Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Keresztény anyukák klubja
Torolt_felhasznalo_155559
Létrehozva: 2012. augusztus 24. 19:01
Ha vallásos keresztény vagy, itt a helyed!
Beszélgessünk arról, hogyan lehet Isten szeretetére nevelni a gyermekeket, terelgetni őket a Krisztusi úton úgy, hogy közben a Világ egy másik, anyagias szemléletet követel tőlük.
Szeretném, ha nem kényszernek élnék meg gyermekeim a hitüket, ha örömmel jönnének velünk a templomba majd nagy korukban is.
Szeretnék jó anyjuk lenni Krisztusban.
Ha téged is ezek a célok motiválnak, gyere, beszélgessünk a HOGYANOKRÓL!
Szeretettel várlak: Kamilla
Hát lehet, hogy nálad nincs ilyen, de ha én beverem a lábam az ágykeretbe vagy a fejem a konyhaszekrénybe, az bizony hirtelen düh. És olyankor jön a cifrázás.
Számomra olyan formában nem létezik az a valaki, ahogyan legtöbben hisznek benne, így vicces is volna, ha büntire kéne számítani a cifrázásért. Egyébként sem őt hibáztatom, csak rajta vezetem le.
Nem azt mondom, hogy az isten tehet róla, hogy bevágtam a lábam, hanem.. 'szameg.
Egy kissé off, de olyan, hogy hirtelen düh olyan nincs.
Ezt előzi meg a tehetetlenség. Mindig minden esetben a tehetetlenségünket fejezi ki a düh.
És talán ez az, ami válasz is lehetne egyben, hogy egy valakit okolunk azért, amit mi magunk nem tudunk megoldani.
És ez a valaki olyan megfoghatatlan, s tán reméljük, ebből fakadóan bántás sem érhet bennünket a szidalomért. :))
fére értés ne essék, itt nem azon van a hangsúly, hogy mit mondok, hanem azon, hogy miért éppen ezt?
Ráadásul ez nem csak egyes személyekre jellemző, hanem egy általános jelenség, hogy így formázzuk meg a szidalmakat.
Szóval engem az jobban izgat, hogy miért éppen így alakult?
Hú, ez egy fogas kérdés.
Gondolkodtam valamilyen válaszon, de nem jutott eszembe semmi érdemleges, hogy tényleg, miért van az, amikor tehetetlen vagyok, akkor bizony gyakran előfordul, hogy ilyen szavak kíséretében fejezem ki a dühömet.
Egyszerűbben: csak azt lehet hülyének nézni, aki hagyja magát.
A "ki mint él, úgy ítél" ebben a topikban érdekesen hangzik.
Gondolok itt arra, hogy a keresztényi viselkedés mikor és meddig szól a templomom kívül embereknél?
Az, hogy ki kit néz hülyének, annak semmi köze a kereszténységhez, valláshoz, autizmushoz...stb.
Aki hülyének néz az hiszi azt, hogy őt hülyének nézik, ill. mindenki mindenkinek hülyének néz.
Ez az egyénből jön, függetlenül vallástól és nem vallástól, vallásostól, nem vallásostól...!
Egy mondatban: Ki mint él úgy ítél.!
Párhuzamosan megy? Mi megy párhozamosan?
Az idézet miről szól neked? Mit jelent számodra?
Még mindig úgy gondolom, hogy a kettő párhuzamosan is megy.
"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél."
(J.A)
Nem állítottam egy szóval sem, hogy rossz neki.
Pusztán az a véleményem, hogy egy fejlődő emberkét ne terelgessük affelé, hogy miben higgyen. Illetve mutasszk meg neki a "másik oldalt" is.
Magyarul, ne befolyásoljuk.
Nem tudhatjuk, hogy kinél mi és mikor ér célba?
Talán te is ismered, hogy Buddha is azt mondta, ha ezer emberből csak egy is meghallja amit mondok... (a pontosat nem tudom idézni)
Persze egy fórumon ezt nem lehet követni, de azt sem tudhatjuk, hogy biztosan hatás nélkül marad egy-egy meglátás?