Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülés után dolgozni..
Létrehozva: 2012. augusztus 28. 17:54
Sziasztok!
A cím eredetileg ez lenne: Ki mikor kezdett el dolgozni a szülés után, ill. hogyan oldotta meg?
A helyzet nem egyszerű: Szülés után hamar vissza szeretnék menni dolgozni.
Namármost a hamar az kb. fél évet jelent, vagy még annyit sem.
Kötekedők kíméljenek, gyakorlati tanácsokra van szükségem, gyakorló anyukáktól. 
Mindenki tanácsát megköszönöm, csak könyörgöm ne hangozzék el: minek szül, ha nem akar otthon maradni? És egyebek..
Szeretem a munkámat, szükségünk van a pénzre, viszonylag biztos a munkahelyem, várnak majd vissza, lehet egy fenékkel két lovat megülni?
Volt már valaki hasonló helyzetben?
A szoptatással kapcsolatban nem szeretnék nagy faxnit csinálni, legrosszabb esetben (ha lesz tejem), akkor lefejem.
Na de ki vigyázna a babára? Egyáltalán normális ez az egész, vagy csak én vagyok rosszul összerakva?
Tudom, hogy minden kiszámíthatatlan, eddig minden ok, na de a terhesség vége még elég messze van.. hogy mi lesz szüléskor és utána, senki nem tudja.
Nyilván nem tudnék az első időben 20 napokat dolgozni, de heti 1-2 napot szeretnék majd bevállalni. A bölcsi is bizonytalan, pici babát meg gondolom nem valami okos dolog idegenre bízni. Szülői segítség a párom részéről lenne, de az sem egész napos..
Köszönöm, aki ír, segít!
Aha, igen.
A gyerekeim hátrányára soha nem vágynék semmiféle izgi dologra.
Te tudod.
Ha így lesz ahogy írod, a2 év múlva a topikod címe az lesz, hogy nem bírok a 2 évessel.
Sajnos, ez már most gáz.
Mindkét gyerekem 3-4 hónapos korától dolgoztam....de csak heti 2x és nem 8 órát, hanem 3-4-5 órát, a szoptatási időben szünetet tartottam. De anyum volt a bébicsősz...
Mellesleg nincs az a jól fizető állás, amiért napi 8 órára elpasszolnám a pár hetes/ hónapos gyerekem!!! Bocs, de ez a véleményem!
Akkor majd gondold át mégegyszer ha a gyereked úgy féléves lesz legalább és leginkább nemalvásról szólnak majd az éjszakáid.
Mire leszokik az éjszakai evésről.. addigra kezdödik a fogzási kalamajka.
Persze ha más gondozza majd, más kel hozzá, akkor Neked ebből ugye nincs és nem lesz gondod.
Ha részmunkaidőt tudnál vállalni, az mégiscsak normálisabb megoldás lenne, legalább a gyerek másfél éves koráig. Csak azért csupán, hogy a Te gyereked hozzád kötödjön elsősorban, ne valami fizetett segitséghez.... akiből azért ritka a rendes. Bár lehet ti olyat fogtok ki.
1. nem baj, ettől izgalmas a világ
2. ebből látszik, hogy fogalmam sincs még, hogy mi lesz az, amit igényel majd a baba. de ez nem jelenti azt, hogy háttérbe fognak szorulni az igényei.
Most én is kötekedőnek leszek kikiáltva, de emellett nem tudok elmenni szó nélkül.
Nagyon népszerű elgondolás újabban, hogy egy gyereknek CSAK minőségi időre van szüksége. Tehát szerinted egy anya jó anya akkor is, ha csak napi egy órában, de teljes odafordulással foglalkozik a gyerekkel.
BAROMSÁG!
Teljes önáltatás azt hinni, hogy az ébren töltött órák töredékében be lehet hozni a többi, nem együtt töltött időt. Nem lehet, ha minden együtt töltött percre jut öt-tíz anya nélkül, extrém stresszben töltött perc. Természetesen minden gyerekmentes időre vágyó anyukának hatalmas könnyebbség ez a minőségi idő elgondolás, de jobb tisztában lenni vele, hogy hülyeség.
Ha váltják egymást a gondozók, akkor kb senkihez.
Ez lesz az igazi tragédia, a gyereknek.
Ebben az esetben a szülő nem is számít, ha a gyerekre ez a sors vár.
lehet, hogy rosszul fogalmaztam. heti 2 nap szabadnapom van, és a legideálisabb az lenne, ha a hétből csak 2 napot tudnék dolgozni hétvégén, mert akkor a párom lenne a kicsivel.
de ennek van a legkisebb valószínűsége.
ezek csak elképzelések, senki nem tudja mi lesz, felesleges már előre rémeket látni. kiváncsi voltam, hogy ki hogyan oldaná meg a helyzetet, ennyi.
Pénzért minden megvehető.
Természetesen!!
A gyerek pedig ahhoz fog kötödni, aki a legtöbbet törödik vele és gondozza.
Ha váltják egymást a gondozók, akkor kb senkihez.
Tudod miért látom máshogy?
1, Alapból más az értékrendem.
2,Vannak gyerekeim.
Értelek, megértelek. Amíg csak a pocakomban volt a baba, én is azt gondoltam, hogy a 3. hónap után visszamegyek dolgozni. Aztán megszületett, és el sem tudttam volna képzelni, hogy hogy tudnám otthagyni akár egy percre is.
Most már kétéves elmúlt, visszamentem dolgozni, de az elején olyan iszonyatos lelkiismeret furdalásom volt, hogy alig tudtam a munkámra koncentrálni. Hidd el, nem a babának nehéz anyapótlót találni, hanem neked lesz a legnehezebb visszailleszkedni.
Egyébként külföldön nem divat a hosszú babázás, és mégis épségben felnőnek azok a gyerekek is...
Majd meglátod, ha eljön az idő, hogy mi lesz a legjobb a babának, és neked is.
Ez bizony igy van.
Első pillanattl fogva saját szobájában saját ágyában aludt mindhárom gyerekem.
Először éjszakai szoptatás, aztán mellé éjszaki hasfájás, aztán kis szünet után, éjszakai fogzás miatt az üvöltés heteken át.
Majd jön az egyéves kori- mostmárfelálltamezértállvaakarok aludni projekt. Aki ezt nem csinálta annak elképzelése sincs róla milyen.
Persze ha más gondozza a gyereket, akkor ok--- akkor anyu nem lesz zombi a melóban.
Ez is egy vélemény, nem tilthatom meg, hogy ne így gondold.
Bár én ezt erős túlzásnak érzem, mert úgyis a gyerek fog diktálni, és nem én. Ezek csak elképzelések.
A te olvasatodban és felfogásodban csak egyet lehet érteni veled.
Sajnállak téged is, de a gyereket még inkább.
Jaj Istenem! Ettől féltem!
Nem lehet felfogni, hogy nem mindennapról van szó?
Totál kialvatlanul egyébként sehogy, mert olyan helyen dolgozom, ahol nagy a felelősség, és egy idő után tényleg nem érné meg dolgozni.
Egyáltalán normális ez az egész, vagy csak én vagyok rosszul összerakva?
Ezt kérdezted, erre válaszoltam.
Szomorú gyerekkor elé néz az a gyerek.
Vedd kötekedésnek ha úgy akarod.
Nem én iszom meg a levét a dolgoknak, hanem a gyereked.
Szegény gyerek.
a legjobb persze az lenne, hogy mindenki itton legyen 2-3 évet, aztán majd vagy lesz munkája vagy nem, igaz?
vagy mi a normális?? már én sem tudom.
ha kötekedés helyett van mondanivalód, azt szívesen olvasom, de a sajnálkozásra nem vagyok kiváncsi, direkt írtam, hogy kötekedők kíméljenek!
Még meg sem született és már le van passzolva.. :-((
Nekem is éppen ez jutott eszembe.
Egy kisbaba, aki reggeltől estig másra lesz bízva. Hiába látja el valaki más a lehető legjobban az nem az anya.
De a leendő anya sincs még tisztában azzal mivel jár egy kisbaba....
Akármennyire is jólnevelik és egyedül alvásra szoktatják... (miért? az minden gyereknél bejön)) Ha majd fogzik, és heteken át üvölt végig minden éjszakát, hogyan fog teljesiteni szuperanyu a munkában totál kialvatlanul? vagy akkor lepasszoljuk már éjszakára is??
Csak, hogy legyen ellenvélemény is.
és akkor mikor tudnál érdemben együtt lenni a kicsivel? Oké, értem én, hogy eleinte csak heti néhány nap, de utána? ha reggeltől estig dolgozol és még hétvégén is előfordul, ha jól olvasom, akkor mikor tudsz anya lenni?
az éjszakai felkelés pedig tényleg lutri... nem csak az evések miatt - de a fogzás, a fejlődési ugrások, az óriási mozgásfejlődés, mind-mind alvási gondokat okozhat még jó alvó gyerkőcnél is. Az én lányomnál is volt, hogy egy-egy éjszaka min. 8szor keltem fel hozzá - pedig egy alapvetően kiválóan kezelhető, jól alvó kislány, aki 1 hetes kora óta gond nélkül a saját szobájában alszik... Emellett "normál" munkát végezni szerintem hosszú távon képtelenség
heti 1-2 napról lenne szó mint mondtam, nem havi 20 napról. (kezdetben legalábbis, utána nyilván már több napot is tudnék vállalni)
ez tényleg annyira lehetetlen?