Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elhelyezkedés fiatalként
Létrehozva: 2013. október 3. 18:02
Egyre inkább foglalkoztat ez a kérdés így, 22 éves fejjel.
Mindig is jó tanuló voltam, állítólag már az óvodában is kitűntem a többiek közül az "eszemmel". Gyorsan és könnyen tanulok, szorgalmam is van, bár az utóbbi évek után egyre inkább megcsappant a kedvem. Egész életemben hajtottam, mindig jól kellett tanulnom, a gimit is tiszta 5-ösre végeztem. Egyetemre mentem (sajnos elég gyenge egyetemet választottam, csupán azért, mert az közelebb volt). Közgazdásznak tanultam logisztika szakirányon, már a szakmai gyakorlattal is végeztem. Németül felsőfokon, angolul és spanyolul alapfokon beszélek. Ausztriában dolgoztam és tanultam fél évet ösztöndíjjal (bár ezt sem használtam úgy ki, ahogy kellett volna, azért, mert anyám visszahúzott és nem támogatott).
Sokmindenhez értek egy kicsit, a számítógépekhez és az internet világához különösen, weblapkészítést úgy fél éve hobbi szinten tanuljuk a párommal. Engem főleg a keresőoptimalizálás rész fogott meg, könyveket is olvasok a témában, bár az angolom nem elég jó ahhoz, hogy komoly szakirodalmat is kézbe vegyek.
Lényeg a lényeg, így, tanultan, "jó fejjel", egyetem után, 3 idegen nyelv ismeretével is úgy érzem, ugyanott vagy még ott sem tartok, mint más ismerőseim, akik:
- az egész gyerekkorukat végjátszották, míg én a szobában kuksoltam és tanultam
- az egész tinédzserkorukat végbulizták és végalkoholizálták, míg én tanultam (jó, persze néha én is elmentem bulizni, de tizedannyit sem, mint ők)
- akik tettek mindenre nagy ívben, a leggyengébb szakmunkásiskolákban bukdácsoltak és semmivel nem törődtek
- akik soha egy percet nem dolgoztak az iskola alatt, mert anyuci-apuci pénzelte őket, míg én évekig dolgoztam, többféle gyakorlatom van (ja, mekis gyakorlat meg kasszás :D)
Mégis ott tartunk, hogy aki gimiben (8 osztályosban) 8.-ban matekvizsgán megbukott és kicsapták, aki mindig is buta volt a némethez, ő királynői életet él az osztrák fizetéséből és könnyedén talál munkát, míg én, aki felsőfokon beszélek németül, egyetemre jártam, tanultam, én max a meki kasszába vagyok jó, oda is csak szájhúzogatva (peedig hozzáteszem, egyikünk sem csúnya). ott tartunk, hogy akinek végzettsége sincs, jobb munkát talál külföldön, mint egy tanult, diplomás ember (bár én még nem végeztem, de a párom ugyanabban a cipőben jár, mint én, diplomásként). Külföldre nem kell a diplomás, a magyar csak csicskának veszik fel. Itthon meg nincs megbecsülve a diploma, ugyanannyit keresnék diplomával, 2 nyelvvizsgával, mint egy takarítónő. Ha egyáltalán felvesznek, mert általában belekötnek az angolomba vagy a németembe (mert nekik nem jó a C1, már C2 kell!), vagy valamibe, de az ember sosem elég, még fénymásolni is 3 diploma és 5 nyelvtudás kell itthon). Szóval nem tudom hova, merre is tartok. lassan lediplomázom, de nem akarom úgy folytatni, ahogy a párom, hogy 26 évesen egy külföldi gyorsétteremben dolgozik, olyanok között, akik szinte már-már a fogyatékos kategóriába tartoznak. A munkatársai 8 általánost végzettek, olyanok, akik még a német igeragozást vagy igeidőket sem ismerik, akiket kb még utcaseprőnek sem tennék be, olyan buták és tájékozatlanok. Olyanok között kell a páromnak diplomával, szakmai nyelvvizsgával dolgoznia, és nem tud egyről a kettőre lépni. Mi értelme van így tanulni? Miért érünk mi ugyanannyit, mint egy 8 általános végzett, buta, németül nem beszélő ember? Miért nem tudunk előrébb lépni? Saját vállalkozáson dolgoznánk, de a munka miatt semmi időnk nincs rá. Nem is beszélve arról, hogy Magyarországon feleslegesnek érzem a vállalkozást, egyszerre megfojtanának minket az adókkal.
Mindig is jó tanuló voltam, állítólag már az óvodában is kitűntem a többiek közül az "eszemmel". Gyorsan és könnyen tanulok, szorgalmam is van, bár az utóbbi évek után egyre inkább megcsappant a kedvem. Egész életemben hajtottam, mindig jól kellett tanulnom, a gimit is tiszta 5-ösre végeztem. Egyetemre mentem (sajnos elég gyenge egyetemet választottam, csupán azért, mert az közelebb volt). Közgazdásznak tanultam logisztika szakirányon, már a szakmai gyakorlattal is végeztem. Németül felsőfokon, angolul és spanyolul alapfokon beszélek. Ausztriában dolgoztam és tanultam fél évet ösztöndíjjal (bár ezt sem használtam úgy ki, ahogy kellett volna, azért, mert anyám visszahúzott és nem támogatott).
Sokmindenhez értek egy kicsit, a számítógépekhez és az internet világához különösen, weblapkészítést úgy fél éve hobbi szinten tanuljuk a párommal. Engem főleg a keresőoptimalizálás rész fogott meg, könyveket is olvasok a témában, bár az angolom nem elég jó ahhoz, hogy komoly szakirodalmat is kézbe vegyek.
Lényeg a lényeg, így, tanultan, "jó fejjel", egyetem után, 3 idegen nyelv ismeretével is úgy érzem, ugyanott vagy még ott sem tartok, mint más ismerőseim, akik:
- az egész gyerekkorukat végjátszották, míg én a szobában kuksoltam és tanultam
- az egész tinédzserkorukat végbulizták és végalkoholizálták, míg én tanultam (jó, persze néha én is elmentem bulizni, de tizedannyit sem, mint ők)
- akik tettek mindenre nagy ívben, a leggyengébb szakmunkásiskolákban bukdácsoltak és semmivel nem törődtek
- akik soha egy percet nem dolgoztak az iskola alatt, mert anyuci-apuci pénzelte őket, míg én évekig dolgoztam, többféle gyakorlatom van (ja, mekis gyakorlat meg kasszás :D)
Mégis ott tartunk, hogy aki gimiben (8 osztályosban) 8.-ban matekvizsgán megbukott és kicsapták, aki mindig is buta volt a némethez, ő királynői életet él az osztrák fizetéséből és könnyedén talál munkát, míg én, aki felsőfokon beszélek németül, egyetemre jártam, tanultam, én max a meki kasszába vagyok jó, oda is csak szájhúzogatva (peedig hozzáteszem, egyikünk sem csúnya). ott tartunk, hogy akinek végzettsége sincs, jobb munkát talál külföldön, mint egy tanult, diplomás ember (bár én még nem végeztem, de a párom ugyanabban a cipőben jár, mint én, diplomásként). Külföldre nem kell a diplomás, a magyar csak csicskának veszik fel. Itthon meg nincs megbecsülve a diploma, ugyanannyit keresnék diplomával, 2 nyelvvizsgával, mint egy takarítónő. Ha egyáltalán felvesznek, mert általában belekötnek az angolomba vagy a németembe (mert nekik nem jó a C1, már C2 kell!), vagy valamibe, de az ember sosem elég, még fénymásolni is 3 diploma és 5 nyelvtudás kell itthon). Szóval nem tudom hova, merre is tartok. lassan lediplomázom, de nem akarom úgy folytatni, ahogy a párom, hogy 26 évesen egy külföldi gyorsétteremben dolgozik, olyanok között, akik szinte már-már a fogyatékos kategóriába tartoznak. A munkatársai 8 általánost végzettek, olyanok, akik még a német igeragozást vagy igeidőket sem ismerik, akiket kb még utcaseprőnek sem tennék be, olyan buták és tájékozatlanok. Olyanok között kell a páromnak diplomával, szakmai nyelvvizsgával dolgoznia, és nem tud egyről a kettőre lépni. Mi értelme van így tanulni? Miért érünk mi ugyanannyit, mint egy 8 általános végzett, buta, németül nem beszélő ember? Miért nem tudunk előrébb lépni? Saját vállalkozáson dolgoznánk, de a munka miatt semmi időnk nincs rá. Nem is beszélve arról, hogy Magyarországon feleslegesnek érzem a vállalkozást, egyszerre megfojtanának minket az adókkal.
Ez így igaz, ahogy írod. A 114 ezer az a középfokú végzettségűek minimálbére. Teljesen mindegy hogy eü. vagy bármilyen más jellegű középfokú végzettsége van, ennyit kell kapnia 8 órás munkaviszonyban. Sajnos a közalkalmazotti bértábla megreked egy szinten, ezt illene észrevennie valakinek ott fenn, mert a minimálbér miatt a végén összemosódik az egész. A legjobban az szivja meg akinek sem ágy melletti, sem asszisztensi, sem műszak pótlékja nincs. Ez voltam én , egészen tavalyig.
HOgy lennél öreg? Szívem szerint, ha nekem cégem lenne, kizárólag női alkalmazottakat vennék fel, mert minden területen lekörözik a férfi munkaerőt (na jó kivéve a fizikait, de fizikai munkát a droidok is el képesek végezni :D)
Akkor hozom a saját példámat.
Idősotthon - szoc. szféra, közalkalmazotti bérezés.
Van ápoló, aki 8 általánost végzett, illetve mivel több, mint 5 éve dolgozik a szakmában, ezért szakképzettnek számít. Tehát még tanfolyamot SE végzett, és továbbképzésre sem kötelezhető, mert nem kell pontot gyűjtögetnie. Szakképzett minimálbért kap, ami bruttó 114 ezer forint. És mivel ágy melletti munkát végez, még +24ezer Ft pótlék. Azaz összesen 138ezer Ft bruttó fizetése van, és még a műszakpótlékokról nem beszéltünk.
Ehhez képest a mentálhigiénés, vagy a lelkész, vagy a gazdasági vezető hiába végzett főiskolát, egyetemet, legalább 6 évet kell lehúznia, mire a fizetése (3 évenkénti lépkedéssel) H3-ban meghaladja ezt. (H2: 136ezer, H3: 142.500).
Szóval lehet ezt elhinni, meg nem-elhinni, csak a pénz az nem hitkérdés.
Na akkor te vagy a mi emberünk :) Nálunk ilyeneket keresnek. Na jó, gépelni is tudni kell mellékesen. A legidősebb kolleganőm 56 éves, és tavaly vették őt fel , amikor is 55 éves volt. Ő az egyik legjobb munkaerő.
De mint írtam, vidéki kisváros vagyunk, országos szinten is kevesebb a fizetés, bármilyen pozicióban dolgozik az ember, igy a diplomások nem sokáig maradnak meg ebben a városban. Pl. egy tolmács vagy egy értékesítési képviselő fele annyit keres mint Budapesten.
"A szüleimnek, ha volt egy diplomája, még lazán bekerültek jó pozíciókba, náluk nem volt fontos a 3 idegen nyelv felsőnél is felsőbbfokon, nem számított, hány gyereket akar és mikor, betették őket huszonévesen jó pozíciókba szépen és kész. Nekik nem kellett 26 évesen, diplomával meki wc-t pucolni, mint nekünk" Na itt van a bibi , látod. Ezek az idők már rég elmúltak, azt nem csodálom, hogy te ezt nem vetted észre, de hogy a szüleid sem?
Nem tudom hol laktok, Budapesten vagy kisebb városban. Kisebb városban, olyanban pl. ahol én is élek, egy diplomásnak kb. annyi esélye van mint amit te is leírtál. Aki a diplomájával akar valamt kezdeni annak költöznie kell. De ezt már tudjuk évek óta, hogy igy van, a nagyfiam most fog érettségizni, sajnos nem tanul olyan jól hogy főiskolára (állami finansz.) mehessen, de talán valamilyen OKJ-s szakmával több esélye is lesz. Ezt szülőként igy látom, mert látom a munkahelyeken (a sajátomon is) mi megy.
Én pl. egy irodában dolgozom. Elég ide egy érettségi is. Rengeteg diplomás is jelentkezik ide, akik már annak is örülnének, ha ide felvennék őket, csak legyen már végre munkahelyük. Mégsem veszik fel őket. Tulajdonképpen nem az a baj hogy túlképzettek, mert ebben a szférában van pénz esetleg diplomásnak magasabb bért adni. Hanem arról van szó, hogy minek vegyenek fel olyat, aki
- esetleg 1-2 év múlva lepattan mert a diplomájához megfelelő állást talált.
- egyáltalán nem érdekli ez a munkakör, mivel a végzettsége is teljesen más területtel kapcsolatos.
Sajnos ez a magyar valóság. És nekünk szülőknek kell okosnak lennünk és tájékozódnunk, úgy gondolom több tapasztalattal is rendelkezünk, mint a most érettségiző fiatalok, ugyanis jó tanulóként könnyű kiválasztani egy egyetemet, vagy főiskolát, de hogy utána mi lesz, erre kevés fiatal gondol, de tapasztalat hiányában nem is nagyon gondolhat.
Továbbra sem hiszek ebben.
Nem mindegy az sem, milyen egyetem, milyen szak(ma).
Egy biológusnak nem lenne elég egy tanfolyam, orvosnak sem. Mérnök sem.
Akkor miről is beszélünk?
Aztán persze vanna a tucatfőiskolai szakok, no, azok olyanok manapság,mint régebben az érettségi. De akkor is kellenek, mert elvárják. Mert kitolódott minden, mert az emberek tanulnak és tanulnak (bár okosabbak is lennének:-)).
Nem arról van szó, hogy én személyesen mit gondolok, előrébb vitt-e a diploma vagy sem (mert szubjektíve igen, rengeteg dolgot adott nekem az egyetem ezek közül csak a kisebbik rész a papír, de világnézetet, gondolkodást, szakmai ismereteket, kudarcokat és azokból való felállást - igen, jobb ember lettem általa).
De objektív, sőt mi több, relatív megítélés alapján is azt kell mondani, hogy kicsivel sem vagyok előrébb, mintha 8 általános után elvégzek egy középfokú tanfolyamot. Se anyagilag, se társadalmilag nem nagyobb a megbecsültsége ma Magyarországon egy diplomás embernek.
Persze ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy boldog-boldogtalannak lehet már ilyen papírja, épp annyira nem nagy kunszt, sőt alapvető elvárás, mint 20 évvel ezelőtt az érettségi. Nagyjából annyiba is nézik....
Bocs, nem te szereted a hivatásodat, hanme Ágica:-))
Na mindegy, nagyon utálom a másokra mutogatást.
Aki nem gondolja úgy, hogy előrébb viszi a diploma, hogy az önmagában is jó, az ne!
De rinyálni is lehet, mert a mai Magyarország valóban olyan, amilyen, de ez független diplomától:-))
Van, aki le van maradva, van, aki nem.
És ez mindig így volt-van.
Másrészt mi az, hogy benyomni egyetemre? Valakinek vagy van esze-kitartása elvégezni egy egyetemet, mert érdekli pl., vagy a szülők minden erőfeszítése ellenére sem, és elmegy dolgozni, és önállóan élni. 18 évesen te miért nem érdeklődtél a trendekről? Mindent a szüleid csináltak helyetted? Akik vészesen le voltak maradva?
A másik oldala meg: miért ne menjen egyetemre az, aki akar, aki képes? Ha máshoz sincs tehetsége, amihez nem kell ffokú, az hogy fog érvényesülni?
Se jó szakma hozzáértéssel,se diploma, semmi?
A mostani szeretett hivatásodban zavar a diploma? Nem lettél az egyeteni éveid alatt több? Nem tanultál meg tanulni másmódon,mint addig? a világot látni, érteni?
Mert akkor tényleg kár volt.
Igen, le vannak maradva.
Az én szüleim 50+ évesek. És ők még tényleg őszintén hittek (hisznek) benne, hogy diplomával mégiscsak előrébb lehet az ember, mint nélküle.
Abban a reményben bátorítottak és bíztattak minket a felsőoktatásba, hogy majd többre vihetjük, mint ők.
Nem hibáztatom őket ezért, hiszen 15-20 éve még tényleg így volt.
De mostanra nagyon megváltozott a világ, és még véletlenül sem gondolom, hogy jó irányba.
Egy biztos: a saját gyerekemnél azon leszek minden erőmmel, hogy megtaláljuk azt, amiben jó és amit szeret, és ha az a villanyszerelés, akkor az lesz, ha a festés-mázolás-tapétázás, akkor az. Véletlenül sem fogok presztízs-kérdést csinálni abból, hogy diplomás legyen mindenáron.
Egyébként amikor én érettségiztem (2002), mindenki hülyén nézett rám, hogy nem mentem azonnal továbbtanulni, mert a 2-3 út közül nem tudtam kiválasztani, ami leginkább tetszett. És nem akartam olyat tanulni, amit azután nem szeretek, kényszerpályának érzek.
Most elmondhatom, hogy azt csinálom, amit szeretek, amit életem végéig el tudok képzelni, mint hivatást. Igazából minden módon meg is becsülnek mind a munkatársak, mind az ellátottak. Csak a pénz kevés.
Bár nem tudom, hogy fordítva boldogabb lennék-e: ha pénz ugyan lenne számolatlanul, de semmi értelmét nem látnám a munkámnak, amit ráadásul nem is szeretek....
Az egészben inkább az dühít tényleg, hogy nincs megbecsült értéke a tudásnak. És most nem érdekel, hogy mi van a versenyszférában. De az állam igazán megbecsülhetné azt a tőkét, ami a diplomások fejében van, különben az okosabbja elmegy külföldre, és ott kovácsol tőkét belőle találmányok, kutatások, felfedezések formájában (is).
Nem kell izgulni, főleg meg tanulni tökéletesen fölösleges, főleg aki olyan szakmát választ, amivel közalkalmazottként tud elhelyezkedni.
Ugyanis 8 általánossal +1 szakirányú tanfolyammal már most többet lehet keresni, mint kezdő orvosként.
Most:
114ezer szakképzett minimálbér + 24ezer ágy melletti pótlék (szoc. és eü. ápoló-gondozók) = 138ezer fizetés
H1 (egyetemi végzettséggel pályakezdő) fizetése: 129.500 Ft.
És megint mi lesz? Emelik a minimálbért. Szóval most már 121ezer +24ezer = 145ezer lesz a szakképzett dolgozó kezdő fizetése, míg az orvosok, tanárok, mentálhigiénések, pszichológusok (csak hogy ágazaton belül maradjak) továbbra is 129.500 Ft-tal kezdik.
Rohadjon meg az összes befőttje annak, aki ezt kitalálta!
Mivel munkaerő-közvetítő cégnél dolgozom, ahol diákokkal és felnőttekkel is foglalkozunk, azt kell mondanom, belelátok a témába.
Úgy gondolom, diplomásként nem, vagy csak nagyon nehezen tud elhelyezkedni az, aki nem dolgozott valamit diákként vagy gyakornokként. Sajnos a magyar oktatás sajátossága, hogy a diákoknak elég szűkös a ráérése, ehelyett inkább kötelező gyakorlatot kellene beiktatni.
Persze azért a diákokat sem kell félteni, vannak nagyon kényelmesek is. :)
Viszont ami érdekes, hogy megrendelőink már a diákmunkánál is tapasztalat szerint válogatnak.
Kedves pályakezdők, én most például irodai adminisztrációs munkára keresek jelölteket, aktív angol és német nyelvtudással. Tehát nincs elvárás végzettségre és tapasztalatra, viszont nyelvtudásra igen. Sajnos ez is túl nagy elvárásnak bizonyul... :)
Ha mégis valakit érdekelne, írjon nekem privit!
Ja és a próbanaphoz: van még, ahol kérik. Az én munkahelyemen is volt, mikor jelentkeztem. A 3. interjú-kör után :D :D S az előre említett 3-4 óra helyett végül egész nap ott voltam. Igyekeztem bizonyítani, hogy mennyire lelkes vagyok, és hogy csakis ezt az állást szeretném.
Még ezután sem hívtak a megbeszélt időpontban, hogy mi lett a döntés. Én rájuk csörögtem. Később kiderült, hogy csak nehezen döntöttek.
Voltak még jelentkezők tapasztalattal, többet is kértek. Nekem ehhez a munkához SEMMI tapasztalatom nem volt (máshoz is alig :) de amellett, hogy nem kértem sok fizetést, látszott rajtam, hogy meg tudom csinálni a munkát. Ennyi végül is elég volt. Persze ez nem vezetői állás. Oda mindig kell releváns szakmai tapasztalat. De a többhez nem mindig, még ha kérik is a kiírásban.
Hát szép lenne, de sajnos egyáltalán nem ritka, hogy egy állásra 5-600 jelentkezés érkezik. Gondolom, egy hr-es helyében Te sem szeretnél mindegyikkel beszélgetni 1-1,5 órát, a többi munkád terhére. Vagy esetleg a szabadidődet (este, hétvége) beáldozod? Folyamatosan? Már pár emberrel is irtó nehéz időpontot egyeztetni, mert a legtöbben koraeste érnek csak rá. (aztán kiderül, hogy munkanélküli, csak azért kelleti magát, hogy falazzon a cv-jében megadott kamuálláshoz)
Amellett meg, a jelentkezők nagyrésze végig sem olvassa a hirdetést. Elküldi ugyanazt a sablon cv-t mindegyik sales-es állásra, például. Gyakori, hogy a jelentkezőnek fogalma sincs arról, hogy mivel foglalkozik a cég, ahová épp jelentkezett. Eléggé elszomorít, miközben én időt szántam az ő anyagára. Persze volt, amikor állásvadászat közben én találkoztam olyan felvételiztetővel, aki nem olvasta el a cv-met. Gondolom, valaki átpaszolta neki a hr-ről. Mikor erre rájöttem, kínos helyzetbe is hoztam, direkt. Nem is vettek fel, de ekkor már nem is bántam, annyira felhúztam magam (ugyanis fontos dolgokat meg nem említettem meg szóban, gondolván, hogy úgyis tudja. de nem. tanulság: mindig úgy kell kezdeni, mintha a másik veled szemben hülye volna, szájába rágni mindent."Gyakorlatomat a Nestlé-nél töltöttem. Hallott már a cégről? Igen? Ja, rendben.." :D)
Én is voltam nagyon nehéz helyzetben, munka nélkül, férj munkanélkül, óriási lakáshitellel, gyerekkel. 2 hónapig vissza sem bökött senki a jelentkezéseimre, egyre adtam lejjebb a szintet. 3 hónap után úgy éreztem,szabályosan ki akarnak minket irtani, dühös voltam mindenkire és kiábrándult. De igazából nem a cégek hibája, egy pozícióra csak egy embert tudnak felvenni és a többszáz jelentkezőből a legmegfelelőbbet akarják kiválasztani. Ha valaki csak a személyi adatait adja meg az nem elég. Az ugyanis már a születésedkor megvan, ha érted mire gondolok. Mivel tudsz többet, mint egy csecsemő? Több kell.
Nem tudom ki hibája egyébként, de tény, hogy sokkal kevesebb a munka, mint a munkára vágyó ember. Talán mert egyre csökken nálunk a termelés. És az is igaz, hogy mi magyarok nem vagyunk mobilak egyáltalán.