Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kapcsolatok régen és most
Létrehozva: 2013. július 6. 19:47
Sziasztok! Egy ideje gondolkodom azon, vajon miért nincs párkapcsolata egyre több 25-35 év közötti nőnek, belértve magamat is.
Azt vettem észre, mintha a férfiak nem is vágynának kapcsolatra, hogy valaki velük legyen, szeresse őket illetve hogy ők szeressenek.
Napközben dolgoznak és munka után otthon leülnek a számitógép elé és folytatják ahol napközben abbahagyták. Vagy tovább dolgoznak vagy online játékokkal játszanak.
Egy idősebb barátnőmmel találkoztam a múlt héten és mondott valamit, ami nem hagy nyugodni.
Azt mondta: "Megváltozott a világ. Régen a férfiak voltak a családfenntartók, ők dolgoztak és keresték a pénzt, ők végezték el a nehezebb fizikai munkákat a ház körül. De nézd csak meg mi van ma... ma már ugyanezeket a nők teszik, sőt van, hogy talán jobban is. Mi marad a férfiaknak amitől ők A Férfiak? Nem csoda, hogy nem mernek moccanni sem, ha egy talpraesett és csinos nővel találkoznak."
Ha tényleg ez a helyzet, van rá megoldás? Örülnék, ha kapnék visszajelzést férfi olvasóktól is, mert őszintén szólva nem tudom mit kellene tenni, hogy merjenek lépni. Hiszen mi nők másra sem vágyunk mint egy férfira, akit szerethetünk és aki mellett tényleg Nők lehetünk.
Azt vettem észre, mintha a férfiak nem is vágynának kapcsolatra, hogy valaki velük legyen, szeresse őket illetve hogy ők szeressenek.
Napközben dolgoznak és munka után otthon leülnek a számitógép elé és folytatják ahol napközben abbahagyták. Vagy tovább dolgoznak vagy online játékokkal játszanak.
Egy idősebb barátnőmmel találkoztam a múlt héten és mondott valamit, ami nem hagy nyugodni.
Azt mondta: "Megváltozott a világ. Régen a férfiak voltak a családfenntartók, ők dolgoztak és keresték a pénzt, ők végezték el a nehezebb fizikai munkákat a ház körül. De nézd csak meg mi van ma... ma már ugyanezeket a nők teszik, sőt van, hogy talán jobban is. Mi marad a férfiaknak amitől ők A Férfiak? Nem csoda, hogy nem mernek moccanni sem, ha egy talpraesett és csinos nővel találkoznak."
Ha tényleg ez a helyzet, van rá megoldás? Örülnék, ha kapnék visszajelzést férfi olvasóktól is, mert őszintén szólva nem tudom mit kellene tenni, hogy merjenek lépni. Hiszen mi nők másra sem vágyunk mint egy férfira, akit szerethetünk és aki mellett tényleg Nők lehetünk.
És a férfi pontosan mit is ad ezekért az elvárásokért cserébe?
(majdnem szolgáltatást írtam...
)
Ezzel kapcsolatban van egy rossz hírem...minél idösebb az ember, annál kevésbé hajlandó alkalmazkodni, annál zártabbá válik, annál nagyobbra nönek az elvárásai, ha társat keres.
Persze, élni kell. Čn is éltem 24 éves koromig. De valahol legbelül egész idö alatt ott volt az igény, hogy jó lenne valakit találni, aki tényleg szeret. Aki igazán szeret mindennel együtt, akivel együtt tudok maradni, aki velem együtt a mi közös ügyünkért tesz. Akivel úgy fejlödik a személyiségünk, hogy idövel kiegészítik egymást. Aki sose hagyja, hogy feladjam és ott van, ha kell szép szóval, ha kell veszekedéssel, hogy ne hagyjam el magam. Čs akiért én ugyanerre képes vagyok.
A magánélet ugyanúgy tele van kihívásokkal, mint a szakmai élet. Söt, számomra sokkal nehezebb privát rendet tartani, mint a munkahelyemen helytállni. A rokoni kapcsolatokat ápolni, a félreértéseket kezelni, a rokonaimat szeretni.
Ja és a ledér öltözék....azt látod, amit látni akarsz. Ilyen közegben mozogsz, erre figyelsz föl. Neked kell változnod ahhoz, hogy mást is észrevegyél.
A családcentrikus filmek 80%-a olyan, hogy másfél óra alatt megoldódik a konfliktus, a család életét a hös férfi menti meg a nö asszisztálásával...de a valóság nem erröl szól... sokkal inkább olyan, mint a "Game of Thrones" kicsit lelazított változata. Črdekek, igények és testi vágyak labirintusában kell megtalálnod a szeretet és lojalitás igazi kincsét.
Talán idősebben, amikor már jól kiéljük magunkat, fontosabb egy pár.
Mediterrán városba nekem kimondottan teher lenne valakivel menni, mert a szabad életet gátolná.
Olyan az ilyen szegény, mint egy szakács, házvezetőnő, szobalány egy testben.
Fiatalon senkinek sem a lojalitás az elsőrendű párválasztáskor. Se nőnek, se férfinak.
Már szerintem:)
Nem mindenkinek van olyan szerencséje, hogy középkorúan újra választhat (már amennyiben "szerencse", hogy meghal vagy elválik tőlünk a másik).
De mi van az életünkben? Pina, pina, pina ledér öltözékben, bármerre is megyünk.
Fiatalon még nem az idős korban lojális társ a fontos.
Lakhatás 20-30millió, 2db. autó 7-8millió, rezsi, ezekre 120-160ezer, nyaralás, pihenés 4 emberre évi 500ezertől indul, kaja, évi 1milliótól, kulturálódás?, ruházkodás? óvoda, iskola, egyetem a gyerekeknek?
Mi a realitás még gyerekek nélkül? Havi 3-400ezer bevétel, Gyerekek születése után még ez is kevesebb.
Nem is egyszerű pörgős életmódból átállni házitündérbe:) Én csak tudom. De ma már nem cserélném vissza.
Nem lehet tudni, hányan vagyunk így ezzel.
Az nem korrekt, hogy sok férfi ezt nem mondja a nők szemébe.
Az is elég hülye helyzet, hogy sok férfi nem is tudja, mit vállal be, belemennek sokan és amikor már késő, akkor akarnak visszatáncolni.
Találkozik a nő és a férfi, házasság, vagy együttélés, jön a gyerek, gyerekek.
Valamiért az ilyen kapcsolatok döntő többsége egy idő után tönkremegy. Marad a férfinek a tartásdíj a gyerekei láthatásáért a sok vesződés az exel.
Kinek kell ez ha még nem égette meg magát? Aki gondolkodik az beláthatja, hogy nagyon valószínű, hogy az Ő életébe is beüthet az mennykő.
Igen a férfiak sokasága el van töketlenítve, mert nem volt soknak igazi jó apja, nők között nőttek fel, nem látta mi a férfi, mi a család.
Ahogy halad a kor, egyre több könnyű kacérkodó nő van, akikbe lépten-nyomon belebotlanak a férfiak.
A nők is sokat változtak, azok az igazi házi tündérek akiket régebben kaptak a férfiak a elkényeztető anyjuk után, ma már nyem annyira léteznek.
Igen, változtak az emberek, önzőbbek és talán nem is annyira vonzó ma már a régi klasszikus életvitel.
"szóval nekem lehet, hogy jobb is egyelőre egyedül. Bár arra azért kíváncsi lennék, hogy mégis meddig, mert hipp-hopp itt a kaszás..."
Ha mar most azt firtatod, hogy meddig jo neked egyedül, akkor nyilvan megsem jo neked egyedül!
De lehet tevedek es rosszul interpretalom a hangos gondolkodasod!
Számomra nyilvánvaló, hogy ahogyan mi az apánkat/anyánkat gyerekként megéljük, az nagyon befolyásolja a férfiakról/nökröl kialakított elvárásainkat. Elöször nekünk kell felnöni és nem egy gyermek vágyait vetíteni a férfire, akit megismerünk, hanem föl kell fogni, hogy ö egy ember, akinek vannak erösségei és gyengéi. Egy férfi/nö sem ideális társ csak úgy egy életre. Partnerré, apává/anyává válik egy folyamatban, amit mi kezdettöl fogva, mint társ követünk nyomon és nem, mint gyerek. Ebböl kifolyólag a feladataink és a szerepünk is más. A párkapcsolat kiegyensúlyozottságáért, azért, hogy a partnerünk változzon, nekünk is baromi sokat kell tenni és alkalmazkodni és változni. Ez egy hosszú folyamat. A gyerekpersepktívát kell levetni. Nekünk is, de a férfiaknak is. A jövendö partnerünkben nem szülöpótlékot kell keresni, hanem egy embert, akit a gyarlóságaival együtt el tudunk fogadni, akiben látjuk, hogy az igazán nehéz helyzetekben nem dugja a homokba a fejét, hanem ott van mellettünk és harcol velünk és értünk.
Nem gondolod hogy egyes emberek (férfiak és bizony nök is!) életük bizonyos szakaszában szeretnek szinglik lenni? És talán ezért nem közelítenek hozzád komoly szándékkal? Ki mondta neked hogy mindenki állandó jelleggel arra vágyik hogy valakihez tartozzon? Szinglinek lenni sokszor igenis nagyon kellemes sok ember számára, ha hiszed ha nem. Társkapcsolatban élni is remek ha a megfelelö partnerrel vagy, de a szingliségnek is vannak örömei és számtalan elönye is. Nem mindenki falramászóan társigényes.
Persze a szinglik erröl hallgatnak, mert ha elkezdik hangoztatni hogy ök igenis elégedettek perpillanat egyedül, akkor a társkapcsolatban élök azt hiszik hogy ez csak amolyan önámítós duma és jönnek az okoskodásaikkal. Akkor inkább a szingli hallgat...
Lehet hogy az általad említett férfiak élvezik a problémamentes szabad életüket, és egyszerüen nem akarnak egy csajt a nyakukba venni. Szóval nem ártana megkérdezni ezeket a férfiakat hogy egyáltalán akarnak-e párkapcsolatot, mielött pálcát törsz felettük.
Ha meg akarnak barátnöt, nem kell megsértödni ha nem kezdeményeznek nálad, akkor ezek szerint valamiért nem jössz be nekik. Viszont nem is a te hibád, mert lehet másvalakinek meg bejönnél.
Egyébként a legtöbb nönek az önértékelése attól függ hogy mennyire akarják öt a férfiak, kell-e valakinek, van-e partnere, stb...
Szerintem az amiknál lehet, hogy a történelmük miatt alakult így: egy bazi nagy területet akartak meghódítani, és ezért arra volt szükségük, hogy felpumpálják az egójukat, kialakult ez a sikerorientált, do-it-yourself image, amitől nem lehet eltérni - ebbe nem fér bele, hogy ilyen-olyan problémád van, nyavalyogsz... és hát a média által közvetített szép-sikeres-fiatal "példakép" miatt lassan nálunk sem fér bele...
Másrészről meg szerintem az van, hogy hiába mondod el a bajodat, megoldani úgysem tudják mások helyetted, sőt, még átérezni sem feltétlenül... ez azért visszatartó tud lenni... végülis minden embernek van egy ilyen belső udvara, amin nem jó belülre kerülni, mert túl közel kerülsz hozzá - ezt, ha jól emlékszem, Müller Péter írja. És az udvarlás pont erről szól, hogy a másik ember udvarába kéretőzöl be.
De jo!
Amugy a pszichologus megerintheti a pacienst! Ki mondta hogy nem?
vermatska: katolikusok? Nem vagyok valami nagy vallasguru! Arra gondoltam, hogy az iszlam vallas szerintem erosebb kereteket ad mint a katolikus. A kereszteny vallasok ugy altalaban "meglazultak". Eppen ezert ternek at az iszlamra olyan sokan, mint meg soha korabban. Mert az ritualekkal, eletmoddal is köt. Es azaltal, hogy köt, tart is. Na, nem akarok itt ilyen iranyba elmenni, csak szerintem tenyleg kapcsolathianyban szenvedünk.