volt egyedül
nekem is mindhárom megjárt különbőző okokból kórházat, legalább egyszer.
Én még az intenzivről sem jöttem haza, amikor a nagyobbik lányom koponyasérüléssel feküdt bent. Sőt.. az első éjszakán mindketten ott voltunk a férjemmel. Aztán amikor jobban lett én voltam hajnali4től- este11 ig... este11-től hajnal 4ig meg a párom. Akkor hagytuk elöször éjjel egyedül, amikor már tökéletesen magánál volt és nem akart kiugrani az ágyból letépve magáról EKG-t infuziót. és amikor már nem volt szükség EKG-ra és infuzióra.De még akkor is hajnaltól késő estig az ágya mellett ültem. Pedig akkor már 12 éves volt.
Szerintem én sem beszéltem még erről a szüleimmel, nem kértem tőlük számon, de számomra felejthetetlen volt az a pár nap.
Nem szeretném ennek kitenni az enyémeket, hiába nagy szamár már a fiam, ő nem is az a típus, aki könnyen átvészelné egyedül pl. az altatásból való ébredést..
Bethesdaban kaptunk ilyen tájékoztatót, az korrekt volt.
Csak tudod, elég sok kórház úgy maradt, ahogy kb. 1901-ben felépítették, és a szeméylezet is vagy a nagyon egyszerű fajta, vagy az őskövület, ami elég szomorú...
Talán intenzív osztályokon kicsit jobb a helyzet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kerüljünk inkább oda... :-)
Talán ott értelmesebb, lelkesebb jobban képzett személyzet van, mert oda csak a nagyon "elvetemültek" mennek. :-)
A mütőbe persze nem..
sőt az UH-ra röntgenre sem
De a kezelőbe oda mindenképpen!!!
Nem tudom máshol hogyan van
itt győrben van a baleseti ambulancia..
ha nem sürgösségi az eset, hanem mondjuk kéz-lábtörés stb gyanú, akkor ott kezded a kört. onnan küldenek fel az UH - Röntgenre... onnan vissza az ambulancia...
majd a kezelés.. gipsz-- és társai.
Hozzátennék ehhez valamit. Te, pl. aki ott dolgoztál azon az osztályon, ezt tudod. De aki oda bekerül, azt se tudja, merre van a jobbra és a balra.
Megértem, ha a nővéreknek tele van a hócipője azzal, hogy mindent, mindenkinek százszor magyarázzanak el.
Tök egyszerű lenne pl., ha egyszer valaki fogná magát és készítene egy tájékoztatót, amiben leírják, hogy kedves szülő, ilyen és ilyen lehetőségek vannak, ezt és ezt itt találja, stb.
Ezzel még csak nem is a spanyol viaszt találnák fel.
Na akkor csak gyűlünk a felejthetetlen kóráhzi élményekkel... :-)
Azért eléggé örülök, hogy a gyerekeimnek már nem lehet ilyenben része...
Hát az biztos tök jó lehetett..
életem legrosszabb élménye volt az a két hét kórház ötévesen, amikor az anyámat csak napi 1 órát láthattam.. és nem volt amikor nekem fájdalmaim voltak nem volt ott velem.
38 éve volt.. és még ma is emlékszem mindenre.
Jóval túl a huszon, közelebb a harminchoz.
Egyiküknek sincs rossz élménye attól, hogy mandula műtét után nem voltunk éjjel-nappal velük.
Egy súlyos beteg, hetekig kórházban lévő gyerek persze más, de egy-két napos kórház véleményem szerint a gyerekek nagy részénél nem okoz akkora traumát.
De elismerem, hogy minden szülő és gyerek más.
Kiküldésről jut eszembe:
Ment a Vészhelyzet, minden nap több szülőt kellett kb. erőszakkal kizárni a baleseti műtőből.
Mindig a Vészhelyzetre hivatkoztak, hogy dehátottbemehet...Mondtuk nekik, hogy aha, a kezelőbe (oda nálunk is), de nem a műtőbe... :-)
A több ágyas kórteremből igen.
Vizit után odahívhatod a kezelőorvost, ha az nem tetszik akkor az osztályvezető főorvost is, és megbeszélheted vele, ami a Te gyerekedet érinti.
Az a Bethesdaban is így volt. Szerintem korrekt. Még ha sír is a gyerek, azt az 5 percet minden károsodás nélkül túléli.
A vizit nem arra való, hogy a szülő az orvossal kommunikáljon, hanem arra, hogy az orvosok maguk közt megbeszéljék az ügyeletben történteket, és az aznapi teendőket az ágy mellett.
Nálunk a főorvos minden egyes gyereket megnézett, a saját kezelőorvosa és a nővér referált.
Szerintem vagyunk még páran...
Arra is emlékszem, hogy a nagyobbak villanyoltás után ceruzával szurkálták a kisebbek talpát. :-(
Meg, hogy a játékcicám leesett az ágy alá, és még őt sem találtam.
Ja, és kezelésre is egyedül kellett menni a többi gyerekkel...
Vizit idejére ki lettek küldve a szülők??
De miért??
nem hallhatom, hogy mit beszélnek a saját gyerekem feje felett???
Bocs.. máséra ugysem figyelek..
Amugy.. emlékszem. volt olyan, hogy a balesetiről akartak kizavarni, amikor a lányom elnyalt após hülyesége miatt biciklivel
én meg közöltem a dokival, hogy nem fogok kimenni.
Én a középső gyerekemmel voltam 3 napot a Bethesdaban súlyos mogyoróallergia miatt. (Otthon hagytam az egy hetes újszülöttem és a 3 és fél éves fiamat a férjemmel - rémálom.).
Hozott egy anyuka egy kislányt, és bent hagyta egyedül. Sírva mondta, hogy van otthon még 2 kisgyereke, akiket egyedül nevel, és most a szomszéd néni vigyáz rájuk, és közel-távol se kutyája, se macskája.
Van, akinek elég szar lapokat oszt az élet...
Amikor rotás volt a gyerek, egyetlen kb. egyéves kicsi volt benn szülő nélkül. Berakták egyedül egy kórterembe, gyakorlatilag egész nap sírt szegény. A nővérek, amikor csak tudtak, ránéztek.
Képzeld mi lett volna, ha az összes szülő ott hagyja a gyereket?
Lehet, hogy te így érezted, hogy megvolt a biztonságuk, közben mégsem.
Nem tudom, mekkorák a te gyerekeid, én 36 éves leszek, 7 évesen műtöttek, 7 napig voltam bent és a mai napig gyomorgörcsöm lesz, ha rágondolok, élénken élnek bennem az emlékek, mennyit sírtam, mennyit lógtam az ablakban, lesve, mikor jönnek be hozzám, hogy ordítottam, amikor elmentek, milyen pokolian éreztem magam egyedül, kiszolgáltatva.
Én ezt egyetértően írtam veled! :-)
Csak valaki lejjebb írt,a hogy mi van, ha zavarja a másik szülőt...
5 évesen vették ki a mandulámat. Sose voltam egy rinyálós gyerek, de ma is csak rémálmomban jönnek elő azok a napok, amikor be voltam b...va oda a kórházba és a szüleink sem voltak beengedve mondván a gyereket felzakalatja a látogatás...
Aha, sokkal jobb volt a mély apátia, amikor már könnyeim sem voltak, meg még kb. 2 hét ilyen állapotban otthon.
Sose felejtem el. :-(
Nagyon kemény, hogy mekkora bunkókkal lehet találkozni...
A táppénzes témában pedig teljesen igazad van.
dehogy hagynék ott!
Bár láttam, ímag bent voltam egy év körüli gyereket, akit simán benthagytak a szülei... szegény egész nap reménytvesztve ült a rácsos ágyban, a nővérkéknek nem volt idejük vele foglalkozni, csak a fizikai szükségleteit látták el... nagyon sajnáltam szegényt...