Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elveszett gyerek
Létrehozva: 2013. szeptember 23. 23:56
Nagy tömegben sok gyerek, zsivaj - főleg, ha többfelé kell figyelnünk, bárkivel megtörténhet a baj: eltűnik a gyermek, és hiába kiabálunk, rohangálunk összevissza, nem találjuk.
Nők Lapja Café: A szülők rémálma: az elveszett gyerek - néhány tipp adattárolásra
Nők Lapja Café: A szülők rémálma: az elveszett gyerek - néhány tipp adattárolásra
A "marketingest" dícséretnek veszem. :) Ezek szerint végre meglátszik, hogy keményen tanulom ezt a területet egy ideje.
Én egy kissé technokrata anyuka vagyok (egyesek szerint geek), és szeretem, hogy a XXI. század ad nekünk egy csomó lehetőséget, hogy megkönnyítse az életünket.
Talán láttad a korábbi bejegyzésemet, amiben elmeséltem, hogy egy teljesen hétköznapi szituációban hogyan tűnt el a gyerekem. Igaz, csak 5 percre, de ez pont elég volt arra, hogy ne akarjam hogy ezt akár én, akár más kisgyerekes szülő többször átélje.
Ha a QR kódos biztonsági gyermekékszer csak egyetlen egy szülőnek segít ebben, nekem már megérte beletenni azt a munkamennyiséget, ami a kifejlesztéséhez kellett.
Pont nemrégiben olvastam egy angol nyelvű cikket arról, hogy utazásnál miért nem szerencsés, ha a gyerek táskájára feltűnően kiírjuk a nevét.
Azért, mert alkalmat ad arra, hogy idegenek a nevén szólítva a bizalmába férkőzzenek.
Tény, hogy én kissé paranoid vagyok, de nem szívesen írom rá a gyerek cuccaira jól láthatóan a nevet, címet, telefonszámot.
Legutóbb ugyanis, amikor a bölcsiben kötelező volt leadni a keresetigazolásunkat, 3 hét múlva feltörték a lakásunkat. Úgy, hogy az ötödiken van, és a szemben lévő ajtón nincs rács, a miénken viszont igen.
De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy engem megnyugtat, hogy nem látja mondjuk a buszon utazva bárki az összes elérhetőségemet, viszont ha baj van, mégiscsak ott van a gyereknél jól látható, és könnyen elérhető módon.
Ha meg egy nála lávő kártyáról derül ki, egyzserű leírt bötükből szélesebb a lehetséges segítők köre.
Te egy marketinges vagy, kb. annyira, mint amennyire használható ökoanyu folyékonyszappanja.
En szeretem a modern kutyuket, de azert ez tulzasnak tartom.
bar legalabb messzirol nem tudja leolvasni a gyerknevet talan emiatt nem rossz. Kevesbe tudjak elcsabitani, mintha rogton neven szolitana.
Valaki világosítson fel, hogy az pl. miért baj, hogy valaki nem a telefonkönyvből (létezik még ilyen?
) néz ki egy telefonszámot, hanem interneten (amit neadjisten a telefonjáról használ)? Tényleg nem értem, hogy ezzel mi a probléma.
És az miért baj, ha valakinek elkérik a számát és felhívják/e-mailt/sms-t küldenek neki, ahelyett hogy rögtön rátörnék az ajtót? Lehet, hogy én vagyok túl antiszociális, de én nem szoktam örülni a váratlan látogatóknak.
Ne haragudjatok, de olyan álszent dolog, hogy pont egy internetes fórumon szidjátok a modern kommunikációs eszközöket.
Azért az tény, hogy van hátránya az okosteló elterjedésének, de engem sem érdekel, ha valaki azon lóg egész nap, nem az én időmból vesz el.
Nem zavar a korom, ha zavarna, nem tudnád kiolvasni a nevemből...)) Igen, azt akkor tapasztaltad, hogy az embert akkor zavarja először, amikor néninek szólítják...))) Legközelebb -megjósolom neked- akkor kapsz levegő után, ha a frissen végzett fiatal kolléga fog lenénizni...))) Utána már nem zavar, de az ilyen lemamázások bizony igen. Dédnagymamád még úgy szokta meg, hogy kórházban ne szóljon vissza. Ámbár az illető, aki egy idegent valami félreértelmezett "kedvességből" lenagymutteroz, az egy tahó paraszt.
És nem kell ám elnézést kérned, csak én "ugrok" a témára. Nem kell hölgyezni, tökéletesen megfelel ilyen esetben a "60 éves nő" kifejezés, hiszen hatvanon felül sem változik a nemünk. És hidd el nekem, ha a jelenlétedben mamikáznák a kórházban anyukádat, te is felborzolódnál... mint én, pedig anyu akkor már 86 volt.)
Na ez a legrosszabb kombináció.
Én egyáltalán nem értek hozzá, nem is akarok. Soha ne mondd, hogy soha, de szerintem ez a dolog kimarad az életemből. :)
Nemcsak vakon biznak benne, hanem sokan nem is értenek hozzá.
De azért használják.
Számomra az a félelmetes, hogy az emberek vakon bíznak ezekben a technikai berendezésekben és adott esetben a saját szemének sem hisz és/vagy képetelen elrugaszkodni ezektől és megoldani egy problémát máshogy.
Egy példa: szomszéd srác egy héten belül kétszer kérte el a szemben lakó csaj telefonszámát, mert az okostelefonjából valahogy eltűnt
.
De hogy átballagott volna hozzá...az eszébe sem jutott.
Még mielőtt megkezdődnének a magyarázatok:
- valami fordítanivalót akart vele megbeszélni, nem volt sürgős
- a csaj 2 kisgyerekkel többnyire otthon volt
A kétszeri telefonszámelkérés között nemegyszer átsétálhatott volna hozzá és megbeszélhette volna vele.
És igen, semmi közöm nincs hozzá, de nekem ez iszonyat.
Ha lenne gyerekem, félnék, nehogy egy ilyen valakin múljon az élete. Mert az tuti, hogy qr kódot keresgélne rajta, de a karján nem találná a feliratot.