Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülés után dolgozni..
Létrehozva: 2012. augusztus 28. 17:54
Sziasztok!
A cím eredetileg ez lenne: Ki mikor kezdett el dolgozni a szülés után, ill. hogyan oldotta meg?
A helyzet nem egyszerű: Szülés után hamar vissza szeretnék menni dolgozni.
Namármost a hamar az kb. fél évet jelent, vagy még annyit sem.
Kötekedők kíméljenek, gyakorlati tanácsokra van szükségem, gyakorló anyukáktól. 
Mindenki tanácsát megköszönöm, csak könyörgöm ne hangozzék el: minek szül, ha nem akar otthon maradni? És egyebek..
Szeretem a munkámat, szükségünk van a pénzre, viszonylag biztos a munkahelyem, várnak majd vissza, lehet egy fenékkel két lovat megülni?
Volt már valaki hasonló helyzetben?
A szoptatással kapcsolatban nem szeretnék nagy faxnit csinálni, legrosszabb esetben (ha lesz tejem), akkor lefejem.
Na de ki vigyázna a babára? Egyáltalán normális ez az egész, vagy csak én vagyok rosszul összerakva?
Tudom, hogy minden kiszámíthatatlan, eddig minden ok, na de a terhesség vége még elég messze van.. hogy mi lesz szüléskor és utána, senki nem tudja.
Nyilván nem tudnék az első időben 20 napokat dolgozni, de heti 1-2 napot szeretnék majd bevállalni. A bölcsi is bizonytalan, pici babát meg gondolom nem valami okos dolog idegenre bízni. Szülői segítség a párom részéről lenne, de az sem egész napos..
Köszönöm, aki ír, segít!
Ahogy olvasgatlak, nem is az a baj, hogy vissza akarsz/kell menned dolgozni, hanem a munkaidőd, mert az szinte kizárja, hogy együtt légy a kicsivel.
Megfontolandó, hogy még ha megterhelő is a nagyszülőnek a felügyelet, talán egy fél-, egy évet hátha bevállal, mert itt nem babysitter, hanem szülőpótlék kell szívvel, lélekkel. Csupaszív, hozzáértő, idegent lehet találni erre, aki jó, de lutri.
Szomorú szívvel olvasom a topikot.
Szegény, szegény gyerek.
Az éjszakai felkelés kicsiknél lutri. Elvileg már kibírja egy hat hónapos kaja nélkül reggelig, de az altatások olyan kacifántosan szoktak alakulni. Erre nagyon figyelj az eslő napoktól. Ha vissza akarsz menni dolgozni, akkor a kezdetektől rakd külön szobába a kicsi.Nincs mese, amg biológiailag igényli, kap enni éjjel is, utána jön kopp.
Ami durva, hogy csak este 7-től tudsz vele lenni. Reggel mikor kell indulnod? Bár, akkor sem lesz túl sok időd, mert hát valahogy magad is össze kell kapni, az nem a meghitt összebújások ideje lesz. Mire hazaérsz, addigra gyakorlatilag fürdetés és alvás. Vagyis szinte nem is vagy vele.Így nem tudod ellátni az anya szerepét szerintem. A realitás talaján maradva sokan kénytelenek erre a megélhetés miatt, és sokan élünk is így,sajnos. De nem lesz jó, erre készülj fel. És egy öt éves vagy egy tizenéves már jobban elboldogul egy ilyen családban, de minél kisebb, annál kevésbé felel meg ez a felállás neki. Jajjj, nehéz ez!
Az tény, hogy így inkább, a sokat dolgozó apuka szerepébe kerülsz, és nem az anyukáéba. Ez baj. Akkor még inkább fontos, hogy ne bölcsis legyen a kicsi. De nem is tudna az lenni, nem? Este hétig van bölcsi? Legyen vele valaki, aki szereti, és szívesen foglalkozik gyerekekkel, és igen ezért akár érdemes fizetni is.
Az életed az fel fog fordulni rendesen, mert a munkahelyeden is változatlan lesz minden, lehet sem erőd, sem kedved nem lesz azokhoz a dolgokhoz, amik régen örömet okoztak, fáradt, kimerült, ingerlékeny is lehetsz. Bocsi, nem ijesztgetni akarlak, de a szülés után semmi nem lesz ugyanolyan.Változnak a fontossági sorrendek. Még annak sem könnyű visszamenni dolgozni, aki egy két-háromévest hagy oviban, és vágyik rá és sokat volt otthon, már csak szervezés szempontjából sem.
szia,
nálunk plusz dolog még, hogy az anyósom aktívan dolgozik kora reggeltől, kora délutánig, tehát utána lehetne szerintem rá számítani, de nem állandóan, akarnám folyamatosan terhelni.
a párom a hétvégéket be tudná "vállalni", viszont akkor közel sem biztos, hogy minden hétvégén tudnék dolgozni, mert van más ember is, aki hétvégés, tehát ez is bizonytalan, mint a kutya vacsorája. a hétköznapok lesznek húzósak, ha nem találunk megfelelő embert, ez szerintem zsákbamacska.
Szia!
Én a harmadik babámat várom februárra.
Már most le van beeszélve az osztályvezetőmmel, az anyukámmal+ anyósommal , hogy a szülési szabi után én is megyek vissza dolgozni.
Anyukám vidéken lakik így neki vasárnap fel kell jönnie hozzánk (Bp-re) és pénteken meg hazamenne az apukámhoz és a két egyetemista tesómhoz..akik mondjuk nem minden hétvégén járnak haza.
Anyósomra nem szívesen bízom majd a fiamat...annak ellenére hogy 3 éve mást sem csinál mint babázik, mert a lányai gyerekei állandóan ott vannak nála , ott is alszanak sokat...
Van még egy szomszéd nénim akiben maximálisan megbízok, és ha minden kötél szakad, akkor ő is itt lesz, vagy addig lehet hogy találok egy fiatal lányt, anyukát, akinek már ovis a gyermeke, de munkája meg sajnos nincsen.
Én mindkét lányom 18 hónaposan adtam bölcsibe, és mindkettő 2 éves koráig szopott.
Éjszaka nekem fel kellett kellnem, mert ők igényelték..szóval ez nagyon nehéz lesz nekem is...
de mivel nekem fontos a szoptatás..én lehetőség szerint egyetlen szoptatás sem szeretnék kihagyni.
6 hónapos korától már délelőtt kaphat gyümölcsöt, délután főzeléket....a nagyobbik lányom utána is kért anyatejet, a kicsi meg nem.
Meglátjuk hogy ő mit szeretne...
De én kötetlen munkaidőben dolgozom..senki nem szól bele az időbeosztásomba, akár még az is megoldott, hogy a férjem dolgozna napközben és meg délután ,este felé.
az biztos, hogy nagyon közeli segítség kell, ezt a lányoknál átéltem én is..hogy meló előtt még a gyereket hurcibálni nagyon nehéz..+ felesleges is, főleg ha ő még aludna...
viszont szívesen vennék én is gyakorlati tapasztalatokat, ilyen pici baba mellett...
jan-ban fogok szülni, ha minden igaz.
oké, remélem, hogy sikerül, gondolom még korai a felügyelettel foglalkozni, bár 1-2 tipp nem ártana, hogy mire kell majd figyelni.
illetve sajnos az ismeretségi körömben nincs olyan ember, aki tudna ajánlani bébiszittert..
szerintem nem kell megmagyaráznom, hogy 1 fizetés kiesés még akkor sem kellemes, ha az ember kapja a juttatást, és nem keresek havi 500 ezret.
dolgozni bármikor lehet persze, feltéve, ha gyerekesen még kell egyáltalán a munkáltatónak. szerintem ebbe ne menjünk bele, tudom, hogy mennyire nehéz manapság elhelyezkedni.
én nem titkolom, hogy szeretem a munkámat, és nehezen tudom elképzelni, hogy egy jó ideig nem fogom csinálni. de azt is tudom, hogy nem lehet összehasonlítani egy gyerekkel, illetve a vele eltöltött idővel.
Oh!
Gyakorlatilag mintha nem is lenne gyereked!?
Ajaj.
a munka utáni együttlét csak 7 óra után lehetséges, mert jó esetben 6-ig dolgozom.
azt nem tudom elképzelni, hogy éjjel felkelek szoptatni, és reggel meg megyek dolgozni, úgyhogy ez egy gyenge láncszem lesz majd.
igen, itthon lenne a legideálisabb a gyermekfelügyelet, mert akkor nem kell a babának úgymond helyet változtatni, és cipelni reggelenként, ami viszont nekünk lenne elég kényelmetlen még meló előtt.
de ha találnék messzebb megbízható embert, akkor képes lennék akár utazgatni is, ha tudom, hogy jó kezekben lesz a baba.
6 hónaposnál fiatalabb babát még bölcsibe nem vesznek fel, ahhoz otthoni gondozó kell. Valaki állandó, fix ember, akiben megbízol annyira, hogy az életedet is gond nélkül a kezébe tennéd.
Én nem lettem volna képes korán visszamenni - most 2 éves a lányom, még itthon vagyok vele egy darabig -, dolgozni lehet bármikor, a gyerek apró kis pillanatairól lemaradni viszont számomra (!!) óriási veszteség lett volna. Ugyanakkor nem ítélem el azt, aki így érzi magát teljesnek - a gyereknek a legfontosabb, hogy elégedett és boldog anyukája legyen, aki a vele töltött időben minőségileg is vele van, ha pedig valakinek ehhez a munkája kell, akkor hajrá.
Szerintem, jó ötlet a fejés, és az is, hogy így akár tovább megoldható az anyatejes táplálás. A fejés az elég időigényes, ahogy barátnőimnél láttam, erre viszont készülj fel.
Abban gondolkodj, hogy mivel tudod majd megkönnyíteni a mindennapjaidat, mert egy totyogó, járni tanuló kicsi mellett a hajmosás is mutatvány lesz. Javaslom, hogy vegyetek járókát, és szoktasd hozzá a babát, hogy ott elszöszmötöljön magában is. Később, ha már mozgékonyabb, nálunk bejött a bébikomp, sokan nem szeretik, de eldühöngeni, száguldozni negyed órákat is képes benne egy gyerek, aki szereti, és az az idő kincs tud lenni.
Ha mindenképpen vissza kell menned, akkor próbáld meg úgy megoldani, hogy munka után tudj érdemben együtt lenni a kicsivel, hogy ő is és a te anyai lelked is rendben legyen. A másik dolog, hogy konkrétan beszéld meg a munkáltatóddal, hogy igyekszel ugyan vissza, és meddig lenne garantáltan türelmes. Ha akár csak egy vagy két plusz hónapot nyersz így a fél éven túl, már az is sokat számít a kisbabádnak.
Legyetek nagyon ügyesek és körültekintőek a baba altatásával kapcsolatosan is, már az első pillanatokban is. Meg kell tanulnia egyedül elaludni. Persze ebbe az etetés is belszólhat majd, mert az első hónapokban mindenképpen kelni kell éjjel is, de ha ez később is így marad, és te kelsz hozzá többször, minden éjszaka, netán ha nyugtalan, rossz alvó, és esetleg nem szokik le az éjszakai ciciről addigra (sok kisbaba az anya közelségétől tud megnyugodni csak és visszaaludni akár többször is egy éjszaka során; első babások erre nem gondolnak), mire kezded a munkát, akkor zombi leszel. Nem lesz egyszerű ez a rész. Ha szerencséd lesz, akkor jó alvó és evő babád lesz, de még úgy sem fáklyás menet.
A baba felügyeletét próbáld otthon megoldani, mert ott könnyebb mindent elintézni akár még a reggeli nagy rohanásban is.
én arra gondoltam, hogy lefejem a tejet, és odaadom neki.
szerintem nincs ebben semmi különös. legalábbis én így gondolom.
írtam, hogy nem havi 20 napról beszélek kezdetben, mert az vállalhatatlan, nem vagyok gép.
szerintem hosszútávon kell gondolkodni.
nem hiszem, hogy nem lehet kirúgni egy kismamát, ha nagyon akarják, ezt pedig nem akarom.
a fizetés nem mondom, hogy sok, de én viszonylag elégedett vagyok, elég családias a légkör, régóta kerestem ezt a munkát. viszont tény, hogy hiába szeretnek, itt nem hiszem, hogy kivitelezhető lenne fél évnél több otthoni tartózkodás. és bevallom én sem szeretnék évekre kiesni a körforgásból.
Én még féléves korában sem adnám be bölcsibe, csak ha nagyon létszükséglet lenne. (talán még akkor sem)
Egyrészt, mert az immunrendszere nem elég fejlett még a rengeteg betegséghez, amit ott lehet elkapni. Másrészt meg átgondolnám,hogy mennyire tudnak vele foglalkozni a gondozónők, amikor másik 10 kicsire is kell figyelni. Berakják a kiságyba, játékot mellé, aztán ennyi. Persze, ellátják, megvigasztalják, hogyha nagyon sír, de érdemben nem tudnak vele foglalkozni. És ott lenne a nap nagy részében. Életének abban a szakaszában, amikor megalapozódik a személyisége, a neveltetése.
Nem mondom, hogy nem lehet így felnőni, de jól gondold meg.
Ha annyira jó ez az állás, akkor gondolom belefér, hogy bébiszittert fogadj a kicsi mellé. Én ezt javasolnám.
Szia, én a 169. napon már dolgoztam :) Szoptatni már rég nem szoptattam, így az nem okozott gondot.
Nálunk Apa maradt otthon 8 hónapot, és 14 hónaposan ment családi napközibe, egy évre. Bölcsibe csak 2 évesen ment.
Saját tapasztalat alapján azt mondom (Bp környéki városban lakunk), hogy a bölcsik nincsennek felkészülve ilyen pici gyerekre, szinte nincsennek is 2 éves kor alatt.
Nem bántuk meg, hogy így tettünk! :)
Szerintem nem vagy rosszul összerakva, vagy akkor sokan mások is, köztük én is! :)
Én is inkább szakemberre bíznám, egy magán bölcsiben, csanában, mint nagyszülőre, főleg állandóra. :)
Sok sikert az anyasághoz és a munkához! Hidd el menni fog!
Tény, hogy ma az a szemlélet, hogy menj el amint megvan a két csík és vissza se menj nagyon sokáig. A kialakult helyzet oka nagyon összetett és csupán pár évtizedre nyúlik vissza. Anyósom 6 hetesen már bölcsis volt.
Topikindítónak: mindenképp olyan segítséget keress akire mindig számíthatsz. A családot te ismered, hogy mennyire jó a kapcsolatotok, mennyire számíthatsz rájuk. Másik nagyon fontos, hogy te tudod milyen az egészségi állapotuk, mennyire lesznek majd toppon egy örökmozgóval. De az is lehet,hogy egy szimpatikus fizetett segítséggel jobban járnál.
Az is igaz, hogy majd meglátod, hogy alakul a helyzet. Én 1 évet terveztem, 2 lett belőle. Külső tényezők is közrejátszottak persze, de végüli is nagyon örülök a 2 évnek is. Ha úgy döntesz hogy visszamész akkor remélem jól alakulnak a dolgaid.
Én nem terveztem sehogy, de most úgy alakult, hogy 2 éves a fiam, én pedig most megyek vissza dolgozni. Nekem nem lenne szívem egy 6 hónapos gyereket kiadni a kezem közül. Még nem tud járni, nem tudja magát kifejezni, nem tudja semmilyen módon jelezni felém, hogy mi történik vele napközben. Magyarán szüksége van rám, és az én anyai törődésemet még a legszakszerűbb dadus vagy babysitter sem tudja pótolni.
És - mint ahogy business írta - nagyon sok "első"-ről lemarad így az ember.
A kényszerhelyzet természetesen más, amikor a család anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy az ember ideális ideig maradjon otthon a babával....a muszáj sajnos nagy úr.