Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Keresztény anyukák klubja
Torolt_felhasznalo_155559
Létrehozva: 2012. augusztus 24. 19:01
Ha vallásos keresztény vagy, itt a helyed!
Beszélgessünk arról, hogyan lehet Isten szeretetére nevelni a gyermekeket, terelgetni őket a Krisztusi úton úgy, hogy közben a Világ egy másik, anyagias szemléletet követel tőlük.
Szeretném, ha nem kényszernek élnék meg gyermekeim a hitüket, ha örömmel jönnének velünk a templomba majd nagy korukban is.
Szeretnék jó anyjuk lenni Krisztusban.
Ha téged is ezek a célok motiválnak, gyere, beszélgessünk a HOGYANOKRÓL!
Szeretettel várlak: Kamilla
Azt mondod utólag kiderülhet bármi?
Van olyan, hogy mi lett volna ha ez vagy az másként történik?
Az ereje persze, hogy nincs meg úgy, ahogy korábban. Pont erre utalt a kérdés is, hogy mennyire van a mostban létjogosultsága?
Az információ áradattal egyre inkább eltörpül az, amit az egyház igyekszik fenntartani.
Vannak meglátások, amik nagyon a helyükön vannak, de ezeket ha nem tartja valaki természetesnek, akkor hiába az egyház.
A szervezett egyház is politika.
Inkább az a kérdés, hogy van-e szükségük egymásra?
(Na de ez már tényleg egy más irány. :))
Utólag biztosan.:)
Sokszor utólag derül ki, hogy jobb hogy nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, ahogy eredetileg terveztük.
A pozitív alatt azt értem, hogy az agymosás lehet pozitív irányba haladó.
Mert ugye az agymosást jobbára pejoratív értelemben használjuk.
A pozitív irány pedig azt jelentené, ha ráeszmélne arra, hogy vannak önálló meglátások. Tapasztalatokon alapuló tudáson van a hangsúly, és nem egy kihelyezett külső erőn.
Jó kérdéseket teszel fel.
Nekem több személyes válaszom is volna rájuk, de azt hiszem az már túlságosan off lenne. Majd egy másik alkalommal.
Egyébként az az ereje már nincs meg, ami régen volt. Ezt viszont ők sem tagadhatják.
Egy bigott szemlélettel élő valóban nem képes mást megérteni.
Tudod miért? mert magát sem érti. Azért olyan amilyen, mert valahol ő is tudja, hogy ez nem egy járható út. Ez egy séma, amit valamikor valakik kitaláltak.
Inkább az lenne egy érdekes téma, hogy miért, mire kellett kitalálni a vallási formulákat, és ma ennek milyen érteke van, mennyire van szükség rá, vagy éppen túlhaladta a korát?
Persze, hogy nem, de azzá válhat.
Nagyobb eséllyel, mint akinél nem szerepel kiemelt helyen semmi.
Ha a hitem szerint élem az életem, akkor valóban ez is egy lehetséges válasz.
No de épp itt vannak a kérdések. Honnét tudja valaki, hogy könnyebben gördít el egy akadályt?
Ez így van.
De ha már csecsemőkorában elviszik, hogy megkereszteljék pl. (pláne vicces, ha anyja-apja más vallású), akkor az egy: nem önszántából történik, kettő: ahhoz a valláshoz hűen kell nevelniük a nagykönyv szerint. Az mitől szabad választás?
Nem valószínű, hogy igazán értesz. Persze nem várhatom el, hogy elolvasd az összes hozzászólásomat. Akkor pedig végképp nem értem, honnan veszed, hogy ateista lennék. Vagy idézőjelben ateista? Az milyen? Szerinted ateista, mert kereszteletlen? Magánügy ugyan, de én hiszek. És Istenben hiszek. Maximum a te világképedbe nem fér bele ez.
Tudom, igen, hogy könnyebb dolgom lenne nem katolikus felekezetekkel, ám (ismétlem: kereszteletlenként, egyházhoz nem kötődve) nem hiszem, hogy az én dolgom lenne megválasztani a gyerekeim vallását. Ha az apjuk és a családja gyakorló katolikusok, miért ne az lett volna a logikus lépés, hogy ott próbálkozunk? Nem gondoltam volna, hogy visszapattanunk. Nyilván a katolikus családnak nem az lett volna a legszimpatikusabb lépés, ha bekopogunk a reformátusokhoz. Sőt.
Ahogy Ágicának is írtam az előbb, ha nekem kellene megválasztani, tudnám, merre menjünk, de nem hiszem, hogy az én kompetenciám. Most már ki tudjuk várni, hogy a gyerekek válasszanak, sosincs késő.
Olyan vallás és templom nincs, mint az enyém
, az apjukra marad a dolog.
Idegeltem volna magam? :-))
Hát nem ettől szoktam. Csak a kinyilatkoztatásokat nem szeretem. Meg persze egy csomó mást sem.
Messze nem érinti az én boldogságszintemet a hívők népes tábora. Remélem, ez ebben az országban így is marad (bár vannak kétségeim ezügyben)
Nem fullánkos volt, csak bigott. Elfogult és majdhogynem számonkérő. Ráadásul nem is nekem írta, de azért vicces volt, hogy őt kellene megérteni, de vica versa már nem működik.
Én megértem, higgyen bárki amiben csak akar, valljon olyan nézetet, vallást ami jól esik. Én is ezt teszem és nem kötök bele másba. CSAK kérdezek vagy a saját álláspontomat hangzotatom.