Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elnézést, kissé kiakadtam tegnap.
Megvolt rá az okom. Meglátogatott a barátnőm, aki 2 éve elvesztette a férjét és a 3 éves gyerekét egy autóbalesetben. Ő maga 6 hónapos kórházi kezelés után tudott lábraállni. Ugyanabban az autóban ült.
Tudod, mennyire boldog lenni, ha megmaradt volna a gyereke? Gondolkodj el ezen.
Tudom,látom benne őt,ésettőlmég jobban FÁJ,nekemmár minden fáj....
Pedig szeretem őket...
Egyszerűen nem tudom elhinni,hogy ezt a drága embert elveszítettük,minden széttörött!!!
Láton bennük őt,persze látom, és azt is látom,hogy milyen pótolhatatlan Őa gyerekek számára is. Ez már nem család így!!!
Igen,neled is szörnyűl ehetett ez a vesztség. A pótolhatatlanság,a hiány tleljesen felemészt.Az,hogy soha többéolyan már nelesz... és még hasonlóéletük/életünk nemlesz.A mennyotrsuág után a pokol.
Lehet,hogy eg ynagyom erős,öntudatos emberebből feláll, de én eddigsemvoltamaz...SAJNOS
Nem értem,miért nincs apukájuk,hogy miért kellegy ilyen apa nélkülélniük,és felnőnuiül. Aki csupanagy betűvel volt APA!!!!
Az utolsó mondatod: te átélted???
Azt soha nem mondtam,hogy nem vagyoka gyerekekel a fájdalmukban,hogy nem simogatom, vigasztalom őket. És azért kiabálok nagybetűvel,mert nagyon egyedül vagyok. A gyerekek mellett és miatt is!!!! És azért,mert érzem,hogy csúszik ki a lábam alól a talaj, és próbálok valamibe,valakibe kapszkodni. A gyerekekbe nem tudok/ nemlehet. Mert ők tőlem várjáka kapszkodót!!!
Emberek vagyünk,hogy tőlümk függ-e, hogy hogyan oldjuklmeg a probléémáinkat -ez sajnos nemmindig igaz így.Ha így lenne,biztosan nem lenne senkinek problémája,mert jól megoldaná.
Megértem kétségbeesésedet és azt, hogy úgy érzed nincs tovább ! Oedig van , kell legyen tovább . Ereszd szabadon fájdalmadat
együtt gyerekeiddel. sírjatok,imádáokzzatok együtt. Ez nem csak gyógyít, de összekovácsol Benneteket. Átérzitek azt, hogy Mindannyiótokat rettenetes veszteség ért , mely nem pótolható, de talán az idő múltán hosszászoktok a veszteséghez és megkísérletitek egymásnak adni azt a hiányzó szeretet, melyet elvesztettetek. Így saját érzéseitek erősödnek.
Ezt nyugodt lelkiismetrettel írom, mert 18 éves koromban halt meg édesapám . Akkor már Pesten laktam, egyetemista voltam , egyedül egy 2x3 méteres kis szobában. Nagyon szegényesen távol családomtól. Az egyetlen kapocs az volt, mely összetartott anyukámmal és öcsémmel, hogy naponta írtam egy postai levelezőlapot. Nem volt benne semmi lényeges , csak az, hogy belül vagyok lélekben. Aztán elcsitult a fájdalom, de még ma 53 év után is fellép. Azóta meghal anyukám öcsém - anyósom, apóso., sógornőim . Rájuk is fájdalommal gondolok.
Kedves Monique ! Szívből kívánom, hogy a sok szenvedés után nyugodjatok meg lassan ! Ismerjétek fel egymás jó tulajdonságait,fokozódjon összetartozásotok..
Kívánom, hogy ne érd meg a gyógyíthatatlant (gyermeked elvesztését )
Hogy mit csináljak?
Ugye nem baj, ha én úgy gondolom, hogy emberek vagyunk és tőlünk függ, hogyan oldjuk meg a problemáinkat? Ugye nem baj, ha rá akarom ébreszteni a topikindítót, hogy nem lehet magányos, ha kicsit is törődik a gyerekeivel is, és nem süllyed el a saját nyomorúságában. Hanem a saját fájdalmába beengedi a kiskorú gyerekeit is, akiktől tényleg nem lehet elvárni, hogy maguk birkózzanak meg a problemával. Amit ő sajnos, nem akar észrevenni.
És végül, ugye nem baj, ha nekem nem éppen szimpatikus a topikindító, aki csupa nagybetűvel kiabálja a fájdalmát a világba?
Szerintem is jo otletnek tunik kis kapaszkodot talalni.A gyerekeid szeretete ugyan nem potolja a férjedet,de sokat jelent.Csak most akkora a fajdalmad,hogy még nem veszed észre.De nézd el a gyerekeidet,hogy milyen aranyosak,egy olelés,egy puszi jol fog esni.Neked is,nekik is.En azért reménykedem,hogy az ido mulasaval jobban leszel.
Pihenteto békés éjszakat kivanok.Sok szeretettel
megertelek, es nagyon sajnalom...
a pici kapaszkodok azok a pici dolgok, amelyekre felfigyelsz, amelyektol egy picit kiszakadsz a gyaszodbol. pl itt a topicban az sok ember, akik kedvesen, es szeretettel vesznek korul. egy-egy emlek, amitol elvigyorodsz, egy jo duma, vagy kedves gesztus, amitol mosolyra huzodik a szad par pillanatra. a gyerekeid spontan viselkedese, egy-egy szava...
ilyen, es hasonlo aprosagok.
Már most is alig bírom. A pici kapaszkodók mik???
Nem bírok apukákat látni,pedig szilveszterkormégnekünk is volt!!!!
NEM AKAROM ELHINNI,HOGY EZ VELÜNK
TÖRTÉNT!!!
Kedves Monique, most csak picike kapaszkodok vannak, amelyek rovid tavon hatasosak, aztan ugy erzed, ertelmet vesztik... most tul kell elned, csak ennyit tehetsz... es belekapaszkodsz a pici, es rovidtavu kapaszkodokba... segitenek tulelni...
kedves alpszicho kartarsno!
egy szakmabeli tudja, hogy a gyasznak kulonbozo szintjei vannak, es Monique most eppen a pokol bugyrabol szol, es felenken nyujtja felfele a kezet, de idonkent visszarantja, mert ugyan az esze tudja hogy mi a helyes, de az erzesei nem akarjak kovetni. ilyen a gyasz. a rettenetesen fajdalmas veszteseg! ehhez az ismerethez meg szakmabelinek sem kell lenni, -mint ahogyan te nem is vagy-, de meg itt is, ebben a fajdalmas temaban is nekiallsz szem.....ni, raadasul ugy mint egy szakmabeli, ez mar tulmegy minden hataron.
Moniquenak nem kell pszichologus, de ha majd neadjisten kelleni is fog, tuti nem most. most az a "dolga", hogy fajjon, hiszen nagyon szerette a ferjet...a fajdalomnak szabad folyast kell engedni, es nem elfojtani. hagyni idot a fajdalomnak, hogy lassan-lassan, nagyon lassan lefolyhasson a maga nehezkes es kavargos utjan. Monique most ezt teszi, tengernyi fajdalmat onti az ot szivesen meghallgato, es vigasztalo topictarsaknak. nem kell beszolni, nem lealsagosozni, es foleg nem ugy, mint aki akar fikarcnyit is ert hozza!mert hogy kozod nincs a szakmahoz, az tisztan lathato. csak szeretned! de ehhez a hulye jatekodhoz ne hasznald egy szerencsetlen no oriasi fajdalmat!! huzz el melegebb eghajlatra!
Bagoly tudja, én is tudom. Agyermeki szeretet egészen más,mint a TÁRSÉ!!!
Vannak dolgok,amiket az ember nem a kigyerekeivel beszéli meg,amit nem velük oszt meg. Sajnos ilyen egyszerű.....
Kedves Zsumi!
Szép az idézet.
Ha belegondolok pl.a kislányom helyzetébe,aki az imádott apukája nélkül fog felnőni (mindig mondják,hogy milyen fontos a mint a - hogy mitl át mondjuk egy lány otthon az édesapától - nálunk volt minta!),akokorolyan nehéz ezt megtenni, hogy "hagyjuk" Én nem tartok itt.
ELFOGADNI SEM TUDOM
Hit:be kell vallanom:az is megingott bennem!Nem vagyok rá büszke. (Nem akkor kezdtem el hinni,amikor szegény férjem beteg lett -jóval előtte!)
Tudom,hogy nagyon sok függ az emberszemlélyiségétől,éssajnos itt is nagy hiátusaim voltak/vannak:nagyon kötődős, együttérző, szeretetéhes "fajta"vagyok,. És az ilyeneknek mindig nehezebb!!!
Ha az embernek csak esze lenne-olyan könnyű lenne...ugye érted???
rendkívüli sajnálattal állapítottam meg, hogy mazohista vagy. Mire alapozom ezt a véleményemet?
Egyetlen dologra, ha valakit ennyire gyűlölök, utálok, mint Te - engem, akkor nem volnék kiváncsi az irományaira.
*
Te pedig mazohista módon, szenvedéssel de elolvasod, sőt az abban lévő dolgokra reagálsz is. Ráadásul azt hiszed, hogy meg is fogadom "kedves" tanácsaidat.
Hogy tudd, falra hány borsóként pattannak le rólam a mondataid. Nem szégyelled magadat, még ebbe a csendes topicba is beleszemtelenkedni? Ki az aki meghívott? Nevezd meg! Magadtól jöttél? Gondolom, tudod merre van az ARRA! Mármint az ajtó, ahol szépen ki is vonulhatsz, a Te fenséges modorodban.
Ne szólíts meg, ez volt az utolsó, hogy reagáltam, csak hogy tudatom Veled, nem fogadtalak el, nem fogadtalak meg tanácsadómnak. A nevelésemmel pedig már régen elkéstél, tudod, így hatvan év felett, kár kűzdened. Olyan maradok, mint voltam.
Ennyi.
Isten megáldjon, keressél máshol olyan birkát, akit nyírni tudsz és még meg is köszöni! Jómagam nem a birkák nyájához tartozom. A kínai horoszkóp szerint is Tigris vagyok! Úgy, hogy el az utamból, te kis mazohista. - BOJANA*
*
Kedves Topiklakók!
Szíves elnézéseteket kérem, de rendre kellett utasítanom ezt az árnyékot, aki követ. Csak azt tudnám, miért nem olyan valakit választ, aki meg is köszöni, mármint a követést. Nem szerettem volna bemocskolni ilyen beírással a topicot, mármint sem a gonoszsággal fűszerezett hozzám intézett mondataival, sem az én válaszommal.
Többet, ha szétpukkad mérgében, akkor sem válaszolok. De már túl nagyra nőtte ki magát, legalábbis azt hiszi! No, de egy Tigrissel szemben? Soha nem lehet elég nagy és elég okos! - Bojana*
"...soha meg ne sejtse senki,..."
Őszintén! Ismersz élő embert, akinek még nem haltak meg szerettei???!!! Akkor meg kinek prédikálsz itt szüntelenül?!
Akkor nyújtozkodom is! Odaért a karom? Mind a kettő! Szeretettel ölelem minden olyan Lelket, aki ölelésre szorul és megértésre. Szívből és szeretettel, igaz barátsággal!
Teljesen igazad van, én is napokig nem tudtam magamhoz térni, de azután kihúztam magamat a gyászból, ott volt az Édesanyám, aki semmiről nem tehetett, mosolyognom kellett, ha belegebedtem is. Ott volt a lányom, aki megértette a bömbölésemet, hiszen Ő is vesztett, nem is keveset. De még én próbáltam vigasztalni. Szüksége volt rá. Erősnek kellett lennem, akkor is, ha majd belegebedtem. Van ez így néha az életünkben. Van ez így... - Bojana*
Bagoly, Kedvesem!
Ez a mondat teljesen igaz! Rábólintok, valóban, aki nem is sejti, milyen egy óriási veszteség az ilyen gyász, annak hiába is mondjuk. Valóban soha meg ne sejtse senki, mert nehezen élhető túl.
*
No, nekem szükségem volt Bubsimra, mert az én gyerekeim már felnőttek. Hiszen tudod, már megírtam, a Fiam 43 éves lesz a nyáron, a leányom pedig 25 éves lesz szeptemberben.
Mindketten párkapcsolatban, nem nyavalyoghatok a nyakukon. Bubsi viszont - velem énekel - napközben! No estére már kiszórakozzuk magunkat, mármint Bubsi, Röföge (a francia buldog) no meg én! - Amikor hazaérkeznek a "gyerekek" mármint a Vejem, aki idén töltötte a 30. évét és a leányom - addigra mindhárman jól viselkedünk!
Napközben jól kirosszalkodtuk magunkat!
*
Hát igen, én nem tudnám elviselni az életet - teljesen egyedül. Nekem szükségem van kutyára. De természetesen mindnyájan mások vagyunk. Van aki irtózik tőle, van akinek nem hiányzik. Nekem nagyon sok örömet adnak a lükeségükkel.
Egymást lesik, ki kap, mit kap? Nehogy bármit is - többet adnék - mert nem! a másiknak! Soha! Még a macska is felsorakozik, ha elrikkantom magam: koOOOOOlbász! Azonnal körém sereglenek. Egy-egy karika kolbász, vagy füstölt szalonna és máris kész a boldogság.
Röföge még le sem nyelte, de gúvadt szemekkel nézi a többieket! A macska nyámmog felette, no Röfi kinézi a szájából, nem mer közelíteni, mert olyan pofont kap a cictől, hogy arról kódul!
*
Mindegyik külön egyéniség, de jó, hogy vannak! - Bojana*
Elnézést, nem tudtam, hogy annyira kicsi gyermekei vannak? Mármint nem ismertem a korukat?
Ha viszont kicsi gyerekei vannak, akkor hol vannak a nagyszülők? Ők miért nem segítenek Neki ebben a bánatában? Akárcsak a jelenlétükkel is, a szeretetükkel!
Segíteni szerettem volna, nem tudtam arról, hogy a gyermekei kicsik. - Bojana*